Valószínűleg jó néhány olyan süti van, ami klasszikusnak számít, de én még sosem készítettem. Egészen idáig ilyen volt a kókuszkocka is, amire kábé azóta készültem, amióta 12 évvel ezelőtt elkezdtem sütögetni. Még akkor sem fogtam neki, amikor pár évvel ezelőtt végigsöpört a gasztroblogokon a kókuszkocka-őrület, igaz, a trendibb nevén lamingtonként jelent meg. (Úgy gondolom, túl nagy különbség nincs a magyar és az ausztrál változat között.)
Most, hogy ez a süti a feledés homályába merült, végre én is előhozakodtam vele! :D Bevallom, egész eddigi életemben csak egyszer ettem igazán finom kókuszkockát, ezért így elsőre mindenképp olyan receptet szerettem volna kipróbálni, amit már a hozzávalók alapján is jónak gondolok. Így jutottam el Borbás Marcsihoz, akivel kapcsolatban általában úgy érzem, hogy amit ő csinál, az nem lehet rossz. Már azzal megvett, hogy a tésztát nem vajjal, hanem zsírral készítette, amiről ugyebár tudvalévő, hogy omlósabb, porhanyósabb állagot eredményez. Nem csalódtam! Bár a sütési módon és időn azért én mégis változtattam, mert az a 190°C, ráadásul hőlégkeveréssel nem csak hallomásra tűnt soknak, de a kisült tésztát látva is egyértelmű volt. :D
A recepten nem változtattam számottevően, csupán a normál cukor helyett én nádcukrot használtam, ill. a tésztába tettem egy pici szódabikarbónát is, hogy még levegősebb legyen. Az eredmény egy tényleg finom süti lett, amit Anya is nagyon dicsért. :) Bár az a 42 darab nem kevés, de ha nem figyelünk, elég gyorsan be lehet kapkodni belőle a javát. :D Tökéletes választás vendégvárónak is. ;)
Most, hogy ez a süti a feledés homályába merült, végre én is előhozakodtam vele! :D Bevallom, egész eddigi életemben csak egyszer ettem igazán finom kókuszkockát, ezért így elsőre mindenképp olyan receptet szerettem volna kipróbálni, amit már a hozzávalók alapján is jónak gondolok. Így jutottam el Borbás Marcsihoz, akivel kapcsolatban általában úgy érzem, hogy amit ő csinál, az nem lehet rossz. Már azzal megvett, hogy a tésztát nem vajjal, hanem zsírral készítette, amiről ugyebár tudvalévő, hogy omlósabb, porhanyósabb állagot eredményez. Nem csalódtam! Bár a sütési módon és időn azért én mégis változtattam, mert az a 190°C, ráadásul hőlégkeveréssel nem csak hallomásra tűnt soknak, de a kisült tésztát látva is egyértelmű volt. :D
A recepten nem változtattam számottevően, csupán a normál cukor helyett én nádcukrot használtam, ill. a tésztába tettem egy pici szódabikarbónát is, hogy még levegősebb legyen. Az eredmény egy tényleg finom süti lett, amit Anya is nagyon dicsért. :) Bár az a 42 darab nem kevés, de ha nem figyelünk, elég gyorsan be lehet kapkodni belőle a javát. :D Tökéletes választás vendégvárónak is. ;)
Hozzávalók 28x24 cm-es tepsihez:
Tésztához:
25 dkg finomítatlan nádcukor
2 tojás
6 dkg mangalicazsír
3,5 dkg folyékony méz
2 dl tej
40 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor
½ mk. szódabikarbóna
Mázhoz:
30 dkg finomítatlan nádporcukor
4 dkg holland kakaópor
1,5 dl tej
2 ek. barna rum (elmaradhat)
15 dkg vaj
Forgatáshoz:
kb. 25 dkg kókuszreszelék
elkészítés:
- A cukrot a tojásokkal fehéredésig keverjük, és robotgéppel hozzádolgozzuk a mézet, valamint a zsírt.
- A tejjel felváltva, több részletben hozzákeverjük a sütőporral, szóbikarbónával vegyített lisztet.
- A sűrű tésztamasszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A sütőpapírral együtt óvatosan kivesszük a tepsiből, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni. Lehúzzuk róla a sütőpapírt, és 4x4 cm-es kockákra szeljük. (42 darab lesz belőle.)
- A mázhoz a kakaóporral vegyített cukrot lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a tejjel, és kis lángon, folyamatosan kevergetve összeforraljuk.
- Elzárjuk alatta a lángot (hozzáöntjük a rumot), és kisebb adagokban belekeverjük a puha vajat.
- A tésztakockákat az aljuknál két ágú villára szúrjuk, megmártjuk a még meleg öntetben, és rögtön kókuszreszelékbe forgatjuk. Tortarácsra sorakoztatva hagyjuk, hogy meghúzzon rajtuk a máz.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc