...avagy lehet, hogy mégis csak tudok pogácsát sütni :D
Hozzávalók 64 darabhoz:
50 dkg finomliszt
12 dkg natúr joghurt
10 dkg kacsazsír + a kelesztéshez
2 tojás
1 ek. só,
3,5 dkg friss élesztő
1 csapott ek. cukor
1 dl tej
elkészítés:
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc
Nincs mit szépíteni rajta, a pogácsasütés terén nem vagyok ügyes. Ez magam számára is meglepő volt anno, amikor először szembesültem ezzel a problémával, hiszen megannyi, elsőre is jól sikerült egyéb kelt tésztás tapasztalat után ez valóban elég megmagyarázhatatlan eredménynek tűnt. Nem is szoktam pogácsát sütni, pont ezért. Fent van ugyan a blogon egy árva darab pogirecept, ami annyira azért mégse lett gázos + Anyáéknak nagyon ízlett, így fel mertem tenni, viszont ugyanezt a receptet újrasütve, már csalódásban volt részem kétszer is. Később, jócskán lecsökkentett vajmennyiséggel sem sikerült ui. ezt a kis galádot olyanra produkálni, mint amilyen a szerintem kiváló pogácsa, ezért jó időre besértődtem rá, és pogi helyett egyéb sós sütikkel örvendeztettem meg magunkat.
Most valahogy mégis kedvet éreztem a pogácsasütéshez, és az Anyától kapott kis bödönnyi kacsazsírt gondoltam felhasználni hozzá. Na jó, azért nem az egész bödönnel! :D
Aztán ráfelejtettem a kacsazsírra és mangalicák zsírja került a tönkölylisztes tésztába, amiből kihagytam a sót, de a megkelt tészta nyilván nem ezért lett „platty” állagú. A sótlanságra csak utóbb jöttem rá, és ebből kifolyólag most először még örültem is annak az amúgy dühítő ténynek, hogy sok várakozás ellenére sem keltek meg a kiszaggatott pogácsák. Úgyhogy a nyers tészta s(z)ótlanul a kukában végezte.
Nem értem én ezt! Hogy lehet az, hogy másoknak azzal a nagy mennyiségű vajjal/zsírral se lesz túlzottan lágy a nyers pogácsatésztájuk, míg az enyém megkelve csicsog a zsiradéktól, amiből pedig az alaprecepthez képest is kevesebb kerül bele? A liszt jó, az élesztő jó, a folyadék nem túl sok, a hozzávalók se hidegek, és a kelesztéshez megvan a kellő hőmérséklet is – mégse tudtam eddig felmutatni egy épkézláb pogácsát sem.
Nem hagyott nyugodni a dolog, és a kikukázott adag után rögvest nekiláttam egy újabbhoz, ezúttal végre kacsazsírral és kivételesen fehér lisztből. Úgy értem, nem a liszt volt kivételesen fehér, azaz fehérebb az átlagosnál, hanem nem tönköly volt. :D
A tészta összeállítása közben folyamatosan méricskéltem a tejföl és a zsír mennyiségét „még egy kicsit, még egy kicsit... na, most jó” alapon, és így tudtam elérni végre azt az állagot, amiről már nyers állapotában is úgy éreztem, hogy ebből talán valami jó is kisülhet.
Persze a hosszú kelesztési időt nem lehet megspórolni, hiszen az a pogácsa lelke – bár nem feltétlenül muszáj hajtogatni, de én úgy szeretem a legjobban –, így aztán jó nagy adag türelemmel felvértezve – legalábbis most úgy éreztem, kifejezetten erősen kellett koncentrálnom arra, hogy türelmesen tudjak várni – hajtogattam és pihentettem a tésztát, minekutána mégis csak sikerült majdnem olyan pogit összehoznom, amit már nem csak a család tudott dicsérni. Ám az igen erőteljesen kritikus személyem még mindig elégedetlen volt, ezért 2 nappal később továbbfejlesztettem a prototípust. Tejföl helyett joghurt és még egy kicsivel több tej került bele. Így már én is meg voltam elégedve az állagával, és boldogan eszegettem az én kis „bástyáimat” a gyerekkoromban kifejlesztett módon: először az alja, aztán a rétegek tépkedése, végül a ropogós kis kockák. :D
Ebből kiindulva bátran vállalkozom most már a különféle pogácsa variációk elkészítésére, tökéletesítve a külalakot is, mert az még hagy némi kívánni valót maga után. :)
Most valahogy mégis kedvet éreztem a pogácsasütéshez, és az Anyától kapott kis bödönnyi kacsazsírt gondoltam felhasználni hozzá. Na jó, azért nem az egész bödönnel! :D
Aztán ráfelejtettem a kacsazsírra és mangalicák zsírja került a tönkölylisztes tésztába, amiből kihagytam a sót, de a megkelt tészta nyilván nem ezért lett „platty” állagú. A sótlanságra csak utóbb jöttem rá, és ebből kifolyólag most először még örültem is annak az amúgy dühítő ténynek, hogy sok várakozás ellenére sem keltek meg a kiszaggatott pogácsák. Úgyhogy a nyers tészta s(z)ótlanul a kukában végezte.
Nem értem én ezt! Hogy lehet az, hogy másoknak azzal a nagy mennyiségű vajjal/zsírral se lesz túlzottan lágy a nyers pogácsatésztájuk, míg az enyém megkelve csicsog a zsiradéktól, amiből pedig az alaprecepthez képest is kevesebb kerül bele? A liszt jó, az élesztő jó, a folyadék nem túl sok, a hozzávalók se hidegek, és a kelesztéshez megvan a kellő hőmérséklet is – mégse tudtam eddig felmutatni egy épkézláb pogácsát sem.
Nem hagyott nyugodni a dolog, és a kikukázott adag után rögvest nekiláttam egy újabbhoz, ezúttal végre kacsazsírral és kivételesen fehér lisztből. Úgy értem, nem a liszt volt kivételesen fehér, azaz fehérebb az átlagosnál, hanem nem tönköly volt. :D
A tészta összeállítása közben folyamatosan méricskéltem a tejföl és a zsír mennyiségét „még egy kicsit, még egy kicsit... na, most jó” alapon, és így tudtam elérni végre azt az állagot, amiről már nyers állapotában is úgy éreztem, hogy ebből talán valami jó is kisülhet.
Persze a hosszú kelesztési időt nem lehet megspórolni, hiszen az a pogácsa lelke – bár nem feltétlenül muszáj hajtogatni, de én úgy szeretem a legjobban –, így aztán jó nagy adag türelemmel felvértezve – legalábbis most úgy éreztem, kifejezetten erősen kellett koncentrálnom arra, hogy türelmesen tudjak várni – hajtogattam és pihentettem a tésztát, minekutána mégis csak sikerült majdnem olyan pogit összehoznom, amit már nem csak a család tudott dicsérni. Ám az igen erőteljesen kritikus személyem még mindig elégedetlen volt, ezért 2 nappal később továbbfejlesztettem a prototípust. Tejföl helyett joghurt és még egy kicsivel több tej került bele. Így már én is meg voltam elégedve az állagával, és boldogan eszegettem az én kis „bástyáimat” a gyerekkoromban kifejlesztett módon: először az alja, aztán a rétegek tépkedése, végül a ropogós kis kockák. :D
Ebből kiindulva bátran vállalkozom most már a különféle pogácsa variációk elkészítésére, tökéletesítve a külalakot is, mert az még hagy némi kívánni valót maga után. :)
Hozzávalók 64 darabhoz:
50 dkg finomliszt
12 dkg natúr joghurt
10 dkg kacsazsír + a kelesztéshez
2 tojás
1 ek. só,
3,5 dkg friss élesztő
1 csapott ek. cukor
1 dl tej
elkészítés:
- A liszt közepében kialakított mélyedésbe morzsolt élesztőhöz egy kevés cukrot és lisztet adunk, majd a langyos tejjel simára keverjük és felfuttatjuk.
- A sóval vegyített liszthez adjuk a lágy kacsazsírt, a szobahőmérsékletű joghurtot, egy felvert tojást, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. (Dagasztás közben 2x10 percre konyharuhával letakarva pihentetjük.) Enyhén kizsírozott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen bő 1 óra alatt megkelesztjük.
- A megkelt tésztát lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk, majd képzeletben vízszintesen 3 sávra osztjuk. A tésztát fentről lehajtjuk a tészta 2/3-áig, ráhajtjuk az alsó részt, majd balról is behajtjuk, és 90°-kal elforgatjuk. Letakarva 20 percet kelesztjük. Ezt a műveletet még 3-szor ismételjük, miközben a tésztát minden alkalommal 90°-kal elforgatjuk.
- A hajtogatott tésztát 1,5 cm vastag 24x24 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, éles késsel átlósan berácsozzuk, majd vízszintesen és függőlegesen 8-8 sávra vágjuk.
- Ilyen módon 3x3 cm-es, kocka alakú pogácsákat kapunk, amiket a sütőpapírral bélelt tepsire rendezünk, és letakarva 30 percet kelni hagyjuk.
- A tetejüket lekenjük felvert tojással, majd előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc
