2013. szeptember 20., péntek

Sváb Käsespätzle – sajtos nokedli





Nem mostanában készítettem ezt az ételt, de mivel épp nemrég jöttünk haza az utószezonra átcsúszott nyaralásunkról abból az országból, ahol a Käsespätzle már-már nemzeti eledel, ezért jobbnak láttam, ha a recept most kerül fel a blogra.
Ausztria az egyik kedvenc országom. Amikor kint dolgoztam, az egyik leginkább kedvelt ételem a Käsespätzle volt, hiszen nagyon hasonlít a mi nokedlinkre. Nem is csoda - a galuskatészta egyébként is német/osztrák eredetű. Ez a sajtos variáció a hagymával különösen ízlett nekem, képes lettem volna szinte minden nap ilyet enni.
Miután az utóbbi időben több alkalommal is főztem nokedlit, eszembe jutott a jó öreg Käsespätzle, és nem volt vitás, hogy elkészítem. Jaj, de jól tettem! Amikor asztalra került, jó 1 hónap választott el bennünket az utazástól, ezért lélekben ilyen módon is készülni akartam rá.

Az is jó módszer a készítés során, hogy amikor a nokedli kifő, serpenyőbe teszünk belőle egy 1 személyre való adagot, megszórjuk sajttal, még egy réteg nokedlivel rétegezzük, újabb sajtadag következik, majd egy kis merőkanálnyi forró húslevest löttyintünk rá, és serpenyőben összemelegítjük. Így jó szaftos lesz az eredmény. Ahol én kóstoltam, ott nem rétegezték sonkával, szalonnával, csak a tetejére került leheletnyi pirított szalonna.
Én nagy sütőtálban, illetve egy kis zománcos tálkában is elkészítettem, kinek hogy szimpatikus, lehet választani.










Hozzávalók 6 személyre:

Nokedlihez: 
40 dkg liszt
4 tojás
kb. 1,5 dl ásvány- vagy szódavíz (így levegősebb lesz a tészta)
2 ek hideg húsleves alaplé
1 tk só
½ mk őrölt fekete bors
csipet szerecsendió 

Rétegezéshez: 
2 fej vöröshagyma
20 dkg sonka és húsos szalonna vegyesen
2 ek vaj
1 csokor snidling
30 dkg reszelt Bergkäse sajt (vagy ementáli/trappista sajt)
2 merőkanál húsleves alaplé (elmaradhat)


elkészítés:


  1. A lisztet kimérjük egy tálba, elvegyítjük benne a fűszereket, közepébe ütjük a tojásokat, villával kicsit felverjük, kevés liszttel elkeverjük.
  2. Hozzáadjuk a vizet és a húslevest, alaposan összekeverjük és fakanállal addig verjük, amíg a tészta hólyagosodni kezd. Amíg a sós főzővíz felforr, pihenni hagyjuk.
  3. A hagymát megtisztítjuk, vékony karikákra szeljük vagy apróra vágjuk, a szalonnát és a sonkát felkockázzuk, a snidlinget felaprítjuk.
  4. Egy serpenyőben a vajat megolvasztjuk, rátesszük a szalonnát, üvegesre pirítjuk, ezután a hagymát megdinszteljük rajta, majd hozzáadjuk a sonkát is és pirulásig sütjük.
  5. Ha a víz felforrt, beleszaggatjuk a nokedlitésztát (ehhez használhatunk speciális spätzle nyomót, deszkát+spätzle szaggatót/kést, vagy a jól ismert nokedli szaggatót), meg-megkeverjük és miután a tészta feljött a víz felszínére, még 1-2 percig főzzük.
  6. A kifőtt tésztát leszűrjük, hideg vízzel átmossuk és alaposan lecsepegtetjük.
  7. Egy hőálló tál aljába egy réteg spätzle-t szedünk, rákanalazunk egy adagot a sonkás hagymából, egy kis snidlinget szórunk rá, majd sajtot, ezután megismételjük a rétegzést és a sort sajttal zárjuk. (3 rétegben is elkészíthetjük, ill. meglocsolhatjuk 2 merőkanálnyi meleg húsleves alaplével, ha szaftosabbra szeretnénk.)
  8. 100°C-ra előmelegített sütőbe toljuk és amint a sajt megolvadt a tetején, kész is.







II. Az érkezés napja



A Saalhof kastély meglepő módon szinte közvetlenül a főút mellett áll, ahonnan lekanyarodva azonnal Maishofenben találjuk magunkat, és rögtön az első lakóépület maga a kastély. Impozáns és öreg, de nagyon szépen felújított - igazi vidéki kastély hangulata van. A szobák és apartmanok a 2. emeleten lettek kialakítva. Egy kicsit lépcsőzni kell, de a kilátás a hegyekre kárpótol. Mi a kellemes, fa illatú Schönkammer nevű apartmant vettük ki, ami semmivel sem drágább, mint egy itthoni hotel (sőt!), és bőven elég 2 személynek. Van minden, ami kellhet egy nyaralás során. Az ízlésesen felújított modern fürdőszoba kicsi, csak egy tágas zuhanyzó van, mellette WC-vel, de kényelmesen el lehet férni. A főzősarok és az étkező rész is remekül megfelel a célnak. Egyedül talán az ágyban lévő matrac nem túl kényelmes, a fájós derekúak valószínűleg túl puhának találnák. Ettől a Kutya kicsit szenvedett is, de nekem nem okozott problémát.



















A folyosók, lépcsőfordulók szépen díszített, régi bútorokkal vannak berendezve, pl. kelengyés ládákkal, festett szekrényekkel, és rajtuk, mellettük az előző korok használati tárgyait láthatjuk.
Én a kerten egy kicsit meglepődtem, a fotón ui. nagyobbnak tűnt, bár lehet, hogy a kerítésen túli füves terület is hozzá tartozik. Fontos megemlíteni, hogy a kert gyerekbarát, ui. teli van kerti játékokkal. A kastély körül gazdasági épületek láthatók, ezeket nyilván nem nagyon mutogatják a Saalhof honlapján, mert picinykét kopottak. A kert végében éppen egy ház építése volt folyamatban, talán ez lesz később a bennünket vendégül látó Rieder család otthona. Ők jelenleg a kastély 1. emeletén laknak.




bejárati rész



az 1. emeletre és az onnan lefelé vezető lépcső



földszint - régi használati tárgyak



földszint - étkező



1. emelet



kelengyés ládák és árnyékszék



a 2. emeletre vezető lépcső és a szobák előtti folyosó


Ottlétünkkor nem sokat találkoztunk a háziakkal, hiszen reggel mentünk, este jöttünk, szinte csak a kutyával futottunk össze rendszerint, aki mindig kedvesen odasompolygott hozzánk egy kis fülvakarásra. Kicsit hiányoltuk a tyúkokat és a kecskéket, de az is lehet, hogy ott voltak valahol, csak meg kellett volna őket keresni. Csupán a nyuszikkal találkoztunk, akiket meg is szemléltünk minden nap jövet-menet.
















Napi programjaink:

1. Zell am See: Zelli tó 
2. Kaprun: Kapruni vár, Sigmund-Thun-szurdok, Kitzsteinhorn gleccser 
3.Taxenbach: Kitzloch-szurdok, St. Johann im Pongau: Pongaui dóm, Liechtenstein-szurdok, Werfen: Hochenwerfen vára, Eisriesenwelt jégbarlang 
4. Kaprun: Moserboden/Wasserfallboden víztározók és gátjaik, Fusch: Großglockner Hochalpenstrasse alpesi út 
5. St. Wolfgang: Schafberg, St. Martin bei Lofer: Lamprechts barlang
6. Berchtesgaden: Sasfészek, Krimml: Krimmli vízesés 
7. Salzburg 


1. Zell am See:







Érkezésünk napján, szombaton – bár kora délután futottunk be a kastélyba - a hosszú út után nem sok energiát éreztünk magunkban arra, hogy komolyabb kirándulást ejtsünk meg a környéken, ezért csak átugrottunk az ország egyik legjelentősebb télisport-központjába, a közeli Zell am See városába, amely a 8. században egy szerzetesi cella (Zell) körül jött létre. Később kolostort építettek itt.
A Salzach és a Saalach völgye között elterülő medencében fekvő település a bronzkor óta lakott, virágkorát a 15-16. században élte. A profitot a Hohe Tauern arany- és ezüstbányái hozták. Korábban Zell im Pinzgau volt a neve, de 1810-1816-ban bajor uralom alá került, és azóta Zell am See.

A városban nem nézelődtünk, csak egy rövid sétát tettünk a 3,8 km hosszú és 1,5 km széles Zelli tó körül. A hajókázást kihagytuk. A tó látványa kellemes, de ott lakni 1 hétig a sok turista közvetlen közelében, nem nekünk való. Itt pont úgy napozgatnak az emberek, mintha a Balcsin lennénk. Egyesek sátraznak, mások a kempingben szállnak meg. A Kutyával meg is beszéltük, hogy mi épp ilyesmire nem vágyunk. Maga a tó természetesen hegyekkel van körülvéve, pl. itt látható az 1965 m magas Schmittenhöhe, ahova felvonóval 10% kedvezménnyel fel lehet menni, ha valaki a Saalhof kastélyban száll meg. Sajnos erre nem jutott időnk, amikor az időjárás még engedte volna, utána meg úgy beborult, hogy nem lett volna sok értelme fellibegni oda.
A tavon egyébként minden csütörtökön és vasárnap este 21:30-kor 20 perces, látványos fény-, zene- és lézershowt rendeznek. Vasárnap este meg is akartuk nézni ezt, de képtelenek voltunk olyan helyen leparkolni a kocsit, ahonnan nem kell sokat gyalogolni a tóhoz. Javaslom, hogy aki szeretné látni ezt az ingyenes parádét, az időben keressen parkolóhelyet, kb. 1 órával a show előtt. 
A műsor lényege a tavon lévő 39 szökőkút, amelyek 40 m magasra permetezik a vizet, miközben képeket vetítenek a vízfelületre. Június elejétől szeptember közepéig minden csütörtökön „klasszikus és rock show”-t mutatnak be, amit nagyon sajnáltam kihagyni a fránya parkolási mizéria miatt. A legjobb kilátás a tóra állítólag az Elisabethpark zenepavilonjából nyílik. 
Csütörtökön is átmehettünk volna Zell am Seebe fény-zene showt bámulni, de bevallom őszintén, hogy a sok egyéb program miatt meg is feledkeztünk erről a lehetőségről. Így aztán nem csak a műsort hagytuk ki, hanem a román stílusú, 3 hajós, oszlopos St. Hippolyt plébániatemplom megtekintését is, ami a salzburgi régió egyik legrégebbi bazilikája. 


A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

Forrás: internet, Ausztria útikalauz