Ezogelin çorbası – török vöröslencse-leves (vegán)

 

 

 

Úgy két éve annak, hogy kb. egy éven át szinte kizárólag zöldségleveseket ettünk, mindenféle fincsi levesbetétekkel gazdagítva. Bár akkor jelentősen gyarapíthattam volna a blog levesekre vonatkozó részét, én mégsem ontottam magamból a recepteket, mert általában mindig ugyanazt a 6-7 levest váltogattam. Csak a felhasznált zöldségek arányán és fűszerezésén változtattam. Így aztán nem került sor más népek vagy akár a saját hazánk különféle leveseinek a bemutatására. Persze, azért így is gyarapodott a levesreceptek száma. :) Aztán, amilyen hirtelen rászoktunk, olyan váratlanul abba is maradt a készítésük, sőt hosszú hónapokon keresztül totálisan mellőztük a levesevést. Mostanában viszont újra elkezdett hiányozni, így végre sor kerülhetett erre a török levesre. A vicc az, hogy pont nem bírom a mentát, ami pedig az ízesítését tekintve, ennek az ételnek a lényege. :D Én nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle. Szerintem anélkül is megállja a helyét, sőt annyira ízlett nekünk, hogy menta ide vagy oda, biztos hogy nem utoljára főztem. :)
Egyébként az „ezogelin” kifejezés jelentése totális x-akta volt számomra, még a gugli fordítónak sincs róla fogalma, hogy egyáltalán milyen nyelvről van szó (hiába próbálta elhitetni velem, hogy angol), nemhogy a jelentéséről. :D De én csak nem hagytam annyiban a keresést, és végre fény derült a nagy titokra: ezo=szép, gelin=menyasszony. A leves tehát – egyes források szerint – egy, a szépségéről elhíresült, az 1900-as évek elején élt török fiatalasszonyról, Ezo Gelinről kapta a nevét, aki a háborús időkben az otthonában talált alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt (ejtsd: ézogelin csorbásze).
A fűszerezést természetesen a saját szánk íze szerint alakíthatjuk: tehetünk bele bazsalikomot, petrezselymet – ahogy én is –, kakukkfüvet, vagy kihagyhatjuk belőle a pirospaprikát, és nem vegán módra, olaj helyett vajjal is készíthetjük. Több lével is főzhetjük.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
7 dkg vörös lencse
6 dkg bulgur
2 dkg kerekszemű rizs (elhagyható)
2 tk. sűrített paradicsom
1 tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. őrölt pirospaprika
friss vagy szárított menta ízlés szerint
őrölt bors
só
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
1 l zöldségalaplé vagy víz, esetleg fele-fele arányban

a tálaláshoz:
2 ek. olívaolaj
½ mk. őrölt csili
½ friss citrom
aprított petrezselyemzöldje (elhagyható)
mentalevélke a díszítéshez (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a felhevített növényi olajon fedő alatt, kis lángon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és kevergetve, még 1 percig pirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a sűrített paradicsomot, és a tűzre visszatéve, fedő nélkül pirítjuk további 2 percig, miközben néha megkeverjük.
3. Hozzáadjuk az átmosott vörös lencsét, a rizst, 1 percet kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével.
4. Sóval, borssal, bazsalikommal, aprított friss (vagy szárított) mentával ízesítjük, és fedő alatt, néha megkeverve kb. 20 percig főzzük.
5. Beletesszük a bulgurt, és lefedve, további kb. 10 perc alatt készre főzzük a levest. Ha szükséges, forró vízzel pótoljuk a levét.
6. A tálaláshoz az olívaolajat felhevítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az őrölt csilipaprikát.
7. A levest kitálaljuk, meglocsoljuk a csiliolajjal, friss citromlével ízesítjük, és mentalevéllel díszítjük.