Diós keksz aszalt szilvával és csokoládéval

 

 

Idén jól dolgoztam: eléggé előre vagyok a karácsonyi étkekkel. Igaz, nem vittem túlzásba, mert az ünnepekkor egyre kisebb mennyiséget és kevesebb félét eszünk. Részben emiatt a blogra most alig hoztam újdonságot, hanem elsősorban a jól bevált, ill. újrafotózásra szánt korábbi sütijeimet készítettem el. (Bízom benne, hogy azért így is mindenki megtalálja a neki tetszőt itt vagy akár más blogokon.😉)
A fent vázolt oknak köszönhetően (hogy jól beosztottam a konyhai munkálatokat) időben el tudtam végezni az egyéb házimunkákat is (pl. függönymosás-vasalás), sőt még nem kevés sk. adventi díszt is kreáltam, így most volt alkalmam megsütni ezt az előre be nem tervezett kekszet. Nem tagadom, nyomós ok volt erre az is, hogy advent 4. vasárnapjára édesség nélkül maradtunk volna, ha ez a kekszike nem készült volna el. Mivel a Kutyafül már előző nap nyafogott valami desszert után (hiszen a felszeletelt zserbót és mézes krémest már bedobozolva bedugtam a tiltott helyre: a fagyóba), ezért pláne éreztem a nyomást, hogy itt bizony nincs mese, sütni kell valami olyat, ami egyszerű és viszonylag gyorsan megvan. Miután végeztem a függönyök felrakásával (amelyek a Lysse cicánk babakori idétlenkedései miatti függönymentes élet után végre újra díszíthetik a házunk ablakait), rögtön szaladtam a konyhába bekeverni a tésztát, hogy estére ez a finomság süljön ki belőle. És hogy minden kerek legyen, és a kis lelkem is feltöltődjön: másnap, vagyis ma le is fotóztam.😁
Szóval, aki a karácsony előtti uccsó napokban pont ilyesmit keres, annak álljon itt ez a sok finomsággal teli, ropogós kekszrecept!

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt
10 dkg darált dióbél
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan barna nádcukor, darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg aszalt szilva, finomra aprítva
5 dkg étcsokoládé, aprítva (45% kakaótartalmú)
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
1 nagy tojássárgája
2 ek. barna rum (nálam Jamaicai)
3 ek. finomítatlan barna és világos nádcukor a forgatáshoz

elkészítés:

1. A puha vajat a nádporcukorral és a vaníliás porcukorral robotgéppel felhabosítjuk, belekeverjük a tojássárgáját és a darált dióval, citromhéjjal vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aszalt szilvát és a csokoládét.
2. A lágy tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni.
3. Ezután kétfelé vesszük, mindkét masszát 1-1 ív folpackra szedjük (a fólia széléhez közel), és kanál hátával vagy spatulával hosszúkásra egyengetjük. A fóliát ráhajtva kb. 20 cm hosszú, 4 cm átmérőjű hengerekké formázzuk úgy, hogy a rúd két végén összesodorjuk a fóliát, és többször magunk felé hengerítjük. A rudak végeit a tenyerünkkel ellaposítjuk. Fél órára mélyhűtőbe tesszük.
4. Egy kis ív sütőpapírra előbb barna nádcukrot szórunk, átgörgetjük rajta a folpackból kicsomagolt egyik tésztarudat, majd újrafóliázzuk. A másik rúddal is így járunk el, de azt világos nádcukorral vonjuk be. Ezután 1-2 órára mindkét kekszrudat visszatesszük a mélyhűtőbe.
5. A hengereket kicsit hagyjuk kiengedni, majd 8-10 mm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, egymástól távolabb.
6. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük, majd a tepsiről pár perc elteltével tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Erzsi kocka

süti vs. Andrej Hermlin and his Swing Dance Orchestra

Húsvét óta nem posztoltam receptet, sőt a Kutyafül apukájának a szülinapjára, ill. a húsvétra sütött tortáról (blogbejegyzés híján) is mindössze egy-egy, házi használatú fotó készült. Nem is hiányzik annyira az édesség, ha meg igen, bekapok pár kocka étcsokit, és azzal elvagyok. Nemrégiben azonban megláttam a fb-on Marcsi barátnőm Erzsi kockáját, és úgy éreztem, nekem ez most kell. :D A most végül 2 hetet késett. A sütisütés reggelén még nagy volt bennem az elán, ami az aznap különösen hisztikrisztina Lysse cicánk közbenjárására aztán jócskán alábbhagyott – azt ui. nem a pórázos kerti sétára tartogattam. Mire végre lerendeztem a kisasszonyt, az arcomon morc ábrázat vert tanyát, és ezzel a fejjel nyújtottam és sütöttem ki a tésztalapokat, ill. kevertem be a krémet. A folytatás aztán az extra sétáltatás miatt újfent tolódott, így a sütemény betöltése is késett. Gyakorlatilag tokkal-vonóval együtt másfél napba telt elkészíteni az Erzsi kockát. :D
Látva a krémet, bevallom, nem sok bizalmat szavaztam annak, hogy jó lesz. Marcsinak még egy „shortot” is küldtem a krém állagáról, ahogyan az épp lefolyik a villáról, miközben lemondóan érdeklődöm, hogy „ennek ilyen hígnak kell lennie?” – Ott ögye mög a fene! – gondoltam magamban Tóth papa után szabadon, de végül a Limara -féle Kata szelet receptjében javasolt babapiskóta megmentette a napot: felszívta a fölösleges nedvességet. A betöltéskor ez azonban mégsem nyugtatott meg, így a csokibevonatba is beleleheltem egy adag pesszimizmust – bánatában le is folyt egy része. A totál káosz nap estéjét végül nem a sütievészet koronázta meg, hanem Andrej Hermlin fergeteges szving koncertje. Épp ez kellett a lelkemnek és az idegeimnek! :)
A süti másnapi felszeletelésekor ugyan kiderült, hogy az Erzsi kocka mégis kifejezetten jól sikerült, ennek ellenére be kell valljam, hogy bár finom, nem lettem a rajongója. A 25 éves (félig kenyai, Lengyel Tomi hasonmás) totál dilinyó David Hermliné annál inkább! :D

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
15 dkg porcukor
1 cs. sütőpor
egy csipet só
15 dkg vaj
3 tojássárgája
kb. 15 dkg tejföl (20% zsírtartalmú, nem folyós)

a töltelékhez:
egy tésztalap, összetördelve
1-1,5 dl forró tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dl rum
kb. 7 dkg sárgabaracklekvár
10 dkg vaj
13 dkg porcukor
3 dkg holland kakaópor
néhány babapiskóta (nálam 3 db; elhagyható)

a csokoládébevonathoz:
6 dkg cukor
1,5 dkg holland kakaópor
4 ek. víz
5 dkg vaj
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, hozzáadjuk a tojások sárgáját, és annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. A tésztából 3 téglatestet formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
2. Egy tésztadarabot kb. 26×30 cm-esre kinyújtunk, a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kisült lapot a sütőpapír segítségével áthúzzuk egy tortarácsra, kihúzzuk alóla a papírt, és így hagyjuk kihűlni. Így járunk el a többi tésztával is.
3. A töltelékhez az egyik tésztalapot összetördeljük. A vaníliás cukrot elkeverjük a felhevített tejben, a tésztamorzsára öntjük, majd hozzáadjuk a rumot, a baracklekvárt. Félretesszük hűlni.
4. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, és előbb alaposan elkeverjük benne a kakaóport, majd beleforgatjuk a tejes-rumos tésztát és a babapiskótát.
5. Az egyik tésztalapon egyenletesen elosztjuk a tölteléket, majd befedjük a másik tésztalappal, és kissé lenyomkodjuk. Nejlonzacskóba húzva szobahőmérsékleten hagyjuk, amíg a bevonatot elkészítjük.
6. Ehhez a kakaóporral vegyített cukrot a vízzel gőz fölött addig melegítjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Elzárjuk alatta a lángot, beletesszük a puha vajat, az olajat, és alaposan elkeverjük benne. Addig hagyjuk hűlni, hogy egy kicsit meghúzzon, ezután bevonjuk vele a sütemény tetejét, és dermedésig hűtőben pihentetjük. Négyzet alakú szeletekre vágva kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc/lap

Megjegyzés, tipp:

Én a Marcsinál javasolthoz képest egy picit kisebbre nyújtottam a tésztalapokat (28 helyett 26×30 cm-esre), és a csokibevonat mennyiségét is csökkentettem.
A forró tej helyett csak lekvárt is tehetünk a tésztába (a rum mellett, persze). Ez esetben a lekvárt ugyanúgy forrósítsuk fel, mint a tejet.

Diós kalács

...Veled, Ápá, de nélküled – advent 1. vasárnapjára és közelgő névnapodra

 

A gyász fura madár – mázsás súllyal nehezedik az ember vállára, gombócot rak a torkába, és szorítja a mellkasát. Aztán tovaszáll, majd orvul újra rátelepszik, hogy végül megint elröppenjen. Jön és megy, kiszámíthatatlanul.
Az én „madaram” nem várt módon jött, és 2 év után is gyakran telebeszéli a fejem, bepárásítja a szemem. Mégsem hessegetem el. Hagyom, maradjon, amíg akar. Hiszen Apa helyett van itt velem. Tanít: elfogadni, megbocsátani, tisztán szeretni. Egyszer biztos messze száll, és a részemmé válik, még ha teljesen el nem is tűnik a horizonton.

Négy éves koromban sok-sok kilométerrel messzebbre költöztél tőlem, de rendszeresen érkező levelek formájában jelen voltál, és attól kezdve, hogy én is megtanultam írni, hetente mentek a levelek oda-vissza. Időről időre találkoztunk: hol Te jöttél haza, hol én utaztam fel hozzád Budapestre, albérletről-albérletre, majd az új családodhoz Mátyásföldre, a 2. válásod után pedig a nehezen megszerzett saját lakásodba. A gyermek- és ifjúkori legtöbb világos emlékem rólad a Hernád utcai életedhez kötődik. Később már tisztán láttalak, sorjáztak a csalódások, és a kapcsolatunkban megmagyarázhatatlanul több nagy szünet vert éket közénk. Mindezek keserűvé, ambivalens kötődéssé változtatták a korábbi rajongást.
A pesti találkozásainkkor az ételeké és a szerencsejátéké volt a főszerep. A két dolog szoros összefüggésben állt egymással, mert a terülj-terülj asztalkámnak legtöbbször a pénznyeremény volt a feltétele. Ha ezt kipipálhattuk, akkor bevettük magunkat a Garay piacra, és telepakoltuk a szatyrot sertéshússal és -májjal, kólával, étcsokival, kávéval meg cigivel.
Túlbecéző szavakkal és magad készítette étkekkel fejezted ki a szeretetedet irántam, miközben a pesti tartózkodásaim alatt lóversenyre és lottózóba cipeltél, többnyire gyalog és metróval, néha busszal, villamossal. Gyerek-, majd kamasz fejjel a lovin nehéz volt végigvárni a 13. futamot, és az sem hozott lázba, ha ott Kutya bácsival (Raksányi Gellért), Jordán Tamással vagy épp Charlie anyukájával váltottál pár szót, miközben én a kezedet húzogattam. Mindig azért drukkoltam, hogy már a 2. futamkor megnyerjük az áhított mennyiségű „pézikét”, és mehessünk az állatkertbe, vidámparkba, beülni a rakétába; később pedig a Váczi utcai flangálás és a Vörösmarty cukiban való fagyizás vágya hajtott.
Egy emlékezetes alkalommal a zsebünkben mindössze 50 forinttal baktattunk ki a lovira, és az egyik futamban megtörtént a csoda: az én számaimat megjátszva, 1500 Ft hullott az ölünkbe. A szívedről nagy kő esett le, hisz’ pár napig megint volt mit ennünk. Ez az esemény aztán egy életen át emlegetett témává vált a számodra, az akkor nyertes számaimat pedig évekig játszottad.
Ám a pénztelenséged miatti létbizonytalanságod, az állandóság hiánya, gyermeki igényeim és vágyaim beteljesítésének folytonos meghiúsulása, és a káoszos környezet a pár napos pesti ottléteimkor persze hatással voltak rám – rövid idő múltán már a minden téren biztonságot jelentő Anya és az otthonom után sóvárogtam.
Mégis: a szavaid és kifejezésmódod, a humorod, nevetésed, cigi szagú kezed és borotvahab-illatod, szenvedélyességed, érzékeny lényed mindig vonzott.
A vállamon-mellkasomon-torkomban ücsörgő gyász-madár a jóra való emlékezést segíti, és ezzel együtt a hiányodat erősíti. Igazából mindig is hiányoztál – felismerten, de főleg tudat alatt. A mostani veszteség azonban minőségében egészen más. Mert, aki Te voltál, már NINCS! Már csak bennem vagy, és a verseidben, amelyek legtöbbjét csak most kezdem érteni. És persze ott, ahol nem érhetlek el abban a formában, ahogyan ebben az életben ismertelek. Ezt a nagy NINCS-et és ezzel egyidejűleg azt a más minőségű VAN-t nehéz felfogni, elfogadni.
Az általad elkészített ételek ízére, illatára erőteljesen emlékszem, a főzés köré épített misztikumra nem különben. A rántott máj, a rántott hús, a tiszai aprópecsenye, a szűzérme, a csirkepaprikás, a hagymás-borsos tört krumpli, az előző napról maradt májszeletekkel megpakolt zsíros kenyér, a „pácás” tészta, a Suppa Inglese, az „üres” kalács, és persze karácsonykor a diós és mákos kalács. Utóbbiak kapcsán sosem tudtad megjegyezni, hogy én csak a diósat szeretem.
A felsoroltak közül itt, a Sünisen látható a 7 évvel ezelőtti közös főzésünk eredménye, de a tiszai aprópecsenyét, a „pácás” tésztát és a Suppa Inglesét én is elkészítettem már. Most a diós kalácsod került sorra. A receptjét magaddal vitted a NINCS-be, nekem csak az ízemlék maradt, és a mozdulataid, ahogyan készítetted: a kalácstésztát fakanállal verted. „A kúúúrva életbe, már megint lapos lett!” – bosszankodtál gyakran a kisült kalács láttán. És néha bizony kicsit ropogott a cukor a töltelékben. Ennek ellenére a Te diós kalácsod, amikor szerencsére pont nem ropogott benne a cukor, világbajnok volt! Akkor lesz tökéletes az enyém is, ha lapos lesz? De azt azért csak nem hagyhatom, hogy ropogjon benne a cukor! ;)
Az évek alatt rám rakódott tapasztalatot hívtam hát segítségül, hogy a hibákat, amelyektől Te a kalácssütéskor mindig tartottál, kiküszöböljem. Ugyanakkor igyekeztem megtartani a jól ismert zamatot. Azt hiszem, az előbbi elvárásnak javarészt sikerült megfelelnem, és bár szerintem tényleg ízletes lett, ez mégis inkább egy „Gabikás” kalács. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen így mindketten benne vagyunk – összefonódva úgy, ahogyan réges-régen Te szorosan tartottál, amikor a nyakadba kapaszkodtam.

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 mk. só
1,5 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,3 dkg friss élesztő
kb. 1,3 dl tej

a töltelékhez:
15 dkg darált dióbél
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk. őrölt fahéj
4 dkg sárgabaracklekvár
0,8 dl víz
5 dkg mazsola+2-2 ek. rum és citromlé keveréke

a tetejére:
1 tojásfehérje
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a szobahőmérsékletű lisztet tálba szitáljuk és belevegyítjük a porcukrot. Egy evőkanálnyi cukros lisztet átteszünk egy kis tálkába, belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi langyos tejben elkeverjük a tojássárgáját, és a felfutott élesztővel, sóval együtt a cukros liszthez adjuk. Robotgéppel összeállítjuk a tésztát, majd 2 részletben beledagasztjuk a vajat és az olajat. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a cukrot a vízzel tejkiöntőbe tesszük, és 5 percig felforraljuk. A forró szirupot a vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, fahéjjal vegyített darált dióhoz öntjük, alaposan összekeverjük, majd beledolgozzuk a lekvárt és a rumot. Félretesszük hűlni.
4. A mazsolához a rumot a citromlével felhevítjük, és a mazsolára öntjük. Összekeverjük, majd befedjük folpackkal.
5. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapra tesszük, és 35×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk. Elkenjük rajta a diómasszát, miközben körben egy ujjnyira szabadon hagyjuk a tésztát, majd rászórjuk a lecsepegtetett mazsolát. A két rövidebbik tésztaszélt a töltelékre hajtjuk, és a hosszabbik oldalánál fogva, nem túl szorosan feltekerjük. A rudat végül a tenyerünkkel szép egyenletesre formázzuk.
6. A kalácsot (hajtással lefelé) sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejét és az oldalát hústűvel/fogvájóval több helyen megszurkáljuk, és letakarva szobahőmérsékleten 30-40 percet kelesztjük.
7. A tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben megsütjük. Miután tortarácsra téve hagytuk kihűlni, felszeleteljük, és porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

Mivel ez kalács, nem bejgli, ezért a fent megadott töltelékmennyiség elegendő, de természetesen, mehet bele több is. ;)
A diómasszához először csak a fele mennyiségű lekvárt kevertem hozzá, de amikor kihűlt, úgy ítéltem meg, hogy mehet bele még egyszer annyi.
A töltelékhez vaníliás cukor helyett használhatunk vaníliaport, vaníliapasztát vagy -esszenciát.
A kisült és teljesen kihűlt kalácsot egyben hagyva vagy felszelve, nejlonzacskóba húzva lefagyaszthatjuk, majd a nejlonból kivéve és tortarácsra téve, szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni.

 

Rumos szilvás-diós kalácsfelfújt édes tejfölöntettel

 

 

Végre újrasütöttem a korábbi vállalhatatlan – és sajnos most sem igazán hűha – fotókkal illusztrált finn ünnepi koszorút (mikor kell karácsonyi kalácsot sütni, ha nem nyár közepén, ugye?! :D), és a maradékból mindenképp felfújtat akartam csinálni. Az ok egyszerű: imádom! :D Mivel a szomszéd szilvafájáról (engedéllyel!) leszedett kis tálnyi gyümölcs egy része már bő egy hete a hűtőben dekkolt, egyértelműnek tűnt, hogy azzal bolondítom a szuflét.
Közben jött az ötlet, hogy ezúttal kuglófformában kéne megsütni, kíváncsi voltam ui., hogy a tojásos tejben megázott kalács felveszi-e a kuglófsütőforma szép mintáját. Felvette, hála Istennek! :D
A nagynéném hirtelen adódó másnapi látogatása okán pláne jókor sikerült időzítenem a felfújtkészítést, így őt is meg tudtam kínálni vele. Nála is sikert aratott ez a finomság, úgyhogy már csak ezért is jó döntésnek bizonyult a napokkal korábbi karácsonyi kalács sütés. :D Éljen a kalácsfelfújt, ami sosem okoz csalódást! :)

 

Hozzávalók kb. 2 l-es kuglófsütőformához:

a kalácsfelfújthoz:
35-40 dkg szikkadt kalács
15 dkg szilva (magozott mennyiség)
15 dkg darált dióbél + pár szem durvára vágott dió a díszítéshez
9 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tojás
2 tojássárgája
2,5 dl habtejszín
1,5 dl tej
3 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
½ citrom leve
2 ek. barna rum

a citromos tejfölöntethez:
50 dkg tejföl
10 dkg porcukor
2 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket felszeleteljük és összeforgatjuk a rummal, a citromlével. A kalácsot kisujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
2. Az egész tojást és a tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral habosra kavarjuk.
3. A vajat a reszelt citromhéjjal ízesített tejes tejszínhez adjuk, felforraljuk, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük.
4. A kalácsszeleteket megmártjuk és pár másodpercet állni hagyjuk a tojásos keverékben, majd egy réteget lerakunk a vékonyan kivajazott (szilikon) kuglófsütőformában. Elosztjuk rajta a fele adag rumos szilvát, és megszórjuk a darált dió felével. Erre még egy réteg kalács, szilva és dió kerül, és az egészet befedjük kaláccsal. A megmaradt tojásos keveréket rálocsoljuk, és 10 percet pihentetjük.
5. A felfújtat előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve, a formában hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük, és fogyasztásig hűtőbe tesszük.
7. A sütőformára tortatálat vagy deszkát teszünk, átfordítjuk, és a felfújtról óvatosan leemeljük a sütőformát. A süteményt megszórjuk durvára vágott dióval, és édes, citromos tejfölöntetet kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés, tipp:

Az öntetet akár rá is locsolhatjuk a felfújtra. Öntet helyett vanília- vagy fahéjfagylaltot is kínálhatunk hozzá.
A felfújtat előző nap is elkészíthetjük, majd a formából kivéve tepsire tesszük, és 180°C-os sütőben 10-15 perc alatt újra felmelegítjük.

 

Gesztenyés-mazsolás tortácska

...három királyok napjára

 

Bár az ünnepekkor bőven kijutott az édességből, vízkereszt nálam sosem múlhat el süti nélkül. :) Igaz, ilyenkor királyok kalácsát/süteményét (Galette des Rois) vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló pithivers-t szoktam készíteni, de ezúttal kivételt tettem, és a karácsonykor elmaradt gesztenyetortát sütöttem meg. Mert hogy nekem gesztenyés édesség nélkül nem ünnep az ünnep! :D
Bár január elsején is ehhez nagyon hasonló torta került asztalra (ui. az újévet is hagyományosan Anyáékkal ünnepeljük, és hozzájuk csak nem mehettünk üres kézzel), viszont az egy 20 cm-es torta volt, kakaós piskótával. A karácsonyi időszak lezárására, három királyok napjára azonban kicsit más kivitelben: mini tortáknak képzeltem el. Igaz, így időigényesebb az elkészítése, hiszen minden egyes piskótalapot külön meg kell kenni a krémmel, de néhanapján, pláne ünnepnapon belefér az efféle bolondéria. :D
Nekünk nagyon ízlett ez a süti, sőt egy nagyon kedves ismerősöm is így nyilatkozott róla. Neki már ezer meg egy éve ígértem, hogy meglepem valami édességgel. Nagyon örült neki, én is az ő örömének, meg annak is, hogy nem kellett tovább szégyenkeznem a sokáig be nem tartott ígéret miatt. :)

Hozzávalók 16 darabhoz:

a piskótához:
6 tojás (nálam háztáji)
10 dkg porcukor
10 dkg olvasztott vaj
16 dkg finomliszt
6 g sütőpor

a krémhez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza (72%-os)
8 dkg mascarpone
7 dkg puha vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 dkg csokoládéízű pudingpor
2 dl tej (én tejszín és alacsony zsírtartalmú tej keverékét használtam, mert pont nem volt itthon elég tej)
2-3 ek. rum (vagy helyette ugyanennyi habtejszín)
4 dkg mazsola vagy aranymazsola (fel is apríthatjuk)
0,5 dl narancslé vagy fehérbor, esetleg rum

a díszítéshez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza
2-3 dkg tejcsokoládé

elkészítés:

1. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A tojások sárgáját a porcukorral kihabosítjuk, a langyos olvasztott vajjal együtt a fehérjehabra öntjük, és rászitáljuk a sütőporral vegyített lisztet. Óvatosan, de alaposan összeforgatjuk.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsiben – 30x35 cm-es méretű téglalap alakban – elsimítjuk (lehetőség szerint használjunk sütőkeretet a fenti méretre állítva), és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. A pudingport 2 dkg porcukorral lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd felöntjük a többi tejjel, és krémmé főzzük. Folpackkal letakarva kihűtjük.
4. A mazsolát felhevített narancslébe (vagy fehérborba, esetleg rumba) áztatjuk annyi időre, hogy megduzzadjon. A piskótából 7 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval 18 db kört szórunk ki.
5. A krémhez a vajat kikeverjük a porcukor másik felével, a vaníliás porcukorral, robotgéppel hozzádolgozzuk az áttört gesztenyepürét, a pudingot, a mascarponét, és a rumot is hozzáadva felhabosítjuk.
6. A krém egyik felébe beleforgatjuk a lecsepegtetett mazsolát is. Ha szükséges, kissé lehűtjük.
7. Egy piskótalapot megkenünk a mazsolás krémmel (én laponként 2 dkg krémet kentem rá), befedjük egy másik tésztalappal, és elsimítjuk rajta a mazsola nélküli krémet (1,5 dkg elég volt rájuk). Így járunk el a többi tésztával is.
8. A lehűtött gesztenyemassza másik felét és a tejcsokoládét a tortácskák tetejére reszeljük. A kész süteményeket tálcára rendezzük.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés:

Mivel a tésztamasszát nehéz egyenletesen elkenni a tepsiben, ezért előfordulhat, hogy a széleken alacsonyabb lesz a piskóta. Én úgy csaltam, hogy a tepsi közepén lévő részből kiszaggatott vastagabb piskótaköröket két lapra vágtam (ami így egy tortácskát adott ki), míg a széleken lévő, vékonyabb tésztákból (esetenként egy kis alacsonyabbra szabás után) hoztam össze a további sütiket. Ilyen módon lett 32 tésztaköröm, azaz 16 kis tortám. A lehulló tésztaszéleket egyéb desszerthez használtam fel.

Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)

 

 

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.

 

 

"Gesztenye"

 

 

 

Rákaptam a sütés nélküli édességekre, az ilyen bonbon jellegű izékre. Nem mintha némely sütit ne lehetne ugyanolyan gyorsan összedobni, mint egy sütés nélkül készíthető desszertet (pláne annak, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a témában), de az embernek sokszor tényleg nincs kedve/ideje kivárni, hogy a kész tészta kihűljön, és esetenként még utána betöltse azt valamilyen krémmel. Arról nem is beszélve, hogy manapság olcsóbb is, ha nem kapcsoljuk be a sütőt.
Tény, hogy néha az is macerás tud lenni, amikor minden egyes kis bonbont meg kell mártani a csokiban, főleg ha az ember még nem találta ki, hogyan végezze ezt a műveletet úgy, hogy szép is legyen a végeredmény. Akkor bizony majdnem annyi ideig tart az egész procedúra, mintha legalábbis bekevert és kisütött volna egy egyszerű tésztát. Ilyen volt nekem elsőre ez az ál gesztenye is. A csokis mártogatással ui. annyit bíbelődtem, hogy közben lenőtt a hajtövem. Azzal a külalakkal nem dicsekedtem volna itt a blogon. :D De mivel nem olyan fából faragtak, aki hamar feladja, juszt is újra nekiveselkedtem másnap! Mert hogy egyébként nagyon ízlett nekünk ez a kamu gesztenye, és hipp-hopp elfogyott, szóval kellett megint az édesség. :D Második nekifutásra picit még javítottam a hozzávalók arányán, és miután kiokoskodtam a csokis mártóztatás mikéntjét – ilyen módon jelentősen lerövidítve a készítési időt –, a gesztenyére sokkal inkább hasonlító finomságot most már vígan fotózhattam. Kedves olvasóim, kéretik betartani a mártóztatásra vonatkozó javaslatot (alant, a 4. pontban), különben magatokkal toltok ki. ;)
Bocs, hogy a fotózáshoz nem tudtam gesztenyefalevelet biztosítani, csak platánt, de abból nagyon szívesen adok örökbe bárkinek, mert van belőle 10 vagonnyi. :D

Hozzávalók 19 darabhoz:

25 dkg cukrozott gesztenyepüré
8 dkg Butterkeks (vagy háztartási keksz)
1 csapott tk. őrölt fahéj
5 dkg házi sárgabaracklekvár
1 ek. barna rum
10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A kekszet egy kis tálkába tördeljük, pohár aljával morzsalékosra nyomkodjuk és belevegyítjük az őrölt fahéjat. (Ha cukor- és egyéb aromáktól mentes masszánk van, akkor adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű porcukrot is.)
2. A gesztenyemasszát villával áttörjük, hozzáadjuk a baracklekvárt, a rumot, kekszmorzsát, és jól összedolgozzuk.
3. A masszából 2 dkg-os golyókat gömbölygetünk és kissé ellapítjuk, hogy gesztenye formájuk legyen. Letakarva kb. 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. A kétféle csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd megmártjuk benne a golyócskákat: egy golyót az olvasztott csoki közepébe teszünk, kanállal "körbelögyböljük" az oldalait, majd két villa segítségével kiemeljük a csokiból. A golyót óvatosan átbillentjük az egyik villára, és fogvájóval lehúzzuk az aljáról a csöpögő csokit. Sütőpapírral fedett deszkára helyezzük, majd a fogvájó segítségével letoljuk a villáról, és óvatosan kihúzzuk alóla. Így járunk el a többi golyóval is, és dermedésig hűtőbe tesszük.
5. A kész gesztenyéket tálkába/tányérra szedjük.

Megjegyzés:

Az általam használt gesztenyemassza (Finest Bakery, 72%-os – Aldi), a cukron és a vanílián kívül rum- és tejszín aromát tartalmazott. Tehát aki 100%-ban csak gesztenyéből lévő masszát használ, az keverjen hozzá több lekvárt, ill. egyéb folyadékot (rumot, tejszínt, és/vagy narancslevet).
A bevonáshoz én mindig az Aldiban kapható Bella – Zartbitter (ét), ill. a Vollmilch (tej) vastag táblás csokiját használom, mert szerintem mindkettő nagyon finom fajta csokoládé. Egyébként elegendő lenne 7-8 dkg csoki, de könnyebb megmártani egy kicsivel nagyobb mennyiségűben. A többit el lehet nyalogatni magában. :D
Ja, és a Butterkeks is Aldi-s. ;) Szerintem nyugodtan szponzorálhatnának. :D

 

 

Rumos szilvás-túrós lepény kókuszos-mandulás morzsával

 

 

 

A tegnapi 30 fokhoz képest hihetetlen, de mára a kinti hőmérséklet is azt támasztja alá, hogy itt az ősz – már megint, és végre!
Úgy elrepült ez a fél év, amióta lakásból házba, ill. egyik városból a másikba költöztünk, hogy ihajla! És én azt hittem, itt is ontom majd magamból a recepteket. Emlékszem, meg is ígértem valakinek, hogy így lesz. Hát bocsi, de akaratomon kívül hazudtam – szó nem volt itt receptontásról! Sőt, az utóbbi időben felkerült étkek fele előre be volt tárazva, szóval az itthoni tevékenységek kapcsán tényleg nem a sütés-főzés irányába billent a mérleg nyelve. Aztán szégyenszemre elfogytak a tartalékolt receptek, ill. az újabbak is, és azon kaptam magam, hogy a konyha a legutolsó hely, ahol lenni akarok.
A blog története során még soha nem telt el ennyi idő – 82 nap! – két recept posztolása között. A leghosszabb kihagyás is csak 1 hónapig tartott, amikor is a bekrepált fényképezőgépem miatt voltam kénytelen leállni az ételfotózással. A mostani hosszú szünetet viszont háromszorosan is meg tudom indokolni: a ház körüli munkálatok elsődleges fontosságával, a nagy nyári meleg miatti elcsigázottsággal, ill. sajnos többféle lelki tehertétel is okot adott arra, hogy a konyhai alkotótevékenység háttérbe szoruljon.
Aztán a múlt hét óta újra elkezdtem recepteken gondolkodni, és végre már nem csak a napi (faék egyszerűségű) ebédünk elkészítése miatt mentem ki a konyhába. Minden esetre meg kellett állapítanom, hogy a fotózás nem olyan, mint a biciklizés: el lehet tőle szokni.
Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen alapanyagárak mellett vajon kinek lesz pénze a rendszeres süteménysütésre, pl. akár az enyémhez hasonló gasztroblogokon látott receptek alapján. Lassan az lesz, mint régen: az ünnepnapokra korlátozódik egy-egy drágább desszert elkészítése, aminek nyomán talán újra felértékelődnek bizonyos édességek. Na, de félre a borongós gondolatokkal! Lényeg, hogy újra sütök és posztolok, és csak remélni tudom, hogy vannak még, akik továbbra is látogatják a Sünist.
A szilvát pedig köszönöm a szomszédunknak, aki a – még a fán maradt – termést átengedte nekünk. A java sajnos a földre lepotyogva, a rovarok martalékává vált. De tanultam az esetből: jövőre hamarabb kérek engedélyt a szüretelésre. :)

 

 

Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
2 dkg cukor
egy csipet só
5 g friss élesztő
4 dkg tejföl
1,5 dkg puha vaj
1 felvert tojás fele
2 ek. víz

a túrótöltelékhez:
25 dkg túró
6 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg tejföl
2,5 dkg puha vaj
1 tojás + a felvert tojás másik fele
1 ek. frissen facsart citromlé
¾ cs. (3 dkg) vaníliaízű pudingpor (főzős)

a szilvás töltelékhez:
kb. 40 dkg szilva (magozott mennyiség)
3 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
2 ek. nádporcukor

az édes morzsához:
7 dkg finomliszt
3 dkg kókuszreszelék
3 dkg aprított mandulapehely
5 dkg finomítatlan nádcukor
½ mk. őrölt fahéj
7 dkg vaj

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet tálba mérjük, a közepébe tesszük a szobahőmérsékletű többi hozzávalót, belemorzsoljuk az élesztőt, és robotgéppel megdagasztjuk. Ha nagyon ragad, kevés lisztet dagasztunk még hozzá, majd kivajazott tálban, letakarva, meleg helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
2. A kimagozott szilvát negyedeljük, és összeforgatjuk a nádporcukorral kevert rummal. Letakarva hagyjuk.
3. Az édes morzsához a hozzávalókat összemorzsoljuk a hideg vajjal, és hűtőbe tesszük.
4. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapon kinyújtjuk, a tortaformába illesztjük, és egy kis peremet készítünk neki. Villával több helyen megszurkáljuk. Letakarjuk, amíg a túrómasszát elkészítjük.
5. A töltelék hozzávalóit alaposan összekeverjük, egyenletesen elosztjuk a tésztán, majd körkörösen elrendezzük rajta a szilvacikkeket.
6. A tetejét megszórjuk a morzsával, és a süteményt előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve, a formában hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

 

 

Márványos ricottakrém gyümölcsös, csokoládés piskótán

 

 

 

Nyilván gyermeteg dolognak számít, de én úgy tudok örülni az olyan kis apróságoknak is, mint a csillagcsöves habzsákból történő krémkinyomás (e téren van még hova fejlődni :D), vagy a magam sütötte babapiskótából készíthető desszerteken való agyalás. Bárcsak a bútortervezés menne ilyen könnyen, de arra valahogy még mindig képtelen vagyok ráhangolódni. Bár talán pont ez a fincsi édesség fog segíteni megolajozni az agytekervényeket! :D
Ezt a desszertet, pontosabban egy hozzá hasonlót egy nagyon kedves ismerősöm látogatására készítettem. Ő pedig nem más, mint az egykori lakhelyünk közös képviselője. Bizony, létezik ám ebben a minőségben tevékenykedő olyan személy is, akit nem átallok nagyon kedvelni. :D Ehhez persze csupa olyan tulajdonsággal kell bírnia, amelyek terén az elődei igencsak alulteljesítettek, sőt úgy általában ritkaság számba megy, hogy a társasházi közös ügyekkel megbízott illető becsületes, megbízható, hozzáértő, és még sorolhatnám. Szóval ő megérdemelte, hogy édességgel várjam, sőt mi több, a valóban feddhetetlen jellemének köszönhetően okafogyottá vált, hogy bárminemű leleplező igazságot irkáljak róla a blogomon (így megúsztam, hogy megint rendőrségi feljelentés legyen a dologból). :D
A kellemes találkozó alkalmával jól szerepelt desszert továbbfejlesztett változatát a Sünisen való mutogatásra is érdemesnek tartottam, hátha más is kedvet kap hozzá. ;) Nekünk annyira bejött, hogy egy hétig futószalagon gyártottam. :D

 

Hozzávalók 4-5 személyre:

a gyümölcsös piskótaalaphoz:
8 db házi babapiskóta
7 dkg étcsokoládé
1 ek. porcukor
1 dkg vaj
5 ek. víz
2 ek. jamaicai rum
8 dkg (mirelit) málna
5 dkg (mirelit) áfonya

a krémhez:
25 dkg krémes ricotta
2 dl habtejszín
3 dkg Aranka vaníliás krémpor
1 ek. vaníliapaszta
3 dkg porcukor
1 dkg holland kakaópor

a díszítéshez:
fehér- és étcsokoládé-forgács

elkészítés:

1. A csokoládét felaprítjuk, és a porcukorral, vajjal, vízzel együtt fém tálba tesszük. Vízgőz fölött összemelegítjük, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A babapiskótákat kis kockákra vágjuk, a csokiöntetbe forgatjuk, és lerakjuk 4 üvegpohár aljába. A visszamaradt öntetet elosztjuk a poharakban.
3. A csokis piskótarétegre szórjuk a (szobahőmérsékleten kiolvasztott) málnaszemeket és az áfonyát.
4. A krémhez a hozzávalókat a kakaópor kivételével magas falú edénybe tesszük, és robotgéppel magas fokozaton habosra kavarjuk.
5. A krémet kétfelé vesszük, és a kakaóport az egyik adaghoz keverjük.
6. A vaníliás krémet a kakaósra szedjük, és hanyagul a összeforgatjuk, épp csak annyira, hogy márványos legyen. Csillagcsöves habzsákba töltjük (vagy a két krémet nem keverjük össze, csak felváltva szedjük a habzsákba).
7. A krémet 2 rétegben a gyümölcsös piskótára nyomjuk, majd forgácsosra vágott fehér- és étcsokoládéval dekoráljuk. A desszertet fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Csokoládékrémes marcipánkeksz

 

 

Ezt a kekszet érdemes volt megsütni! Az ünnepek táján amúgy is kell valami aprósüti. :) Eredetileg nem is ilyet akartam készíteni, de menet közben kiderült, hogy nincs itthon megfelelő lekvárom, illetve tudatosult bennem, hogy egy másik karácsonyi sütihez szintén lekvárt szeretnék majd használni. Akkor inkább az egyik legyen másfajta: csokis!
Bevallom, ugyanaznap kétszer is megsütöttem, mert annyira ízlett, hogy úgy éreztem, nem lesz elég egy tepsivel. :D

Hozzávalók 42 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
2 dkg cukrozott marcipánmassza
1 tojássárgája

a marcipánmasszához:
23 dkg cukrozott marcipánmassza
2 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 tojásfehérje (40 g)
2 tk. barna rum

a csokoládékrémhez:
10 dkg étcsokoládé (50-60% kakaótartalmú)
60 ml kókusztejszín
2-3 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (vagy a csokoládé édességétől függően)
1 bio narancs reszelt héja
1 ek. barna rum

elkészítés:

1. A tésztához a kis kockákra vágott vajat és a marcipánt elmorzsoljuk a porcukorral vegyített liszttel, és a tojássárgáját is hozzáadva, tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A marcipánmasszához a hozzávalókat kézzel egyneműre dolgozzuk (fontos, hogy teljesen csomómentes legyen), és 8 mm átmérőjű csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük. (Amennyiben villával kevertük össze, érdemes botmixerrel homogénre dolgozni.)
3. A lehűtött tésztát átgyúrjuk, sütőpapíron vagy liszttel hintett munkalapon 28×24 cm-es téglalapra nyújtjuk, és sütőpapírostól áthúzzuk a tepsire. 180°C-ra előmelegített sütő alsó harmadában kb. 13 perc alatt világosra sütjük.
4. A tésztát kivesszük a sütőből, és amíg a sütőt 230°C-ra melegítjük, a marcipánmasszát átlósan a tésztára nyomjuk, a csíkok között egy kevés helyet hagyva a csokikrémnek. A sütő felső harmadában kb. 5 perc alatt világos színűre sütjük. Teljesen kihűtjük.
5. A krémhez a felhevített kókusztejszínt a porcukorral, reszelt narancshéjjal megszórt, forgácsosra vágott étcsokoládéra öntjük, 1 percig állni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a rumot, és többször átkeverve, langyosra hűtjük.
6. A krémet sima csöves habzsákba töltjük és a marcipáncsíkok közé nyomjuk. Hűvös szobában dermedni hagyjuk, majd 5x5 cm-es négyzetekre szeljük.