Aszalt paradicsomos-csirkés bulgur kókusztejszínnel

 

 

 

A kamrapolcon aszalt paradicsomból két üveggel is találtam, úgyhogy az egyiket gyorsan felhasználtam két, egymáshoz nagyon hasonló karakterű, mégis eltérő ételhez. Kókusztejszínt mindkettőbe tenni akartam, mert abból nekünk van egy vagonnal. Ipari mennyiségben fogyasztjuk, ui. tejszínhab helyett azzal isszuk a kávét. Az eddig általunk megszokott márkákéhoz képest azonban legutóbb olyan fura állagú kókusztejszínt (All-co) sikerült rendelnünk a neten, hogy hamar kiderült, azzal bizony nem szeretjük a kávét. Ezért csak főzéshez, sütéshez tudom használni – úgy 30 évig :D. Szerencsére, ezt a bulgurral készült egyszerű egytálételt nem rontotta el, sőt! Mindkettőnknek nagyon ízlett, be is toltuk az egészet. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

25 dkg csirkemellfilé
20 dkg bulgur
1 fej lila hagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg olajban eltett, aszalt paradicsom
1 ek. édes paprikakrém (házi)
2 ek. akácméz
1 tk. Provence-i fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
3 ek. olívaolaj (az aszalt paradicsomról)
1,5 dl kókusztejszín
3,5 dl víz

elkészítés:

1. Az aszalt paradicsomról lecsepegett olajból 2 evőkanálnyit serpenyőbe öntünk. Az aszalt paradicsomot felaprítjuk.
2. A csirkemellet felkockázzuk, és sóval, őrölt borssal ízesítjük. Félretesszük.
3. A megtisztított lila hagymát négybe vágjuk, vékonyra szeljük. A fokhagymagerezdeket szétlapítjuk, felaprítjuk, és a lila hagymával együtt a serpenyőben felhevített olajon lefedve, félpuhára dinszteljük.
4. Hozzáadjuk a húst, és előbb fedő alatt fehéredésig pároljuk, majd fedő nélkül addig sütjük, hogy egy kis pírt kapjon. Ekkor a fűszerkeverékkel ízesítjük, hozzákeverjük a paprikakrémet, az aszalt paradicsomot, és közepes lángon néhány percig sütjük. A végén mézzel édesítjük, és 1-2 perc alatt készre sütjük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedjük, amíg a bulgurt elkészítjük.
5. A bulgurt a lábasban felhevített 1 evőkanál olívaolajra öntjük, és 1 percig kevergetve sütjük. Megsózzuk, felöntjük a forró vízzel, a kókuszkrémmel, és lefedve, kis-közepes lángon (a levét teljesen elforralva) puhára főzzük.
6. Közben a húst újramelegítjük, és alaposan összeforgatjuk a bulgurral. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

A megfőzött bulgurt nem szükséges a húshoz forgatni, köretként is adhatjuk mellé.
Úgy is készíthetjük, hogy a nyers bulgurt a készre sütött húshoz keverjük, felöntjük a vízzel, kókuszkrémmel, és így főzzük készre az ételt.

 

 

 

 

Fahéjas-mandulás linzertortácska körtepudinggal és marcipánnal (tojásmentes)

 

 

 

Szeretjük a körtés sütiket, és ez a mostani mondhatni csúcstartó a linzereim között. :D Pár évvel ezelőtt sütöttem már hasonlót, ami szintén sikert aratott, de ezúttal egy kicsit másként képzeltem el – részben kényszerűségből. Nem volt ugyanis annyi körtém, hogy egyéb hozzávalót mellőzve, kiadjon 12 kis sütőformányi adagot, vagy akár egy nagy piteformát, ezért a rendelkezésemre álló gyümölcsmennyiségből kókusztejszín hozzáadásával pudingot főztem. A tésztát pedig tojásmentesen képzeltem el. Továbbá, egy kis pluszként marcipánt szándékoztam használni, mert nagy rajongója vagyok, és ez a kis huncut kábé minden gyümölcshöz megy – szilvával, meggyel legalábbis már jól vizsgázott. :D
Ezúttal háttérbe szorultak a hullámos szélű mini piteformáim, helyettük beizzítottam a flangyűrű készletemet, amit talán 2 éve kaptam ajándékba, és azóta kallódtak a polcon, kipróbálásra várva. Most végre felavattam őket, és csak azt sajnáltam, hogy nincs belőlük több. Így két részletben sütöttem meg a 10 sütit, de sebaj, megérte kivárni a két sütés közötti procedúrát, mert az eredmény valóban lenyűgöző. :) Ezeket az illatos, kívül ropogós, belül krémes – az édes és a finoman savanykás ízeket ötvöző kis tortácskákat mindenkinek ajánlom. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg héjas mandula, darálva
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. (6 g) őrölt fahéj
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
1 mk. (3 g) sütőpor
3 ek. hideg víz

a töltelékhez:
23-24 dkg érett Bosc kobak körte (hámozott, magozott mennyiség)
2 dkg cukor (vagy a gyümölcs édességétől függően)
1 csapott tk. vaníliapor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
2 dl kókusztejszín
1-2 ek. frissen facsart citromlé
10 dkg marcipánmassza
kevés panko- vagy zsemlemorzsa a tésztára

a fahéjas-mandulás morzsához:
8 dkg finomliszt
5 dkg mandulapehely
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
reszelt lime- vagy citromhéj
6 dkg vaj, felolvasztva

továbbá:
porcukor és reszelt lime- vagy citromhéj a tálaláshoz 

elkészítés:

1. A felkockázott körtét a cukorral, a fűszerekkel, a citromlével lábasba tesszük, felöntjük 1 dl kókusztejszínnel, és nagy lángon felforraljuk.
2. A tűzről lehúzva botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a reszelt limehéjat, majd visszatesszük a tűzhelyre, és közepes lángon, kevergetve besűrítjük a többi kókusztejjel csomómentesre kevert keményítővel. Folpackkal lefedve teljesen kihűtjük.
3. A tésztához a cukorral, fahéjjal, sütőporral, limehéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztát gyúrunk belőle.
4. A tésztából rögtön 9 gombócot formázunk, és enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. Kibéleljük velük a – 8 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas – flangyűrűket, és a túlnyúló tésztát körben levágjuk. A lehulló tésztaszélekből egy 10. gombócot gömbölygetünk, és ugyanúgy készítjük el, ahogyan a többit. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd sütőpapírral fedett tálcára rendezve nejlonzacskóba húzzuk, és 1-2 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
5. A morzsa hozzávalóit összevegyítjük (3 dkg mandulapelyhet aprítva, a többit egészben hagyva), és villával folyamatosan kevergetve, fokozatosan hozzácsorgatjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat. Hűtőbe tesszük dermedni.
6. A körtepudingot alaposan átkeverjük, megtöltjük velük a zsemlemorzsával enyhén beszórt tésztakosárkákat, a közepükbe nyomunk 1-1 marcipángolyócskát, és rászórjuk a fahéjas-mandulás morzsát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
7. A kész süteményeket lapáttal átemeljük egy tortarácsra, és 2-3 perc elteltével vékony pengéjű, hegyes késsel előbb elválasztjuk a gyűrű belső oldalától, majd (még forrón) egymás után, óvatosan lehúzzuk róluk a flangyűrűt – így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt limehéjjal hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (a tepsit alulról a 2. sínbe tolva)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Flangyűrű vagy mini piteforma híján muffintepsiben is megsüthető.

 

 

Indiai fűszerezésű, kókusztejes-csirkés bulgur piláf

 

 

Jó régen – júliusban – posztoltam utoljára „normális” főtt kaját, sőt ahogy utánanéztem, alapból is ritkán mutogatok meleg ételt a blogon. Pedig szinte minden nap főzök, de csupa olyasmit, amiben nincs semmi érdekes, és/vagy már megmutattam itt. Igaz, ez a most posztolt ebéd is pofonegyszerűen elkészíthető, de mi annyira szerettük, hogy muszáj volt a nagyérdemű elé tárnom. :D Most készítettem el másodjára, mert már az első alkalommal is olyan jól vizsgázott, hogy mindenképp újráznom kellett. Először húsmentesen csináltam, csak mert előző este elfelejtettem kivenni a mélyhűtőből a csirkemellet (úgy is szerettük), de a Sünisre már az eredeti elképzelés szerint szerettem volna feltenni. Úgyhogy egy szép, napsütéses vasárnap sort is kerítettem rá, és annyira ízlett, hogy felfaltuk az egészet. Tiszta szerencse, hogy nem volt itt egy 3. személy is, mert neki már nem jutott volna belőle. :D

 
Hozzávalók 2-3 személyre:

½ csirkemellfilé (30-35 dkg)
20 dkg bulgur
1 édes paprika (pl. Palermo, Ramiro vagy Dulce, aprítva kb. 10 dkg)
1 fej lila hagyma (aprítva kb. 10 dkg)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
hüvelykujjnyi gyömbér, reszelve
1 mk. currypor
1 mk. őrölt kurkuma
1 csapott mk. őrölt koriander
1 csapott mk. őrölt kardamom
1 csapott mk. őrölt római kömény
½ mk. őrölt szerecsendió
½ mk. őrölt rozmaring
késhegynyi kashmiri chili
só
4 dkg ghí (tisztított vaj)
2 dl kókusztejszín
kb. 4 dl víz
4 tk. frissen aprított koriander vagy petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt csirkemellet szeletekre vágjuk, majd kis kockákra aprítjuk és enyhén megsózzuk. 2 dkg felhevített ghín kissé lepirítjuk, majd kivesszük a lábasból, és félretesszük.
2. A ghít pótoljuk, fedő alatt megpároljuk rajta az aprított lila hagymát, a paprikát, majd hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a lereszelt gyömbért, és lefedve, kis lángon 1-2 percig pároljuk.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, az átmosott, lecsepegtetett bulgurt, a pirított húst, és felöntjük kókusztejszínnel, valamint 2 dl vízzel. Lefedve, nagy lángon felforraljuk, majd kis-közepes lángon, a többi vizet is hozzáadva főzzük. Amint sűrűsödni kezd, fedő nélkül főzzük készre.
4. Frissen aprított korianderrel vagy petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Csirkehús és ghí helyett vegán módra tofuval és valamilyen növényi olajjal is elkészíthetjük. Kókuszkrém+víz helyett pedig kókusztejet is használhatunk.

Pekándiókrémes sifon torta kókusztejszínből

 

 

 

A Kutyafül sem ússza meg az öregedést, neki is évente van szülinapja – még jó, hogy csak egyszer! :D A diótorta és a pizza elmaradhatatlan ilyenkor, így ma is megkapta a vágyott kedvenc étkeit. :)
A diótortán szerencsére mindig van lehetőségem változtatni egy kicsit, szóval nem az van, hogy csakis azt a családi receptet süthetem meg neki, amit gyerekkora óta szeret, és ami egyébként fent van itt, a Sünisen is. Időközben lett egy újabb kedvence, a két évvel ezelőtti pekándiókrémes torta, ami nálam a csúcstartó. Azt kapta tőlem tavaly is, mert annyira szerettük mindannyian, hogy lemondtam az újítási igényemről. Most viszont csak piszkálta a fantáziámat az a fránya variálás, így a fent említett pekándiósat alapul véve alkottam meg ezt a mostanit. Ezúttal nem csak a krémbe, de a piskótába is belenyúltam (mármint ötletileg, nem csupán kanállal, lapáttal, mutatóujjal). Előbbi csak azért készült kókuszkrémből, mert a hűtőben várakozó UHT tej megpimpósodott (???), és nem volt kedvem eltekerni a boltba. A tészta egy másik szülinapi torta és a húsvéti torta kapcsán szuperül vizsgázott, ezért most is ezt a fajtát választottam, csak darált dióval dúsítva.
A piskóta kapcsán meg kell jegyeznem, hogy utólag kicsit felhúztam a szemöldökömet, mert a videós recept azt sugalmazta, mintha a sifon piskóta nem alapanyag használatában, hanem csak a készítési technikájában térne el a jól ismert piskótáétól. Nevezetesen abban, hogy a cukrot nem csupán tojássárgájával, hanem egész tojásokkal kell felhabosítani, és akkor már hívhatjuk is chiffon vagy sifon piskótának. Az, hogy víz, olaj és sütőpor (utóbbi szerintem simán elhagyható) is kell bele, nem tűnt újdonságnak, legfeljebb csak az, hogy a víznek forrónak kell lennie. És itt elkapott a gépszíj: elkezdtem utánajárni a klasszik és a sifon piskóta közötti különbségeknek, tudva azt, hogy a jól ismert piskóta kapcsán egyébként is vannak készítéstechnikai és alapanyagbeli eltérések. Ezeken végigrágva magam, végül lemondtam róla, hogy hosszabb elemzésbe bocsátkozzam a sifonról (arról inkább olvasd el ezt a részletes és érdekes bejegyzést).
Lényeg a lényeg: még ha nem is attól lesz sifon piskóta a piskóta, hogy milyen technikával készítjük, számomra konkrétan a piskótatészta kapcsán mindenképp újdonságnak hatott a cukrot egész tojásokkal kihabosítani, sőt forró (!) vizet adni hozzá. Egyébként az olaj és a víz egyidejű használatában van a kutya elásva, ez visz közelebb a különbségek megértéséhez. Tehát a klasszik piskóta és a sifon nagyon hasonlítanak egymásra, csak az utóbbi a folyadéknak és az olajnak (és talán egy kicsit a sütőpornak) köszönhetően légiesebb, puhább, szaftosabb és ruganyosabb. :) Szerintem sokan alapból is sifon piskótát sütnek, csak épp nem tudják, hogy az az. :D
Miután a fejemben kitisztult a kép, ennek tudatában kóstoltam meg ezt a tortát, és valóban éreztem a különbséget. A Kutyinyeknek viszont nem szükséges tudnia az efféle praktikákat, számára csak az a fontos, hogy finom legyen. :D Szerencsére a széles mosolya, amikor belekóstolt a tortájába, ezt támasztotta alá. :) A krém is pozitív értékelést kapott, és külön örültem neki, hogy megérezte azt a kis eltérést, hogy ezúttal kókusztejszínből készült. Valóban lehetett érezni a különbséget, az enyhe kis kókuszos ízt.
Boldog szülinapot, Kutyánszki!❤

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 nagy tojás
15 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg finomliszt
5 dkg pirított, darált dió
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 g sütőpor
50 ml forró víz
40 ml napraforgóolaj

a diókrémhez:
5-6 dkg étkezési kukoricakeményítő
3 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
12 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
5 dkg ét-, tej- vagy fehér csokoládé
1 tk. napraforgóolaj
1-2 ek. darált dióbél

elkészítés:

1. A pekándióból a teljes mennyiséget zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. 10 dkg darált dióhoz reszelt citromhéjat keverünk, a többit a keményítővel és a sütőporral együtt a liszthez vegyítjük.
2. A piskótához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton jó 5 perc alatt habosra kavarjuk. Kisebb adagokban hozzáforgatjuk előbb a lisztkeveréket (robotgéppel nagyon alacsony fokozaton kevertem bele), majd folyamatos keverés mellett a forró vizet és az olajat.
3. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, 3-4-szer a konyhapulthoz ütögetjük, hogy a légbuborékok egy része távozzon, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát a félig kinyitott ajtajú sütőben hagyjuk 5-10 percet, majd tortarácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a kókusztejszínt vízzel hígítjuk, hogy kókusztejet kapjunk. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés kókusztejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
5. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk és beledolgozzuk a reszelt citromhéjjal kevert, pirított darált diót és a kókusztejpudingot. Magas fokozaton 1 percig keverjük. A krémet 3 egyenlő részre osztjuk.
6. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, 3 lapra szeljük és betöltjük a krémmel. A 3. adag krémmel körbekenjük a tortát, és egy keveset habzsákba töltve tetszés szerint kidíszítjük a torta tetejét, ill. megszórjuk darált dióval.
7. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, majd nejlonzacskóba töltjük, aminek az egyik csücskére lyukat vágunk. Egy tálcára sütőpapírt teszünk, és a csokiból szívformákat rajzolunk rá. Dermedésig mélyhűtőbe tesszük.
8. A csokiszívekkel körben kidekoráljuk a torta oldalát és a tetejét. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:

A keményítőből főzött, kicsit masszívabb kókuszkrémpuding a vajjal összeforgatva kissé ikrás lesz. Ezt kiküszöbölendő, először robotgéppel alaposan át kell keverni a pudingot, majd miután összeforgatjuk a kihabosított cukros vajjal, botmixerrel pár perc alatt teljesen csomómentesre dolgozzuk.

 

 

 

Narancspudingos legyező

 

 

Néha (sőt néha gyakran :D) előfordul, hogy valamit megveszünk úgy, hogy még ki sem találtam, mit sütök/főzök belőle, és a cucc hetekig/hónapokig porosodik a kamrapolcon vagy fagyoskodik a hűtőben. Így jártam a bio naranccsal is, amiből kettőt megettünk, de a többit egy hét szobahőmérsékleten való pihentetést követően inkább betettem a hűtőbe, nehogy megrohadjon, amíg a hozzá tartozó recept kifundálásával elő nem rukkolok. Persze, akár meg is ehettük volna ezeket is, de a kezeletlen narancshéj nagy kincs, és ahhoz nem mindig olyan könnyű hozzájutni. Ha pedig lereszelem anélkül, hogy még ki sem találtam, mihez használjam, akkor szégyenszemre ott száradna meg a konyhapulton. Cukorba keverve pedig nem szeretem eltenni, mert annyi narancsom egyszerre sosem szokott lenni, hogy érdemes legyen ilyesmivel szórakozni, és nem is biztos, hogy pont ilyen keverékre lesz majd szükségem. Úgyhogy a maradék négy görög narancs napokig várt a hidegben. Bánatában az egyikük már ott is kezdte feladni, amit én a héján lévő rusnya pöttyök formájában konstatáltam, és felismerve a felhasználás sürgősségét, azonnal kiszabadítottam a narancsokat a hűtő fogságából.
A pöttyöske a héjával már nem, de a levével még boldogítani tudott, viszont a társai narancsszín kabátjai boldogan reszelődtek le a kezem alatt. Ugyebár a dolog sürgető volta miatt nem agyalhattam sokat a recepten, így a narancsokból puding lett, amit ráadásul nem valami kreatív cukrászati remekműbe álmodtam bele (olyat amúgy sem tudok prezentálni), hanem a hőn szeretett kelt tésztába. A vicc az, hogy a málnapudingos cukros rúd emléke csak menet közben villant be, de már késő volt mást kitalálni. A tésztája hiába hasonló a málnáshoz, ha a töltelék ezúttal narancsból készült, és éppen ez teszi mássá. Na meg a formázás, amit a napokban a neten láttam (sós töltelékkel), és most eszembe jutott. Bár készítés közben még úgy láttam, ez most nem fog összejönni, a sütőben csücsülve mégis igazán helyesek lettek ezek a kis micsodák, és még csak nem is folyt ki belőlük a töltelék. Kóstoláskor pedig már nagyon mosolyogtam, mert a narancshéjtól zamatos, puha tészta és a selymes, narancspuding igazi ízbombaként robbant a számban. :D Így aztán mindenképp érdemesnek találtam lefotózni és megmutatni őket itt, hadd érezzétek úgy, hogy ezt mindenképp meg kell sütnötök. ;) Az elnevezésen pedig lehet még ötletelni, de nekem nem jutott eszembe jobb a legyezőnél. :D

 

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
60 dkg finomliszt
8 dkg cukor
1 tk. só
2 kezeletlen narancs reszelt héja
4 dkg olvasztott vaj
2 ek. olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 4 dl tej

a pudinghoz:
2 dl frissen facsart narancslé (3 és ½ lédús görög narancsból)
1,5 dl kókuszkrém
4 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2 kezeletlen narancs reszelt héja

a tetejére:
tej
kristálycukor
kb. 5 dkg vaj, felolvasztva
1 kezeletlen narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A krémhez és a tésztához az alaposan megmosott, szárazra törölt narancsok héját lereszeljük, majd félretesszük.
2. A pudinghoz a keményítőt a cukrokkal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancsok kifacsart, átszűrt levével, és felöntjük a kókuszkrémmel. Kis lángon, kevergetve pudingot főzünk belőle, majd beleforgatjuk a reszelt narancshéjat. Folpackkal légmentesen lefedve hűlni hagyjuk.
3. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos tej felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
4. Hozzáadjuk a sót, a többi tejet, az olívaolajat, és elkezdjük dagasztani. Apránként beledagasztjuk a puha vajat is, majd lisztel hintett munkalapra téve, kézzel beledolgozzuk a reszelt narancshéjat. A tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztából 2 gombócot formázunk, majd egy kis pihentetés után lisztezett munkalapon mindkettőt 42 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és 12 cikkre szeljük.
6. Ezután 3 függőleges bevágást ejtünk rajtuk úgy, hogy majdnem a csúcsuktól indulunk ki, a talpuk felé haladva. De csak a feléig vágjuk be a tésztát.
7. A narancspudingot alaposan átkeverjük, és egy púpozott teáskanálnyit a tésztacikk talpához igazítunk. A töltelék mellett két oldalt kissé széthúzzuk a tésztát, és óvatosan feltekerjük úgy, hogy a tésztacsúcs alul legyen.
8. Az ilyen módon kialakított kifli két végét meghajlítjuk, és a csúcsával együtt összecsippentjük. Így járunk el a többi tésztával is, majd letakarva kelni hagyjuk kb. 20 percet.
9. A megkelt péksüteményeket lekenjük tejjel, megszórjuk kristálycukorral, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón mindegyiket lekenjük olvasztott vajjal, megszórjuk reszelt narancshéjjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Thai ragacsos rizs kókuszöntettel, málnaszósszal tálalva, áfonya- és pisztácia szórással

 

 

 

Igen, ez tulajdonképpen tejberizs, csak a távol-keleti változata, amit tradicionálisan kókusztejjel készítenek, és mangóval, pirított mungóbabbal (ennek híján szezámmaggal) szervíroznak. Tehát, másvalaki ötletes nyelvészkedését idézve, ez biza thaiberizs. :D
Imádnám mangóval, de mivel nálunk csak ezeket a kényszerérett, rissz-rossz példányokat lehet kapni, ráadásul nem is a sárga héjú fajtát, ezért én más gyümölcsöt választottam mellé, külalakjában is jelentősen felturbózva ezt az egyébként egyszerű finomságot.
Ennek a desszertnek a lelke a thai ragacsos rizs néven futó rizsfajta (amiről itt olvashattok bővebben), amit én elsősorban sütőtökfasírt készítéséhez szereztem be. És ha már szert tettem rá, mindenképp ki kellett próbálnom édességhez is. Nem csalódtam, mert azon túl, hogy egyszerűen elkészíthető, tényleg nagyon finom. :)
Igaz, bambusz gőzölőm nincs, és mivel a valaki által rám örökített, szétnyitható párolóedényt évekig csak ide-oda pakolgattam, majd költözéskor kikukáztam – akkor még nem tudva, mire is szolgál ez a sűrűn lyuggatott kotli azon túl, hogy gyümölcsöt is lehet benne tárolni a konyhaasztalon –, a fejemet a falba verve, most kénytelen voltam egyéb módon megoldani a párolást. A találékonyság bizony nagy kincs, így szerencsére működött a dolog szűrőtálban is. :D
Amint az számomra kiderült, ezt a desszertet valóban érdemes az elkészültét követően azonnal (vagyis még langyosan, de legalábbis szobahőmérsékleten) kitálalni és elfogyasztani, ellenkező esetben szinte szétválaszthatatlanul összetapadnak a rizsszemek, és oda az élvezet. Persze, aki olyan balga, hogy még ételfotózással is szórakozik, annál az ilyesmi előferdül, mint ahogyan annál is, aki netalántán túl sok thaiberizst készített, és a kimaradt mennyiség gombóccá összeállva maradt ott a konyhapulton. Az ilyen esetekre nyújt megoldást az én saját fejlesztésű módszerem (amely eljárást bizonyára mások is a sajátjuknak érezhetnek), ami szerint a maradék hideg rizst nyakon öntjük forró kókusztejjel, és akkurátus módon (értsd: alapos átkeveréssel) fellazítjuk az egymáshoz veszettül ragaszkodó rizsszemeket. Az imigyen felfrissített finomságot aztán üstöllést gyomrunk tartalmává varázsolhatjuk. Konklúzió: fogok még ilyet csinálni, az tuti! :D

Hozzávalók 2 személyre:

a párolt ragacsos rizshez:
25 dkg thai ragacsos rizs
125 ml kókusztejszín+125 ml víz keveréke (vagy ezzel az eleggyel megegyező mennyiségű kókusztej)
5 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
1,5 l víz a pároláshoz

a kókuszöntethez:
1 dl kókusztejszín+l dl víz keveréke (vagy ezzel megegyező mennyiségű kókusztej)
3 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy kis csipet só
1 tk. (6 g) étkezési kukoricakeményítő

a málnaszószhoz és a tálaláshoz:
25 dkg mirelit vagy friss málna
4 dkg kristálycukor
2 ek. kék áfonya
2 ek. pirított, aprított pisztácia

elkészítés:

1. A kimért rizst tálba tesszük, felöntjük annyi hideg vízzel, ami 2 ujjnyira ellepi, és min. 2-4 órát (lehet egy éjszakán át is) állni hagyjuk. Másnap hideg vízben annyiszor átmossuk, hogy az öblítővíz már ne legyen opálos. (Az sem baj, ha előbb az átmosást végezzük el, és csak ezután áztatjuk be.)
2. A málnaszószhoz a kiengedett mirelit vagy friss málnát a cukorral lábasba tesszük, és kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük. Hűlni hagyjuk.
3. Egy párolóedényt vagy szűrőt kibélelünk ritka szövésű ruhaanyaggal, beleöntjük a lecsepegtetett rizst, és a közepébe szélesebb lyukat készítünk, hogy a gőz jól át tudja majd járni. Betakarjuk a ruhával. A párolóedényt 1,5 liter felforralt vízzel töltött lábas fölé helyezzük úgy, hogy a pároló ne érjen bele a vízbe, majd lefedjük és felforraljuk alatta a vizet. A gázt elzárjuk, és a gőzben kb. 30 perc alatt készre pároljuk a rizst.
4. A rizs párolási idejének vége felé a kókusztejszínt a vízzel lábasba öntjük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a sót, és néhány perc alatt gyöngyözésig melegítjük (nem forraljuk fel!). Pár percre félretesszük hűlni.
5. A párolt rizst kibontjuk a ruhából, tálba tesszük, felöntjük a meleg kókusztejjel, és hozzáadjuk a reszelt citromhéjat. Alaposan összekeverjük, és lefedve annyi ideig hagyjuk állni, amíg a rizs magába szívja a folyadékot (ez kb. 10 perc).
6. Ez idő alatt a kókuszöntethez a cukrokat, a sót, a keményítőt lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a kókusztejszín és a víz elegyével, majd kis lángon, kevergetve sűrűsödésig főzzük. Átöntjük egy kis csőrös edénybe.
7. A még langyos rizst elosztjuk egy tálkában, a tetejét elsimítjuk, majd átborítjuk egy tányéra, és óvatosan leemeljük róla a tálkát. A rizst meglocsoljuk a szobahőmérsékletű kókuszöntettel, mellészedjük a málnaszószt, majd megszórjuk áfonyával, pirított pisztáciával. Így tálaljuk ki a többit is.

Megjegyzés, tipp:

Kedv vagy párolóedény híján, hogy egyszerűsítsük a procedúrát, a (beáztatott) rizst párolás helyett megfőzhetjük az édesítetlen kókusztejben, vagy csak vízben. Ez esetben viszont érdemes egy kicsit több folyadékot használni (akkor jó, ha a rizs al dente, azaz kissé még roppanós). Ezek után nyakon öntjük az előzőleg megédesített, forró kókusztejjel, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percet.

 

 

 

Narancsos chiapuding

...WC felújítás pipa!

Amikor házvásárlás reményében pár éve hirdetéseket böngésztünk, mindenképpen olyan ingatlant kerestünk, amibe anyagilag nem kell túl sokat feccölni, vagyis megússzuk a felújítást, és nem leszünk idegbetegek. Ez az elvárás mostanra kiemelten fontossá vált, hiszen az árak olyan szinten elszálltak, hogy nem is tudom, mihez kezdenénk, ha egy szétbombázandó pecót vettünk volna. Nem beszélve a hozzá tartozó kert csinosítgatásáról, ami szintén sok milliós tétel tud lenni.
Lassan három évvel ezelőtt olyan házat találtunk, amit nem sokkal a vételt megelőzően a korábbi tulajdonos teljeskörűen rendbe tett. Mi csak beköltöztünk a készbe. Szerencsére, nem csupán a hirdetés képei, hanem a szemle alapján is abszolút élhetőnek láttuk – úgy, ahogy volt, le lehetett volna élni benne egy életet. A kifinomult ízléssel megáldott (vagy inkább megvert?) ember azonban több kivetni valót találhatott benne, és volt/van is itt néhány szemöldökfelhúzós megoldás.
A „kifinomult ízlés” kifejezést csak azért merem használni, mert ezt nem én mondtam magamra, hanem mások, szóval remélhetőleg nem vagyok büdös az öndicsérettől. :D De nem csak én, hanem a Kutyafül is elég kritikus ízlés dolgában, pláne az esztétikus kivitelezéssel kapcsolatban. Műszaki ember lévén azonnal észrevette, mi minden lett furán megoldva ebben a házban. A beköltözés óta persze jó pár dolgot lecseréltünk részben a korszerűtlenség, másrészt az előző tulaj számunkra nem tetsző ízlése miatt. –
A legnagyobb lélegzetű átalakítást a garázson végeztük, hiszen abból lett a Kutyinyek régóta áhított műhelye: itt egybe nyitottuk a teret, feljebb emeltük a mennyezetet, megerősítettük a tetőszerkezetet, új ablakokat és nagyobb garázskaput tettünk be (emiatt a kapu körül újra nemesvakolatozni kellett), és felcsiszoltattuk bent a betonpadlót.
Elbontattuk az udvari melléképületet – ami ugyan sokak számára hasznosítható lett volna, de nekünk nem volt rá szükségünk –, és ennek köszönhetően kinyílt a tér. Eközben persze sokat szidtuk a kőműves brigádot (egymás után hármat is), akikről biztos nem készülhetne szobor a megbízhatóság vagy az igényes munka kapcsán. Tiszta szerencse, hogy a Kutyával együtt nem ijedtünk meg a viszonylag nagy helyiség kifestésétől, mint ahogyan a sitt utánfutóra való fel- és az onnan történő lelapátolásának is igazi tudorai vagyunk már. :D
A kerti tároló (művésznevén sufni) is nemesvakolatot kapott, valamint több helyen ágyásszegélyt készíttettünk, hogy az ágyások mulccsal való feltöltését követően már ne kelljen annyi időt gazolással töltenem (szerintem a környéken nincs is más akkora gyomlálómester, mint én :D). Számát sem tudom, mennyi elvadult, a földhöz iszonyatosan ragaszkodó bokrot/cserjét szedtem itt ki gyökerestől, hogy az újak ültetéséről ne is beszéljünk. A sziklakert kialakításához ugyan a legnehezebb köveket nem én görgettem fel a lejtős területre, de néhány nagyobbat azért magam is megmozgattam több zsáknyi kaviccsal egyetemben, akárcsak a ronda, nehéz vaskeretes lépőköveket és rézsűköveket, amik itt voltak. Nem beszélve a sok-sok talicskányi termőföldről és mulcsról, amiket a Kutyánszkival felváltva hordtunk be és terítettünk szét. Az ásás terén az itteni kertben is jeleskedtem, kamatoztatva a szeretett telkünkön korábban már jól begyakoroltakat. Ám nem csak a föld megforgatásának, hanem a drótkerítés felhúzásának (még Öreg-Kishomokon annak az egyetlen alkalomnak köszönhetően elsajátított) tudományát is kamatoztathattuk itt, amikor újra cseréltük a régi rozogát.
Az ideköltözésünk óta eltelt időben elvégzett munka azonban nem csak a fent felsoroltakat jelentette. A házban például átvariáltuk a fűtésrendszert: a gázfűtés helyébe hőszivattyú került, aminek a vezérlését a Kutya hónapokon át programozta, továbbá a gépészeti kivitelezése is szinte teljes egészében az ő keze munkája.
Az egyik helyiség jobb használhatósága érdekében befalaztunk egy ablakot, és ennek köszönhetően megoldódott a ronda gázóra eltakarásának problematikája is (amit meghagytunk, „sosem lehet tudni, mit hoz a jövő”-alapon, értsd: tartós áramszünet).
Elbontattuk a nappalit uraló, reneszánsz várra hajazó csempekandallót, aminek a helyére egy, a térbe belesimuló, modern, de elegáns kandalló került. (A „reneszánsz vár” pedig azóta másvalaki otthonát fűti. :D)
A szobák és az egyéb helyiségek lábazati, valamint mennyezeti díszítést kaptak, és saját készítésű karnisokkal is fokoztuk az eleganciát, hála érte a Kutyinak.
Nem várt kiadásként a teraszon felvertük a járólapot, mert a nappali felé lejtő beton esőzéskor befelé vezette a vizet – belátható, hogy egy szinte frissen felújított ház esetében ez különösen fájt. És akkor már olyan csempét tettünk le, ami nekünk tetszik, és ami fölé végre pergola magasodhat. Ez utóbbinak az építési körülményei kapcsán ismét rengeteg ideget megettünk, amit a pergola építésére szánt faanyag lefestésében igyekeztünk levezetni a kánikula heteiben – mikor máskor, ugye?! A problémát egyébként megint az asztalos generálta, aki most is fittyet hányt a jó ismeretségre, hiába kényeztettem házi sütivel, ebéddel. A munka végül újfent befejezetlen maradt (mint anno a telkünkre épített szerszámtároló házikó), akárcsak a pergola esztétikai hibáinak beígért kijavítása, ami így most a mi feladatunk lesz. A gerendák bádogozását pedig szerencsére elvállalta más.
A legutóbbi hőstettünk (a kényszerű várakozás tekintetében legalábbis mindenképp) a WC újracsempézése volt. Az erre irányuló erőteljes igényünket már a beköltözés óta éreztük, az ott lévő új (!) csempe ui. már a ház néhány évvel korábbi felújításakor sem számított divatosnak. Az előző tulaj velem egykorú felesége ízlés terén azonban megragadt az 1990-es években.
A hipp-hoppra elképzelt kivitelezésből végül két hónapig húzódó folyamat lett – így pláne hősök vagyunk, hogy ennyi ideig bírtuk a vödörből való öntögetést. :D A csempét egyébként a Kutyánszki verte le, mert a saját kezű rontópálkodás legalább ingyen van. A mester ezek után csak jóval később jött, és miután végre szakosan felhordta a vakolatot, még ezt követően is várnunk kellett a további munkálatokra. Bár a sorok magasságát a korábbihoz képest jóval alacsonyabbra terveztük, így alap esetben egy nap alatt elkészülhetett volna, a felrakás mégis két részletben zajlott, köszönhetően a csempe élzáró+kőpárkánnyal kapcsolatos problémának. A párkány megrendelése ugyan még az ünnepek előtt bő 2 héttel történt, de a méretre vágást és kiszállítást az év végi zárás miatt január közepére ígérték. Karácsonyi cicoma kontra félig csempézett budi+vödör. :D
Az ígéret szép szó… jött is időre a párkány, ami január legvégén utolsó sor csempéstül, élzáróstul beépítődött a mellékhelyiségbe. Persze, nem is mi lennénk, ha még eközben is nem játszott volna be egy apró malőr. Mert bár a bibi megint csak nem a mi lelkünkön száradt, de az elszenvedése nyilvánvalóan csakis bennünket érintett, hiszen az ilyesmi sosem a mesternek fáj. Nevezetesen: a legutolsó csempét elbaszták elszabták, és mivel a szaki javaslatára anno nem vettünk többet, „mert nem szoktak eltörni”, így egyetlen darab miatt most meg kellett rendelni egy egész dobozzal. Kész csoda, hogy 2 nappal később ez rendben beérkezett, és pontot tehettünk a hosszan tartó idétlenkedés végére. A Kutyafül beállította az új WC csészét, és felfúrta a radiátort (ami egyébként csak azért került be, mert a padlófűtés mit sem ér ott). Az új mosdópulthoz majd asztalos kell, de a kifestésben mi is jók vagyunk. :)
A szintén ódivatúra felújított fürdőszoba újra felújítása és a konyhabútor cseréje az elkövetkezendő évek feladata. Lesz időnk felkészülni lélekben (?), hogy ez sem megy majd zökkenőmentesen. :D
De most – megünneplendő a nagy WC-mizéria lezárását – e hosszú szövegelés végén álljon itt ez az egyszerű recept, ami abszolút kompatibilis a fogyókúrámmal (pláne mert a benne lévő méz és kókusztejszín magasabb kalóriatartalmát az edzéssel ledolgozom), és még a Kutyinak is bejön! A görög narancs zamata semmihez sem fogható, szerintem ennek a fajta narancsnak a legerőteljesebb az íze, ezért azt javaslom, hozzá se kezdjen, akinek nem ilyen narancsa van! ;) Aki pedig e desszert mellé WC felújítást tervez, az jól gondolja meg! :D

Hozzávalók 3 személyre:

a chiapudinghoz:
2 kezeletlen görög narancs
2 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
5 dkg chiamag
4 dkg akácméz vagy egyéb növényi szirup (pl. agavé vagy juhar)
1 tk. vaníliapaszta

a narancstetőhöz:
2 narancs
2 dkg akácméz
1 tk. citromlé
1 tk. (5 g) étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor

elkészítés:

1. A narancsok héját kis lábasba lereszeljük, beletesszük a mézet, ráfacsarjuk a narancsok levét (nálam 1,5 dl lett), és felöntjük a kókusztejszínnel, a vízzel. Kissé felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot.
2. Vaníliával ízesítjük, és még melegen hozzákeverjük a chiamagot. Negyedórát hűlni hagyjuk.
3. Közben a narancstetőhöz az egyik narancs levét kifacsarjuk, és a fele narancslével csomómentesre keverjük a keményítőt.
4. A másik narancsot kifilézzük, majd a többi narancslével, a citromlével együtt lábasba tesszük, és mézzel édesítjük. Elkezdjük melegíteni, és amint felforrt, besűrítjük a keményítős narancslével.
5. A chiapudingot elosztjuk 3 üvegpohárban, és rákanalazzuk a híg narancspudingot. Legalább 4 órára hűtőbe tesszük.
   
   

 

 

Bounty tarte

 

 

Nem gyakran fordul elő, hogy a délután kellős közepén nekifogok egy édességnek, de a reggeli fények most aranyat érnek, úgyhogy a fényképezés miatt így az ősz vége felé csakis előző nap süthetem meg a fotóalanyt, hogy másnap esélyem legyen gyorsan lencsevégre kapni. Főleg, ha a készítés okán nem akarok hajnal 3-kor kelni. És hát ugye akar a fene, bőven elég Trygi miatt kivánszorogni az éjszaka kellős közepén. :D
Nálam most a kókusz van soron, ezért rövid időn belül három édességet is készítettem vele, amelyeknek egytől egyig nagy sikerük volt. Ebből kettő linzertészta alappal készült, de nem csak küllemben van köztük különbség, hanem abban is, hogy az alábbi torta tésztájába mandula is került. E tény pedig mind ízében, mind omlósságban az előzőhöz képest kicsit mássá teszi a receptet. A töltelékről nem is beszélve, ami aztán végképp eltér a korábbi tartlettől.
A fenti magyarázkodásnak azért érzem szükségét, mert a linzertészta gyakori használata nálam biztosan szembetűnő. :D Akár zavarja ez a kedves olvasót, akár nem, a linzer a jövőben is visszatérő vendég lesz itt, tekintve hogy hatalmas kedvenc – kókusz- és csokikrémmel is. ;) Egyébként szerintem meglehetősen laktató, nekünk bőven elég volt belőle egy szelet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula (héjas)
12 dkg vaj
8 dkg cukor
1 nagy tojás fele
½ mk. sütőpor

a töltelékhez:
15 dkg kókuszreszelék
8 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2 és ½ tojás
1 kis pohár (125 g) natúr joghurt
1 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
2 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. (5 dkg) házi sárgabaracklekvár

a csokoládékrémhez és a díszítéshez:
12 dkg ét- és tejcsokoládé tetszés szerinti arányban (nálam 2/3-1/3)
porcukor ízlés szerint (elhagyható)
1,5 dl kókusztejszín
2 dkg pirított, aprított mandula
kókuszreszelék

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulával, cukorral, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A felvert tojást a közepébe öntjük, villával fokozatosan hozzádolgozzuk a morzsalékos lisztet, majd gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztát enyhén lisztezett sütőpapíron kb. 27 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, majd 20 percre hűtőbe tesszük.
3. A tésztával kibéleljük a piteformát, majd a tésztakosarat villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, további 20 percre visszatesszük a hűtőbe.
4. A töltelékhez a tojásokat összekeverjük a cukorral, a joghurttal, beleforgatjuk a pudingporral vegyített kókuszreszeléket, és hozzákeverjük a kókusztejszínt.
5. A tésztakosarat egyenletesen megkenjük a baracklekvárral, és rásimítjuk a kókuszkrémet. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
7. A csokoládékrémhez a kókusztejszínt kis lángon, kevergetve felhevítjük, a darabolt csokoládéra öntjük, és 1 perc elteltével alaposan összekeverjük. (Ha szükséges, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral édesíthetjük.)
8. A csokikrémet a süteményre öntjük, körkörösen eloszlatjuk, majd a szélét körben megszórjuk pirított, aprított mandulával és kókuszreszelékkel. Hűtőbe tesszük dermedni, majd cikkekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Megjegyzés, tipp:
Kókusztejszín helyett a kókuszkrémhez tejet, a csokoládékrémhez habtejszínt is használhatunk.

 

Gyors körtés kókusztorta

(némi almával)

 

 

A diófa alatti földet már harmadik napja próbáltam megszabadítani a lúdhúrtól (tudtam, hogy jó ötlet volt elegendő mennyiségű rántott palacsintát csinálni! :D), miközben a derekamat fájlalva, és az egyre szaporábban hulló falevelek miatt anyázva, valami gyorsan elkészíthető sütiről ábrándoztam. Bár ez utóbbi vágyat igyekeztem elhessegetni, mert tudtam, hogy azt sem fogja más megsütni helyettem, de hogy én sem, az tuti fix. Aztán a magamnak tett komolytalan ígéretet jól megszegtem, és ebéd után mégis nekiduráltam magam a sütésnek, miután beláttam, hogy nem bírom ki édesség nélkül nem „aszalhatom” tovább a hűtőben gubbasztó gyümölcsöket. Így került a tésztába alma, a tetejére pedig körte. Utóbbit egyébként egy korábban kiötlött és letesztelt sütihez vettem, hogy újrasütve lefotózhassam végre, de – a gyomlálás sürgető belső kényszere és részben a kedvhiány miatt is – a szándék végül dugába dőlt.
Bár ezt a süteményt eredetileg 24 cm-es tortaformában akartam megsütni, végül a tészta mennyisége okán úgy döntöttem, hogy inkább két kisebb torta legyen belőle. Ilyen módon két legyet üthettem egy csapásra: megvolt a vasárnapi gyors süti, ugyanakkor másnapra is lett egy érintetlen példány a fotózáshoz. :)
Kóstoláskor mindketten megállapítottuk, hogy érdemes volt elkészíteni ezt a enyhén szaftos tésztájú, zamatos sütit. :)

Hozzávalók 24 cm-es vagy 2 db 16 cm-es tortaformához:

a tésztához:
3 nagy tojás
15 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. vaníliapaszta
1 alma (reszelve 15 dkg)
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg finomliszt
15 dkg kókuszreszelék
1 ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
1,5 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
1 dl kókuszolaj

a tetejére:
2 körte (Bosc kobak)
2 ek. kókuszreszelék
2 ek. finomítatlan nádcukor

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt körtéket négybe vágjuk, kivesszük a magházukat, majd további 3-4 szeletre vágjuk.
2. A tésztához a tojásokat a cukorral felhabosítjuk, nagy lyukú reszelőn belereszeljük a meghámozott almát, és reszelt citromhéjjal, vaníliapasztával, sóval ízesítjük.
3. Hozzákeverjük előbb a sütőporral, kókuszreszelékkel vegyített lisztet, majd a kókusztejszínt és az olajat.
4. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt, vékonyan kiolajozott tortaformába simítjuk, levél alakban vagy körkörösen (sőt, tetszés szerint) elrendezzük rajta a körteszeleteket, és megszórjuk kókuszreszelékkel, nádcukorral.
5. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve, a formában hagyjuk kihűlni. Felszeletelve, esetleg pici porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Alma nélkül is leteszteltem: úgy is teljesen jól működik. ;)

 

 

Kókuszkrémben főtt tarkababos-kukoricás egytál (vegán)

 

 

 

Húsmentes csilis babot akartam főzni, de kicsit másképp, mint amilyen a blogon már fent lévő változat. Emlékeztem rá ui., hogy az a korábbi a Kutyafülnek azért jobban ízlett, mint nekem. Bár akkor én is elismerőleg bólogattam evés közben, mégis ott maradt bennem a gondolat, hogy lehetne ez még jobb is. Igaz, ez a recept a legtöbb elemében olyan, mint az a bizonyos első, a kókuszkrém hozzáadásának köszönhetően viszont más élményt nyújt. Tény, hogy így már pláne nem számít fogyókúrás ételnek, és sokkal inkább a hideg, téli időszakban ajánlom, vagy azoknak, akik sokat mozognak. ;)
Három alkalommal lett tesztelve, először vörös-, majd kétszer tarkababbal. Utóbbit most próbáltam ki életemben először, sőt még csak nem is konzerv babot használtam. Ez azért volt izgalmasabb kaland, mert pöttyet tartottam a hosszú főzési időtől. Sajnos, a tarkabab kapcsán az első próba során az egy éjszakás áztatás ellenére sem úsztam meg a hosszan tartó főzést, mert mint kiderült, a babom már öregecske volt. A második alkalommal – ravasz módon – piacon vásárolt, friss babot tettem az ételbe, ami ennek hála, sokkal hamarabb megpuhult. Az elkészült étel a kókuszkrémtől selymesebb, és így még szerethetőbb lett, még úgy is, hogy a tarkabab a vörös rokonához viszonyítva semlegesebb ízű és szárazabb. Viszont "nagyon magas a fehérjetartalma, és aminosav összetétele hasonlít az állati eredetű komplett fehérjékhez". Szóval kifejezetten egészséges, ami mindenképp pozitív érv a mi ritka húsfogyasztásunk kapcsán. ;)
A Kutyinyek osztozott a véleményemben, neki is ez a változat ízlik jobban. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 darabolt konzervparadicsom
15 dkg (friss) száraz tarkabab (áztatva kb. 30 dkg)
1 kukoricakonzerv
1 nagyobb dulce paprika vagy más piros húsú paprika (előbbi az Aldiban kapható)
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. friss vagy szárított petrezselyemzöldje, aprítva
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. őrölt koriandermag
1 tk. grill India fűszerkeverék
1 tk. finomítatlan nádcukor
1 mk. őrölt fűszerkömény
½ mk. őrölt babérlevél
késhegynyi habanero csili
őrölt fekete bors
só
2 ek. (kb. 2 dkg) magas kakaótartalmú étcsokoládé, reszelve (nálam 85%-os)
2 dl kókuszkrém
2 dl víz
3 ek. olívaolaj
4-5 kenyérlepény (vagy egyéb szikkadt péksütemény, kenyérszelet)

elkészítés:

1. Az átmosott tarkababot néhány órára (vagy előző este) vízbe áztatjuk, majd leszűrjük. A kukoricakonzervet szűrőkanálba öntjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A megtisztított hagymákat és a magházától megfosztott paprikát apró kocákra vágjuk, rátesszük a felhevített olívaolajra, és fedő alatt közepes lángon néhány perc alatt megpároljuk. A párolási idő felénél belekeverjük az áttört fokhagymát is.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, 1 evőkanál petrezselyemzöldet, a cukrot, a konzervparadicsomot, 0,5 dl vizet, és kis lángon, majdnem teljesen lefedve, kb. 20 perc alatt a felére elforraljuk a levét. Közben néha átkeverjük.
4. A reszelt étcsokoládét, a babot és a kukoricát a sűrű paradicsomos alaphoz keverjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a többi vízzel, közepes lángon felforraljuk, és eleinte majdnem teljesen, majd félig lefedve, készre főzzük az ételt. A főzési idő vége felé megsózzuk, és hozzáadjuk a többi petrezselymet is. Akkor vagyunk készen, ha besűrűsödik, és a bab teljesen megpuhult (de nem esett szét).
5. A lepénykenyereket rusztikus cikkekre vágjuk, enyhén beolajozzuk, megsózzuk, és forró sütőben (pl. mini grillben vagy air fyerben) pár perc alatt ropogósra pirítjuk. A kitálalt ételhez kínáljuk.

Megjegyzés/tipp:

Ha kicsit öregebb babot használunk, a főzési idő elején semmiképp se tegyünk sót vagy paradicsomot az ételbe, mert az még inkább kitolja a főzési időt. Ezeket inkább akkor adjuk hozzá, amikor a bab már majdnem teljesen megpuhult. Esetleg vízben előfőzhetjük a babot.
Az étcsokoládé nagyon fontos eleme ennek az ételnek, semmiképp se spóroljuk ki belőle, és mindenképp extra magas kakaótartalmú csokoládét válasszunk!
(Bár étcsokis vagyok, a 85%-os kakaótartalmút már én sem bírom megenni. Akitől kaptam, az biztos nem gondolta volna, hogy végül nem édességben, vagy csak simán a gyomromban végzi a csoki, hanem sós ételbe kerül bele. :))

 

Fülbajok

...és málnás chiapuding

Erről a posztról a jövőben az is eszembe juthatna, hogy ez az első chiapudingom – szokás szerint évekkel lemaradva a gasztroblogokon végigsöprő trendek mögött. :D Ám bennem elsősorban nem ez fog róla megmaradni, hanem a fülgyuszi és az, hogy a kezdődő baj közepette kornyadozva fotóztam a desszertet – meg is látszik rajta (szerintem). :D
A gyuszi okait a jó ízlés szabályait betartva – mivel ez egy ételrecept – nem tárnám a közönség elé, lényeg hogy kijutott belőle karácsony előtt és most, az új év hajnalán is, miközben ezen alkalmakon kívül még sosem volt ilyen jellegű betegségben és fájdalomban részem. Alapvetően ellenálló típus vagyok (úgy is, igen! :D ) – lekopogom –, elkerülnek az egészségügyi problémák, nem vagyok érzékeny kb. semmire, csak az igazságtalanságra, ostobaságra stb. És még csak nem is szidhatom az időjárást, sőt bizonyos szempontból magamat sem, mert hiszen volt rajtam sapka. Egyéb módon okoztam ismét kárt önnön hallójáratomnak – amiről ugyebár nem beszélhetek e fronton –, és ez végül oda vezetett, hogy megijedve a 40 fokos láz hajszálnyi közelségétől, mégis orvoshoz mentem. Én! Én, aki messzire elkerülöm az egészségügyi intézményeket, mondván hogy semmi bajom, és ha esetleg nagy titokban van is, arról tudni sem akarok, mert akkor a betegségtudat fertőz meg csak igazán. Na, de félig süketen tűrhetetlen lenne az élet, nincs mese, ha be kell menni, hát be kell menni, pláne, ha jobbról, balról presszionálnak (Anya, Kutyinyek)! Hiába van nekem egy nyávogós Gyógyítóm, aki szőrös talpával kedveskedve az arcomba tapicskol az én fene nagy szenvedésem közepette, így segítve át a fej- és szemfájás borzalmain. Mert hát a fülem fájása kisugárzott oda is, elvonva a figyelmemet a főkolompos testrészről. Ez utóbbi kapcsán a kín mértéke kismiska volt a másik kettőhöz képest, mert azok miatt egész napokat csak becsukott szemmel, pizsamában fetrengve tudtam létezni. Az extrém magas láztól pedig egyszer lementem kisgyerekbe (amúgy is gyakran), anyukámat és apukámat nyöszörögve hívva, aztán meg öregasszonyba: hangosan jajjajozva. Nya, hát ilyen csodákra képes a külső hallójárat gyulladás! Mert hogy nekem azom lett, némileg leszivárogva a torkomig, mert milyen lenne már, ha az sehova se terjedhetne, amikor szabad az út lefelé?! Még jó, hogy nem az agyam irányába tört magának utat – bár talán egyeseknek lehetnek kétségeik erre vonatkozóan :D –, igaz, utóbb megtudtam, hogy agyvelőgyulladás csak középfül gyulladásból alakulhat ki.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kínzó fejgörcsnek öregítő hatása van: a mozgási sebességem egy vénasszony tempójára hajazott, és kizárólag a legfontosabb helyiségig engedett. Az egészben pedig csak annyi volt a jó, hogy végre megtudtam, milyen lehet az, amikor az embernek komornyikja van. :D Mondjuk szívesen kihasználtam volna jobban is a lehetőséget, és boldogan vettem volna ölembe az ágyban egy tálcán prezentált, rózsaszálas villásreggelit, na persze ép fülekkel. De azért nem panaszkodhatok, mert az én „komornyikom” így is ágyba hozta nekem a napi 2 narancsot, esetenként megfejelve egy fél vajas zsemlével. Sőt, profin adagolta a fülcseppet (még ha a lötyi rögtön ki is folyt a rendeltetési helyéről, nem találva magának utat befelé, a dagadt hallójáratban), továbbá megkímélt a mosogatástól, valamint a két macskánk közül az idegesítőbbik jelenlététől, aki egyébként 17 éves és totál süket, szóval tudja, mi fán terem a téma, és aki fülsiketítő hangjával fülbetegségen kívül is fejgörcsöt képes okozni. :D
Az első lázmentes órában azért csak bedagasztottam 2 tepsinyi zsemlét, és megfőztem egy kotli rizspudingot, mert komoly lelkifurdalás gyötört volna, ha a „komornyikom” kaja nélkül marad – nehogy már ne legyen energiája engem tehermentesíteni. :D De mire megformázódtak a zsömik és megfőtt a rizs, a pultra rogyás veszélye fenyegetett, így hát oda lett a hősködés. Ismét átlényegültem vénasszonnyá, és betotyogtam a hálóba, rebootoltam a kókadozást és az afölötti sopánkodást, hogy utoljára Michael Bublénak volt része abban a kegyben, hogy tiszta hajjal láthatott koncertje előtt mostam meg a hajamat, és már képtelenség volt megállapítani, hogy csak simán a fejem fáj a fülemtől, vagy a hajam fáj a bécsi metró kavarta szélben beletapadt portól. De leginkább mindkettő ludas lehetett. Bizonyára érthető, hogy később mekkora katarzist adott az újbóli hajmosás!
A tükör előtt beletörődötten szemlélve összetapadt fürtjeimet és hólyagokkal teleszórt alsó ajkamat, kisebb sokkot okozott az én nagybeteg jobb fülem látványa, amit eddig szépen a fejemhez simulva hordtam – az ui. megmutatta, milyen lennék elálló hallószervvel. A Gólkirályság c. sorozat (tehetséget nélkülöző színészi alakítást nyújtó) egyik sportriporterére célzok. Az ő egyik füle… hááát, hogy úgy mondjam jócskán távolabb szeret tartózkodni a tartópillérétől, miközben a másik fülecske szépen odasimul a csávó fejéhez. Nya, hát az enyém is ehhez a riasztó elhelyezkedési módhoz kapott kedvet – én meg ugye ettől sokkot – ami ezzel a csatakos hajjal (bocsesz, ez sem éppen egy ételrecepthez illő kép!) kifejezetten újszerű külsőt kölcsönzött nekem/magamnak. Kösz, de nem szeretnék hozzászokni, kértem is vissza a régit, ami sose lesz már az, mert mennek az évek, de ez most mindegy. Szóval, ilyen borzadály 3 napban volt részem, ami után persze – még nem teljesen gyógyultan – hálát adtam az égnek, hogy nekem csak ennyi baj jutott ki, de amúgy minden oké, itt nem reng a föld, áll a szép házunk, van zsemlénk és rizspudingunk, tele a spájz meg a hűtő, egészséges az anyukám, a macskáink, és szeretjük egymást, sőt a Kutyánszki most már egymagában boldog tulajdonosa lehet néhány kiló jóféle szemes kávénak, mert a kávéivást ebben a pár napban valahogy sikerült imádatból utálattá alakítanom magamban – amúgy nagy bánatomra.

A magyar egészségügy romjain csücsülve sokan tapasztalják, mennyi a befásult, túlterhelt vagy épp az alkalmatlan orvos, akiknek nem számít a páciens. Nekem viszont mákom volt a fül-orr-gégés fődokinénivel, aki a fentiekre rácáfolva nem hogy normálisan, de kedvesen viszonyult hozzám. Kérdés nélkül osztotta az infót a teendőkre vonatkozóan, részletesen megválaszolta a plusz kérdéseimet, és a kezelési folyamatot végig megnyugtató hangon kommentálta minden alkalommal, amikor jelenésem volt nála. Mint valami aranyos óvónéni. :) Persze, a „hangulat” megalapozása a betegen is múlik, ez amolyan adok-kapok dolog, szóval simán lehet, hogy az én varázslatos személyemnek is része volt benne. :D Igaz, a karácsony előtti fülbajom esetében ez nem hatott, és az a másik dokinő minden erőfeszítésem ellenére rideg maradt. De ő amott van, én meg emitt, a jó dokinénihez közelebb! :D

A chiapudingból az étvágytalanság miatt csak egyetlen kanálnyi csúszott le, ellenben a rajta díszelgő málnatetőt bekebeleztem, de a Kutyinyek szerint teljesen ehető volt, jöhet máskor is. Anya pedig közölte, hogy szerinte ő a saját gyártású chiapudingjaitól fogyott. Úgyhogy álljon itt e poszt, először is mementóul nekem, hogy többet ne betegítsem meg magamat, másodsorban pedig a blog azon követőinek, akik még sosem kóstolták ezt a napindítónak kiválóan alkalmas, magas rosttartalmú, jótékony hatású desszertet.
Már itt jelzem, hogy óvatosan ám vele – nem mintha nagy mennyiségben fogyasztva fülgyulladást okozna! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

5 dl mandulatej
3 ek. akácméz + a málnára (vagy agavészirup/juharszirup)
2 púpozott ek. kókuszreszelék
2 ek. kókusztejszín
6 dkg chiamag
4 púpozott ek. málna + a díszítéshez
1 csapott ek. mandulapehely

elkészítés:

1. A mandulatejet akácmézzel édesítjük és forráspontig melegítjük. Elzárjuk alatta a lángot.
2. Hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a kókusztejszínt, a chiamagot, és miután kicsit hűlni hagytuk, elosztjuk 4 üvegpohárban. Minimum 4 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon halványbarnára pirítjuk, majd félretesszük hűlni.
4. A málnát akácmézzel édesítjük, a desszertek tetejére kanalazzuk (ha mirelit málnát használunk, előbb kiolvasztjuk), és pirított mandulapehellyel megszórva kínáljuk.