Vásárhelyi sós túrós lepény Gabi módra

 

 

Ezer éve készülök újrafotózni a mi Ani nénink vásárhelyi sós túrós lepényét, amihez mindenképpen kék-fehér vásárhelyi mintás tálcát és tányért szerettem volna csináltatni Ambrus Sándor fazekassal. Aztán erről lemondtam (nem végleg), viszont a vásárhelyi hímzéses terítőn való tálalást semmiképp sem akartam elvetni. Bár vehettem volna drága pénzért a népművészeti boltban, de miután másod-unokatestvéreim örökségéből pár éve hozzám került néhány ilyen régi darab, így a lepény újbóli megörökítésének már semmi sem állhatott az útjába. Azaz csak egy valami: én magam! Mert valahogy mégsem kerítettem rá sort, hanem helyette egy kapros változatot fényképeztem újra (imádom-képek lettek). Az a lepény azóta is egy hangyányival nagyobb kedvenc, mint az eredeti. Pedig az az egyik legnépszerűbb receptem itt, a Sünisen, és még 2025 karácsonyán is kaptam rá hozzászólást – a túrós lepény ui. sokakban régi, szép emlékeket idéz. :)
Ani néni túrós lepénye igazán szeretni való, viszont habosabb állagú. A Kutyafül és én azonban jobban kedveljük a sűrűbb konzisztenciát, aminél beleharapáskor láthatóvá válik az ember fogának a lenyomata. Puha és krémes, mint amilyen a vásárhelyi piacon vagy a belvárosban a lépcső alatt kapható változat. Na, én ezt az állagot szerettem volna elérni, ezért mégsem a fent említett eredetit sütöttem és fotóztam újra, hanem azt alakítottam át úgy, hogy kicsit olyasmi legyen, mint a kapros, ugyanakkor ne kelljen vele még annyit se pepecselni. Sőt, ezúttal bárki számára elérhető alapanyagokból készítettem, vagyis nem házi túróból és tejfölből – amit csak a piacon lehet beszerezni és hamarabb megromlik –, hanem az általam kedvelt fajtájú boltiból. Az Ani nénitől származó receptet a sok kommenttel együtt persze megtartottam, mert a szívemnek kedves az a lepény, és hogy aki keresné, az mindig megtalálja. Az újragondolt lepényt pedig végre megmutathatom Nagy Rébék Zsuzsanna és Mária terítőin, az idei év első receptjeként. :)

 

Hozzávalók 30x22 cm-es tepsihez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg vaj+szilárd mangalicazsír fele-fele arányban (vagy csak vaj)
1 kis tojás
1 csapott tk. só
1 tk. cukor
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1 dl tej
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára

a töltelékhez:
75 dkg félzsíros tehéntúró (nálam tégelyes, Pilos – Lidl)
15 dkg tejföl 

5-6 dkg búzadara
5 dkg cukor
1 tk. só
3 nagy tojás+1 vagy 2 tojásfehérje

a tetejére:
15 dkg tejföl
1 nagy tojássárgája
1 tk. porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a tálkába morzsolt élesztőhöz egy evőkanál lisztet adunk, elkeverjük a langyos, cukros tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval vegyített többi lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, a zsírral, és hozzáadjuk a tojást, a felfutott élesztőt. Előbb villával összekeverve összeállítjuk, majd tésztát gyúrunk belőle. Pár perc pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon tepsi méretűre nyújtjuk, és a kizsírozott/vajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőkeretbe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk és meghintjük zsemlemorzsával. Letakarva pihenni hagyjuk, amíg a töltelékkel bíbelődünk.
3. Szobahőmérsékletű hozzávalókat használva, a töltelékhez a túrót összekeverjük a tojások sárgájával, a tejföllel, és sóval, cukorral ízesítjük. Botmixerrel krémesítjük, és belekeverjük a búzadarát.
4. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a fele mennyiséget robotgéppel alacsony fokozaton a túrómasszához keverjük, a másik felét pedig óvatosan beleforgatjuk.
5. A tölteléket egyenletesen a tésztára simítjuk, és a tepsit előmelegített sütőbe toljuk. Amint a túró megszilárdult, a lepényt kivesszük a sütőből, és rásimítjuk a tojássárgájával, porcukorral kikevert tejfölt. Visszatesszük a sütőbe egy emelettel feljebb, és addig sütjük, hogy a teteje foltosra barnuljon.
6. A kész lepényt tortarácsra tesszük, és negyedóra elteltével felszeleteljük. Melegen vagy langyosan kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín, majd felülről a 2. sín)
sütési idő: kb. 30+25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az én lepényem alja kicsit túlkelt és túlsült, a sütőnk hőfokszabályzója ui. egy ideje rosszul viselkedik, nehéz kitalálni, hány fok van bent valójában. Ezért a szokásosnál mindig legalább 10°C-kal magasabbra állítom. A teteje nem akart pirulni, ezért kicsit tovább hagytam a sütőben, és ennek sajna a lepény alja látta kárát.
Bevallom, én jobb szeretem tej helyett tejföllel készíteni a tésztát: tehát 1 dl tej helyett 10 dkg tejfölt használok, és az élesztőt nem futtatom fel, csak simára keverem a tejfölben.

 

Sokmagos háromszög

 

 

 

Nagy ritkán előfordul nálam, hogy olyan ételt posztolok, aminek a készítése és a blogon való bemutatása között majdnem 1 év különbség van. Ilyen ez a sós ropogtatni való is, amit még az idei év január elsejére, az Anyával és a nagynénémmel töltött újévi csajos napra sütöttem. Akkor egyébként kétféle sós sütivel rukkoltam elő: egy élesztőssel, ill. egy olyannal, aminek a tésztája a sós pitéhez hasonló. Utóbbinak is többféle változata létezik – vajjal vagy zsírral, tojással vagy anélkül, sütőporral vagy sütőpormentesen, tejföllel vagy joghurttal, esetleg vízzel. A tésztáját tekintve, először tojás- és sütőpormenteset sütöttem, több tejföllel, és bár a Kutyinyekkel eleszegettük így is, az eredmény mégsem tetszett igazán: nem volt kellően omlós. Úgyhogy én továbbra is az alábbi, sütőporos tésztájúra esküszöm – hamar be lehet puszilni belőle jó néhány darabot. Anyáék se panaszkodtak, és bízom benne, hogy az se fog, aki e recept szerint elkészíti. :D Szilveszterre jó kis rágcsa. ;)

 

Hozzávalók 36 darabhoz:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg rétesliszt
5 dkg Graham-liszt
3 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
1 tk. só
3 g sütőpor

a kenéshez és a szóráshoz:
1 tojásfehérje
1,5 dkg aprított tökmag
1,5 dkg aprított napraforgómag
1 dkg szezámmag
5 g lenmag
só

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a sóval, a sütőporral, elmorzsoljuk a nem túl hideg, felkockázott vajjal, és a tojássárgájával kikevert tejfölt is hozzáadva összegyúrjuk.
2. A tésztát liszttel hintett munkalapon 25x20 cm-es téglalapra nyújtjuk, óvatosan áttesszük egy liszttel hintett vágódeszkára, és nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
3. A lehűtött tésztát a hosszanti oldala mentén, vízszintesen 4 db 5 cm széles sávra vágjuk, majd ezeket 5 cm alapú, egyenlő szárú háromszögekre szeljük. (Sávonként 9 db háromszöget kapunk, plusz a lehulló darabok.)
4. Átcsúsztatjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, lekenjük felvert tojásfehérjével, megszórjuk a magvakkal, kevés sóval, és széthúzogatjuk, hogy egymástól távolabb legyenek. Előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Gomolyás-köménymagos sörkifli

 

 

Tavaly a baráti társaságunkban szóba került a sajt, és ezzel elindult a lavina. :D Amúgy is sokat fogyasztunk ebből a tejtermékből, de a házi sajt-evészet tényleg veszélyes méreteket öltött nálunk az év legvégén. Megkaptuk ui. egy helyi sajtkészítő elérhetőségét, akitől már elsőre annyit vásároltunk, hogy a szatyorból kipakolva, a gurigák elfoglalták a fél konyhapultot – van róla fotóm, de nem merem megmutatni. :D Fantasztikusan finom, ezt meg kellett állapítanunk, és pár nap leforgása alatt felfaltuk az összeset. A következő alkalommal is jelentős mennyiséget vettünk, de akkor már csak a számunkra legízletesebbekből. Persze azt is gyorsan elpusztítottuk. Nem lesz ez így jó! – mondtuk ki hangosan a gondolatot, és a 3. vásárlás mennyiségét már tudatosan mérsékeltük. Mostanra persze megszelídült bennünk az első fellángolás, de azt elmondhatjuk, hogy végre rátaláltunk arra a fajta házi sajtra, ami valóban nekünk lett kitalálva: ízletes, reszelhető, olvasztható, és ami még nálunk fontos szempont: adalékanyagoktól mentes, és lefölözetlen tejből készül.
Köszönet érte Jakó Gabriellának, aki a sajtkészítés szép mesterséget űzi és egyúttal őrzi is! Más városokból is jönnek hozzá, ami azt mutatja, hogy értékes és minőségi munkát végez. És ha már az „érték” szót használom, meg kell jegyeznem, hogy árban is abszolút barátiak a (többféle ízesítéssel készülő) termékei – számunkra legalábbis mindenképp, akik a boltiéhoz vagyunk szokva.
Egyik kedvencünket, a gomolyát most ezekhez a szintén szeretett, falatnyi kiflikhez használtam, amik olyan gyorsan elkoptak a fogunk alatt, hogy másnapra alig maradt belőlük. :)

Hozzávalók 48 darabhoz:

45 dkg finomliszt
5 dkg Graham-liszt
15 dkg gomolya sajt (az enyém füstölt + köménymagos volt)
3 dkg cukor
1 ek. só
1 és ½ ek. köménymag
6 dkg vaj
3 dkg friss élesztő
15 dkg natúr joghurt
1,5 dl tej
4 dkg olvasztott vaj a kenéshez
1 kis tojás vagy tojásfehérje a tetejére
köménymag a szóráshoz

elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos tejben elkeverjük egy kevés cukorral, pici liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet elvegyítjük a cukorral, a sóval, összemorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a reszelt gomolyát, a köménymagot, a felfutott élesztőt, a langyos joghurtot, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Vajjal kikent tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát négyfelé osztva meggömbölygetjük, és negyedórát letakarva pihentetjük.
4. A tésztagombócokat 25 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és közülük kettőt megkenünk olvasztott vajjal úgy, hogy a tészta szélét körben egy ujjnyi széles sávban szabadon hagyjuk. Ezután mindkettőt befedjük 1-1 vajazatlan tésztalappal, és letakarva újabb 15 percet pihentetjük.
5. A két körlapot 45 cm átmérőjűre nyújtjuk, vékonyan lekenjük a megmaradt vajjal, majd mindkettőt 4 cikkre vágjuk, amiket további 6 cikkre szelünk.
6. A laponként kapott 24 db tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, a csücskeinél foga kissé széthúzzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük. Negyedórát letakarva kelesztjük.
7. A tetejüket lekenjük felvert tojással (vagy lágy habbá vert tojásfehérjével), megszórjuk köménymaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

 

Fokhagymás-fűszeres, vajas pogácsa

Továbbra is úgy gondolom, hogy nem vagyok valami ügyes a hagyományos vajas pogácsa készítésében. Éppen ezért ritkán sütök. Persze nem a tésztával van a baj, és még a végeredmény is nagyon finom szokott lenni most már, hogy végre kikísérleteztem a hozzávalók szerintem helyes arányát. A külalakkal viszont komoly gondok vannak. :D A pogácsák vagy laposan sunnyognak a tepsiben, vagy büszkén kihúzzák magukat, de aztán seperc alatt lerészegednek, és ide-oda dülöngélnek, miközben forró gőzfürdőt vesznek a sütőben.
Egyébként mindig is a vajas pogácsa volt a kedvencem, a tetején az imádni valóan ropogós beirdalásokkal, amik miatt én ezt a fajta pogit bástyapogácsának kereszteltem el gyerekkoromban. Örömmel harapdáltam le előbb ezeket a ropogós részeket, majd pedig rétegenként szépen haladva, gyomrom tartalmává fokoztam le az amúgy nagyra becsült sós süteményt.
Szóval a vajas pogi igen ritka vendég nálunk – a Kutya legnagyobb bánatára –, de most valahogy kedvet kaptam hozzá. Ahogy a gondolat testet öltött bennem, hogy, hogy nem, a Kutyafül is szinte velem egyszerre érzett olthatatlan vágyat a pogácsa iránt, így hát pár napon belül neki is álltam. Minden flottul ment, csak sajnos az első tepsi pogácsát nem kelesztettem elég ideig sütés előtt, ezért az eredmény laposabb lett. Az ízzel és az állaggal nem volt baj, sőt vészesen finomra sikerült, szerencsére. A második körre maradt pogácsák már szépen kihúzták magukat, sőt a sütőben még inkább, de aztán nagy hirtelen fejet is hajtottak egymásnak, amint meglátták a szomszédjuk dülledő mellkasát és szépséges termetét. Ezek után legtöbbjük úgy festett, mint amikor kifut az ember lába alól a talaj, és féloldalasan megroggyan. Úgyhogy kissé csalódott képpel üdvözöltem őket, amint kibújtak a sütő forró öleléséből. Nálam bizony nem találtak hasonlóan meleg fogadtatásra, legalábbis a külsejüket látva biztos nem. Sebaj, elszontyolodva is lehet pogácsát majszolni! :D Később aztán fel is vidultam a finomságukat megízlelve, és felrémlett bennem Tóth papa enyhe dühvel színezett, érdes hangja, miközben lemondóan legyint a kezével, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte: „ott ögye mög a fene!” De a fenének nem hagytunk egy darabot se a pogácsából, mert mind mi ettük meg. :D Napokkal később csak azért is újrasütöttem, hátha ezúttal csinosabbak lesznek, na meg azért is, mert újra megkívántuk. :D

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz
15 dkg vaj
4 dkg mangalicazsír
15 dkg tejföl
2 tojássárgája
3 gerezd fokhagyma
1 ek. fűszeres sópehely vagy só + tetszés szerinti fűszerek (pl. őrölt bors, őrölt kömény, morzsolt oregánó)
1 tk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 dl tej
4 dkg olvasztott vaj a hajtogatáshoz
1 tojás a kenéshez

elkészítés:

1. A tejfölt kikeverjük a tojások sárgájával, 2 gerezd áttört fokhagymával, és 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk. A fűszeres sópelyhet ledaráljuk.
2. A langyos, cukros tejben csomómentesre kevert élesztőt letakarva felfuttatjuk. A sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, a zsírral, majd hozzáadjuk a tojásos-fokhagymás tejfölt és a felfutott élesztőt. Se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (ha szükséges, közben adunk még hozzá egy kis lisztet.) A tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk és megkenjük 1 gerezd áttört fokhagymával ízesített olvasztott vajjal. Előbb balról és jobbról, majd fentről egymásra hajtjuk a tésztát. 20 percet letakarva pihentetjük.
4. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük fokhagymás olvasztott vajjal, az előbbi módon meghajtogatjuk és pihentetjük.
5. Ezután ismét ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, és tetszés szerinti méretű (nálam 6 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
6. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 perc kelesztés után a tetejüket lekenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Sajtkeksz

Az év utolsó napjára mindig kell valami sós sütemény is, amit ropogtatni lehet – töltsük a szilvesztert akár otthon a tévé előtt, akár a barátokkal bulizva. Én most ezeket a jópofa kekszeket sütöttem, amik nem csak ízükben, hanem formájukban is egy darabka lyukacsos sajtra emlékeztetnek. :)
Magát a formát a neten láttam meg, és az egymástól kissé különböző recepteket átolvasva, végül kreáltam egy sajátot – ahogy az már általában lenni szokott. A próbasütés eredménye olyan hamar elfogyott, hogy másnap újrázni kellett, hogy le is fotózhassam, de akkor már egy csöppet alakítottam is a receptemen: került bele némi fűszer, és ezúttal fele-fele arányban reszeltem bele a kétféle sajtból. Így lett igazán szerethető – már ha az abbahagyhatatlanságát még lehet fokozni. :D

Hozzávalók kb. 120 darabhoz:

20 dkg tönkölyliszt (pl. Alnatura, Dinkel Mehl, Type 630)
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 csapott ek. cukor
1 tk. só
1 csapott tk. őrölt kömény
1 mk. őrölt fehér bors
1 mk. sütőpor
15 dkg vaj
20 dkg kemény és félkemény sajt vegyesen (nálam parmezán és Pannónia)
1 tojássárgája
0,7 dl hideg víz
1 tojásfehérje a kenéshez

elkészítés:

1. A fűszerekkel, sütőporral vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a hideg vajjal, belevegyítjük a reszelt sajtokat, és a vízzel kevert tojássárgájával összeállítjuk a tésztát. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. Ezután 8 egyenlő részre vágjuk, és liszttel hintett felületen, egymás után mindegyiket 2 mm vastag körlapra kinyújtjuk.
3. A körlapokat 13 cm átmérőjű tálkával kiszaggatjuk, és az így kapott körlapocskákat derelyevágóval 8-8 cikkre vágjuk.
4. A cikkeket a habzsák sima csövével vagy szívószál végével itt-ott kilyuggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, és a leírt módon készítjük el.)
5. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben egymás után világos színűre sütjük. Hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Kapros-túrós lepény

 

 

 

Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen lepényt fogok sütni, de egyrészt pár éve megkedveltem a kaprot mint fűszernövényt, másrészt a hétvégén a hátsó telekszomszédunk megajándékozott bennünket egy hatalmas csokorral. És ha már így esett, semmi sem állhatott a lepénykészítés útjába, annál is inkább, mert a Kutyafül már mondogatta, hogy nagyon vágyik a kapor ízére. Ő nagy rajongója, úgyhogy egyértelmű volt, hogy nem foszthatom meg az élménytől. Megsüthettem volna a vásárhelyi sós túrós lepényem mintájára is, de nem akartam, hogy csak annyiban különbözzön tőle, hogy kaporral van ízestíve. Ezért lázas kutatásba kezdtem a neten, és egy vagon receptet átolvastam. Míg nem egy, a polcról lekapott receptes könyvben (Á. Lőrinczy Jolán: A modern háziasszony; Meridiane Könyvkiadó, Bukarest - 1965) rátaláltam a nekem leginkább tetszőre (bár az inkább pite, mint lepény). Egy picinykét azért bizalmatlanul szemléltem a leírást, ezért a kiválasztott szimpatikus recepteket is „belegyúrva” alakítottam ki a saját kapros-túrósomat. Azt hiszem, jó ötlet volt annyit agyalni rajta, mert seperc alatt bepusziltuk a javát. :D Az én lepényem amolyan sósan édes vagy édeskésen sós, éppen úgy, mint kedvencem, a vásárhelyi túrós lepény. :)

 

 

Hozzávalók 30x22 cm-es tepsihez:

a tésztához:
20 dkg finomliszt vagy fehér tönkölybúzaliszt
5 dkg zabpehelyliszt
6 dkg vaj vagy szilárd mangalicazsír
1 nagy tojássárgája
1 tk. só
1 tk. cukor
1,5 dkg friss élesztő
kb. 10 dkg tejföl

a töltelékhez:
75 dkg túró (nálam most bolti túróból)
4 tojás
9 dkg vaj
1 csapott ek. só
5 dkg cukor vagy ízlés szerint
1 jó nagy marék kapor, finomra vágva
27 dkg tejföl
8 dkg búzadara vagy tönkölybúzadara
kevés zsemlemorzsa a tésztára

a tetejére:
15 dkg tejföl
1 nagy tojássárgája
1 tk. cukor

elkészítés:

1. A tésztához a sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk az élesztővel tojássárgájával, cukorral kevert tejfölt, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává gyúrjuk. (Ha túl kemény, adhatunk hozzá egy kis vizet.)
2. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon 30×22 cm-esre nyújtjuk, majd a kizsírozott, liszttel behintett (vagy sütőpapírral bélelt) tepsibe fektetjük, és villával megszurkáljuk. Letakarva pihentetjük, amíg a tölteléket elkészítjük. A sütőt 220°C-ra előmelegítjük.
3. A töltelékhez a tojássárgákat a puha vajjal jól kikeverjük, porcukorral, sóval ízesítjük, majd hozzáadjuk a kaprot, az áttört túrót, a tejfölt és a búzadarát.
4. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és a túrómasszához forgatjuk.
5. A tölteléket egyenletesen elosztjuk a zsemlemorzsával megszórt tésztán, és a tepsit sütőbe toljuk. A hőfokot ekkor 180°C-ra csökkentjük, és a lepényt kb. 35 percig sütjük.
6. Ha a túró megszilárdult, a tepsit kivesszük a sütőből, a lepényre rásimítjuk a tojássárgájával, porcukorral kikevert tejfölt, és fölülről a 2. rácsra téve, további 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük. A tepsiben hagyjuk langyosra hűlni.
7. Felszeleteljük, (meghinthetjük porcukorral), és kaporlevélkékkel díszítve kínáljuk.

 

 

Sonkás-krémsajtos kifli

Éééés, még egy húsvéti sonkás recept! :D Ígérem, ez az utolsó… előtti. :D Nem mintha ne lehetne húsvéton kívül is sonkás ételeket enni, de bizony az is igaz, hogy ünnepi sonkát húsvét után már bajos szerezni. Persze másfajtával is elkészíthetjük, az eredmény hasonlóan szeretni való lesz. ;)
Ezekkel a ripsz-ropsz elkészíthető kis kiflikkel nagy sikert arathatunk a vendégeink előtt, de csak úgy is megsüthetjük, ha sós sütire vágyunk. :)

Hozzávalók 32 darabhoz:

2 cs. friss leveles tészta (nálam Tante Fanny, kb. 40x24 cm-es lapok)
25 dkg natúr Philadelphia krémsajt
18-20 dkg főtt, füstölt sonka (pl. a húsvéti sonkából)
1 kis tojás a kenéshez
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A sonkát késes aprítóban ledaráljuk, majd a krémsajthoz keverjük.
2. A leveles tésztákat kitekerjük, hosszában mindkettőt félbevágjuk, majd laponként 8 db 12x10 cm-es téglalapra szeljük. A lapocskákat átlósan félbevágjuk, ilyen módon tésztalaponként 16 db derékszögű háromszöget kapunk.
3. A lapokat megkenjük 1-1 púpozott teáskanál sonkás sajtkrémmel, és feltekerjük.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük felvert tojással, és megszórjuk fekete szezámmaggal.
5. Előmelegített sütő középső részében aranybarnára sütjük, majd a sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk és tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Mákos-parmezános kréker

Ezt a krékert nem szabad megsütni! :D Na jó, persze hogy szabad, de csak saját felelősségre, mert irgalmatlan mód eteti magát. :D Nem is érdemes kisebb adaggal próbálkozni, hanem már elsőre a receptben megadott mennyiséget célszerű elkészíteni. Én bezzeg csak másodikra sütöttem ennyit, mert amikor először kipróbáltam, még aggodalmaskodtam, hogy hátha nem fog annyira ízleni, és akkor feleslegesen használtam el a hozzávalókat. De kiderült, hogy ebből a huncut sós sütikéből nem elég az egy tepsi, mert azt 2 személy simán bepuszilja az esti film első 20 percében. :D Így hát pár nappal később dupla adagot gyúrtam be, és boldogan kuckóztunk be este a több, mint 400 db kis kockával. :D Mielőtt bárki megbotránkozna, hogy „jesszusmaris, hogy lehet ennyit megenni?!”, megnyugtatásul közlöm, hogy nem pusztítottuk el egyszerre az összeset, de a felét igen. :D
Mivel annyira imádni való, lehengerelhetjük vele a vendégeinket is – hívjuk őket bármilyen alkalomra. Szilveszterkor meg pláne jól jön az ilyen fincsi vendégváró, hogy legyen minek felszívnia a sok pezsgőt éjfél után. :D Csak szólok, hogy nem árt inkább 4 tepsivel sütni – pepecsmunka ide vagy oda –, mert irtó gyorsan elfogy ám az alább megadott mennyiség is.

Hozzávalók kb. 70 dkg-hoz:

20 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2 tk. só
2 dkg szemes mák + a szóráshoz
6 g sütőpor
20 dkg vaj
8 dkg reszelt parmezán
2 kis tojássárgája
kb. 10 dkg tejföl
1 tojásfehérje a kenéshez

elkészítés:

1. A sütőporral, sóval, mákkal vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a tejföllel elkevert tojássárgákat, és sima felületű tésztává gyúrjuk. (Ha ragad, 10 percre hűtőbe tesszük.)
2. A tésztát lisztezett felületen kb. 0,5 cm vékony téglalapra nyújtjuk, pizzavágóval 1,5x1,5 cm-es kockákra vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk.
3. A tetejüket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szemes mákkal, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc