2020. szeptember 21.

Paradicsomos cukkinikrémleves parmezános kukoricagombóccal

 


 

Kutyafuttában készült ez a leves és a fotók is. És ha ennek köszönhetően kevesebb kép került volna be ebbe a bejegyzésbe, akkor annak biztosan jó páran örülnének, akik nem szeretnek sokat görgetni. ;) De nem így lett, most is ragaszkodtam a 6-os számhoz. :D
A cukkinikrémleves egyébként nem tartozik a kedvenceim közé, legalábbis az a változata, amit pár éve tettem fel a blogra. Annál ui. dominált a névadó zöldség íze. Ez a mostani viszont más, és aki erőteljes cukkini ízre számít, annak ez talán csalódás lesz. Tudom, nem éppen jó reklám ez ennek a levesnek, de akinek hozzám hasonlón nem a szíve csücske a cukkini, annak meg pont, hogy kellemes élmény lehet, hogy nem markáns a benne lévő zöldség aromája. :)
Szokás szerint laktatóra sikeredett – hála a gombócoknak –, és kimondottan ehetőre is – köszönet érte a szakácsnőnek, azaz nekem! :D Rövid időn belül háromszor is megfőztem.




 

Hozzávalók 2 személyre:

Leveshez:
1 cukkini
1 közepes paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
1 csilipaprika
1 ek. Toscana fűszerkeverék
½ tk. őrölt kurkuma
őrölt fekete bors

2 ek. citromlé
1 ek. finomítatlan nádcukor
4 dkg vaj
0,5 dl habtejszín
8 dl zöldségalaplé

Gombóchoz:
2 tojás
1 tk. sűrített paradicsom
1 tk. Toscana fűszerkeverék
őrölt szerecsendió

10 dkg reszelt parmezán
10 dkg konzervkukorica
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

elkészítés:
  1. A paradicsomot 3 helyen bemetsszük, forrásban lévő vízbe áztatjuk 1-2 percre, majd lehúzzuk a héját, és a gyümölcshúst feldaraboljuk.
  2. A szeletekre vágott vöröshagymát a felaprított csilivel együtt enyhén sózzuk, és a felhevített vajon üvegesre pároljuk.
  3. Rátesszük a meghámozott, feldarabolt cukkinit a paradicsommal együtt, a kurkuma kivételével a fűszerekkel ízesítjük, és 2-3 percig pároljuk.
  4. Felöntjük annyi alaplével, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
  5. Hozzáadjuk a kurkumát, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a többi alaplevet, majd a tejszínnel krémesítjük, és újra felforraljuk.
  6. A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, a masszából nedves kézzel gombócokat formázunk, és a forrásban lévő leveshez adva, készre főzzük. Cukorral és citromlével ízesítjük. Tálaljuk.





2020. szeptember 18.

Birsalma semifreddo karamellöntettel








Az idei nyár valahogy házi fagyi mentesen telt el, de jobb későn, mint soha-alapon, ez a meleg szeptemberi idő pont kedvezett a jéghideg desszert készítésének. :) Mivel egyre jobban szeretem a birsalmát, egyértelmű volt, hogy a nemrég lepotyogott példányokat használom fel hozzá. Már az elkészült krém is Isteni volt – üdeségével, frissességével azonnal levett a lábamról. Hát még jégkrémdesszert formájában! A birsalma íz hangsúlyos, kellemesen citrusos, és az öntet ad hozzá egy kis plusz édességet. Különleges lehet azok számára is, akik nem kedvelik ezt a gyümölcsöt. ;)






Hozzávalók 30x11x5 cm-es őzgerincformához:

Jégkrémalaphoz:
30 dkg birsalma (tisztított mennyiség)
2 tojássárgája
12 dkg porcukor
1 citrom
1 tk. vaníliapaszta
10 dkg tejföl
2 dl habtejszín

Karamellöntethez:
10 dkg cukor
3 ek. víz
5 dkg vaj
5 ek. habtejszín
egy kis csipet só

elkészítés:
  1. A felkockázott birsalmát annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzzük (főzővízből kiveszünk 5 evőkanálnyit), és a gyümölcsöt leszűrjük.
  2. A főtt birsalmát a kivett főzőlével és a citrom kifacsart levével együtt összeturmixoljuk, hozzákeverünk 8 dkg porcukrot, és hűlni hagyjuk.
  3. A tojássárgákat a többi cukorral vízgőz fölött kézi habverővel krémesre verjük, majd átöntjük egy tálba, és miután kihűlt, simára keverjük a tejföllel.
  4. A birspépet összekeverjük a tojásos tejfölkrémmel, és óvatosan beleforgatjuk a habbá vert tejszínt.
  5. Az őzgerincformát kibéleljük sütőpapírral (vagy folpackkal), elosztjuk benne a krémalapot, és a tetejére ráhajtjuk a túllógó papírt. Mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy megfagyjon.
  6. A karamellöntethez a cukrot a vízzel együtt kis lábasba tesszük, és miután a cukor felolvadt, a szirupot kevergetés nélkül hagyjuk, hogy felhabosodjon. Addig forraljuk kis lángon, amíg a színe aranybarna nem lesz.
  7. A tűzről levéve felolvasztjuk benne a puha vajat, majd a tűzre visszatéve 1 percig forraljuk. Sóval ízesítjük, hozzáadjuk a tejszínt, és kis lángon, folyamatos keverés mellett felfőzzük. Hűlni hagyjuk. (Ekkor kissé besűrűsödik, de újra felmelegítve folyóssá válik.)
  8. A desszertet kínálás előtt 20 perccel kivesszük a fagyasztóból, hogy szeletelhetőre olvadjon, és átfordítjuk egy tálcára. Igény szerint megszórhatjuk őrölt fahéjjal, és a karamellöntettel együtt tálaljuk.
Tipp:
A formát sütőpapírral béleltem ki, mert a folpacktól csúnya, gyűrött mintás lett volna a desszert felülete. Viszont a sütőpapír miatt a jégkrém nehezebben válik el a formától. Ezt kiküszöbölendő, a forma alját egy pillanatra meleg víz alá tartottam. A tálcára átfordítva, így már könnyen leemelhetjük róla a formát.
 




2020. szeptember 13.

Birshabos tiramisu







Az öreg birsalmafánk még mindig ragaszkodik az anyaföldhöz, de a törzse jó része annyira rossz állapotban van, hogy az egyik oldalon lévő ágai idén épp csak levelet tudtak hozni, gyümölcsök érlelésére már nem maradt erejük. A fa másik fele viszont új ágakat növesztett, levelet hajtott, virágot bontott, és pontosan 10 darab birsalmával ajándékozott meg bennünket. Ezek jó része méretesre nőtt. Mivel nem permetezzük (eszünk ágában sincs!), a rovarok előszeretettel indítanak felfedező utat a gyümölcshúsba, ami a konyhaasztalon való érlelődés közepette a kis szörnyetegek szorgos munkája nyomán hamar romlásnak is indul.
A legkorábban lepotyogott birsalmák még ép gyümölcsrészeinek felhasználására ötlöttem ki ezt a desszertet, mert épp nem volt kedvem sütni. Kapóra jött a babapiskóta, ami már hónapok óta a polcon várt a sorára, akárcsak a felbontatlan üveg csokilikőr, amit most végre – e desszertnek hála – megkóstolhattunk.
Ez a könnyed, enyhén citrusos pohárkrém pont jól jött a délutáni olvasás mellé, a napsütéses kora őszi időben. :)






Hozzávalók 6 személyre:

25 dkg birsalma (hámozva, magozva)
8 dkg kristálycukor
½ citrom leve + 1 ek.
1 ek. vaníliapaszta
1 dl kókuszkrém
0,5 dl birsalma főzőlé
2 tojás
20 dkg tejföl vagy mascarpone
5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1,2 dl presszó kávé
4 ek. csokoládé krémlikőr + 1 ek. porcukor
14 dkg babapiskóta (16 db)

elkészítés:
  1. A felkockázott birsalmát a citromlével lábasba tesszük, felengedjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhulásig főzzük. Leszűrjük, miközben a levéből felfogunk 0,5 dl-nyit.
  2. A gyümölcsöt botmixerrel pépesítjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a félretett főzőlével, hozzáadunk 5 dkg cukrot, 1 evőkanál citromlevet, és összeforraljuk. Belekeverjük a vaníliapasztát, és teljesen kihűtjük.
  3. A tojássárgáját a többi kristálycukorral vízgőz fölött kézi habverővel krémesre és kissé habosra verjük, majd a tűzről levéve rögtön beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
  4. A tejfölt/mascarponét kikeverjük a porcukorral, a reszelt citromhéjjal, hozzádolgozzuk a birskrémet, és beleforgatjuk a fehérjehabot.
  5. A babapiskótákat háromba vágjuk, és egy pillanatra megmártjuk a likőrrel, 1 evőkanál porcukorral kevert kávéban.
  6. Mindegyik üvegpohárba lerakunk 4 babapiskótakockát, ráteszünk 1 púpozott evőkanál birshabot, majd a rétegezést az előbbi módon megismételjük.
  7. A desszertet meghintjük őrölt fahéjjal, és behűtve kínáljuk.






2020. szeptember 7.

Parmezános kukoricafasírt







A laptopom asztalán őskáosz szerű állapotok kezdtek eluralkodni, úgyhogy egy fél napot rááldoztam, hogy rendszerezzem a doksikat. Ez persze a több év alatt elmentett recepteket is érintette, amik összevissza és kipróbálatlanul „hevertek” mindenfelé. Na jó, ez azért túlzás, mert a rendszerezést alapvetően nekem találták ki, de néha bizony én is rendetlenebb vagyok a kelleténél, és olyankor előferdül, hogy bár a megfelelő mappába pakolom a nekem tetsző reciket, de azon belül bizony ömlesztve vannak. Ember legyen a talpán, aki kimazsolázza közülük az édességeket, a főételeket és az egyéb kategóriákba tartozó ételeket. :D Hát én most valóban nekiduráltam magam, és végre minden a helyére került. „Pakolászás” közben bukkantam rá ennek a receptnek az eredetijére, amit egyébként nemrég mentettem el, és most pont jól jött. Nemigen változtattam rajta, szinte csak a fűszerezése tér el egy csöppet. Bár frissen kisülve – a fotózás miatti sietség okán – nem kóstoltam, ezért újramelegítve tudtam csak megízlelni. Jó alternatíva arra az esetre, ha zöldségfasírtra vágyunk. Én készítettem hozzá öntetet, de magában, öntet nélkül is kellemes (az eredeti receptben sem szerepel). El tudnám képzelni valamilyen zöldségből készült mártás vagy főzelék mellé is. Mivel a kukorica elég laktató, nem pont krumplifőzelék mellé ajánlanám, viszont szerintem tök- vagy cukkinifőzelékkel klassz párost alkothnának. :) …aki szereti, ugye. Mi nem, sajna. :D Akár még vega hamburgerbe is belepakolhatjuk. ;)






Hozzávalók 12 darabhoz:

30 dkg főtt kukorica vagy konzervkukorica, lecsepegtetve
5 dkg reszelt parmezán
6 dkg kukoricaliszt
1 ek. aprított metélőhagyma
1 ek. gyros fűszerkeverék
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. morzsolt oregánó
½ tk. őrölt mustármag
¼ mk. csilipor

½ tk. sütőpor
1 nagy tojás
0,4 dl tej
kevés napraforgóolaj a sütéshez
aprított petrezselyemzöldje a tálaláshoz

elkészítés:
  1. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, és hűtőbe tesszük, amíg a fasírtokat elkészítjük.
  2. A langyosra hűlt kukoricacsőről levágjuk a megfőtt kukoricaszemeket, és alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval. Negyedórát állni hagyjuk.
  3. A pihentetett masszából fagylaltos kanállal halmokat teszünk a serpenyőben felhevített olajba, a tetejüket a kanál hátával kissé lenyomjuk, és a fasírtokat mindkét oldalukon 2-3 perc alatt pirosra sütjük.
  4. A kész fasírtokat konyhai papírtörlővel fedett tortarácsra szedjük, majd tálcára sorakoztatjuk, megszórjuk aprított petrezselyemzölddel, és az öntettel együtt azon melegében tálaljuk.
Tipp:
Jól illik hozzá a tejfölös vagy joghurtos öntet. Én most az alábbi hozzávalókból kevertem:
20 dkg tejföl, 1 tk. magos Dijoni mustár, 1 csapott tk. Erős Pista, kevés, currypor, garam masala, 1 tk. morzsolt oregánó, egy csipet só, 1 tk. agavé szirup vagy méz, 1 tk. extra szűz olívaolaj.






2020. augusztus 31.

Gyors almás sütemény







Tegnap volt a nyár legforróbb napja, és bár mára egy csöppet elviselhetőbb a hőmérséklet, azért ez egyértelműen érezhető, hogy a meleg évszak még utoljára megmutatja nekünk az erejét. Holnap, a naptári ősz első napján viszont valóban fellélegezhetünk, és akár a sütőt is bekapcsolhatjuk. A sulikezdés miatt persze nyilván nincs idő komolyabb édességgel meglepni a gyerkőcöket (és persze magunkat), de egy egyszerűen és gyorsan elkészíthető sütivel azért megörvendeztethetjük őket. :)
Bár nekem nincs gyerekem, ezért a szeptemberi rohanástól ilyen módon megmenekülök, de azért azt elmondhatom, hogy én is szívesen sütök kevés idő és energia ráfordítást igénylő süteményeket. Igaz, néhány év óta a sütéshez sokkal több türelmet érzek, mint a főzéshez, néha viszont még így sincs kedvem a bonyolultabb és/vagy időigényesebb desszertekhez. A „néha” olykor hosszabb időszakot ölel fel. :D Ilyenkor a hipp-hopp elkészíthető édességeket részesítem előnyben, és posztolom is itt a blogon, aminek reményeim szerint sokan örülnek. :) Persze az egyszerű és gyors fogalma is relatív, mert ami nekem gyorsnak számít, az nem biztos, hogy másnak is az. De azért bízom benne, hogy nem szoktam mellélőni ezen a téren :D Ez a süti például biztos, hogy egyszerű és gyors, ráadásul nagyon almás. :) Akinek még a csokis-pekándiós díszítéssel sincs kedve bajlódni, az egyszerűen csak szórjon rá porcukrot. Úgy is finom. :)







Hozzávalók 28x18 cm-es tepsihez:

Tésztához:
25 dkg Granny Smith alma
15 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
8 dkg finomítatlan nádcukor + 2 dkg a szóráshoz
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
½ mk. só
2 tojás
1,8 dl író
60 ml növényi olaj (nálam napraforgó- és olívaolaj fele-fele arányban)
1 tk. vaníliapaszta

Tetejére:
3 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj
3 dkg pirított, aprított pekándió

elkészítés:

  1. A meghámozott, magházától megfosztott almákat 1 cm-es kockákra vágjuk, és hozzáforgatjuk a sütőporral, szódabikarbónával, cukorral, sóval vegyített kétféle liszthez.
  2. A tojást felverjük, felöntjük az íróval, az olajjal, vaníliával ízesítjük, és fakanállal lazán az almás liszthez keverjük. (Nem kell agyonkevergetni!)
  3. A masszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és a tetejét megszórjuk nádcukorral. Előmelegített sütőbe toljuk és megsütjük. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni.
  4. Az étcsokoládét az olajjal felolvasztjuk, a tetszés szerinti méretűre felszelt sütemény tetejére csorgatjuk és rászórjuk az aprított pekándiót.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

A tésztát dúsíthatjuk aprított csokoládéval, mazsolával. Kerek tortaformában is megsüthetjük.




2020. augusztus 22.

Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével






 
Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya féle becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsított leveseim. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)






Hozzávalók 2 személyre:

Leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó

10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

Tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:
  1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
  2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
  3. A levest turmixgépbe öntve leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
  4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
  5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
  6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.







2020. augusztus 19.

Csöves kukorica főzése







A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D






Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:
  1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
  2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
  3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
  4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
  5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.
Megjegyzés:
  • A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
  • Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
  • Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.





2020. augusztus 15.

Amerikai csokis keksz







1997-ben olyan szerencsében volt részem, hogy kijuthattam Kanadába, és egy egész nyarat Torontóban tölthettem. Akkoriban nálunk még nem voltak plázák – a következő évben viszont itthon is kezdtek kinőni a földből –, úgyhogy tágra nyílt szemekkel, fejemet kapkodva sétálgattam ezekben az óriási méretű épületekben. Az ott látott kis kávézókban és sütis pultokban mindenféle méretű kekszeket lehetett kapni, és az egyik ilyenben ettem először tipikus amerikai csokis kekszet – tenyérnyi méretűt. A mandulával dúsított változatot szerettem a legjobban. Abbahagyhatatlanul finom volt – kívül roppanós, belül puhább –, és bár egyetlen keksz is óriási méretű volt, úgy éreztem, simán be tudnék nyomni még vagy hármat. :D Bár alapvetően nem vagyok egy kekszes típus, azért van az a recept, aminek nem lehet ellenállni. :D Pár hónappal ezelőtt pl. rákaptam egy amcsi zászlós dobozban kapható, vegán chocolate chip cookie-ra, de amikor már a 15. csomagon is túl voltam, elborzadva konstatáltam, hogy ezt abba kell hagynom. :D Sikerült is lejönni a szerről, és szerencsére új drogot találtam magamnak: az ilyen-olyan zöldségekből készült levest. A kettő között jó nagy a kontraszt, tudom. :D Utóbbinak hála, sikerült eltüntetni magamról a csokis keksz evészet jól látható nyomait. :D
Akkor miért is kúszott vissza az életembe ez az alattomos édesség? Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megint meglátogattuk a barátainkat (bár ők igazából már családtagok), és az ilyen alkalmakkor mindig viszek valami édességet. A választás most erre a kekszre esett, mert könnyen szállítható, és mert a keresztlányunk – akit ezúttal magunkkal vittük – szintén imádja ezt a fajta kekszet. Persze szokás szerint kutatómunkát folytattam előtte: átolvastam jó néhány receptet, mire kialakult, hogy melyiket is süssem meg először, hozzátéve persze egy kis Sünis kanálságot, mindannyiunk örömére. :D






Hozzávalók 24 darabhoz:

23 dkg vaj
16 dkg finomítatlan nádcukor
16 dkg porcukor
1 ek. vaníliapaszta
30 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen
15 dkg dió
50 dkg finomliszt
12 g sütőpor
¼ tk. szódabikarbóna
4 g só
2 tojás

elkészítés:
  1. A diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd konyharuhába csomagolva ledörzsöljük róla a hártyás héjat. Hűlni hagyjuk, majd durvára vágjuk.
  2. A vajat önmagában krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliapasztát, a kétféle cukrot, és robotgéppel kihabosítjuk. Spatulával beleforgatjuk a csokicseppet és a diót.
  3. A kétféle lisztet elvegyítjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a vajas masszába keverjük, majd beledolgozzuk a felvert tojásokat.
  4. A tésztamasszából kb. 60 g-os labdákat formázunk, tepsibe sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
  5. A lehűtött tésztalabdákat a sütőpapírral bélelt, előmelegített (!) tepsikre helyezzük egymástól távolabb, és egymás után megsütjük.
  6. A kisült kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc


Tipp:
Nem muszáj mindet kisütnünk, egy részét eltehetjük későbbre is. Ebben az esetben, a megfagyott tésztalabdákat szobahőmérsékleten vagy hűtőben kiolvasztjuk, és a fenti módon megsütjük.
Ha mégis mindet megsütöttük, de kimaradt pár darab, akkor a másnapos kekszet ecsettel átkenjük hideg vízzel, és pár percre forró sütőbe toljuk. Ugyanolyan ropogós külsejű, puhább belsejű keksz lesz a jutalmunk, mintha frissen sütöttük volna. ;)




2020. augusztus 11.

Lecsós-kukoricás krumplitorta







A múlt nyár folyamán szándékosan nagyobb adag lecsót főztem, hogy egy részét eltegyem későbbre. Ahhoz képest, hogy télire szántam, már az ősz közepén kiolvasztottam a félretett adagot. De legalább a posztolása átcsúszott mostanra, amikor már friss zöldségekből is elkészíthetjük. :)
Az egyik feléből ez az étel készült, a másik felét pedig valami máshoz tettem volna félre, ha nem jön közbe a bibi nevű kéretlen közreműködő. :D De erről később!
Bár a blogon már fent van egy lecsós krumpli recept, de nem pont olyan, mint a mostani – az szaftosabb, lágyabb, gratin jellegű, míg ez jól szeletelhető, ám legalább annyira ízletes. :)
Miután meggyőződtem róla, hogy az étel sütés után szépen egyben maradt, ill. annak rendje és módja szerint körbe is fotózkodott, rákapcsolva a forma karimáját, déltájban épp tettem volna vissza a sütőbe melegíteni, amikor is ez a kis huncut úgy döntött, hogy előbb közelebbről is megnézi magának a járólapot. Az ebédünk pofára esett a sütőajtó előtt! Az egész cucc odalett, hiszen az alomjárta macskalábak és koszos papucsok által is összemászkált padlóról mégsem szedhettem össze, hogy a baleset okán immáron serpenyőben melegítsem meg. Utálok ételt kidobni, csakis alapos indokkal szoktam, és ez most a kukában végezte, hangos káromkodások közepette. Jól megcsinálta magának, az már biztos, és újra kellett gyártanom. Hiszen muszáj volt tudnom, milyen íze van, hogy legalább a róla készült fotók ne vesszenek kárba, és itt a blogon megmaradjon örök mementóként, ha majd sok év múlva az agyam is kikukázná eme csúfos incidens emlékét. Szerencsére az étel az ízét tekintve cseppet sem a kukába való, sokkal inkább a gyomrunkba. :D Érdemes volt újracsinálni. :)







Hozzávalók 16 cm-es kapcsos tortaformához:

50 dkg krumpli (tisztítva mérve)
30 dkg kész lecsó
10 dkg konzerv kukorica
2 tojás
15 dkg tejföl

8 dkg mozzarella
zsemlemorzsa a szóráshoz
kókuszolaj a sütéshez
aprított metélőhagyma
szezámmag

elkészítés:

  1. A felkarikázott krumplit bő, forró olajban megsütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk róla a zsiradékot, és megsózzuk.
  2. A fele adag krumplit körkörösen lerakjuk a zsemlemorzsával beszórt kapcsos tortaformába, megkenjük a felvert tojásokkal kikevert tejföl felével, és elosztjuk rajta a lecsót.
  3. Elrendezzük rajta a többi krumplit, a kukoricát, rásimítjuk a tojásos tejfölt, és körkörösen rátesszük a kis darabokra vágott mozzarellát.
  4. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd tortarácsra téve kicsit hűlni hagyjuk. Lekapcsoljuk róla a sütőforma karimáját, meghintjük aprított metélőhagymával, szezámmaggal, és tálaljuk. Savanyúságot kínálunk hozzá.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc