2014. október 4., szombat

Az állatok világnapja


Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy minden állatot szeretek. Na jó, nem mindet, de egyiket sem tudnám bántani. (Bocsánat, hangyák és egyéb rovarok, akiket eltaposok, de ez általában nem szándékos ám!)

Állatok nélkül az élet olyan lenne, mint egy hideg üvegbura. Bár vannak köztük robusztus alkatúak és esetlen külsejűek, de ez nem számít, hiszen legtöbbjük finom lelkületét észrevehetjük, ha csak belenézünk a szemükbe.
Szeretem figyelni őket, legyenek azok a jól ismert háziállatok, vagy akár vadon élők - a magasra nőtt zsiráftól kezdve a kismadárig. Érdekes dolog szemlélni őket, tanúja lenni az életük egy kis szeletének.
Az elmúlt évek alatt részem volt néhány soha nem feledhető élményben: igazi tigrist tarthattam a kezemben, és őzet is simogathattam. Remélem, ez a sorozat nem ért még véget! :)
Szerencsére naponta részesülünk az állatok ragaszkodásában - a cicáink egészen kicsi koruk óta megajándékoznak bennünket szeretetükkel, bizalmukkal és egyáltalán egész lényükkel, beleértve minden csacskaságot, amit csak elkövetnek. A közöttünk lévő köteléket nagy kincsnek tartom.
Éppen az irántuk érzett szeretet miatt is fontos, hogy felhívjam a figyelmet erre a jeles napra, illetve az állatok védelmére, jóllehet egyetlen másik napon sem szabadna megfeledkeznünk róluk.
Ha megbetegszenek, ugyanazzal a gyöngédséggel kellene ápolnunk házi kedvenceinket is, mint a rokonainkat, hiszen ugyanúgy a szeretteink, családtagjaink. De a bajba esett kóbor vagy vadon élő állatokra is ez vonatkozik. A hála, amit cserébe kapunk, felemelő élmény.

1931 óta "Az állatok világnapja" egyben Assisi Szent Ferenc emléknapja is, aki az állatok védőszentje. Nem véletlenül illeti őt ez a titulus - a legenda szerint ui. értett a nyelvükön, és beszélgetett is velük. Azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz bennünket, akár élő, akár élettelen.

Földünk velük együtt kerek egész - vigyázzunk rájuk! 






































Ide feltétlenül látogasson el mindenki, aki szereti az állatokat:






Csokis, dióhabos sütemény






Megmaradt 6 tojásfehérjém, és hirtelen nem tudtam, mit süssek belőle. Fehér piskótát most nem akartam. Kacérkodtam a kókuszcsókkal, de nem volt kedvem a formázással bajlódni, legalábbis az a fajta, amit korábban kinéztem a netről, az ilyen kis pepecselős lett volna. Ráadásul 6 tojifehérje túl sok is lett volna hozzá, én pedig nem akartam annyi kókuszcsókot. Szerencsére rátaláltam egy jónak tűnő receptre, és azonnal beleszerettem. Pedig nem vagyok oda a fehérjehabos sütikért, de ez annyira gusztán nézett ki, hogy nem bírtam nem elkészíteni. Apukám is bejelentkezett látogatóba, ezért jobbnak láttam, ha valóban ezt választom, mert ez olyan hagyományosabb fajta édesség, ő pedig csak azokat szereti.
Gyászos képpel nyúltam az utolsó zacskó dió után a mélyhűtőbe, de csak azért, mert most egy kis ideig várnunk kell, mire megint dióhoz jutunk. Még jó, hogy van diófánk! :)
Igazából nem sokat módosítottam az eredeti recepten, csak 4 helyett 6 tojásfehérjét használtam fel, illetve kevesebb csokit, mert nem volt itthon több. Egy kis plusz íz gyanánt citromhéjat is tettem a tésztába, valamint előzőleg megkentem azt Ápá-féle kajszibaracklekvárral.
Ez a süti olyan finom, hogy nem utoljára készült, az biztos. Azonnal elajándékoztam Anyáéknak és apukámnak a nagy részét, hogy ők is részesülhessenek az élményből.








Hozzávalók 31x19cm-es tepsihez:

Tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
csipet só
kevés víz

Tetejére:

15 dkg kajszibaracklekvár
6 tojás fehérje
13 dkg porcukor
20 dkg dió
15 dkg étcsokoládé
csipet só

elkészítés:

  1. A tésztához a lisztet tálba tesszük, elkeverjük a porcukorral, a sütőporral, a sóval és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával.
  2. Hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, gyors mozdulatokkal morzsalékos tésztává dolgozzuk, majd egy kevés vízzel (kb. 0,3 dl) összeállítjuk.
  3. Enyhén lisztezett felületen kissé kinyújtjuk, a nyújtófa segítségével a tepsibe helyezzük, majd pedig a kezünkkel húzkodjuk-egyengetjük tepsi méretűre. (Nekem van sütemény hengerem - ami hasonlít a sütemény mintázó hengerre, csak sima felületű -, ezért én ezzel végeztem el az utolsó simításokat.) Háztartási fóliával letakarva hűtőbe tesszük fél órára.
  4. A diót ledaráljuk, a csokit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, és a kettőt összekeverjük.
  5. A tojásfehérjét a sóval közepesen kemény habbá verjük, kisebb adagokban hozzákeverjük a cukrot, és így verjük fel teljesen, majd hozzáforgatjuk a csokis diót.
  6. A tésztát megkenjük a baracklekvárral, erre halmozzuk a csokis, diós fehérjehabot, amit egy kanállal elsimítunk.
  7. A süteményt előmelegített sütőben készre sütjük, a tepsivel együtt rácsra tesszük, még melegen felszeleteljük, és így hagyjuk kihűlni a tepsiben. (Ha kihűtve szeletelnénk fel, akkor összetörne a tetején a hab.)

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc


Megjegyzés:
Egyéb javaslat szerint 180°C-on hőlégkeveréssel kell sütni, ki is próbáltam, 15 percig így sütöttem, de annyira elkezdett pirulni a teteje, hogy azonnal átállítottam alul-felül sütésre. 
Mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogyan viselkedik a saját sütője, lehet, hogy ami nálam bevált, az másnál nem.
















Forrás: A főzés tudománya blog