2020. május 27.

Újhagymakrémleves kukoricával, sajtos pirítóssal


 




Egy jó nagy csokor újhagymát kaptunk ajándékba a telekszomszédunktól. Először más ételhez képzeltem el, de ahhoz kevésnek tűnt a mennyiség. Így lett belőle leves, mert már amúgy is ehetnékem volt. Az újhagymával készült levest egyébként ajánlom azoknak is, akik a vöröshagymás változatától idegenkednek. Ez ui. sokkal lágyabb ízű, és nem terheli meg az epét, sőt az evést követő órákban nincs kellemetlen utóíze. Kukoricával dúsítva, pirítóssal tálalva, igazán laktató étel – mi nem is kívántunk utána mást. :)






Hozzávalók 2-3 személyre:

20 dkg újhagyma (tisztított mennyiség)
3 gerezd fokhagyma
10-15 dkg konzervkukorica
6,5 dl víz
1,5 dl habtejszín
1 tyúkhúsleveskocka
őrölt színes bors
½ mk. őrölt szerecsendió

3 dkg vaj
3 dkg fehér tönkölyliszt
3 zsemle
reszelt vörös Cheddar sajt

elkészítés:

  1. A karikára vágott újhagymát – 1 evőkanál kivételével – az aprított fokhagymával együtt a felhevített vajon megdinszteljük, közben enyhén sózzuk.
  2. A fűszerekkel ízesítjük, hozzáadjuk a leveskockát, majd felöntjük 5,5 dl (forró) vízzel, és fedő alatt, közepes lángon puhára főzzük. Botmixerrel krémesítjük.
  3. A tönkölylisztet simára keverjük 1 dl vízzel, a tejszínnel hígítjuk, hozzámerünk egy keveset a forró levesből, és behabarjuk vele az ételt. Összeforraljuk, végül a kukoricát is a leveshez adjuk. Utánasózzuk, ha szükséges.
  4. A zsemléket felszeleteljük, megszórjuk reszelt sajttal és megpirítjuk. A leveshez kínáljuk.





2020. május 23.

Epres túródesszert







Nem rajongok a zselatinnal készült joghurttortáért, de tény, hogy nagyon illik a meleg évszakokhoz, mert kellemesen hűsít, és tészta híján alakbarátabb is. Nemrégiben, amikor egy nagyobb baráti összejövetel alkalmával az egyikünk joghurttortát készített, örömmel kóstoltam meg az erdei gyümölcsös változatát. Pár nappal később, amikor rácsodálkoztam a hűtőben felejtett pár szem földieperre, arra gondoltam, miért ne készíthetnék én is valami hasonlót. Aztán észrevettem, hogy a korábban vásárolt túró szavatossági ideje pár napja lejárt, úgyhogy jónak láttam azt is beletenni az édességbe. Igaz, így már nem sima joghurttorta lett belőle, hanem a felhasznált tejtermékek azonos arányú keveréke, némi eperrel dúsítva. Sebaj, számomra így még szerethetőbb lett, hiszen a túró nálunk amúgy is nagy becsben van.
Eredetileg máshogyan képzeltem el ezt a tortát, de a több napja tartó, idegbecsípődéssel egybekötött izomhúzódásom miatt kissé elcsigázott voltam a különböző erősségű rózsaszín árnyalatok kikeverésének kimatekozásához. :D Inkább az volt most a lényeg, hogy fájdalomdíj gyanánt végre édességhez jussak. :D Bár a másnapi kóstoláskor nem éppen sütött száz ágra a nap, sőt a tetejébe még hűvösre is fordult az idő, ezért a desszert ezúttal nem arra szolgált, hogy kellemesen lehűtsük magunkat. De azért így is jólesett. :)






Hozzávalók 1 l-es kuglófformához:

20 dkg földieper, pürésítve
20 dkg túró
20 dkg görög joghurt
2 dl habtejszín
10 dkg porcukor
2 ek. bodzaszörp (elhagyható)
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 tk. (6 g) vaníliapaszta
10 zselatinlap
eperszemek a tálaláshoz

elkészítés:

  1. A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a joghurtot, botmixerrel krémesre dolgozzuk, majd hozzákeverjük a porcukrot és a reszelt citromhéjat.
  2. A zselatinlapokat – 1 db kivételével – hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk, és 2 evőkanál joghurtos túrómasszával együtt egy kis tejkiöntőbe téve felolvasztjuk. Langyosra hűtjük.
  3. A langyosra hűlt zselatinos keveréket a fele mennyiségű eperpürével (a bodzaszörppel) és a vaníliapasztával együtt a többi túrómasszához vegyítjük, majd beleforgatjuk a habbá vert tejszínt.
  4. A krémalapból kiveszünk 20 dkg-ot, és 2 evőkanál kivételével, hozzádolgozzuk a többi eperpürét.
  5. A félretett 1 zselatinlapot szintén vízbe áztatjuk, majd a kivett 2 evőkanálnyi eperpürét hozzáadva felolvasztjuk. A zselatinos eperpürét a kisebb adag epres krémalaphoz keverjük.
  6. A vízzel kiöblített szilikonformában elosztjuk a nagyobb mennyiségű (halvány rózsaszín) epres krémet, majd egyenletesen ráöntjük a sötétebb rózsaszínűt. (De fordítva is csinálhatjuk: előbb a sötétebbet, utána a világosabbat.)
  7. A formát folpackkal lefedve, néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük. A szilikon formát 1 percre meleg vízbe állítjuk, majd ráhelyezünk egy tányért, és átfordítjuk. A desszertről óvatosan leemeljük a formát.
  8. A megmosott eperszemeket feldaraboljuk, és a desszert közepébe halmozzuk. Díszíthetjük citrom- vagy mentalevélkékkel, esetleg bodzavirággal.

Megjegyzés:
Mivel csak 10 zselatinlapom volt itthon, nem kockáztattam meg, hogy nagyobb mennyiségű joghurttal készítsem a desszertet. Ezért a 1,5 l-es kuglófformámat nem töltöttem színültig.





2020. május 18.

Kenyérlepény kovásszal







Juliánna, a kovászom a húsvét utáni hűvösebb időszakban kissé ellustult, nehezebben emelte a kenyértésztát, de az életben tartás miatt igencsak felszaporodott, mivel én valamiért idegenkedem attól, hogy egy részét kidobjam. Bevallom, nem is értek egyet ezzel a módszerrel, de ez most mellékes. A fölösleges mennyiségből kenyeret sütöttem, ill. nokedlit főztem, és a maradék, minimális mennyiségű kovászt „átetettem” rozsliszt és kenyérliszt keverékével, hogy gyorsabban erőre kapjon. Meghálálta, mert az etetést követő pár óra elteltével megmutatta nekem az izmait. :D Sajnos úgy alakult, hogy épp kifogyott a kenyérlisztem, és a malom, ahonnan a lisztet újabban vásárolom, zárva volt abban a pár napban, amikorra elegendő lett a kenyérsütéshez szükséges kovászmennyiség. Annyi vadélesztőm lett, hogy miután végre kenyérliszthez jutottam, kénytelen voltam a szokásos mennyiség dupláját bedagasztani, hiszen a kovász egy részét kidobni vétek lett volna. Igaz, csinálhattam volna belőle megint nokedlit vagy egyebet, de én direkt kenyeret szerettem volna. Végül olyan sok lett a tészta, hogy a kenyér mellett még kétféle ételt készítettem belőle. Ez a kenyérlepény az egyik. Nagyon örültem, hogy a kedvencünk kovásszal is működik. :) Meg is volt aznapra az ebédünk, a nagy részét pedig lefagyasztottam későbbre.






Hozzávalók 10 darabhoz:

5 dkg aktív kovász + 3,5 dkg kenyérliszt + 1,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt + 0,5 dl langyos víz
21,5 dkg kenyérliszt
3,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 tk. só
1,5-2 dl langyos víz
napraforgóolaj a kelesztéshez

elkészítés:

  1. Az aktív kovászhoz hozzáadjuk a kétféle lisztet, elkeverjük 0,5 dl kézmeleg vízzel, és letakarva, szobahőmérsékleten hagyjuk néhány órát (attól függően, hogy milyen meleg van a konyhában).
  2. A liszteket a kovászra szitáljuk, 2 evőkanál kivételével felöntjük langyos vízzel, és a robotgép dagasztószárával megdagasztjuk. Letakarva 30-60 percet pihentetjük.
  3. A tésztára rászórjuk a sót, hozzáadjuk a 2 evőkanál vizet, és géppel vagy kézzel alaposan kidagasztjuk a tésztát. Kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, 30 percet pihenni hagyjuk.
  4. A tésztát a tálban hagyva, minden irányból meghajtogatjuk, majd újabb fél órát kelesztjük. Ezt a műveletet a pihentetéssel együtt még egyszer megismételjük.
  5. Az utolsó hajtogatás után 1-2 órát kelesztjük a tésztát. Ha túl lágynak érezzük, hozzádagaszthatunk még annyi kenyérlisztet, amitől jól formázhatóvá válik.
  6. A tésztát 10 részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, és liszttel hintett felületen, letakarva, negyedórát pihentetjük.
  7. A tésztagombócokat lisztezett munkafelületen körlapokra nyújtjuk (a fölösleges lisztet lesöpörjük róla), és felhevített, zsiradékmentes serpenyőben, fedő alatt, egymás után mindkét oldalukon kisütjük.
  8. Az elkészült kenyérlepényeket fogyasztásig konyharuhával letakarva melegen tartjuk, hogy a gőzben kicsit megpuhuljanak.

Tipp:
Köretként fogyaszthatjuk indiai vagy mexikói ételekhez, de szendvics módra is ehetjük. Feltétnek bármit választhatunk. És most tejfölös alappal készítettem. Ehhez 30 dkg tejfölt, 5 dkg majonézt alaposan kikevertem 1 evőkanál agavé sziruppal (lehet mézzel is), megfűszereztem Toscana- és mititei fűszerkeverékkel, őrölt fekete borssal, és hozzáforgattam egy kis fej felaprított lila hagymát, 5 dkg aprított kaliforniai paprikát (zöld színűt). Ezt a lepényre kentem és tettem még rá házi szalámit, valamint reszelt vörös Cheddart.







2020. május 15.

Gombaleves burgonyagombóccal







A Kutyafülnek hetekkel ezelőtt megígértem, hogy készítek neki valami gombás ételt, de aztán jól elmaradtam vele. Most eszembe jutott az elfeledett ígéret, és mivel megkívántam egy jó kis levest, úgy gondoltam, gombát is teszek bele, hogy mindenkinek meglegyen az öröme. A burgonyagombóc csak azért került bele, mert a minap kimaradt egy adag héjában főtt krumpli. Még örültem is neki, mert részemről a gomba levesből való kipiszkálása miatt a répa mellett legalább nekem is jutott egy kis plusz levesbetét. :) Végül így lett kerek ez a finom leves.






Hozzávalók 1,2 l leveshez:

Leveshez:
1 kis doboz (280 g) gombakonzerv (csiperke)
1 nagy sárgarépa (tisztítva kb. 15 dkg)
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek. szilárd mangalicazsír
1 csapott tk. fűszerpaprika
őrölt színes bors
1 tk. morzsolt oregánó

1 zöldség- vagy tyúkhúsleveskocka
10 dkg tejföl
3 dkg finomliszt

Burgonyagombóchoz:
30 dkg héjában főtt, áttört krumpli
1 kis tojás
6 dkg finomliszt
őrölt fekete bors


elkészítés:

  1. A finomra aprított vöröshagymát és a fokhagymát a felhevített zsíron megpirítjuk, majd hozzáadjuk a lecsepegtetett gombát, a felezett karikára vágott sárgarépát, és pár percig együtt dinszteljük.
  2. A tűzről lehúzva, belekeverjük a fűszereket, és a tűzre visszatéve, felöntjük 1 liter vízzel. Lefedve, kis lángon addig főzzük, amíg a répa meg nem puhul.
  3. A tejfölt csomómentesre keverjük a liszttel, a gomba levével, majd hozzámerünk egy keveset a forrásban lévő levesből, és behabarjuk vele az ételt. Ha szükséges, utánasózzuk.
  4. A krumpligombóchoz a héjában főtt, áttört krumplihoz hozzákeverjük a tojást, a lisztet, és kis diónyi darabokat veszünk ki belőle belőle, amiket gombócokká formázzuk. Forrásban lévő, sós vízben kifőzzük, és a kész leveshez adjuk. Tálaljuk.






2020. május 9.

Márványos csokoládés banánkenyér (vegán)







Ezt a sütit az egyik kedvenc, vegán blogomról vettem át, de amikor megsütöttem, nem igazán voltam elégedett a végeredménnyel. Az előírt tésztamennyiséget az instrukciók alapján ui. nem volt könnyű elosztani a sütőtálban, ráadásul a süti, a fotón látottaktól ellentétben alacsony lett. Kicsit édesebb is lehetett volna, de ez már inkább egyéni ízlés kérdése. Úgy döntöttem, az arányokon némileg változtatva újrasütöm. Így már bátran mutogathatom itt a blogon, főleg azért, mert nekünk nagyon ízlett. :) Azt hiszem, most már kijelenthetem, hogy beleszerettem a vegán sütikbe. :D






Hozzávalók 22x13 cm-es sütőtálhoz:

25 dkg banánpép
12 dkg finomítatlan nádcukor vagy kókuszvirágcukor
1 ½ tk. vaníliapaszta
1 csapott tk. őrölt fahéj (elhagyható)
1 dl agavé- vagy juharszirup
3 ek. kókusz- vagy napraforgóolaj
1 ½ tk. alma- vagy fehérborecet (ennek híján 1 ek. citromlé)
1,2 dl mandula- vagy más növényi tej
33 dkg finomliszt vagy fehér tönkölyliszt
5 dkg mandulaliszt
½ cs. sütőpor
1 ½ tk. szódabikarbóna
egy csipet só
3 dkg holland kakaópor
9 ek. forró víz
6 dkg aprított, vegán étcsokoládé a tetejére

elkészítés:

  1. A banánpéphez adjuk a cukrot, a vaníliapasztát, az agavé szirupot, az olajat, az almaecetet, felöntjük a mandulatejjel, és összekeverjük.
  2. Egy másik tálba beleszitáljuk a lisztet, hozzávegyítjük a mandulalisztet, a sütőport, a szódabikarbónát (a fahéjat), a sót, és a nedves keverékhez dolgozzuk. A tésztamasszát kettévesszük.
  3. A kakaós tésztához a kakaóport 6 evőkanál forró vízzel simára keverjük és beleforgatjuk az egyik tésztamasszába.
  4. A világos tésztába 3 evőkanál forró vizet keverünk, hogy egy kicsit föllazítsuk.
  5. A kakaós massza felét elosztjuk a sütőpapírral bélelt sütőtálban, rásimítjuk a világos tésztát, majd a kakaós massza másik felével zárjuk a sort. Villával körkörösen belekavarunk a tésztába, és a tetejére apróra vágott étcsokoládét szórunk.
  6. Előmelegített sütőben megsütjük (tűpróba!), majd a formából kivéve, tortarácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 70 perc






Forrás

2020. május 3.

Anyák napi szív torta







Anyának jó ideje nem veszek szálas virágot anyák napja alkalmából, mert mindketten sajnáljuk, hogy olyan hamar elhervad. Helyette virágos, cserepes növényt szoktam ajándékozni, illetve pár éve már a sütemény is elmaradhatatlan kelléke ennek a szép ünnepnek.
Most egy olyan tortát terveztem neki sütni, amilyet még sosem készítettem: szív alakút. Igaz, ilyen formájú süteményt már csináltam neki, de most egy torta méretűvel akartam őt meglepni.
Bevallom, az előző napi baráti összejövetel okán másnap igencsak indiszponált voltam, ezért nem figyeltem eléggé. Az első körben kisült tészta túl alacsony lett volna ehhez a tortához, úgyhogy azt félre is tettem egyéb édességhez. 10 perccel később a 2. nekifutáshoz viszont úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálnom egy teljesen másfajta receptet. Egy kis kutatásba kezdtem a red velvet torta kapcsán, de egy pöttyet lecsöppentem a különböző recepteket látva. Azok többsége ui. nagy mennyiségű zsiradékot és cukrot tartalmazott. Az egyik legjobbnak tűnő leírás alapján mégis hozzákezdtem a tésztához, ezért a cukor mennyiségén már nem változtathattam (egyébként sosem használok annyit, mint ami alant olvasható). Az azzal kihabosított vaj mennyiségével nem volt baj, de ahogy készültem hozzáönteni az előírt 2,5 dl olajat (!!!), abban a pillanatban az Isteni sugallat megállította a kezemet. Na neee, az fix, hogy nem öntök hozzá ennyit, amikor már vajból is van benne elég! És ahelyett, hogy a kiválasztott receptet követtem volna, jócskán eltértem tőle. Így került bele végül tejföl és tej, ill. eggyel több tojás, olajból viszont egy csepp se. :D A tésztamasszával, a színét leszámítva, elégedett voltam – ment is a sütőbe. Csakhogy véletlenül nem a szokásos 180°C-ra sikerült beállítanom a hőmérsékletet, hanem 50°C-kal kevesebbre. :D 45 perc után – nagy nyugodtan – ránéztem a tésztára, hiszen ennyi idő alatt már kb. késznek gondoltam. De bizony egyből felszaladt a szemöldököm annak láttán, hogy érintésre igencsak remegett még. Mi vaaan??? Hogyhogy nem sült meg? És akkor szembesültem a makacs ténnyel, hogy én bizony 130°C-on „főztem” a masszát. :D Végül is a 3-as szám látványra egy fél 8-as. :D
Gyorsan fölcsavartam a hőfokot, és már-már lemondóan sütöttem tovább. Az eredmény mégis minden várakozást felülmúlt. Sőt! A süti teteje nem púposodott fel, hanem olyan szép sima lett, mint még szinte soha. Akkor jó, legközelebb direkt így csinálom! Persze nyugodtan süthetjük magasabb hőfokon is, de mivel úgy nem próbáltam, felelősségem teljes tudatában nem jelenthetem ki, hogy elég lenne neki kb. 40 perc. A sütési tapasztalat viszont azt mondatja velem, hogy valószínűleg így lehet. Még jó, hogy a krémet nem bazirgáltam el, az bezzeg elsőre is jól sikerült! :D
Szerencsére a kész torta mind küllemre, mind ízre nagy sikert aratott, és Anya elárulta, hogy erre a jeles napra egy torta volt a legnagyobb vágya. Jó érzés, hogy teljesíthettem. :)






Hozzávalók:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
egy csipet só
30 dkg porcukor
12 dkg vaj
3 tojás
25 dkg tejföl
1,5 dl tej
1 tk. fehérborecet
1 tk. vaníliapaszta
2 tk. piros ételfesték (vagy kevesebb, ha a színezék jól működik)

Málnakrémhez:
30 dkg málna
2 dl kókuszkrém
1 cs. fehér csokoládés pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
15 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg vegán margarin

Díszítéshez:
kókuszreszelék

elkészítés:

  1. A tésztához a puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, egymás után beledolgozzuk a tojásokat, majd hozzákeverjük a tejfölt, a tejet, a fehérborecetet, a vaníliapasztát és az ételfestéket.
  2. Beleszitáljuk a kakaóporral, szódabikarbónával elvegyített lisztet, és a tésztamasszát a 24 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. 130°C-ra előmelegített sütőben 45 percig, majd 180°C-ra emelve a sütő hőmérsékletét, további 30 perc alatt megsütjük a tésztát (tűpróba!). 10 perc elteltével kivesszük a tortaformából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
  3. A szív sablonhoz sütőpapírból 24 cm átmérőjű körlapot vágunk ki, amit félbehajtunk, és kivágunk belőle egy fél szív alakot. A sütőpapírt kihajtjuk, a széleit körben lekenjük egy kevés vajjal, és ráfektetjük a tésztára. Ennek mentén kivágjuk a szív formát, majd a tésztát két lapra szeljük.
  4. A málnakrémhez a málnát lábasba tesszük, botmixerrel pürésítjük, hozzáadunk 5 dkg porcukrot, és felengedjük a kókuszkrém felével.
  5. A többi kókuszkrémet csomómentesre keverjük a pudingporral, a málnához adjuk, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Teljesen kihűtjük.
  6. A vajat a többi porcukorral kihabosítjuk és hozzákeverjük a málnapudingot. A krémet kétfelé vesszük.
  7. Az egyik adag krémből kiveszünk egy nagyon púpozott evőkanálnyit, ezt félretesszük, a többivel pedig betöltjük a tortát. A kivett mennyiséggel körbekenjük a torta oldalát.
  8. A másik adag krém egy részével lekenjük a torta tetejét. A megmaradt krémet csillagcsöves habzsákba töltjük, és körben feldíszítjük vele a torta szélét.
  9. A torta közepét megszórjuk kevés kókuszreszelékkel, és tálalásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:
Én nem kentem rá a tortára az összes krémet, mert a díszítésre többet szántam. De végül úgy döntöttem, hogy mégsem használom fel azt a keveset, ami kimaradt.
Természetesen tetszés szerint díszíthetjük a tortát, felhasználva az összes krémet. ;)
Az én ételfestékem messze nem színez úgy, ahogy kellene, ezért sem a nyers, sem a kisült tésztán nem igazán tűnik fel, hogy red velvet akar lenni. :D Azt hiszem, be kell szereznem egy jó minőségű ételszínezéket.






2020. április 29.

Sokmagvas-köményes cipó kovásszal







Nagyon szeretjük a fűszeres és a magvas kenyereket, és ha ezek még kombinálva is vannak, akkor az dupla öröm. :) Úgy gondoltam, teszek egy próbát a kovásszal, hátha elég erős már ahhoz, hogy magvakkal és teljes kiőrlésű liszttel dúsított tésztát is emeljen. Miután bedagasztottam és haladtam előre a pihentetési időkkel, kiderült, hogy valami bibi van a dologban. Az első két kovászomat tönkölylisztből készítettem, de valamiért egyikük sem kelt életre. Ez a teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér is ugyanúgy alig mozdult meg, mint a korábban kikukázásra ítéltetett két kovász. Kidobni nyilván nem akartam, ezért úgy döntöttem, teszek még hozzá valamennyit a hűtőben lévő aktív kovászból. Így is lett, és miután szobahőmérsékletre melegedett, utólag beledagasztottam a már sokszorosan pihentetett tésztába. És láss csodát, éppen ennyi kellett neki, hogy végre beinduljon! Az igazat megvallva, azért így sem lett igazi body builder.
Bár kora reggel kezdtem hozzá, a kiesett idő miatt csak késő délutánra érte el azt az állapotot, hogy sütőbe kerüljön. De én mégis másként döntöttem. Részben azért, mert le akartam fotózni, és arra nem igazán alkalmas a másnapos kenyér. Másrészt pedig azt olvastam valahol, hogy a hűtőben egy éjszakás várakozásra kárhoztatott kovászos kenyér finomabbra sül. Ezt mindenképp ki kellett próbálnom, úgyhogy már két okom is volt a másnap reggeli sütésre. :D Izgatottan vártam, hogy a langyosra hűlt kenyeret megszeghessem, és miután megkóstoltam, bevallom, egy csöppet lepöttyentem ahhoz képest, mint amit vártam tőle. Ízre ui. meglehetősen savanykásra sikeredett. Bár alapvetően szeretem az ilyen típusú kenyeret, most mégis meglepődtem. Arról nem is beszélve, hogy szemre sem lett tökéletes, mert a széle körben kirepedt. Nem igazán tudom, mi lehet az oka, hogy még a fiatal kovásszal készült, első kenyeremnél is savanyúbb lett. Persze lehet, hogy éppen ilyennek kell lennie. :D Összehasonlítási alapon sajna nincs, minden esetre az osztrák kenyerek is éppen ilyenek. ;)
Ha mégis történt valami gubanc, az esetben úgy gondolom viszont, hogy nem baj, ha egy gasztroblogger nem mindig a tökéleteset teszi közzé, hiszen nekem speciel eszem ágában sincs félrevezetni senkit, és úgy csinálni, mintha mindig minden 10 pontosra sikerülne. Eddig sem palástoltam, ha elbénáztam valamit, és ezután sem fogom. Persze, ha a recepttel lenne baj, akkor nyilván nem osztanám meg itt. Talán a kovász ehhez a kenyérhez mért erejében keresendő a hiba. Ilyesmivel valószínűleg minden kovászolással foglalkozó házi pék szembesült már, úgyhogy nem árt, ha szó esik róla itt is. ;)
Persze az említett szépséghibák ellenére is örömmel ettük ezt a magvakkal gazdagított, egyébként valóban finom cipót. :)






Hozzávalók:

30 dkg kovász + 10 dkg kenyérliszt + 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt + 2 dl víz
15 dkg kenyérliszt + a dagasztáshoz és a szóráshoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 ek. őrölt kömény
1 csapott ek. só
2 dkg porcukor
1 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez
0,5 dl víz
2 dkg pirított napraforgómag
2 dkg pirított tökmag
3 dkg pirított kesudió

elkészítés:

  1. A befőttes üvegben lévő kovászt elkeverjük 2 evőkanál vízzel, 2 evőkanál kenyérliszttel, és 8 órát hagyjuk erjedni. Egy kis tálkába kiöntünk belőle 30 dkg-ot, megetetjük 2 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, és 8 órát szobahőmérsékleten hagyjuk.
  2. Másnap reggel a porcukorral, sóval, köménnyel vegyített kétféle lisztet az aktív kovászra szitáljuk, hozzáadjuk az olajat, még egy kis vizet, és 5 percig a robotgép dagasztóvillájával keverjük. Letakarva, fél órát pihentetjük.
  3. A magvakat zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük, majd felaprítjuk.
  4. A pihentetett tésztát liszttel hintett felületen megdagasztjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk, több részletben beledagasztjuk a magkeveréket, majd meghajtogatjuk (jobbról, balról, lentről és fentről). Letakarva kelesztjük 1 órát. A hajtogatást, pihentetést még 2-szer ismételjük.
  5. A tésztát 4 egyforma darabra vágjuk, mindegyiket óvatosan meggömbölygetjük, és a sütőpapírral bélelt ovális alakú sütőformába tesszük. Letakarva másnapig hűtőben pihentetjük.
  6. A hűtőből kivéve, bő 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk, majd a tetejét meghintjük kevés kenyérliszttel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc







2020. április 26.

Csokicsipszes-pekándiós szelet







Ezt a pofonegyszerű sütit akár akkor is elkészíthetjük, ha nem várt vendégeket kapunk. Erre persze mostanában vajmi kevés esély van, tekintve, hogy többségünk az otthonában dekkol. Minden esetre olyan gyorsan kivitelezhető, hogy a sütési idővel együtt is fél óra alatt megvan vele az ember. Márpedig ez sokaknál fontos szempont, mint ahogy most nálam is. Ezt a szeletet kirándulásra vagy túrázáshoz is magunkkal vihetjük, mert energiadús. Én most a keresztlányomnak sütöttem meg, aki szinte egymagában befalta az egészet, miközben egy jó nagyot sétáltunk a tavaszi napsütésben.
Bízom benne, hogy hamarosan lesz rá mód, hogy komolyabb túrázáshoz is elkészítsem. Addig is nyugodtan süssük meg, és eszegessük egy szűk családi körben eltöltött séta alkalmával, hiszen erre egyelőre még van lehetőségünk. ;)






Hozzávalók kb. 20x20 cm-es tepsihez:

13 dkg finomliszt
½ mk. szódabikarbóna
½ mk. só
6 dkg (3 db) Chocolate Chip Cookies (pl. Taste of America – Aldi)
5 dkg pirított, aprított pekándió
1 tojás
10 dkg fehérítetlen nádcukor
5 dkg vaj, felolvasztva
0,5 dl növényi olaj
1 ek. vaníliapaszta

elkészítés:

  1. A tojást összekeverjük a cukorral, a vajjal, az olajjal, a vaníliával, majd hozzáadjuk a szódabikarbónával, sóval, aprított csokis sütivel, pekándióval vegyített lisztet. Épp csak összekeverjük
  2. A masszát kanállal egyenletesen elosztjuk a sütőpapírral bélelt tepsiben, és készre sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc







Ötlet: innen


2020. április 23.

Fokhagymás-fűszeres, vajas pogácsa







Továbbra is úgy gondolom, hogy nem vagyok valami ügyes a hagyományos vajas pogácsa készítésében. Éppen ezért ritkán sütök. Persze nem a tésztával van a baj, és még a végeredmény is nagyon finom szokott lenni most már, hogy végre kikísérleteztem a hozzávalók helyes arányát. A külalakkal viszont komoly gondok vannak. :D A pogácsák vagy laposan sunnyognak a tepsiben, vagy büszkén kihúzzák magukat, de aztán seperc alatt lerészegednek, és ide-oda dülöngélnek, miközben forró gőzfürdőt vesznek a sütőben.
Egyébként mindig is a vajas pogácsa volt a kedvencem, a tetején az imádni valóan ropogós beirdalásokkal, amik miatt én ezt a fajta pogit bástyapogácsának kereszteltem el gyerekkoromban. Örömmel harapdáltam le előbb ezeket a ropogós részeket, majd pedig rétegenként szépen haladva, gyomrom tartalmává fokoztam le az amúgy nagyra becsült sós süteményt.
Szóval a vajas pogi igen ritka vendég nálunk – a Kutya legnagyobb bánatára –, de most valahogy kedvet kaptam hozzá. Ahogy a gondolat testet öltött bennem, hogy, hogy nem, a Kutyafül is szinte velem egyszerre érzett olthatatlan vágyat a pogácsa iránt, így hát pár napon belül neki is álltam. Minden flottul ment, csak sajnos az első tepsi pogácsát nem kelesztettem elég ideig sütés előtt, ezért az eredmény laposabb lett. Az ízzel és az állaggal nem volt baj, sőt, vészesen finomra sikerült, szerencsére. A második körre maradt pogácsák már szépen kihúzták magukat, sőt a sütőben még inkább, de aztán nagy hirtelen fejet is hajtottak egymásnak, amint meglátták a szomszédjuk dülledő mellkasát és szépséges termetét. Ezek után legtöbbjük úgy festett, mint amikor kifut az ember lába alól a talaj, és féloldalasan megroggyan. Úgyhogy kissé csalódott képpel üdvözöltem őket, amint kibújtak a sütő forró öleléséből. Nálam bizony nem találtak hasonlóan meleg fogadtatásra, legalábbis a külsejüket látva biztos nem. Sebaj, elszontyolodva is lehet pogácsát majszolni! :D Később aztán fel is vidultam a finomságukat megízlelve és felrémlett bennem Tóth papa enyhe dühvel színezett, érdes hangja, miközben lemondóan legyint a kezével, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte: „ott ögye mög a fene!” De a fenének nem hagytunk egy darabot se a pogácsából, mert mind mi ettük meg. :D Napokkal később csak azért is újrasütöttem, hátha ezúttal csinosabbak lesznek, na meg azért is, mert újra megkívántuk. :D







Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz
15 dkg vaj
4 dkg mangalicazsír
15 dkg tejföl
2 tojássárgája
1 ek. fűszeres sópehely vagy só + tetszés szerinti fűszerek (pl. őrölt bors, őrölt kömény, morzsolt oregánó)
3 gerezd fokhagyma
1 dl tej
1 tk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
4 dkg olvasztott vaj a hajtogatáshoz
1 tojás a kenéshez

elkészítés:

  1. A tejfölt kikeverjük a tojások sárgájával, 2 gerezd áttört fokhagymával, és 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk. A fűszeres sópelyhet ledaráljuk.
  2. Az élesztőt a langyos, cukros tejben, letakarva felfuttatjuk. A sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal és a zsírral, hozzáadjuk a tojásos-fokhagymás tejfölt, a felfutott élesztőt, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (ha szükséges, közben adunk még hozzá egy kis lisztet.) A tésztát tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra kinyújtjuk, a felületét megkenjük 1 gerezd áttört fokhagymával ízesített, olvasztott vajjal, majd előbb balról és jobbról, majd fentről egymásra hajtjuk a tésztát. 20 percet letakarva pihentetjük.
  4. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, az előbbi módon meghajtogatjuk és pihentetjük.
  5. Ezután ismét ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, és tetszés szerinti méretű (nálam 6 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
  6. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 perc kelesztés után a tetejüket lekenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc