Ez az egészséges, lisztmentes pite nagyon ízlett, hiszen a vörös lencse egy ideje már nagy szeretetnek örvend nálunk. A pozitív véleményemet még a spenót sem bírta elrontani! :D De nem volt ez mindig így. Ez a leveles zöldség ui. életem eddigi legnagyobb részében vörös posztónak számított. Mivel gyerekként (és felnőve is sokáig) utáltam a legtöbb zöldséget, lehetetlen küldetésnek számított belém diktálni bármit is, aminek zöld íze van. A rokonaim mindkét részről csóválták is a fejüket emiatt, nem értették, hogy a manóba nem lehet szeretni pl. a petrezselymes krumplit vagy a rántott patisszont. Nagyon frusztrált a csodálkozással vegyes értetlenségük.
Korábban írtam már róla szűkszavúan, hogy kedvenc nagynéném egyszer a spenótot próbálta megkedveltetni velem, bár ehhez nem éppen kedves módszert választott, minekutána a zárt szám körül elkenődött a spenótfőzelék. :D Erre a jelenetre ő egyáltalán nem emlékszik, én ellenben naná, hogy igen. :D Ezt az emlékemet egyébként nevetve meséltem neki nemrég, mert bár hagyott bennem nyomokat az eset (hiszen emlékszem rá), és utána rövid ideig fel volt húzva az orrom, a nagynénémet mégsem utáltam meg miatta, sőt ő a szívem egyik csücske! :)
Szóval a spenótos kísérlet nem jött be – mi több, még szélesebb lett az árok köztem és az utált zöldség között. Mígnem pár éve egy éttermi kaland alkalmával a zöldségköretbe bébispenótot is kevertek, és én – nem tudva, hogy mi az – a többi zölddel együtt azt is bekebeleztem. Igaz, a saláta mixből nem a spenót lett a kedvencem, de onnantól kezdve már nem köptem ki fújjogva. Aztán tavaly (hosszabb szövegelés kíséretében) született róla egy leveses bejegyzés. A leves ízlett, de mégis úgy nyilatkoztam akkor, hogy nem mostanában veszek újra spenótot. Az ígéretet mostanáig betartottam. Bő 1 évvel később végre ismét ezt a zöldséget vettem le a polcról, és nem bántam meg most sem. Igaz, ezúttal nem roppanós, hersenős formában ettük, hanem töltelékként, igencsak fonnyadt állapotban, ami miatt pont, hogy utálnom kéne. :D Mégsem így lett!
Úgyhogy végre kijelenthetem, hogy a spenót most már jöhet salátának, levesnek és töltelékként is! :)
Korábban írtam már róla szűkszavúan, hogy kedvenc nagynéném egyszer a spenótot próbálta megkedveltetni velem, bár ehhez nem éppen kedves módszert választott, minekutána a zárt szám körül elkenődött a spenótfőzelék. :D Erre a jelenetre ő egyáltalán nem emlékszik, én ellenben naná, hogy igen. :D Ezt az emlékemet egyébként nevetve meséltem neki nemrég, mert bár hagyott bennem nyomokat az eset (hiszen emlékszem rá), és utána rövid ideig fel volt húzva az orrom, a nagynénémet mégsem utáltam meg miatta, sőt ő a szívem egyik csücske! :)
Szóval a spenótos kísérlet nem jött be – mi több, még szélesebb lett az árok köztem és az utált zöldség között. Mígnem pár éve egy éttermi kaland alkalmával a zöldségköretbe bébispenótot is kevertek, és én – nem tudva, hogy mi az – a többi zölddel együtt azt is bekebeleztem. Igaz, a saláta mixből nem a spenót lett a kedvencem, de onnantól kezdve már nem köptem ki fújjogva. Aztán tavaly (hosszabb szövegelés kíséretében) született róla egy leveses bejegyzés. A leves ízlett, de mégis úgy nyilatkoztam akkor, hogy nem mostanában veszek újra spenótot. Az ígéretet mostanáig betartottam. Bő 1 évvel később végre ismét ezt a zöldséget vettem le a polcról, és nem bántam meg most sem. Igaz, ezúttal nem roppanós, hersenős formában ettük, hanem töltelékként, igencsak fonnyadt állapotban, ami miatt pont, hogy utálnom kéne. :D Mégsem így lett!
Úgyhogy végre kijelenthetem, hogy a spenót most már jöhet salátának, levesnek és töltelékként is! :)
Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es dobozformához:
18 dkg vörös lencse
20 dkg cottage cheese
20 dkg bébispenót (leforrázva kb. 10 dkg; vagy mirelit spenót)
10 dkg fetasajt
1 kis sárga húsú kaliforniai paprika (kb. 10 dkg)
1 vöröshagyma (kb. 5 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 ek. aprított friss kapor (kb. 5 g)
2 tojás
5 ek. olívaolaj
1 tk. sütőpor
½ tk. só
őrölt fekete bors
szezámmag és fekete szezámmag keveréke
elkészítés:
- A vörös lencsét beáztatjuk annyi vízbe, amennyi 2 ujjnyira ellepi, és másnapig hűtőbe tesszük. Szűrőbe öntjük, alaposan átöblítjük, és hagyjuk lecsepegni.
- A pritaminpaprikát felaprítjuk, 2 evőkanál olívaolajon fedő alatt megdinszteljük, kihűtjük.
- A spenótot leforrázzuk, alaposan kinyomkodjuk, majd hűlni hagyjuk.
- A vöröshagymát és a kaprot finomra aprítjuk. A fetát villával áttörjük.
- A spenóthoz hozzáadjuk a dinsztelt paprikát, a hagymát, zúzott fokhagymát, kaprot, fetát, és őrölt borssal (szükség szerint pici sóval) ízesítjük.
- A lencsét turmixgépbe öntjük, rászórjuk a sütőport, hozzáadjuk a cottage cheese-t, a tojásokat, a többi olívaolajat, majd sóval, őrölt borssal ízesítjük. Összeturmixoljuk.
- A folyékony lencsemassza felét a kiolajozott, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elosztjuk rajta a spenótos keveréket, majd ráöntjük a többi lencsemasszát. A tetejét meghintjük a kétféle szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük.
- A pitét a sütőpapír segítségével még forrón kiemeljük a tepsiből, hagyjuk langyosra hűlni, majd tetszés szerinti szélességű szeletekre vágjuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc
Megjegyzés, tipp:
20x20 cm-es tepsiben vagy 20 cm-es tortaformában is megsüthetjük (a sütési idő a választott sütőforma miatt változhat). Jól mutat négyzet alakú szeletekre vagy cikkekre vágva is. ;)
Ötlet: innen
