2012. augusztus 3., péntek

Szalmabála építészet








A szalmabálából készült házak talán újdonságnak tűnhetnek, pedig erre is áll a mondás - „nincs új a nap alatt”. Több száz éve használatos építőanyagról van szó, mégis sokan azt hihetik, hogy ez valami új trend. Pedig ez is olyan, mint a bio zöldség, a bio gyümölcs vagy bármilyen más bionak nevezett élelmiszer. Az ember már régóta ismeri, manapság mégis úgy beszélnek róla, mintha vadiúj dolog lenne, és örvendeznek, hogy jaj de jó, hogy ezt is kitalálták. Aztán meg csodálkoznak, ha a tapasztaltabbak hülyének nézik őket, mert úgy beszélnek az újra felfedezett dolgokról, mintha azok addig nem is léteztek volna.
A szalma ősi használatú anyag, hiszen fűféle, pontosabban gabonaféle, és amióta az ember búzát termeszt, ott van körülötte. A termést learatja, a maradék meg megszárad, és tápanyagul, fekhelyül szolgál az állatoknak, de nagyszerűen hasznosítható építőanyagként is. Kezdetben csak úgy egymásra pakolták a szalmát, ami mindenféle biztonsági követelmények nélkül is védelmet biztosított az ember feje fölött.
Szalmatöreket használnak a vályogházakhoz is – agyaghoz keverve, szépen kiszáradva készen is van a vályogtégla.
Erre most itt van a szalmabála. Nem, nem a henger alakú, hanem a szögletes, amiből megannyit láthat az utazó jártában-keltében az út menti termőföldeken. Ezekből a bálákból pedig házat lehet építeni. Ha valaki nem hiszi, de el van ájulva pl. Amerikától, annak gyorsan elárulom, hogy ott aztán vannak ilyen házak szép számmal, mégpedig nem most óta, hanem minimum 100 éve. És még mindig állnak ám! Európában is találni belőlük nem egyet.
Ezek a régóta használatos háztípusok ma... - majdnem azt írtam, hogy reneszánszukat élik, de ez sajnos egyelőre még nem igaz, de mindenesetre egyre többen kezdik felfedezni. Egyre többen, bizony – külföldön legalábbis nagyon sok szalmabálából készült házat találni. Magyarországon is akad néhány, de a számuk olyan csekély, hogy talán emiatt is nem tudnak róla az emberek.
Márpedig a szalmabála az egy nagyon jó anyag – tudták ezt eleink is. Mi miért ne hinnénk nekik? A mai modern technikákkal pedig új formába lehet öltöztetni ezt az ősi anyagot. Ezeknek a technikáknak hála a szalmabála ma már éppen olyan jól megfelel a tűzvédelmi előírásoknak, mint a jól ismert és közkedvelt tégla. A szalmabála ugyanakkor jól szellőzik, ezáltal egészséges környezetet biztosít. Alkalmazásával jó teherbírású, masszív falak alakíthatók ki. Ja, és nincs vályogház fílingje, csak annak, aki direkte úgy akarja, hogy legyen.

Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy a felsorolt pozitívumok ellenére, van-e valami titkolni való negatív jellemzője is. Ki kell ábrándítsam a kétkedőket, mert nincs ilyen tulajdonsága. Csak jókat lehet róla mondani. Oké, talán egy azért mégis van. Egy szalmabálából épült ház ui. nem olcsóbb, mint téglaépítésű társai, de ha elárulom, hogy a fenntartása viszont a megszokott házakénak csak töredéke, akkor talán ez az aprócska kis negatívum mindjárt nem is olyan elkeserítő. A szalmabála ház rezsiköltsége ui. olyan alacsony, hogy amit egy család ezen meg tud spórolni, abból simán elmehet kirándulni nyaranta, vagy építhet belőle egy marha nagy medencét a kert végében, esetleg spórolhat a gyerek iskoláztatására.

A szalma egy tök jó anyag, amit nem a kazánban kell elégetni, hanem házat kell belőle építeni! Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy kukkantson be az alábbi oldalakra, és olvasson el róla mindent, amire itt nem kapott választ:




Zsúrkenyér











Gyerekkoromban nagyon szerettem a zsúrkenyeret, de évek óta nem találkoztam vele az üzletek polcain. Pedig állítólag létezik. Egy kölcsönbe kapott könyvben fedeztem fel a receptjét, és boldogan megsütöttem. Frissen rántott kacsamájjal együtt falatoztam, ami szintén régi emlékeket idéz. Természetesen ennek a kenyérnek is számos változata létezik, de én ezt a receptet próbáltam ki először, és nem csalódtam benne. Csak hogy az itthoniakat idézzem: "elképesztően finom". Ez az egyik kedvenc kenyerünk. :)
Azóta persze egy picit változtattam az eredetileg 50 dkg liszttel készülő kenyér hozzávalóinak mennyiségén, de csak azért, mert újabban sütőformában sütöm, és emiatt már 60 dkg lisztet szoktam használni. Ebben a formában sütve még inkább hasonlít arra a bizonyos régi zsúrkenyérre. :)











Hozzávalók 1 kenyérhez:

60 dkg fehér kenyérliszt
2 ½ ek. cukor
3 dkg olvasztott vaj + a sütéshez
1 ek. só
3 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
1 dl víz

elkészítés:
  1. A tálba mért liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, simára keverjük ½ evőkanál cukorral, kevés langyos, vizes tejjel, egy kis liszttel, majd letakarva felfuttatjuk.
  2. Hozzáadjuk a többi cukrot, a sót, a langyosra hűlt olvasztott vajat, és a maradék tejjel tésztává dagasztjuk. Liszttel megszórt tálban, meleg helyen, letakarva megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és vajjal kikent sütőtálba fektetjük (vagy cipó alakúra formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük).
  4. Folpackkal és konyharuhával letakarva újra megkelesztjük, majd a tetejét megkenjük olvasztott vajjal, és előmelegített sütőben megsütjük.
  5. A sütőtálban hagyjuk pár percet, majd abból kivéve rácsra tesszük, és teljesen kihűtjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 35 perc




















Tökmagos-kefires Graham-kenyér







Ezt a formakenyeret kedves barátnőm, Fahéj ihlette, aki nagymestere a kenyérsütésnek. Ő készített kefires kenyeret, és ennek hatására én is kíváncsi lettem, milyen ízű lehet a vele készült tészta. Megsütöttem a magam receptje szerint, és csempésztem bele egy kis tökmagot is. A Graham-liszt íze pedig ezúttal okozott csalódást.





Hozzávalók 1 formakenyérhez:

30 dkg finomliszt
22 dkg Graham-liszt
1 tk só
3 dkg pirított tökmag
1,5 dkg élesztő
1 mk cukor
1,3 dl langyos víz
2,5 dl kaukázusi kefir
1 ek napraforgóolaj

elkészítés:

  1. A vízben feloldjuk a cukrot, simára keverjük benne az élesztőt és letakarva felfuttatjuk.
  2. A kétféle lisztet a sóval és az apró darabokra vágott tökmaggal elvegyítjük, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt az olajjal együtt és tésztát dagasztunk belőle.
  3. Tálba tesszük, háztartási fóliával betakarjuk és egy éjszakára hűtőbe rakjuk.
  4. Másnap kivesszük a hűtőből, a fóliát vászonkendőre cseréljük és a tésztát langyos helyen 1 órán át kelesztjük.
  5. Ha megkelt, finoman átgyúrjuk, kissé megformázzuk, sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába tesszük és így is kelesztjük még 20 percet. (A kelesztési idő felénél éles késsel ferdén bevágjuk a kenyér tetejét.)
  6. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd a sütőből kivéve a tetejét hideg vízzel átkenjük és rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180 ºC
sütési mód: alul-felül
sütési idő: kb. 40 perc









Ropogós héjú krumplis kenyér






Szép emlékeim vannak erről a kenyérről, mert egyrészt a krumplis kenyér az egyik kedvencünk, másrészt sok dicséretet kaptam érte.
A Kedvesem 2 napra elment itthonról, és én egyedül maradtam a 4 macskával. A hazaérkezését finom, friss kenyérrel akartam megünnepelni, ui. neki ez felér egy 3 fogásos vacsorával. A múltkor megállapítottuk, hogy az eddig készült kenyereim közül a krumplis és a hagymás-paprikás áll a legközelebb az ízlésünkhöz, de mivel utóbbi macerásabb, ezért döntöttem az előbbi mellett. Most viszont még finomabbra szerettem volna elkészíteni, ezért sima- és rétesliszt keveréke helyett a hozzávalókban felsorolt lisztekből sütöttem, és kicsivel több krumplit adtam hozzá. Nem csalódtunk, ez még jobb lett, mint az előző, és szerintünk az arányokat illetően ez már nem is szorul további fejlesztésre. Természetesen egyéb fűszerekkel is meg lehetne azért bolondítani. A kenyérliszt-teljes kiőrlésű búzaliszt arányán változtathatunk, attól függően, hogy fehérebb vagy barnább kenyeret szeretnénk.
Kíváncsiságból lemértem, amikor kisült, és 10 dkg híján 1 kg lett.












Hozzávalók: 
 
35 dkg kenyérliszt (BL 80)
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek só
15 dkg krumpli (tisztítva mérve)
2-2,5 dl langyosra hűlt burgonya főzőlé
1 ek cukor
3 dkg élesztő 
lenmag és liszt a szóráshoz  

elkészítés:

  1. A krumplit megpucoljuk, felkockázzuk, kevés vízben puhára főzzük, villával összetörjük és langyosra hűtjük.
  2. A cukrot 1 dl burgonya főzőlében feloldjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük és letakarva felfuttatjuk.
  3. A kétféle lisztet a sóval és a krumplival elvegyítjük és összedolgozzuk a felfuttatott élesztővel, valamint a maradék főzőlével.
  4. Ha a tészta már nem ragad, enyhén lisztezett felületre borítjuk és jól kidolgozzuk. (Ha szükséges, kevés lisztet apránként belegyúrunk.)
  5. A tálat enyhén kilisztezzük, visszatesszük bele a tésztát és letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük.
  6. Ezután gyengéden átgyúrjuk, majd 3 egyenlő része osztjuk és mindegyik darabot megsodorjuk.
  7. A sodormányokat az egyik végüknél fogva összeragasztjuk, megfonjuk őket, a másik végüket is összenyomkodjuk és kör alakúra formázzuk.
  8. A fonatot sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, letakarva további 15-20 percig kelesztjük, majd a tetejét megkenjük vízzel, megszórjuk lenmaggal és egy kevés liszttel.
  9. Előmelegített sütő alsó harmadába téve ropogósra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni. (A sütő aljába előzőleg egy kis tálka vizet is tehetünk.)

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Tipp:
A kenyeret kapcsos tortaformában is megsüthetjük. Ez esetben azt is érdemes sütőpapírral kibélelni.
Én is így sütöttem legelőször, de nem tetszett, hogy a sütőforma pereme miatt a kenyérnek karimája lett. Második alkalommal kipróbáltam a hatos fonást - úgy nagyon szép lett a kenyér, lásd: utolsó kép.



















hatos fonással készült kenyerem





Teljes kiőrlésű kenyér polentával és zabpehellyel















Az egyik ismerősömtől egy csodálatos könyvet kaptam kölcsönbe, telis-tele kenyerekkel, lepényekkel és más hasonló szépségekkel. Ezek majdhogynem egytől-egyig kenyérsütő géphez való receptek, ráadásul szárított élesztővel készülnek, ezért át kell majd mindet konvertálnom valódi élesztősre. A kiadványból ezt a kenyeret választottam elsőnek, és az eddigi tapasztalataimat alapul véve így sikerült az átfordítás. Nagyon finom lett az eredmény, pedig sem polentával, sem zabpehellyel nem volt még dolgom. A receptet kedves levelezős barátnémnak, Fahéjnak ajánlom, aki majd' 1 évvel ezelőtt rávett, hogy próbálkozzam meg végre a kelt tésztákkal is. Köszönet jár neki ezért. :)
A tésztába a dagasztás vége felé 5 dkg vadrizst is keverhetünk. Ez állítólag diós zamatot ad a kenyérnek. Készíthetjük vörös, barna vagy fehér rizzsel is. A rizst előzőleg sós vízben meg kell főzni, ami így 115 g-nak felel meg.
Megtudtam, hogy akkor van kész a kenyér, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad.













Hozzávalók 1 kenyérhez, 21x13 cm-es sütőformához:

40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg kukoricadara
5 dkg zabpehely
1 ek. só
2 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez és a kenéshez (hidegen sajtolt)
2,5 dkg élesztő
1,5 dl langyos víz
1 dl tej
1 ek. nádcukor
teljes kiőrlésű búzaliszt vagy kukoricadara a szóráshoz

elkészítés:

  1. Egy kevés langyos, tejes vízben simára keverjük a cukrot és az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A kétféle lisztet, a kukoricadarát, a zabpelyhet és a sót elvegyítjük, majd a felfuttatott élesztővel, a maradék tejes vízzel és az olajjal együtt se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk.
  3. A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztjuk, mindegyikből kb. 8 cm hosszú rudacskát formázunk, két oldalról kissé ellapítjuk őket, majd olajjal kikent sütőformába sorakoztatjuk. Letakarva, meleg helyen jó 30 percig kelesztjük.
  4. A tetejét megkenjük olajjal, megszórjuk teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy kukoricadarával, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. A formából kivéve rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 40 perc














































































A hátteret a Fotókellék biztosította.




Napraforgómagos formakenyér






Sütök, sütögetek hétről-hétre. Most ez a "gyúrmány" volt soron. Annyi sok péksüti után ez életem első kenyere. Amikor kisült, a Kedvesem kapott 2 szeletet, és kisvártatva elkezdett nyafogni, hogy kér még, sőt meg tudná enni az egészet. Szőrös szívű voltam, és nem hagytam magam, különben nem lett volna mit reggelizni. Sajnos tovább nem is tartott ki ez a kenyér, mert harmadnap délután dagaszthattam megint - egy újabb, másféle kenyeret.
Ha teljes kiőrlésű búzalisztet keverünk a rétesliszthez, ahogy az az eredeti receptben szerepel, szép barna kenyeret kapunk.






Hozzávalók 24x11x7 cm-es sütőformához:

25 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt (eredetileg teljes kiőrlésű búzaliszt)
2 mk só
2 ek napraforgóolaj
2,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos víz
1 ek cukor
2+2 ek napraforgómag

elkészítés:
  1. A kétféle lisztet a sóval egy tálban összekeverjük. Az élesztőt a cukros, langyos vízben felfuttatjuk.
  2. A felfuttatott élesztőt és az olajat a liszthez adjuk és addig gyúrjuk, amíg el nem válik a kezünktől.
  3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapra borítjuk, megszórjuk 2 ek napraforgómaggal, legalább 15 percig dagasztjuk, majd vászon ruhával letakarjuk és 1 órán át kelesztjük.
  4. Ezután finoman átgyúrjuk, meghempergetjük a maradék napraforgómagban, majd sütőpapírral bélelt pástétomformába tesszük és letakarva további 30 percig pihentetjük.
  5. A tetejét megkenjük vízzel és előmelegített sütőben (aminek az aljába előzőleg egy kis tálka meleg vizet tettünk) ropogósra sütjük. Rácson kihűtjük, majd házi fűszervajjal kínáljuk.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc









Krumplis kenyér






Második kenyeremet is az „Ízvarázslat” könyvsorozat „Mindennapi kenyerünk” c. kiadványából sütöttem. A fene se mert akkor még a saját szakállára variálni, bejáratott recept kellett. A leírás Székelyudvarhelyről származik, szóval csak jó lehet. Azért a dizájnmániám már akkor is felülkerekedett, mert némileg változtattam a külalakján. Eredetileg a tésztát 2 részre kell osztani, és sütőzacskóban kell megsütni. Nekem csak sütőfóliám volt, abban meg eszem ágában sem volt kenyeret sütni. Ettől függetlenül nagyon érdekel ez a sütőzacskós változat, mert biztos ropogósra sül benne a tészta. Az élvezeten viszont semmit sem rontott a formában való sütés, mert így is igazán lágy és ropogós héjú kenyeret sikerült az asztalra tennem. El is fogyott másfél nap alatt, mivel már nem csak a reggelink, hanem az ebédünk is kenyérből van. Jellemző rám, hogy amire rákattanok, azt ezerrel csinálom, amíg ki nem ismerem teljesen, és ennek a tulajdonságomnak a kenyérsütés kapcsán most a Kedvesem a fő élvezője, mert ő aztán imádja ezeket a csodásan illatozó cipócskákat.

Hozzávalók 24x11x7 cm-es sütőformához:


kb. 10 dkg krumpli
30 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt
1 tk só
2,5 dkg élesztő
1 ek cukor
2 dl víz
lenmag (elhagyható)

elkészítés:

  1. A krumplit héjában megfőzzük, hűlni hagyjuk, megpucoljuk, majd villával összetörjük.
  2. Az élesztőt a cukros, langyos vízben felfuttatjuk és hozzáöntjük a sós lisztkeverékhez. (Ha szükséges, adunk még hozzá vizet.)
  3. A tésztát előbb tálban, majd ha már nem ragad sem a tálhoz, sem a kezünkhöz, enyhén lisztezett munkalapon kb. 15 percig dagasztjuk, majd letakarva kétszeresére kelesztjük.
  4. Ezután finoman átgyúrjuk, sütőpapírral bélelt pástétomformába tesszük és letakarva így is kelesztjük még legalább negyed órát.
  5. A tetejét 3 helyen hosszában bevágjuk, megkenjük langyos vízzel, megszórjuk lenmaggal, előmelegített sütő rácsának közepére toljuk (a sütő aljába egy kis tál vizet teszünk) és ropogósra sütjük. A kész kenyeret tortarácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc