Cheddar sajttal töltött krumplitallér mustáros-joghurtos mártogatóval (tojásmentes)

 

 

 

Csináltam már sajtos burgonyapogácsát, sonkás burgonyagolyót, sajtos krumplikrokettet, de ezeknek a tésztájába mindig tettem tojást, és liszttel gyúrtam össze, ill. a sajt nem töltelékként jelent meg, hanem a tészta szerves része volt, azaz abba dolgoztam bele. Ezúttal viszont liszt helyett keményítő használtam, mert a videós recept szerint így sütés közben kevesebb zsiradékot vesz fel a tészta. Hát a fene tudja, számomra nem tűnt kevésbé zsírosnak, mint a liszttel készült elődei. Persze, simán lehet, hogy ha a szokásos lisztet használtam volna, akkor ez a változat éppen a tojás hiánya miatt lett volna kisülve olajosabb. Lehetne azért kísérletezni az okok megtalálása érdekében.
Szerintem a kánikula számlájára írható, hogy miután feltettem főni a krumplit, úgy megfeledkeztem róla, mint a huzat, és már bő 1 órája rotyogott a cucc, amikor a Kutyinyek ártatlanul rákérdezett, hogy „ennek meddig kell főnie?”. A víz fele elpárolgott, de legalább most tényleg jól megfőtt a krumpli. :D
A tallérokat egyébként még előző nap formáztam meg, és hűtőbe tettem. Miután másnap szobahőmérsékletűre melegedtek, kisütöttem őket. Nem tudom, hogy ez a majdnem 1 napos pihenő a tallérokra nézve jelentett-e valamiféle pozitívumot, mindenesetre nekünk ízlett. A mártogató kapcsán friss petrezselyem és majonéz híján eltértem az eredeti ajánlattól, de egyébként is többnyire csak ihletadónak használom mások receptjeit (amikor épp nem saját kút főből dolgozom), hacsak nem akarom szándékosan ugyanúgy elkészíteni.
A krumplitallért mi nem köretként ettük, hanem szokás szerint hús helyett, az imádott jégsalival, amit ezúttal a megmaradt földieperrel dobtam fel. Ezek így együtt telitalálatnak bizonyultak, és degeszre ettük magunkat belőle. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

a krumplitallérhoz:
60 dkg héjában főtt krumpli (sárga krumpli)
8 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. fokhagyma granulátum
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
10 dkg Cheddar sajt
növényi olaj a sütéshez

a mártogatóhoz:
10 dkg tejföl
10 dkg görög joghurt
1 púpozott tk. mustár
2 gerezd fokhagyma, áttörve/reszelve
1 tk. alma- vagy fehérborecet
egy csipet só
1 ek, extra szűz olívaolaj
1 ek. méz
1 levél frissen aprított vagy 1 ek. szárított medvehagyma

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük. Még forrón lehéjazzuk és összetörjük. Hűlni hagyjuk.
2. A mártogatóhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
3. A pürét a fűszerekkel ízesítjük, belegyúrjuk a keményítőt, majd 10 egyforma golyót formázunk belőle.
4. Egy gombócot a tenyerünkbe véve kissé ellapítunk, a közepére halmozunk 1 dkg kissé összenyomkodott reszelt sajtot, és fölötte összedolgozzuk a tésztát. Korong alakúra formázzuk. (Így járunk el a többivel is.)
5. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a tallérokat. Papírtörlőre szedjük. A krumplitallérokat a mártogatóval együtt tálaljuk.

Ötlet: innen

Cheddar sajtos krumpligofri

 

 

 

A kamrában a többi krumpli alatt megbújt pár, ráncosodásnak indult példány, ami kapóra jött, ui. már idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára krumplipürét. Gondoltam, jó lesz a zöldségfasírt mellé, köretnek. Alighogy a megfőtt krumplit lehéjaztam, félre kellett tennem, mert közbejött valami. Dugába dőlt a zöldségfasírt készítés is, a krumpli pedig bekerült a hűtőbe. Az aznapi ebédet kényszerűen máshol költöttük el, amit szerencsére nem bántuk meg, mert menet közben találtunk egy jó pizzázót. :D
Másnap az ebéd kapcsán más ötletem támadt: bár a krumpliból az eredeti terv szerint püré lett, de itt nem állt meg a történet, tudniillik eszembe jutott, hogy lehetne belőle valami érdekesebb kivitelű köret. A nagy ötlethez a kamrapolcon 6 éve porosodó gofrisütőt keltettem életre. Az eltelt idő is jól példázza, hogy nem ápolok szoros viszonyt a szerkentyűvel. :D A vicc az, hogy pár évvel ezelőtt is krumplis gofrit sütöttem, de az más típusú volt, mint ez.
Nagy elánnal kezdtem neki a sütésnek, de gyorsan mérgelődés lett a vége, mert – kiolajozás ide vagy oda – a gofri beleragadt a gépbe. Na, hát ezért lakik fent mozdulatlanul ez az izé a polcon! :D Az első három picit szakadtabb krumpligofri után valahogy csak túljutottam a sütési procedúrán, és finom ebéd kerekedett belőle.
Ahogy a képeken is látható, én mézes-mustáros aszalt paradicsom salsával pakoltam meg a gofrikat, és aszalt vörös áfonyás-mézes, fűszeres joghurtos jégsalátát ettünk mellé. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg héjában főtt krumpli (lehéjazott mennyiség; vagy maradék krumplipüré)
10 dkg vörös Cheddar sajt (fűszeres)
6 gerezd fokhagyma
3 tojás
5 dkg finomliszt
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
őrölt fekete bors
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
2-3 ágacska oregánó
só
kevés növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A kihűlt krumplit áttörjük, belekeverjük a zúzott fokhagymát, a sót, a fűszereket, az aprított zöldfűszereket.
2. Hozzáadjuk a reszelt sajtot, a lisztet, tojásokat, és alaposan összekeverjük.
3. A gofrisütőt vékonyan kikenjük olajjal, előmelegítjük, és 1-1 jó púpos evőkanál krumplimasszát teszünk a sütőbe. Rázárjuk a fedelét, és adagonként 7-10 perc alatt pirosra sütjük (5 perc elteltével belekukkanthatunk).
4. A krumpligofrikat tortarácsra szedjük, amíg mindegyiket megsütjük.

Megjegyzés/tipp:

A krumpligofri remek szendvicsalap: tehetünk rá zöldség- vagy bolognai ragut, avokádószeleteket, friss paradicsomot, lila hagymát, akár sült szalonnát is, vagy csak simán megkenhetjük tejföllel, sőt utólag olvaszthatunk rá sajtot. Fogyaszthatjuk köretként is.
Gofrisütője válogatja, hogy a tészta mennyire ragad bele. Az én kis gagyi szerkentyűmben picit küzdelmesebb kiszedni a kész gofrit (1-2 pontjához mindig jobban ragaszkodik a tészta), de létezik olyan komolyabb sütő is, amiben még zsiradékot sem kell használni a sütéshez. Érdemes kísérletezni vele. ;)

 

 

Kolbászos-főtt tojásos sült krumpli tejfölösen

...avagy a „zutyult krumpli” reinkarnációja (air fryerrel)
 

 

 

Ennek az ételnek a blogon évek óta fent lévő eredeti verziójához az alábbi előszót írtam anno, és mivel azt a receptet töröltem, de nem akartam, hogy vele a szöveg is odavesszen, ezért közlöm itt újra, némileg rövidítve/átírva:
– A „zutyult krumpli" nálunk a rakott krumpli, amit én el sem tudok képzelni másként, mármint nem sült krumplival. Anya ui. mindig azzal csinálta, mert nem szerette hagyományosan, főtt krumplival (persze, hogy én se), valamint azt sem, hogy az elkészült étel levet ereszt. Mindezekre megoldásként találta ki a sült krumplis, tejföllel utólag összekeverős módszert. Gyerekkoromban szinte heti rendszerességgel asztalra került. :) Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészíthető és nagyon finom étek ez, még ha látványra nem is túl esztétikus, hiszen össze van zutyulva. :D – Eddig szólt a korábbi duma, amit most kiegészítenék azzal, hogy az újrafotózás okán nem csak a róla készült képek lettek (szerintem) esztétikusabbak, hanem magát az ételt is kicsit feljavítottam – már ha egyáltalán bármiféle turbózásra szorult volna. Viszont tény, hogy amibe hagymát teszünk (legyen az vörös-, lila- vagy akár póré), az csak jobb lehet! :D Bevallom, én már évek óta nem csináltam zutyult krumplit, pedig a szeretet iránta nem lankadt, sőt a blogon szereplő életlen képeket is rég le akartam cserélni. Most sor kerülhetett rá, már csak azért is, mert végre elkészült a házi szalámink, kolbászunk! :)
Meg kell említenem azt is, hogy a krumplisütéshez ezúttal az Anyától karácsonyi ajándékba kapott forrólevegős-sütőt (air fryert) használtam. Imádom ezt a küyüt, mert a benne készült ételek némelyike finomabb a rendes sütőben sült társainál, ill. több szempontból is hasznos. Pölö, neki köszönhetően búcsút inthetünk a mély olajos sütésnek, miközben az eredmény (jelen esetben a kész sült krumpli) pontosan olyan vagy még jobb is, mintha olajfürdőben készült volna. Persze, csak akkor, ha jól használjuk a szerkezetet. Elcsépelt, ám nagyon igaz megállapítás az is, hogy egészségesebb, ha kevesebb zsiradékot juttatunk a szervezetünkbe, nem beszélve a kellemetlen szaganyag intenzitásának lakótérbe való kijuttatása mértékének csökkentése felett érzett örömünkről – csak hogy ilyen firnyákosan fogalmazzak! :D Szóval, Anyának kétszeres köszönet jár: a recept alapötletéért és a nagyszerű ajándékért.♥

Hozzávalók 2 személyre:

60 dkg sárga krumpli (pucolt mennyiség)
2 szál póréhagyma (tisztítva kb. 20 dkg) vagy más hagyma
15 dkg házi kolbász
4 nagy főtt tojás
30 dkg tejföl
fokhagyma granulátum (elhagyható)
só
2 ek. olívaolaj (vagy mély olajban sütve annyi, amennyi a krumplit ellepi)

elkészítés:

1. A meghámozott, megmosott krumplit nagyobb kockákra vágjuk, alaposan leöblítjük, lecsepegtetjük, és konyharuhára szedve szárazra töröljük. Mély tálba tesszük (meghinthetjük fokhagyma-granulátummal), meglocsoljuk az olajjal, és alaposan összeforgatjuk.
2. A forrólevegős-sütőt néhány perc alatt 180°C-ra előmelegítjük, majd a krumplit a kosarába öntjük, és elkezdjük sütni. Közben néhányszor megrázogatjuk vagy átforgatjuk. (Kb. 25 perc alatt szép pirosra sül, de aki világosabbra szereti, az süsse rövidebb ideig).
3. Közben a főtt tojást és a pórét karikára szeljük. A kolbászt szintén felkarikázzuk (vagy ha vastagabb, akkor fél karikára vágjuk), és zsiradékmentes serpenyőben addig sütjük, hogy félig kiengedje a zsírját. A kolbászkarikákat kiszedjük a zsírból, és félretesszük.
4. A visszamaradt kolbászzsíron fedő alatt megpároljuk a pórét, hozzáadjuk a sült kolbászt, a tojást, a tejfölt, és kis lángon elkezdjük melegíteni.
5. Amint a krumpli megsült, átszedjük a serpenyőbe, megsózzuk, és óvatosan összerázzuk-forgatjuk az ételt. Savanyúságot vagy friss salátát, esetleg kenyeret kínálunk hozzá.

Megjegyzés/tipp:

A valóságban a frissen elkészült étel jóval tejfölösebb küllemű, de a fotózással töltött idő alatt a krumpli magába szívta a kenőanyagot (régen és most is :D).
A krumplit karikára szelve is megsüthetjük (korábban én is így készítettem, de az air fryerben könnyebben megsül, és jobban is kezelhető, ha kockázva van), majd kedvünk szerint (kicsit több) tejföllel rétegezve, sütőtálban később is összemelegíthetjük. Ezt a változatot akkor ajánlom, ha nem azonnal tálaljuk az ételt, mégis előre el szeretnénk készíteni, hogy már csak összesütni kelljen, amikor együtt a család.
Természetesen a hagyományos módon: olajban/zsírban is megsüthetjük a krumplit.

 

Gözleme hagymás krumplival, fetával töltve

 

 

Érdekes és egyben nagy szerencse, hogy szinte minden népnek megvan a maga lepénykenyere. Ez az a fajta eledel, amit mindketten imádunk a Kutyafüllel. Mindegy, hogy élesztővel, sütőporral vagy ezek nélkül készül, a lepénykenyér vagy kenyérlepény bármikor jöhet! :)
Az indiaiak naanját és lachha parathaját, a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten elterjedt pitát, a grúzok hacsapuriját és a mexikóiak tortilláját már ismertük, ezért itt volt az ideje, hogy a török gözlemét is megkóstoljuk. Naná, hogy azonnal megszerettük! :D
Persze a sütéshez szükséges saj, azaz a kissé domború hátú, vasból lévő sütő nem állt a rendelkezésemre, de serpenyőben is tökéletesen működik a dolog. (A szabadban való sütéshez egyébként a tárcsás hús készítéséhez használt tárcsa is alkalmas, hiszen az szinte pont olyan, mint a szintén szabad tűzön használatos saj. Bár ma már létezik elektromos változata is.)
Én most ezt az élesztős tésztájú gözlemét készítettem (több helyen így láttam), de az autentikus módozat valójában nem tartalmaz élesztőt, sőt nem is joghurttal, hanem csak vízzel készítik, és ha minden igaz, még olajat sem tesznek a tésztába.
Tradicionálisan félhold alakúra hajtják, de a képeken látható szögletes hajtogatás sem ritka. Tölteléknek a fetával dúsított spenót, a darált hús, ill. a főtt krumpli a legelterjedtebb, de igazából bármit csempészhetünk bele, amit csak szeretnénk – számtalan módon variálhatjuk. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt+a dagasztáshoz és a nyújtáshoz
1 csapott tk. cukor
1 csapott tk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
10 dkg görög joghurt
kb. 0,5 dl víz
lepényenként 1 tk. olívaolaj a sütéshez

a töltelékhez:
30 dkg sütni való burgonya (sárga krumpli)
10 dkg feta sajt
1 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
őrölt tarka bors
só
egy csokor petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A tésztához a kis tálkába morzsolt élesztőt elkeverjük egy evőkanál liszttel, a cukorral és a meglangyosított görög joghurttal. Rászórunk egy kevés lisztet, és hagyjuk felfutni.
2. A sót a többi liszthez vegyítjük, majd hozzáöntjük a felfutott élesztőt, az olajat, és annyi langyos vizet adunk még hozzá, amitől lágy, de rugalmas tésztát kapunk. Robotgéppel alaposan megdagasztjuk, majd lisztezett munkalapon kézzel átgyúrjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a meghámozott, kockákra vágott krumplit sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. Még forrón áttörjük és így hagyjuk kihűlni.
4. A hagymát felaprítjuk, enyhén sózzuk, és az olívaolajon pirulásig sütjük. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az áttört fokhagymát, valamint a borsot. Kicsit hűlni hagyjuk.
5. A hagymát a krumplihoz keverjük, utánasózzuk (épp csak egy picit, mert a fetasajt is sós), majd belemorzsoljuk a fetát, és az aprított petrezselymet is hozzáadva összekeverjük. Hatfelé osztjuk.
6. A megkelt tésztából 6 gombócot gömbölygetünk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
7. Egy gombócot a lisztezett munkalapra teszünk, kinyomkodjuk belőle a légbuborékokat, a felületét is meglisztezzük, és 25 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. (1-2 mm-es vékonyság az ideális.)
8. Egy adag tölteléket a tésztalap közepére helyezünk, spatulával kissé elkenjük, majd előbb jobbról és balról, utána lentről és fentről ráhajtjuk a tésztát a töltelékre. Így járunk el a többi tésztával is.
   
9. Egy töltött négyzetet az olívaolajjal vékonyan kikent, felhevített serpenyő közepére helyezünk, és közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütjük. (Mielőtt átfordítjuk a másik oldalára, azt is kenjük meg kevés olajjal. Az egyik oldalát fedő alatt is süthetjük, de akkor állítsuk alacsonyabb hőmérsékletre a főzőlapot/gázt.) A többit és ugyanígy sütjük ki, és a kész gözleméket azon melegében fogyasztjuk.

Megjegyzés, tipp:

A görög joghurt használata nem szokványos a gözleme esetében, készíthetjük csak vízzel is. Jól illik hozzá valamilyen friss saláta vagy egyéb zöldség, pl. paradicsom.

Sonkás burgonyagolyó

 

 

 

Ezzel a poszttal kicsit talán elkéstem, bár amikor ezek a golyócskák készültek, még alig múlt el a húsvét. Azóta viszont esélyes, hogy már senkinek sincs a hűtőjében maradék sonka. Persze másfajtával is működhet, legfeljebb picit más ízélményben lehet részünk.
Mivel a fantáziámat általában a maradékok szokták beindítani, ezért talán nem is csoda, hogy a húsvéti sonka az egyik, amivel a leginkább szeretek eljátszadozni, pontosabban a gondolattal, hogy mi egyéb készíthető a felhasználásával. Nem mintha nem akarnám megenni az egészet kaláccsal. :D
Idén ezek a golyóbisok lettek belőle, és látva a Kutyinyek fejét, miközben ette, egyértelmű volt, hogy jól döntöttem, amikor a krumplival való összeházasítást követően roppanós kérget sütöttem köréje. :D Szerintem egy olyan markáns ízű ételhez, mint amilyen a húsvéti füstölt sonka, a friss, hersenős jégsaláta illik a legjobban, roppanós szőlővel társítva, ami nálunk egy ideje hatalmas imádatnak örvend. A sonkás golyóbissal együtt pláne! :)

 

Hozzávalók 14-15 darabhoz:

35-40 dkg sárga krumpli
25 dkg főtt kötözött sonka (legjobb a megmaradt húsvéti sonkából)
1 csokor petrezselyemzöldje
őrölt tarka bors
só
zabpehelyliszt
1 tojás
kb. 5 dkg zsemlemorzsa
2 dkg mandulapehely
1 ek. szezámmag
mustár és/vagy (majonézes) torma a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, még forrón lehéjazzuk, villával alaposan áttörjük és hagyjuk teljesen kihűlni.
2. A tört krumplit finomra aprított petrezselyemzölddel, borssal ízesítjük, és épp csak annyi sót adunk hozzá, hogy majd a sonkával összekeverve ne legyen túl sós.
3. A sonkát szálaira tépkedjük és alaposan összedolgozzuk a krumplipürével.
4. A masszából diónyi méretű golyókat formázunk, zabpehelylisztbe, felvert tojásba, majd aprított mandulapehellyel, szezámaggal kevert zsemlemorzsába forgatjuk. Bő, forró olajban kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.

Tipp:

Bármilyen köret illik hozzá: friss saláták, párolt vagy sült zöldségek, rizs, köles stb.
Mustár vagy torma helyett kínálhatjuk ketchuppal, de készíthetünk hozzá többféle mártogatót is.

 

Tojásmentes krumplis fluta gyömbéres szósszal

 

 

Alapvetően csak ritkán eszünk krumplit, bár amióta a mély olajos sütési mód helyett inkább sütőben sütöm, azóta kicsit gyakrabban kerül asztalra. (Főleg, ha semmi ötletem sincs arra vonatkozólag, hogy mit együnk aznap. :D) Most viszont, hogy megdrágult ez az alap élelmiszer, pár napos szünetekkel többször is készítettem krumpliebédet. Mikor, ha nem most, ugye?! :D Felfigyeltem ui. néhány olyan krumplis ételre, amiket még sosem készítettem. Ilyen ez a fluta is, ami a hozzávalók tekintetében tulajdonképpen majdnem megegyezik a laskával, az elkészítés módja miatt viszont mégis egészen más élményben lehet részünk. Igazából kétszer egymásután készült, mert elsőre nem is olyan könnyű belőni a szükséges lisztmennyiséget. Megtévesztő ui., hogy kevesebbel is könnyen formázható a tészta, ellenben úgy jobban megszívja magát olajjal, amitől ugyebár nem lesz szerethető a végeredmény. Sőt, a fluta sütése sem olyan egyszerű feladat, pláne akkor, ha az olyan fos indukciós lapon történik, mint amilyet a házunk előző tulajától megörököltünk. A nehezen szabályozható hőfok miatt a krumplifánk kívül túl hamar megsül, miközben belül nyers marad, vagy épp szottyos lesz az olajtól. Szóval aki szintén kevés fokozatos indukciós lapon akar szórakozni vele, az vegye számításba, hogy folyamatosan szabályozgatni kell a hőfokot 6-os és 7-es között. Meg az sem piskóta, amilyen olajszag marad utána! Akkor is, ha kókuszolajban sül. Bele sem merek gondolni, mit produkálhat napraforgóolajban, vagy hagyományosan, zsírban sütve. :D Persze mindezek ellenére szerencsére finom, pláne gyömbéres szósszal, amiben minden benne van, ami a borongós, hideg őszi időben jól jön, megtámogatandó az immunrendszerünket: gyömbér (naná!), fokhagyma, méz, citrom. :) És bár a fluta hagyományosan tojással készül, de meg lehet csinálni anélkül is, olcsóbb kivitelben, ahogyan azt a mellékelt fotók is jól példázzák. ;)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a flutához:
1 kg krumpli (tisztított mennyiség)
6 dkg finomliszt (vagy amennyit felvesz)
só
növényi olaj a sütéshez

a gyömbéres szószhoz:
25 dkg tejföl és görög joghurt fele-fele arányban
hüvelykujjnyi hosszúságú gyömbérgyökér, reszelve
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk. citromlé
1 tk. akácméz vagy egyéb édesítő
őrölt tarka bors
só

elkészítés:

1. A szószhoz a hozzávalókat összekeverjük, és hűtőbe tesszük.
2. A krumplit kockákra vágjuk, sós vízben puhára főzzük és leszűrjük (héjában is megfőzhetjük). Hagyjuk langyosra hűlni, majd áttörjük.
3. Hozzáadjuk a lisztet, alaposan összekeverjük, majd lisztezett munkalapon vastag rudat formázunk belőle.
4. 8 egyforma darabra vágjuk, azokat is rudakká sodorjuk, majd mindegyiket további 4 egyforma részre osztjuk. Az így kapott 32 tésztadarabot meggömbölygetjük.
5. A hüvelykujjunkkal mélyedést nyomunk a gombócok közepébe, és liszttel hintett munkalapra sorakoztatjuk. (Fánkforma helyett 10 cm-es rudacskákra is megsodorhatjuk. Én mindkét formát elkészítettem.)
6. Serpenyőben olajat hevítünk (annyit, hogy az félig ellepje a tésztadarabkákat), és közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot, és azon melegében, a gyömbéres szósszal együtt tálaljuk.

Megjegyzés:

Frissen kisülve a legjobb, kívül kissé roppanós, de ahogy hűl, egyre inkább összeesik, elnehezedik és nyúlósabbá válik a tészta. Ennek ellenére hidegen is finom. ;) Természetesen sütőben vagy lefedett serpenyőben újramelegíthető.

 

Palóc laska (krumplilaska)

 

 

 

Egymás után két weboldalról is szembe jött velem a krumplilaska, és mivel már első látásra megtetszett, a 2. jel(zés)re már egyértelmű volt, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. A kamrában lévő krumpli egyébként is felhasználásért kiáltott. Annyi laska lett belőle, hogy egy 4-5 tagú család is jóllakott volna, legalábbis szerintem betöltve 1 személyre bőven elég belőle 3 darab.
Már akkor vigyorogtam, amikor összeállt a tészta, és látszódott, hogy jól nyújtható állagú. Azonnal eszembe jutott imádott tortilla lapom, amin én képes lennék évekig elélni. :D Amikor a laska a serpenyőben elkezdett hólyagosodni, majd másik kedvencemhez, az india naanhoz hasonlóan felfúvodott, szó szerint ujjongtam. Nem tudom, mi ez nálam, de én tényleg úgy tudok örömködni az ilyen csudaságoknak, mint egy ovis. :D Szóval egyértelműnek látszott, hogy a laskával való találkozásom is karmikus, akárcsak a fent említett másik két lapos, kerek tésztával. :)
Ízre a laska szerintem palacsintaszerű, és puha, mint az indiai lepénykenyér, lehet hajtogatni, tekergetni, nem törik, mint a tortilla (ha nem vagyunk elég gondosak). :)
Mivel tejföl és sajt mindig van itthon, én azzal töltöttem meg, és egy kis lila hagymával, tarka borssal bolondítva ettük, boldogan hümmögve, vigyorogva és fittyet hányva a ködös, párás időre. :)
Közben az jutott eszembe, milyen szerencse, hogy olcsón is lehet ilyen finomakat készíteni, de gyorsan visszaszívtam, még mielőtt kimondtam volna, mert a krumpli az ára alapján manapság nem éppen tartozik ebbe a kategóriába. De legalább a liszten kívül nincs benne egyéb hozzávaló, így azért ez az egyszerű étel mégsem számít olyan drágának. ;)

 

Hozzávalók 14 darabhoz:

50 dkg krumpli (hámozott mennyiség; én Balatoni rózsakrumplit használtam)
20 dkg finomliszt (vagy amennyit felvesz)
1 mk. só

elkészítés:

1. A meghámozott, kockákra vágott krumplit sós vízben megfőzzük, leszűrjük, és azon melegében áttörjük. Teljesen kihűtjük.
2. Megsózzuk, és (2-3 adagban) hozzágyúrjuk a lisztet. Akkor jó, ha nem ragad, de nem is túl lisztes, és jól nyújtható.
3. A krumplitésztát kétfelé vesszük, rudakká sodorjuk, majd 7-7 darabra vágjuk, és mindegyiket meggömbölygetjük.
4. A (kb. 50 g-os) golyócskákat enyhén lisztezett munkalapon kb. 2 mm vastag, 15-17 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és felhevített, zsiradékmentes serpenyőben kis-közepes lángon mindkét oldalukon hólyagosra sütjük. (Vigyázat, a laska gyorsan sül! Néhány sütés után érdemes kitörölni a serpenyőbe hullt lisztet.)
5. A kisütött tésztalapokat tányérra szedjük, és fogyasztásig konyharuhával letakarjuk. Hagyományosan egymásra tornyozzuk, miközben mindegyiket megkenjük kevés olvasztott disznó- vagy kacsazsírral.

Megjegyzés:

A palóc laskát eredetileg házi füstölt szalonna kisütött zsírjával kenik meg, és háromszög alakúra hajtják.
Úgy is készíthetjük, hogy a serpenyőt pici zsírral beecseteljük, és azon sütjük ki a laskát. Én így még nem próbáltam, de biztos vagyok benne, hogy nem rontja el.

Tipp:

Megkenhetjük túróval, tejföllel, halmozhatunk rá pirított hagymát, pirított káposztát, de édesen is ehetjük – pl. lekvárral, cukrozott dióval, mákkal stb.
Én fokhagymás tejföllel kentem meg, és lila hagymát, reszelt sajtot halmoztam rá.

 

Szalonnás paradicsmomraguval töltött burgonyafészek

 

 

 

Nemrég megvillant előttem egy videós recept, és a látvány megmaradt az emlékezetemben. Az étel leírását nem tartottam fontosnak elmenteni, mivel maga a burgonyafészek (én legalábbis így kereszteltem el) egyszerű krumplipüréből van – csak az ötlet volt a lényeg. A mélyedés közepébe – az eredeti receptben – azt hiszem, bolognai ragut tettek, de darált hús híján én húsos szalonnával bolondított paradicsomraguval töltöttem. Persze megcsinálhatjuk teljesen húsmentesen is.
Ahogy fentebb írtam, az étel alapja sima krumplipüré, amit a legtöbb háziasszony elég gyakran készít, tehát nem ettől lesz érdekes ez a fogás, viszont ebben a jópofa formában szerintem meglehetősen látványos. Igazából bármivel tölthetjük, amihez jól illik a krumplipüré.
A Kuytafül teljesen odavolt érte. :)

 

 

 Hozzávalók 2-4 személyre:

a burgonyafészekhez:
1 kg lisztesre fövő krumpli (pl. Balatoni rózsa)
5 dkg vaj + a sütéshez
6 dkg tejföl
1 csokor petrezselyemzöldje + a tálaláshoz
őrölt tarka bors
őrölt szerecsendió
só

a töltelékhez:
20-25 dkg darabolt paradicsomkonzerv
12 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 tk. kristálycukor
1 tk. pirospaprika
1 tk. oregánó
1 tk. bazsalikom
őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 dl víz
1-2 ek. folyékony mangalicazsír
5 dkg reszelt parmezán vagy mozzarella, esetleg cheddar

elkészítés:

1. A raguhoz a szalonnát csíkokra vágjuk, és kevés zsírt adva hozzá, zsírjára sütjük. Szűrőkanálba öntjük, és a zsírt felfogjuk.
2. A felaprított vöröshagymát kissé megsózzuk, megpörgetjük cukorral, és a szalonnazsíron pirulásig sütjük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük az áttört fokhagymát, a fűszereket, és felöntjük a darabolt paradicsommal. Majdnem teljesen lefedve, közepes lángon addig pároljuk, amíg a levét szinte teljesen elforrja. Ha szükséges, még édesítjük, sózzuk, majd belekeverjük a sült szalonnát. Félretesszük.
4. A burgonyafészekhez a megpucolt, felkockázott krumplit sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük.
5. A vajat is hozzáadva, még forrón áttörjük, a fűszerekkel ízesítjük és elkeverjük a tejföllel, valamint az aprított petrezselyemmel.
6. A krumplimasszát négy részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, és a közepükben mélyedést alakítunk ki. Sütőpapírral bélelt hőálló tálba sorakoztatjuk, és a széleket lekenjük olvasztott vajjal.
7. A fészkekben elosztjuk a ragut, és megszórjuk reszelt parmezánnal. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, és aprított petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A kész ételt úgy a legkönnyebb kitalálni, ha a sütőpapír segítségével az egészet egyszerre emeljük ki a sütőtálból, és széles konyhai lapáttal alájuk nyúlva tesszük a tányérra. Az alja ui. lágy, ill. hajlamos megrepedni.
Én csak a fotó kedvéért szórtam rá jóval kevesebb sajtot, mert így jobban érvényesülj a fészekben lévő ragu. Egyébként sok sajttal megszórva a legjobb. ;)

 

 

Hamis fasírt fűszeres pirított krumplival, magyarosan

...olcsón, finomat-projekt vol. 1

 

 

...vagy legalábbis „nem túl drágán” – lehetne az alcím.
Először is, picit húzom a nyakam amiatt, hogy ilyen faék egyszerűségű ételt teszek közzé. Ugyanitt bocsánatot is kérek azoktól, akiknél a pirított vagy tepsis krumpli alap kaja. Talán nevetséges, hogy főételként ilyesmi felkerülhet egy gasztroblogra, pláne ilyen hosszú kihagyás után, de ígérem, a leírásból kiderül, hogy miért vetemedtem erre. ;)
Hogy fokozzam a szégyent, ez a poszt eredetileg csakis a krumpli miatt íródott. :D De aztán rájöttem, hogy amit mellé készítettem, az annyira egyszerű, olcsó és finom étel, a tetejébe még tápláló és egészséges is, hogy az alábbi fűszerezéssel készítve, itt a helye a blogon. Ez pedig nem más, mint a mi imádott falafelünk (amit – szintén: micsoda skandalum! – már feltettem egyszer a Sünisre). A csicseriborsó fasírt azért is jó választás, mert sem tojás, sem liszt nincs benne, aminek köszönhetően valóban pénztárcakímélő ételnek számít. Amellett nagyon gyorsan elkészíthető – igaz, olajban… bocsi! De talán enyhítő körülménynek számít, hogy mivel valódi fasírt módjára is fűszerezhetjük, így kóstolás után még azok is elismerően nyilatkozhatnak róla, akik amúgy hardcore húsevők. Szóval ezzel kicsit visszaszoríthatjuk a húsfogyasztást is. ;) A falafel tehát, együtt a pirított krumplival, abszolút megfelel az „olcsón, de finomat” kritériumnak. Ami pedig manapság sajnos igencsak fontos szemponttá vált. Megsúgom, hogy egyébként a falafelnek is létezik abszolút értékelhető, olajmentes változata, bár az azért nem pont ugyanaz, akárcsak a klasszik sült krumpli vs. tepsis esetében.)
Na de vissza a burgonyához! Szerintem nincs olyan ember, aki ne szeretné a sült krumplit. Sajnos, azonban úgy néz ki a helyzet, hogy ilyen olajárak mellett egyre ritkábban ehetjük, hiszen a sütéséhez jelentős mennyiség szükségeltetik belőle. Szerencsére bennünket a Kutyafüllel ez nem taglóz le annyira, mert eleve ritkán szoktam olajban sütött krumplit készíteni. Bevallom, hogy akkor viszont a még drágább kókuszolajat részesítem előnyben, részben azért, mert a napraforgóolajnál kevésbé szagos.
Sütőben pirított krumplit korábban sosem csináltam, inkább batátával műveltem ugyanezt, szóval számomra ez a készítési mód nagyon is újdonságszámba megy, pontosabban ment, úgy 3 hónappal ezelőttig. A barátnőmmel való egyik beszélgetés alkalmával ui. nemrég szóba került, hogy ő a sült krumplinak már csak a szinte olajmentes változatát szokta csinálni. A beszélgetés óta megtáltosodtam, és 80%-ban már én is inkább így elkészítve teszem az asztalra ezt a zöldséget. Bár a krumpli külseje így nem lesz annyira ropogós, mint amikor mély olajban sütjük, de előnye – azon túl, hogy alig igényel zsiradékot –, hogy készítés közben nem fröcsög összevissza az olaj, ill. hogy a burgonyát alaposan be lehet fűszerezni, továbbá egyéb zöldségekkel együtt is készíthetjük. Úgyhogy nálunk igazi kedvenc lett. Persze azért nem mondunk le a „rendes” sült krumpliról sem, viszont ezek után még inkább felértékelődik, amikor a hagyományos módon készítem: mély olajban.
Én egyébként leggyakrabban vöröshagymával, sárgarépával, batátával és néha szemes kukoricával kombinálom.
Szóval, aki számára szintén újdonságnak számít a krumpli sütőben való sütése, pláne falafellel tálalva, az bátran próbálja ki az alábbi receptet – garantálom, hogy nem fog csalódni! ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a csicseriborsó fasírthoz:
15 dkg áztatott csicseriborsó (7-8 dkg száraz csicseriborsóból)
1 kis csokor petrezselyemzöldje
1 kis fej vöröshagyma (kb. 5 dkg)
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. fokhagyma-granulátum vagy 3 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt fűszerkömény
késhegynyi erős paprika
őrölt tarka bors
só
2,5 dkg szezámmag (elhagyható, de nem érdemes)
70-80 ml víz
növényi olaj a sütéshez

a pirított krumplihoz:
70 dkg sütni való krumpli
1 tk. őrölt pirospaprika
késhegynyi csípős paprika
1-1 tk. oregánó, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom
1 csapott tk. fokhagyma-granulátum vagy 4 gerezd fokhagyma
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt tarka bors
só
3 ek. növényi olaj (nálam extra szűz olívaolaj)

elkészítés:

1. A falafelhez az előző nap beáztatott, majd lecsepegtetett csicseriborsót a száráról letépkedett petrezselyemlevélkékkel, a darabokra vágott hagymával (fokhagymával) és a vízzel együtt késes aprítóban krémesre daráljuk.
2. A pépet keverőtálba szedjük, hozzáadjuk a szezámmagot, befűszerezzük és alaposan összekeverjük. Lefedve hűtőbe tesszük 2 órára.
3. A meghámozott krumplit, méretétől függően cikkekre vágjuk, tálba tesszük. Egy kis tálkában a fűszereket és a sót összekeverjük az olajjal, a krumplira öntjük, és alaposan összeforgatjuk.
4. A fűszeres krumplit sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük úgy, hogy a cikkek ne fedjék egymást, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük. Sütés közben egyszer átfordítjuk a krumplicikkeket, hogy mindkét oldaluk pírt kapjon. (Grillezve is süthetjük.)
5. Miközben a krumpli sül, serpenyőben olajat hevítünk. Egy teáskanál és a tenyerünk segítségével kis diónyi méretű fasírtgolyókat formázunk, és közepes lángon kisütjük. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot.
6. A krumplit tálalás előtt utánasózzuk, ha szükséges, és a falafellel együtt tálaljuk.

Tipp:

• Én a sütő „pirított burgonya” funkcióját használom, ami tulajdonképpen grillezve süt. Így 30-35 perc alatt készül el a krumpli.
• A krumplihoz egyéb zöldségeket is adhatunk, illik hozzá a batáta, a sárgarépa, kukorica, cékla, karfiol, brokkoli stb.
• Amennyiben vöröshagymával, esetleg fokhagymával együtt szeretnénk sütni, akkor a karikára szelt hagymát (és/vagy a félbevágott fokhagymagerezdeket) inkább a sütési idő felénél forgassuk a krumplihoz, különben megég. A kukoricát pedig a sütés vége felé adjuk hozzá. A fűszereket kedvünk szerint variálhatjuk.
• Készíthetünk hozzá mártogatót is. Ehhez én 25 dkg tejfölt összekevertem 10 dkg túróval, 2 ek. majonézzel, 1 ek. aprított petrezselyemzöldjével,  1 tk. magos dijoni mustárral, 1 jó tk. agavé sziruppal (lehet méz, esetleg porcukor is), 1 ek. extra szűz olívaolajjal, és őrölt tarka borssal, sóval fűszereztem.
  

Megjegyzés:

A csicseri masszából érdemes többet készíteni (tehát kb. 15 dkg száraz csicseriborsót áztassunk be), részben azért, mert a massza hűtőben pár napig eláll, és így akár másnap vagy harmadnap is frissen süthetünk belőle falafelt. Másrészt pedig a késes aprító tartályának befogadó képessége miatt, mert könnyebben darál, ha majdnem tele van. ;)

 

Hárommagos-krumplis félbarna péksütemény

 

 

 

A krumplis kenyér és zsemle évekkel ezelőtt azonnal a kedvencünk lett, és idén húsvétkor az édesburgonyás kalács is nagy sikernek örvendett. Ezen felbuzdulva, újra krumplis péksütiket terveztem sütni a szokásos heti reggelihez. Magvakat is kevertem a tésztába, mert bár imádjuk, valahogy mégis ritkán kerül bele. Miután a csupán kenyérliszttel készült változat hipp-hopp bepuszilódott – hogy hogy nem, vacsira is :D –, muszáj volt újabb adagot sütnöm, de ezúttal rozslisztet is kevertem hozzá. A Kutyafüllel aztán azon tanakodtunk, hogy ha egy életen át csak szendvicset ehetnénk, és kizárólag a húsvéti kalács vagy e között a péksüti között kellene döntenünk, akkor bizony ezt választanánk. Igaz, hogy a kalács imádni való, és azt is eleszegetnénk jó sokáig, de ezt a ruganyos állagú tésztát valamiért megunhatatlanabbnak érezzük mindketten. Azok a kis magocskák meg! Hmmm… csak még jobban növelik az élvezeti értékét. :)
Tiszta szerencse, hogy igazából mégsem kell ilyen választás elé állnunk, mert akkor bizony nagyon hiányozna a kalács, a croissant és az a sok egyéb kelt finomság! :D

 

 

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

25 dkg fehér kenyérliszt + a dagasztáshoz
20 dkg világos rozsliszt
5 dkg Graham-liszt
15-20 dkg krumpli (hámozott mennyiség, lisztesre fövő fajta, pl. sárga krumpli)
7,5 dkg napraforgó-, szezám- és lenmag egyenlő arányú keveréke
3 dkg cukor
1 ek. só
3 ek. olívaolaj
3 dkg friss élesztő
2,5 dl krumpli főzőlé
1 kis tojás + víz a kenéshez (vagy csak víz)

elkészítés:

1. A napraforgó- és a szezámmagot zsiradékmentes serpenyőben egymás után kissé megpirítjuk. Ha kihűlt, összekeverjük a lenmaggal.
2. A meghámozott, feldarabolt krumplit enyhén sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük, áttörjük és hagyjuk langyosra hűlni.
3. A langyos főzőlében az élesztőt egy csipet cukorral és egy kevés kenyérliszttel csomómentesre keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
4. A többi cukorral, sóval vegyített lisztkeveréket összemorzsoljuk az áttört krumplival, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olajat, és robotgéppel megdagasztjuk. Közben több részletben beledagasztjuk a magkeveréket, és ha szükséges, még egy kevés kenyérlisztet.
5. A kissé ragacsos tésztát alaposan meglisztezett munkalapon átgyúrjuk, majd olajjal vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
6. A megkelt tésztából 12 gombócot gömbölygetünk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
7. Ezután a tenyerünkkel mindet kissé ellapítjuk, a közepüket a beolajozott ujjainkkal kilyukasztjuk, és a lyukat óvatosan kitágítjuk.
8. Négy tésztagyűrűt a lyuk körül 8-as alakban megcsavarunk, a másik négyet kicsit nagyobbra tágítjuk, és duplán csavarunk rajtuk. Az utolsó 4-et gyűrű alakban hagyjuk (az enyémeknél kelesztés után sajnos majdnem eltűnt a lyuk :D).
9. A péksüteményeket sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, és letakarva 20 perc alatt megkelesztjük. A tetejüket lekenjük vízzel jól felhígított, felvert tojással, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15-20 perc

 

 

Zeppole – nápolyi burgonyafánk

 

Aki ismer, az tudja rólam, hogy mindennek utánajárok, és egyes ételek kapcsán lázas kutatómunkát folytatok. (Hja, az a fránya Skorpióság, az az oka mindennek! :D) Nehogy már marhaságokat írjak a blogra, és nagy nyilvánosság előtt kinevettessem magam! (Már ha ez eddig még nem fordult volna elő. :D) Na jó, igazából nem ez a fő szempontom, hanem a kíváncsiság. ;)
Ez a nápolyi eredetű fánk egyébként megviccelt, ui. hol ilyen, hol olyan néven láttam visszaköszönni: zeppole, zeppola, graffe Napoletane, ciambelle. Egy idő után fel is adtam a küzdelmet, hogy kiderítsem a szóban forgó karneváli édesség valódi nevét, ui. már a szavak jelentése is megfejthetetlennek tűnt. Egyedül a ciambelle esetében volt elmondható, hogy az elsődleges jelentése fánk, míg a zeppole/zeppola, valamint a graffe szó kapcsán bizony egyik jelentés sem utalt fánkra. A „graffe Napoletane” kifejezés ilyen módon szinte értelmezhetetlennek látszott, és a legjobb indulattal is csak „nápolyi kapcsoknak” tudtam lefordítani. De amint azt a nagy nyomozásom utóbb végül kiderítette: a „graffe” a német „krapfen” (fánk) szó olaszosított formája. Ezen a ponton fény derült arra is, hogy az osztrákok és a németek pedig egy 17. századi osztrák pékmesterné, bizonyos Cecilia Krapf neve után hívják krapfennek. (Más kérdés, hogy a fánk eredete ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.)
Nos, a graffe Napoletane, vagyis ez a dél-olasz fánk tartalmaz krumplit, és akkor az már egyből zeppolévá/zeppolává lényegül. Úgyhogy maradtam ennél, a mások által is használt elnevezésnél: zeppole, oszt jó' van! :D
De, hogy ne csak a szavakkal zsonglőrködjek, azzal zárom az okfejtést, hogy ez a krumplis fánkocska bizony tényleg finom és könnyű tésztájú. :)
Én először tévedésnek éreztem, hogy már elsőre ilyen sokat sütöttem belőle, de amikor azon kaptam magunkat, hogy nagy hirtelen egy-egy kistányérnyi mennyiséggel elpusztítottunk belőle, akkor bizony bólogattam, hogy de jó, hogy van egy vagonnal. :D Még Anya is örömmel eszegette, pedig ő aztán nem rajong a fánkért. Lekvár nélkül is nagyon eteti magát. ;)

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt+kb. 5 dkg a dagasztáshoz
35 dkg sárga krumpli (lisztesre fövő)
5 dkg cukor
1 csapott mk. só
5 dkg vaj
1 tojás
1 nagy kezeletlen citrom reszelt héja
1 nagy kezeletlen narancs reszelt héja
1 cs. Bourbon vaníliás cukor (elhagyható, ha esszenciát használunk)
1 ½ ek. Portorico rum vagy vaníliaesszencia
2,5 dkg friss élesztő
1 dl víz és tej fele-fele arányban
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A reszelt citrushéjakra rászórjuk a vaníliás cukrot és elkeverjük a rummal. Lefedve félretesszük. A nádcukrot kávédarálóban egy fordulatnyit finomabbra őröljük, majd a felét összekeverjük a fahéjjal. A fahéjas és a „sima” cukrot külön tálkákba tesszük.
2. A krumplit héjában megfőzzük, még melegen lehéjazzuk, és rögtön áttörjük. A 30 dekányi pürét langyosra hűtjük.
3. Az élesztőt egy kevés cukorral és liszttel elkeverjük a langyos vizes tejben, és letakarva felfuttatjuk.
4. A sóval, cukorral vegyített többi lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal, a burgonyapürével, majd a közepébe ütjük a tojást, felverjük, és hozzáadjuk a felfutott élesztőt, valamint a rumos-vaníliás citrushéjat.
5. A hozzávalókat alaposan összekeverjük, és apránként kb. 5 dkg lisztet hozzáadva, tésztává dagasztjuk. Kivajazott tálba tesszük, és letakarva megkelesztjük.
6. A lágy tésztát háromfelé osztva többféleképpen is megformázhatjuk:
   a) az egyik adagot liszttel hintett munkalapon kb. 1 cm vastag téglalapra kinyújtjuk, és 1 cm vastag csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokat 10 cm hosszúra daraboljuk, és a végeik összecsippentésével mindegyiket csepp alakúra formázzuk.
   b) A másik adag tésztából kb. 1,5 dkg-os (diónyi) golyócskákat gömbölygetünk.
   c) A harmadik adagot 1 cm vastag körlapra nyújtjuk, és 6 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk (a közepüket kis pogácsaszaggatóval akár ki is lyukaszthatjuk, ahogy pl. én tettem). Ez esetben a lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk/pihentetjük/kinyújtjuk/szaggatjuk.
7. A tetszés szerint megformázott fánkokat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk egymástól távolabb, és letakarva megkelesztjük.
8. Nagy serpenyőben bő olajat hevítünk, és kb. 170°C-on, több részletben, mindkét oldalukon kisütjük a fánkokat. (Közben lehet játszani a hőfokkal, de fontos, hogy ne süljenek túl gyorsan vagy túl lassan.)
9. Papírtörlőre szedjük, és még melegen megforgatjuk a kétféle cukorban. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Az eredeti receptben több tojást és kevesebb krumplit írnak, de szuperül működik eggyel is, sőt a kelesztés is rövidebb ideig tart. ;)