Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Fűszeres birsalmával rakott, lila hagymás-fokhagymás tejföllel pirított csirkemell pirított krumplival, édesburgonyával

 

 

 

Bár gyümölccsel sült hús nem gyakran, sőt inkább szökőévente egyszer kerül az asztalra nálunk, de legalább már nem idegenkedünk tőle. Úgyhogy bátran használtam fel az utolsó birsalmát erre a célra, mármint a (Kutya miatt csakis) csirkemellből készült ebédünkhöz. Egy picit játszottam a fűszerekkel, ezért keleties „árnyalatok” is fellelhetőek benne, ami szerintem kimondottan szerethető, melengető, ugyanakkor friss ízeket eredményezett. A hús a tejfölös pácolásnak köszönhetően omlós, a kétféle hagymás, tejfölös ragu selymes állagú és zamatos, a birsalma fanyarságát pedig finoman ellensúlyozza a méz édessége. Remélem, kellően szakszerűen fejeztem ki magam, és a kedves olvasó némileg el tudja képzelni a szavakkal érzékeltetett ízeket és állagot. :)
Nekünk kifejezetten ízlett, és ha aznap nagyon éhesek lettünk volna, biztos befaltuk volna az egészet. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a húshoz és a kétféle hagymás tejfölhöz:
1 kisebb, egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
22 dkg tejföl
6 ek. olívaolaj
5 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt, finomra reszelve
1 nagy fej lila hagyma
8 gerezd fokhagyma
1 ek. finomra reszelt gyömbér
1 csapott mk. őrölt koriander
1 csapott mk. őrölt kardamom
1 csapott tk. friss kakukkfűlevélke
őrölt fekete bors
só

a fűszeres birsalmához:
1 közepes birsalma fele (hámozatlanul, magház nélkül mérve kb. 25 dkg)
½ citrom kifacsart leve
1 csapott mk. őrölt fahéj
1 csapott mk. őrölt szegfűbors
2 ek. akácméz

a kétféle pirított burgonyához és a tálaláshoz:
50 dkg sárga krumpli
50 dkg édesburgonya (édesebb fajta)
1 csapott ek. fokhagyma granulátum
2 ek. napraforgóolaj
só
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
néhány ágacska kakukkfű

elkészítés:

1. A fél filékre vágott húst 2-2 szeletre vágjuk, enyhén kiklopfoljuk, és mindkét oldalukon finoman megborsozzuk.
2. 4 evőkanál olívaolajat 12 dkg tejfölhöz keverünk, és a szeletek mindkét oldalát megkenjük vele. Üveg vagy fém tálba fektetjük, és folpackkal letakarva néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. Az alaposan megmosott, szárazra törölt birsalma magházát kivesszük, majd a felét vékonyra szeljük, és citromlével meglocsolva lerakjuk egy tálba. (Ezt is elkészíthetjük előző nap, és folpackkal lefedve hűtőbe tesszük.)
4. A csirkemellszeletek mindkét oldalát enyhén megsózzuk, és 2 dkg reszelt parmezánnal kevert lisztbe mártjuk. Kevés felhevített olívaolajon hirtelen kisütjük. Tányérra szedjük.
5. A lehéjazott lila hagymát negyedeljük, vékonyra szeljük, finoman sózzuk, és tiszta serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon közepes lángon lefedve megpároljuk.
6. A megtisztított fokhagymagerezdeket széles pengéjű késsel szétnyomjuk, felaprítjuk, majd a finomra reszelt gyömbérrel, az őrölt kardamommal és korianderrel, valamint a frissen lecsipkedett kakukkfűlevélkékkel együtt a párolt hagymához adva, 1-2 percig kis lángon pirítjuk. A kész gyömbéres hagymát és a megmaradt reszelt parmezánt a többi tejfölhöz keverjük – a hús pácolásából visszamaradt – 1 evőkanál olívaolajjal együtt. Félretesszük.
7. A birsalmaszeletekről lecsepegtetjük a citromlét, majd őrölt fahéjjal, szegfűborssal fűszerezzük és meglocsoljuk mézzel. Alaposan, de óvatosan összeforgatjuk.
8. A hússzeleteket sütőpapírral fedett tepsire vagy lapos sütőtálba fektetjük egymáshoz képest kissé eltolva, közéjük dugdossuk a fűszeres-mézes birsalmaszeleteket, és elosztjuk rajta a tejfölös hagymaragut.
9. A körethez a megmosott, szárazra törölt krumplit és batátát vastag hasábokra vágjuk, ezeket is szárazra töröljük, fokhagyma granulátummal fűszerezzük, meglocsoljuk az olajjal, és alaposan összeforgatjuk. A köretet elrendezzük a hús mellett, és előmelegített sütőbe tolva megsütjük.
10. A kész pirított zöldségeket megsózzuk, és egy-egy szelet birsalmás hússal együtt elosztjuk 4 tányéron. Megszórjuk aprított petrezselyemzölddel, és kakukkfűágacskákkal díszítjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül, majd grillezve sütés
sütési idő: kb. 20 perc + kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Nagyobb étkűek számára a fenti húsmennyiség csak 2 személyre elegendő, de a köretből ez esetben 1 kg helyett érdemes csak 70 dekát számolni.

  

 

Fokhagymás-petrezselymes nokedli pirított szalonnával

 

 

A nemrég vásárolt petrezselymet már napok óta locsolgattam, s ő hálája jeléül feje(ke)t hajtott nekem – egyre mélyebbre és mélyebbre, míg nem úgy döntöttem, nem tűrhetem tovább a hajbókolást; gátat szabok neki. :D Úgyhogy glédába fogtam a hosszúra nyúlt szárakat, és megszabadítottam a szolgalelkű fejektől: letépkedtem róla a leveleket, majd kés alá hajtottam őket, hogy apróra vágva megdicsőüljenek. Mindezt egy hirtelen ötlettől vezérelve, mert gyorsan össze kellett hozni az ebédet. Edzésnapokon ui. nincs sok időm főzőcskézni, a másnapi ebédet pedig csak ritkán készítem el előre. Így aztán a hétből három nap biztos valami hipergyorsan összehozható ebédet csinálok. A többi napon pedig az aktuális kedvemtől függ. :D
Azt nem állítom, hogy nokedlit okos ötlet pont edzésnapon enni, pláne nem szalonnával, de a bekebelezendő mennyiséget lehet azért szabályozni. Nem könnyű, nem mondom, de a nokedli mellé egy kis friss salátát szervírozva, könnyen megelőzhető a bezabálás. :D
A szerecsendió különleges ízt ad ennek a tésztaételnek, a pirított szalonna mindig szeretni való, a sok fokhagyma és a petrezselyem pedig kiváló természetes immunerősítőként szolgál az olyan keheseknek, mint amilyen most az én szegény Kutyafülem. Remélem, más is kedvet kap hozzá, mert szerintem nagyon finom lett. :)

Hozzávalók 3 személyre:

a nokedlihez:
20 dkg finomliszt (Maros Malom)
10 dkg korpás búzaliszt (Maros Malom)
2 nagy tojás
2 dl tej
1 ek. növényi olaj
3 tk. só

a mártáshoz:
20 dkg pácolt, füstölt, szeletelt húsos szalonna
1 fej fokhagyma (kb. 10 gerezd kell)
2 púpozott ek. 20% zsírtartalmú tejföl
1 ek. Dijoni mustár
2 ek. akácméz
1 csapott tk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors
só
1 nagy csokor petrezselyemzöldje (aprítva 2 jó ek.)
1 tk. mangalica- vagy kókuszzsír 

elkészítés:

1. A mártáshoz a húsos szalonnaszeleteket csíkokra vágjuk, és 1 teáskanál zsíron előbb fedő alatt, majd anélkül ropogósra pirítjuk. Szűrőkanálba öntjük, és hagyjuk, hogy a felesleges zsír lecsepegjen róla.
2. A megtisztított fokhagymagerezdeket széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk és felaprítjuk.
3. A lecsepegett zsírból 2 evőkanálnyit visszateszünk a serpenyőbe, és közepes lángon megfuttatjuk rajta a fokhagymát, miközben sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. Hozzáadjuk a mustárt, a tejfölt, a mézet, és kis lángon összemelegítjük. Belekeverjük a szalonna és az aprított petrezselyem 2/3-át, és félretesszük.
4. A nokedlihez a tojást felverjük, hozzáadjuk az olajat, 1 teáskanál sót, a tejet, a liszteket, és gyors mozdulatokkal csomómentesre keverjük.
5. A tésztamasszát 2 teáskanál sóval ízesített, lobogó vízbe szaggatjuk (késsel vagy nokedliszaggatóval), és 2-3 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük, és az újramelegített mártáshoz adjuk. Alaposan összekeverjük.
6. A nokedlit kitálaljuk, és mindegyik adagot megszórjuk a fennmaradt pirított szalonnával, petrezselyemmel.
   
   

 

 

Thai ragacsos rizses sütőtökfasírt mézes-harissás görög joghurt-mártogatóval

 

 

 

A zöldségfasírtokat nekem találták ki! Akkor is, ha az sütőtökből készült. Hiszen az első tökös receptem után három évvel is úgy érzem, hogy ez a zöldség is a barátunk, még ha ilyen sokat kellett is várni rá, hogy újra ebédet készítsek belőle. :D
Az alábbi étel eredetijét egyébként a „citromos bácsitól” ajándékba kapott citrom tök felhasználásán való agyaláskor találtam a neten. Miután a tetszetősnek tűnő recept a birtokomba került, és végre megérkeztek a direkt ehhez megrendelt hozzávalók (mert thai ragacsos rizst és harissát mifelénk sehol sem lehet kapni), sőt a tök is kibírta a két hétig tartó várakozási időt, nagy elánnal fogtam hozzá az elkészítéséhez. A felbuzdulásból azonban bosszúság lett, és a tökös massza szégyenszemre a kukában landolt. Ennek oka pedig az volt, hogy sütés közben szétfolyt a fasírt, hiába izzítottam be végül az air fryert is, hogy a többit olaj helyett inkább abban süssem ki. Igaz, én eleve felhúzott szemöldökkel szemléltem a videót, amiben a masszához csak keményítőt kevert a kis hölgyemény, tojást viszont egy darabot se. Neki sikerült (naná!), nekem nem, de bizonyára az apróságokon csúszott el a dolog. Nevezetesen, hogy a „1 cup” mint mennyiség számomra mindig feladja a leckét – pláne kockázott tök esetében –, ill. én a kihűlt sült tököt előbb magában törtem át villával, majd ezután kevertem hozzá a főtt rizst és társait. Ellenben ő a kockázott állapotú sült tökkel tette ugyanezt, és gyúrta egybe az egészet. Tehát nála a tök valószínűleg darabosabb maradt (igaz, kézzel is simán pürés állagúra lehetne trancsírozni), így kevésbé lett szaftos a matyi. Plusz, az ő harissája állagra a sűrített paradicsoméra hajazott, míg az enyém folyékony volt, ezáltal is hígabbá téve a masszát. Bár nem hiszem, hogy pont ez lett volna a fő baj.
A tojás mint kötőanyag hiánya viszont nekem továbbra is furcsán hatott, tekintve hogy útifűmaghéj sem került bele, a tojásnélküliséget orvosolandó, ami ugyebár sütéskor egybefogta volna a fasírtalapot. Sebaj, maradt még tök bőven a kísérletezéshez, még ha kedvből jóval kevesebb is jutott, köszönhetően a mocsok macskáknak, akik néha „kivisznek az észből” az ilyen-olyan bolondériáikkal. :D Szóval a tök kisvártatva újra színre lépett, a massza ismét bekeverődött, és juszt is került bele tojás, sőt másfajta szárazanyag, hogy egyben tartsa a sülő fasírtot. A végeredmény mindkettőnknek nagyon ízlett, sőt az incemfáncom hozzávalók (pisztácia, gránátalma, málnaecet, harissa, ragacsos rizs) is dobtak rajta, de simán működhet ezek nélkül is, kinek-kinek a maga pénztárcájára és/vagy ízlésére szabva. ;) Mi magában, pontosabban csupán a harisnyás harrisás-mézes joghurtba tunkolva ettük, és nem hiányzott mellé semmilyen köret. Szerintem olajban sütve finomabb. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tökfasírthoz:
10 dkg thai ragacsos rizs (nyers mennyiség)
½ tk. sáfrány
egy csipet só
2 dl víz
25 dkg vajtök (hámozott mennyiség)
1 vörös- vagy mogyoróhagyma (lehéjazva kb. 10 dkg)
4 gerezd fokhagyma, áttörve
1 ek. harissa (enyhe; vagy 1 tk. Erős Pista)
2 tk. őrölt koriander
2 tk. őrölt kömény
1 tk. őrölt pirospaprika
1 ek. szezámmag
1 tk. fekete szezámmag
1 tk. magos Dijoni mustár
1 kis citrom héja
2 ek. frissen facsart citromlé
fekete bors
só
1 nagy tojás
1 tk. olívaolaj a nyers tök sütéséhez
2 dl víz
5 dkg zabpehely, darálva
8 dkg apró szemű zabpehely
kevés kókuszolaj a fasírtok sütéshez

a mártogatóhoz és a tálaláshoz:
15 dkg görög joghurt
1 tk. méz vagy egyéb növényi édesítő
1 ek. harissa (enyhe)
2 tk. pisztácia, aprítva (vagy pekándió)
2 ek. gránátalmamag
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
málnás balzsamecet krém, ízlés szerint

elkészítés:

1. A rizst alaposan átmossuk, majd annyi vízben, ami 2 ujjnyira ellepi, 4 órára beáztatjuk.
2. A sáfrányszálakat lábasba szórjuk, felöntjük 1 dl forró vízzel, és lefedve állni hagyjuk.
3. A beáztatott, majd leszűrt rizst a többi vízzel együtt a sáfrányos vízhez öntjük, nagy lángon felforraljuk, és lefedve, kis lángon 7-8 perc alatt megfőzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve 10 percig állni hagyjuk. Kihűtjük.
4. A tököt meghámozzuk, felkockázzuk, majd tálba téve összeforgatjuk a negyedbe vágott, felszeletelt hagymával. 1-1 teáskanál őrölt korianederrel és őrölt köménnyel fűszerezzük, hozzákeverjük a harissa pasztát, a magos mustárt, a kétféle szezámmagot és az olajat.
5. A keveréket a forró levegős sütő tepsijébe tesszük, és 180°C-on kb. 20 perc alatt puhára sütjük, miközben 2-3 alkalommal átforgatjuk. Hűlni hagyjuk, majd késes aprítóban ledaráljuk, vagy villával áttörjük.
6. A rizst a kihűlt tökhöz adjuk, és alaposan összedolgozzuk az áttört fokhagymával, a többi fűszerrel, a citromhéjjal és -lével, a tojással, valamint a darált és a szemcsés zabpehellyel.
7. A masszából fagylaltos kanálnyi adagokat veszünk ki, és a tenyerünkben kissé ellapítjuk. A sütést kétféleképpen végezhetjük:
   a) A fasírtokat annyi felhevített olajba tesszük, amennyi félig ellepi azokat, és közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük. (Szerintem ez a változat finomabb.)
   b) A sütőpapírral bélelt forró levegős sütő sütőpapírral bélelt, kissé beolajozott rácsbetétjére (vagy normál sütő tepsijére) tesszük a fasírtokat, meglocsoljuk leheletnyi olajjal, és 180°C-on kb. 15 perc alatt kisütjük.
8. A kész fasírtokat elosztjuk 2 tányéron, megszórjuk gránátalma magokkal, aprított pisztáciával, petrezselyemmel, és meglocsoljuk krémes balzsamecettel. Mézzel édesített görög joghurtot, 1-1 teáskanál harissát adunk mellé mártogatónak.

Megjegyzés, tipp:

Normál sütőben a felkockázott tököt 200°C-on süssük kb. 30 percig. Sütőben sütve nem pirul, csak puhul, és szaftosabb lesz, (villával könnyű áttörni), emiatt több liszt kellhet bele, mint a forró levegős sütőben sütött változat esetében.
Friss korianderrel, mentalevelekkel, kaporral is tálalhatjuk.
A fotókon látható világosabb színű sütőtöktökfasírtok air fryerben, a sötétebbek olajban sültek.

Ötlet: innen

Sonkás-paprikás sajttekercs

 

 

 

Ezt a sajtroládot a karácsonyi hidegtálhoz készítettem el először a szőlős-diós tekerccsel együtt. A fotózásra már nem jutott időm, viszont mivel nagyon szerettük, elhatároztam, hogy húsvétkor újrázok. Utólag örülök is, hogy korábban nem tudtam lencsevégre kapni, mert az a sajtrolád kevésbé volt szabályos henger alakú. Ennek oka a töltelékben lévő dupla mennyiségű tojásfehérje, ill. az egy kanálnyi tejföl. Utóbbit ezúttal kihagytam belőle, és tojásfehérjéből is csak a fele adagot kevertem hozzá. Így egy szépen formázható sajttekercs lett az eredmény, az íze pedig ugyanolyan szeretni való, mint az első alkalommal. :) Húsvétra szerintem nagyon jó választás, mert mutatós, és a kalácshoz is passzol.

 

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a sajtos alaphoz:
16 db lapkasajt
20 dkg Cheddar, ementáli vagy eidami (esetleg trappista) sajt vegyesen
1 ek. növényi olaj

a töltelékhez:
20 dkg főtt, füstölt sertéssonka (nálam 8 nagyobb szelet, vagy 6 szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
6 dkg Dulce, Palermo vagy Ramiro, esetleg kaliforniai paprika
4 főtt tojássárgája
2 főtt tojásfehérje
1 doboz (125 g) natúr krémsajt vagy mascarpone (nálam Philadelphia light)
4 dkg vaj
2 dkg Dijoni mustár
1 ek. majonéz
1 kis csokor petrezselyem
1 kis csokor snidling vagy néhány ágacska oregánó, esetleg kakukkfű
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A töltelékhez a kihűtött, megpucolt tojások fehérjéből kettőt késes aprítóval ledarálunk (vagy nagyon apróra vágunk). A tojássárgákat villával összetörjük. A paprikát felaprítjuk. A zöldfűszereket finomra vágjuk.
2. A puha vajat magában kihabosítjuk, hozzákeverjük a krémsajtot, a mustárt, majonézt, tojássárgáját, a ledarált tojásfehérjét, majd beleforgatjuk az aprított paprikát és a zöldfűszereket.
3. Egy gáztepsire sütőpapírt fektetünk, és vékonyan megkenjük olajjal.
4. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – az olajozott sütőpapírra fektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 4-4 lapkasajtot használunk fel.
5. A így kapott négyzetes sajtlapot egyenletesen megszórjuk a reszelt sajtok keverékével, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
6. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.
7. A krémsajtos keveréket elkenjük a sonkarétegen úgy, hogy a tőlünk távolabbi széle felé elvékonyítjuk, és nem kenjük ki teljesen. A sütőpapír segítségével szorosan feltekerjük, (a papírt természetesen nem beletekerve). A rudat óvatosan átemeljük egy két ív folpackra, felgöngyöljük, majd a végeket összesodorjuk. Hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.
8. A kész sonkatekercs tetejét zöldfűszerekkel díszítjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

Megjegyzés/tipp:

Úgy lehet szépen megformázni, hogy a kissé összesodort nejlonvégeknél fogva, többször magunk felé görgetjük a rudat. Ezáltal tömörödik és egyenletes hengerformája lesz.
A végeket nem számolva, én 16 szeletre tudtam vágni.

 

 

Sonkás burgonyagolyó

 

 

 

Ezzel a poszttal kicsit talán elkéstem, bár amikor ezek a golyócskák készültek, még alig múlt el a húsvét. Azóta viszont esélyes, hogy már senkinek sincs a hűtőjében maradék sonka. Persze másfajtával is működhet, legfeljebb picit más ízélményben lehet részünk.
Mivel a fantáziámat általában a maradékok szokták beindítani, ezért talán nem is csoda, hogy a húsvéti sonka az egyik, amivel a leginkább szeretek eljátszadozni, pontosabban a gondolattal, hogy mi egyéb készíthető a felhasználásával. Nem mintha nem akarnám megenni az egészet kaláccsal. :D
Idén ezek a golyóbisok lettek belőle, és látva a Kutyinyek fejét, miközben ette, egyértelmű volt, hogy jól döntöttem, amikor a krumplival való összeházasítást követően roppanós kérget sütöttem köréje. :D Szerintem egy olyan markáns ízű ételhez, mint amilyen a húsvéti füstölt sonka, a friss, hersenős jégsaláta illik a legjobban, roppanós szőlővel társítva, ami nálunk egy ideje hatalmas imádatnak örvend. A sonkás golyóbissal együtt pláne! :)

 

Hozzávalók 14-15 darabhoz:

35-40 dkg sárga krumpli
25 dkg főtt kötözött sonka (legjobb a megmaradt húsvéti sonkából)
1 csokor petrezselyemzöldje
őrölt tarka bors
só
zabpehelyliszt
1 tojás
kb. 5 dkg zsemlemorzsa
2 dkg mandulapehely
1 ek. szezámmag
mustár és/vagy (majonézes) torma a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, még forrón lehéjazzuk, villával alaposan áttörjük és hagyjuk teljesen kihűlni.
2. A tört krumplit finomra aprított petrezselyemzölddel, borssal ízesítjük, és épp csak annyi sót adunk hozzá, hogy majd a sonkával összekeverve ne legyen túl sós.
3. A sonkát szálaira tépkedjük és alaposan összedolgozzuk a krumplipürével.
4. A masszából diónyi méretű golyókat formázunk, zabpehelylisztbe, felvert tojásba, majd aprított mandulapehellyel, szezámaggal kevert zsemlemorzsába forgatjuk. Bő, forró olajban kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.

Tipp:

Bármilyen köret illik hozzá: friss saláták, párolt vagy sült zöldségek, rizs, köles stb.
Mustár vagy torma helyett kínálhatjuk ketchuppal, de készíthetünk hozzá többféle mártogatót is.

 

Szőlős tofusaláta pirítóssal (vegán)

...a legjobb, ami a tofuval történhet
 

 

Úgy tűnik, megállíthatatlanul haladok az eddig nem-szeretem-saláták megkedvelésének útján. Ez a most bemutatott „darab” ráadásul két olyan összetevőt is tartalmaz, amit ez idáig nem kedveltem, vagy csak szétfőzve kóstoltam. A negatív érzelem a tofuval kapcsolatos, az ui. most először került a kezeim közé. És de jó, hogy így történt, mert a következő boltolás alkalmával már 4 csomaggal tettem a kosaramba. :D Pedig azt hittem, a tofu az valami olyasmi, amit én utálni fogok, és mivel sokáig úgy tudtam, hogy az alapjául szolgáló szója nem is annyira egészséges, mint amennyire anno gondolták, ezért egyáltalán nem sajnáltam, hogy kimaradt az életemből. Az utálat akkor alapozódott meg bennem, amikor gyerekkoromban Anya a brassóiban a hús egy részét szójával pótolta, és én már látványra is azonnal tudtam, hogy melyik a kamu hús – a túl tökéletes kis kockák a tányér szélére sorakoztatva bámulták, amint a valódi húskockákat a krumplival együtt boldogan falatozom. A szójahús kissé gumiszerű állaga ui. tett róla, hogy ellenérzéseket tápláljak iránta. Mára viszont kiderült, hogy már nincs semmi bajom az állagával, hiszen ez a szója másfajta eljárással készül, sőt pirítva nagyon is ízlik, hát még a receptben olvasható alapanyagokkal összeházasítva. :) Mert ez a saláta már a legelső falatjával belopta magát a szívembe – mi több, mindkettőnkébe, és azon kaptam magam, hogy pár nappal az első készítés után újra tofut kockázok és szárzellert aprítok, sőt ezt a salit vittük utazáshoz is.
Apró popó szárzeller! Ez az a zöldség, amit nyersen még sosem ettem, csak zöldségraguban, jól szétfőzve, márpedig úgy nem igazán tűnik ki. Bár nyersen a szagáért és az ízéért most sem vagyok oda túlzottan, de ebben a saliban egyáltalán nem feltűnő, és csak a – számomra lényeges – roppanóssága van meg.
Ennek a tofus-szőlős-zelleres salátának azért is örültem annyira, mert javarészt nyers hozzávalókból van, aminek köszönhetően a vitaminok és ásványi anyagok még nagyobb dózisban landolhatnak a szervezetemben. Szóval kijelenthetem, hogy végre egy újabb olyan sali, amit imádhatok, és a tetejébe még egészséges is. :)
Szerintem ez az egyik legszuperebb reggeli vagy vacsora-szendvics. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

az alaphoz:
4 szelet toastkenyér vagy 2 zsemle
2 ek. olívaolaj
½ mk. fokhagyma granulátum
só

a salátához:
1 cs. natúr tofu (180 g)
1 szűk ek. olívaolaj
1 csapott tk. fokhagyma granulátum
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér vagy kék)
1 szál szárzeller
5 dkg hántolt mandula és dió vegyesen
1 ek. friss petrezselyemzöldje
4 dkg vegán majonéz
4 dkg növényi tejföl
1 tk. mustár
1 ek. frissen facsart citromlé
1 csapott tk. morzsolt tárkony
1 csapott tk. vöröshagymapor
őrölt bors (fekete, fehér, zöld, rózsa vagy vegyesen)
só
1 tk. agavészirup (elhagyható)

elkészítés:

1. A tofut kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és tálba tesszük. Meghintjük fokhagymaporral, egy nagy csipet sóval, meglocsoljuk az olívaolajjal, és alaposan összekeverjük.
2. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük (félidőben kiengedjük róla a gőzt). Akkor jó, ha csak enyhe színt kap, és lágy ízű, de az se baj, ha kissé ropog. Hagyjuk kihűlni.
3. A zellerszárat egészen kicsire aprítjuk. A szőlőt felkarikázzuk. A petrezselymet finomra vágjuk.
4. A magvakat durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben, egymás után, néha megkeverve megpirítjuk. Kihűtjük.
5. A majonézt összekeverjük a tejföllel, a mustárral, citromlével, (agavésziruppal) és megfűszerezzük.
6. Hozzáadjuk a zellert, a szőlőt, és beleforgatjuk a tofut. A kész salátát fogyasztásig vagy min. 30 percre hűtőbe tesszük.
7. A kenyérszeleteket beecseteljük a fokhagyma granulátummal kevert olívaolajjal, megsózzuk, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
8. A behűtött salátához hozzáforgatjuk a magvakat, és négyfelé osztva, a pirítósokkal együtt kínáljuk, de rá is halmozhatjuk.

 

Ötlet: innen

Ezogelin çorbası – török vöröslencse-leves (vegán)

 

 

 

Úgy két éve annak, hogy kb. egy éven át szinte kizárólag zöldségleveseket ettünk, mindenféle fincsi levesbetétekkel gazdagítva. Bár akkor jelentősen gyarapíthattam volna a blog levesekre vonatkozó részét, én mégsem ontottam magamból a recepteket, mert általában mindig ugyanazt a 6-7 levest váltogattam. Csak a felhasznált zöldségek arányán és fűszerezésén változtattam. Így aztán nem került sor más népek vagy akár a saját hazánk különféle leveseinek a bemutatására. Persze, azért így is gyarapodott a levesreceptek száma. :) Aztán, amilyen hirtelen rászoktunk, olyan váratlanul abba is maradt a készítésük, sőt hosszú hónapokon keresztül totálisan mellőztük a levesevést. Mostanában viszont újra elkezdett hiányozni, így végre sor kerülhetett erre a török levesre. A vicc az, hogy pont nem bírom a mentát, ami pedig az ízesítését tekintve, ennek az ételnek a lényege. :D Én nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle. Szerintem anélkül is megállja a helyét, sőt annyira ízlett nekünk, hogy menta ide vagy oda, biztos hogy nem utoljára főztem. :)
Egyébként az „ezogelin” kifejezés jelentése totális x-akta volt számomra, még a gugli fordítónak sincs róla fogalma, hogy egyáltalán milyen nyelvről van szó (hiába próbálta elhitetni velem, hogy angol), nemhogy a jelentéséről. :D De én csak nem hagytam annyiban a keresést, és végre fény derült a nagy titokra: ezo=szép, gelin=menyasszony. A leves tehát – egyes források szerint – egy, a szépségéről elhíresült, az 1900-as évek elején élt török fiatalasszonyról, Ezo Gelinről kapta a nevét, aki a háborús időkben az otthonában talált alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt (ejtsd: ézogelin csorbásze).
A fűszerezést természetesen a saját szánk íze szerint alakíthatjuk: tehetünk bele bazsalikomot, petrezselymet – ahogy én is –, kakukkfüvet, vagy kihagyhatjuk belőle a pirospaprikát, és nem vegán módra, olaj helyett vajjal is készíthetjük. Több lével is főzhetjük.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
7 dkg vörös lencse
6 dkg bulgur
2 dkg kerekszemű rizs (elhagyható)
2 tk. sűrített paradicsom
1 tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. őrölt pirospaprika
friss vagy szárított menta ízlés szerint
őrölt bors
só
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
1 l zöldségalaplé vagy víz, esetleg fele-fele arányban

a tálaláshoz:
2 ek. olívaolaj
½ mk. őrölt csili
½ friss citrom
aprított petrezselyemzöldje (elhagyható)
mentalevélke a díszítéshez (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a felhevített növényi olajon fedő alatt, kis lángon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és kevergetve, még 1 percig pirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a sűrített paradicsomot, és a tűzre visszatéve, fedő nélkül pirítjuk további 2 percig, miközben néha megkeverjük.
3. Hozzáadjuk az átmosott vörös lencsét, a rizst, 1 percet kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével.
4. Sóval, borssal, bazsalikommal, aprított friss (vagy szárított) mentával ízesítjük, és fedő alatt, néha megkeverve kb. 20 percig főzzük.
5. Beletesszük a bulgurt, és lefedve, további kb. 10 perc alatt készre főzzük a levest. Ha szükséges, forró vízzel pótoljuk a levét.
6. A tálaláshoz az olívaolajat felhevítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az őrölt csilipaprikát.
7. A levest kitálaljuk, meglocsoljuk a csiliolajjal, friss citromlével ízesítjük, és mentalevéllel díszítjük.

 

 

Vörös lencse dahl (vegán)

 

 

 

Az indiai konyha az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem! Idejét sem tudom, mióta készültem dahlt főzni, de valahogy mindig elmaradt. Most, hogy egyből két csomag vörös lencsét is vettünk, semmi sem állhatott a nagy alkalom útjába. Persze azért elsőre óvatos duhaj voltam, és két csomag lencse ide vagy oda, csak ezt a két személyre való adagot főztem. Nem mintha amúgy okos dolog lett volna egy egész csomaggal indítani, amit aztán egy hétig ehettünk volna. :D
Megkóstolva, az elkészült dahl azonnal levetett a lábamról – még vegánosítva is –, bár ezen nem csodálkoztam, hiszen a szeretni való indiai fűszerek csodálatos harmóniában adják meg ennek az ételnek a lelkét. Meglepő, hogy mindeközben szinte minden egyes fűszert külön kiérezni belőle.
A dahlt egyébként több lével levesszerűre is főzhetjük, de nekem nagyobb kedvem volt főzelékként fogyasztani. Sikerült egészen pontosan két személyre való adagot főzni. :D
Ebben a hideg, februári időben kimondottan jólesett, szívet, lelket és testet melengető étel. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a dahlhoz:
20 dkg vörös lencse
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. reszelt gyömbér
1 tk. só
1 tk. koriandermag
1 tk. lehéjazott, egész kardamommag (ez kb. 14 db magot jelent) vagy ¼ tk. porított
1 mk. római kömény
1 mk. csilipehely
½ mk. őrölt kurkuma
1 tk. sűrített paradicsom
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
2 ek. kókusztejszín
6 dl víz

a tálaláshoz:
1 cs. (180 g) natúr tofu
2 gerezd fokhagyma
3 ½ ek. olívaolaj
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
csilipehely vagy csilipor
személyenként 1 vagy 2 naan

elkészítés:

1. A koriandermagot zsiradékmentes serpenyőben kis lángon illatozásig vagy pattogzásig pirítjuk. A héjából kiszedett kardamommagokat szintén megpirítjuk, és a korianderrel együtt fűszermozsárban összetörjük.
2. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk, a felhevített olajon fedő alatt, közepes lángon 2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a gyömbért, a zúzott fokhagymát, és azzal együtt további 2 percig dinszteljük.
3. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a fűszereket, a sűrített paradicsomot, fél percig együtt pirítjuk, majd hozzáforgatjuk a vörös lencsét, megsózzuk és felöntjük a vízzel. Lefedve kis-közepes lángon kb. 30 perc alatt puhára főzzük, miközben néhányszor megkeverjük.
4. A tofut 1x1 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk, meglocsoljuk 2 evőkanál olívaolajjal, alaposan összeforgatjuk, és felhevített serpenyőbe öntjük.
5. Kis-közepes lángon, néha megkeverve pirítjuk – lehetőleg minden oldalát, majd kicsit nagyobb lángon pirítjuk készre. Elzárjuk alatta a lángot, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és a még forró serpenyőben jól összeforgatjuk a pirított tofuval.
6. A finomra aprított petrezselyemzöldet elkeverjük a többi olívaolajjal.
7. A kész lencsét kókusztejszínnel gazdagítjuk és kitálaljuk. Elosztjuk rajtuk a pirított tofut, meglocsoljuk petrezselyempesztóval, és meghintjük csilipehellyel vagy -porral.

 

Spenótos zöldborsókrémleves sült koktélparadicsommal (vegán)

avagy sok fecsegés egy egyszerű leveshez

 

 

Jaj annak, aki művészkedés közben szólni mer hozzám! Ha pedig az illető teszem azt futár, aki épp becsengetett hozzánk, ne csodálkozzon, ha zord ábrázattal tépem fel a kiskaput (legalábbis ezt a kisfilmet játszom le magamban, amúgy kedves mosollyal az arcomon :D). És ha a tetejébe még változóan felhős is az ég, akkor aztán pláne villámokat szórok. Aki nem fotózik, annak ui. sejtése sincs arról, milyen az, amikor szinte másodpercenként jönnek-mennek a felhők, amik között folyton kikukucskál a nap, és ezzel olyan eltérő színeket produkál a fotóalany (az étel), hogy ember legyen a talpán, aki a kiválasztott képek összes színeltérését, mindenféle machinációt latba vetve, egymáshoz pászítja. Nya! Hát így jártam ezzel a levessel is, amit vagy elvakított a napsütés – egyébként tényleg szép –, sárgás pirosra módosítva a paradicsomot, vagy ugyanannak a paradicsomnak hideg piros árnyalatot kölcsönzött a szürke felhőtömeg, hogy aztán a várva-várt fehér felhő pont tökéletessé tegye a fényviszonyokat levesestül, paradicsomostul. Én meg eközben hosszú perceken át ültem a kislétra fogantyújának tetején, kezemben a géppel, az eget lesve, a gépbeállításokat ide-oda tekergetve, miközben ülőgumómba egyre élesebben vágott bele a létra vasa. Imáimban annyit kértem, hogy azt a blogra szánt 4 rohadt képet annyi idő (mindössze 1 perc) alatt tudjam összehozni, amíg esély van rá, hogy a felhők nekem kedvezve kitakarják a napot. Mert az hétszentség, hogy csak azért nem fogom leredukálni a fotók számát, mert épp hülyéskedik velem az idő! :D Mellesleg jelen helyzetben még a kevesebb képet igénylő bloggereknek sem lett volna könnyű dolga. Azok persze, akik fittyet hányva az időjárásra, mindenféle derítőernyőkkel rendelkeznek, vagy minden szempontból jobbak a körülményeik (pl. jó helyen van az ablak, az ablak mellett sok a hely, vagy épp nem kell nekik ablak se, mert van mivel deríteni), esetleg nem maximalisták, nyilván kevesebb ideget esznek meg a fotózási művelet során.
Egyébként tényleg tiszta vicc, hogy mit el nem idétlenkedtem ezzel a tányér levessel, ami azért nem egy bonyolult étel, így másvalakinek talán nem is okozott volna gondot, ha leves ugyan van, de ugrik a fotózás. Én azonban mindent elkövettem, hogy megörökítsem az utókornak, mert tudtam, hogy bébispenótot nem mostanában fogok venni újra (ez volt az első alkalom!!!). Szóval nagy volt a tét: ha a galád idő miatt el kellett volna napolni a spenótfelhasználást – így a fotózást is –, akkor a már így is pár napos zöldség a következő alkalomig megpunnyadhat, és szégyenszemre a kukában landolna. Márpedig ez semmiképp sem lenne helyénvaló, tekintve hogy nem is olyan olcsó alapanyagról van szó.
Egyébként azt nem állíthatom, hogy 2023-mal újult és megzabolázhatatlan erővel tört elő belőlem a főzhetnék, de ha már összevásároltunk mindenféle vegán és számunkra újdonságnak számító cuccot, akkor illik naponta kimennem a konyhába olyan ételeket kotyvasztani, amikhez a megvett alapanyagok kellenek. Nehogy már főzési kedv híján ott ögye mög a fene űket minden nap csak a jól megszokott egyszerű és villámgyorsan elkészíthető ételeket együk! Szóval a fentebb felvázolt fotózás fontossága így már talán érthetőbb.
Bár ez a leves nem annyira számít újnak nekünk, hiszen nem egyszer került már az asztalra borsókrémleves vagy akár sült paradicsom, még vegán módra is, de spenóttal még sosem próbálkoztam. Már csak azért sem, mert kedvenc nagynéném anno belém tömte. Szerencsére, nem bukott el ezen a kapcsolatunk. :D A spenóttal viszont csak nemrég kezdtem újra barátkozni a kedvenc – azóta sajnos átalakult – éttermünk kínálta dióbundás kecskesajt egyik köreteként.
A spenót a levesben nem dominál, ellenben nem tesz rosszat neki, sőt ez az egész így együtt vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. A színe pedig a tavaszt idézi, ami úgy tűnik (sajnos) már januárban kopogtat.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
30 dkg (mirelit) zöldborsó
5 dkg friss bébispenót
1 kis csokor petrezselyemzöldje (vagy egyéb zöldfűszer)
3 ek. olívaolaj
őrölt színes bors
só
6 dl víz
2 ek. kókusztejszín

a sült koktélparadicsomhoz:
15 dkg koktélparadicsom
egy nagy csipet finomítatlan nádcukor
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat kettévágjuk, és a belsejüket kivesszük (arra nem lesz szükségünk). Hozzáadunk 1 evőkanál olívaolajat, egy csipet sót, megpörgetjük nádcukorral, és alaposan összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
2. A vöröshagymát felaprítjuk, és a felhevített olívaolajon, fedő alatt, közepes lángon kissé megpirítjuk. Közben enyhén sózzuk.
3. A fokhagymagerezdeket nagyobb darabokra vágjuk, a piruló hagymához adjuk, majd 2-3 perc elteltével ráöntjük a zöldborsót. Fedő alatt, közepes lángon pár percig pirítjuk. Felöntjük a vízzel, és nagy lángon felforraljuk.
4. Beletesszük az alaposan átmosott spenótot, sóval, borssal ízesítjük, és fedő alatt, kis lángon negyedórát főzzük.
5. Hozzáadjuk a száráról lecsipkedett petrezselyemlevélkéket, 2-3 percig még főzzük, majd a levest turmixgépbe öntve vagy botmixerrel krémesítjük.
6. A lábast visszatesszük a tűzre, hozzákeverjük a kókusztejszínt, és épp csak összeforraljuk. Ha szükséges, utánaízesítjük.
7. A megsült koktélparadicsomokat a kitálalt levesbe szedjük.

 

 

A kombináció ötletéért köszönet Domján Flórának.

Hamis fasírt fűszeres pirított krumplival, magyarosan

...olcsón, finomat-projekt vol. 1

 

 

...vagy legalábbis „nem túl drágán” – lehetne az alcím.
Először is, picit húzom a nyakam amiatt, hogy ilyen faék egyszerűségű ételt teszek közzé. Ugyanitt bocsánatot is kérek azoktól, akiknél a pirított vagy tepsis krumpli alap kaja. Talán nevetséges, hogy főételként ilyesmi felkerülhet egy gasztroblogra, pláne ilyen hosszú kihagyás után, de ígérem, a leírásból kiderül, hogy miért vetemedtem erre. ;)
Hogy fokozzam a szégyent, ez a poszt eredetileg csakis a krumpli miatt íródott. :D De aztán rájöttem, hogy amit mellé készítettem, az annyira egyszerű, olcsó és finom étel, a tetejébe még tápláló és egészséges is, hogy az alábbi fűszerezéssel készítve, itt a helye a blogon. Ez pedig nem más, mint a mi imádott falafelünk (amit – szintén: micsoda skandalum! – már feltettem egyszer a Sünisre). A csicseriborsó fasírt azért is jó választás, mert sem tojás, sem liszt nincs benne, aminek köszönhetően valóban pénztárcakímélő ételnek számít. Amellett nagyon gyorsan elkészíthető – igaz, olajban… bocsi! De talán enyhítő körülménynek számít, hogy mivel valódi fasírt módjára is fűszerezhetjük, így kóstolás után még azok is elismerően nyilatkozhatnak róla, akik amúgy hardcore húsevők. Szóval ezzel kicsit visszaszoríthatjuk a húsfogyasztást is. ;) A falafel tehát, együtt a pirított krumplival, abszolút megfelel az „olcsón, de finomat” kritériumnak. Ami pedig manapság sajnos igencsak fontos szemponttá vált. Megsúgom, hogy egyébként a falafelnek is létezik abszolút értékelhető, olajmentes változata, bár az azért nem pont ugyanaz, akárcsak a klasszik sült krumpli vs. tepsis esetében.)
Na de vissza a burgonyához! Szerintem nincs olyan ember, aki ne szeretné a sült krumplit. Sajnos, azonban úgy néz ki a helyzet, hogy ilyen olajárak mellett egyre ritkábban ehetjük, hiszen a sütéséhez jelentős mennyiség szükségeltetik belőle. Szerencsére bennünket a Kutyafüllel ez nem taglóz le annyira, mert eleve ritkán szoktam olajban sütött krumplit készíteni. Bevallom, hogy akkor viszont a még drágább kókuszolajat részesítem előnyben, részben azért, mert a napraforgóolajnál kevésbé szagos.
Sütőben pirított krumplit korábban sosem csináltam, inkább batátával műveltem ugyanezt, szóval számomra ez a készítési mód nagyon is újdonságszámba megy, pontosabban ment, úgy 3 hónappal ezelőttig. A barátnőmmel való egyik beszélgetés alkalmával ui. nemrég szóba került, hogy ő a sült krumplinak már csak a szinte olajmentes változatát szokta csinálni. A beszélgetés óta megtáltosodtam, és 80%-ban már én is inkább így elkészítve teszem az asztalra ezt a zöldséget. Bár a krumpli külseje így nem lesz annyira ropogós, mint amikor mély olajban sütjük, de előnye – azon túl, hogy alig igényel zsiradékot –, hogy készítés közben nem fröcsög összevissza az olaj, ill. hogy a burgonyát alaposan be lehet fűszerezni, továbbá egyéb zöldségekkel együtt is készíthetjük. Úgyhogy nálunk igazi kedvenc lett. Persze azért nem mondunk le a „rendes” sült krumpliról sem, viszont ezek után még inkább felértékelődik, amikor a hagyományos módon készítem: mély olajban.
Én egyébként leggyakrabban vöröshagymával, sárgarépával, batátával és néha szemes kukoricával kombinálom.
Szóval, aki számára szintén újdonságnak számít a krumpli sütőben való sütése, pláne falafellel tálalva, az bátran próbálja ki az alábbi receptet – garantálom, hogy nem fog csalódni! ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a csicseriborsó fasírthoz:
15 dkg áztatott csicseriborsó (7-8 dkg száraz csicseriborsóból)
1 kis csokor petrezselyemzöldje
1 kis fej vöröshagyma (kb. 5 dkg)
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. fokhagyma-granulátum vagy 3 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt fűszerkömény
késhegynyi erős paprika
őrölt tarka bors
só
2,5 dkg szezámmag (elhagyható, de nem érdemes)
70-80 ml víz
növényi olaj a sütéshez

a pirított krumplihoz:
70 dkg sütni való krumpli
1 tk. őrölt pirospaprika
késhegynyi csípős paprika
1-1 tk. oregánó, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom
1 csapott tk. fokhagyma-granulátum vagy 4 gerezd fokhagyma
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt tarka bors
só
3 ek. növényi olaj (nálam extra szűz olívaolaj)

elkészítés:

1. A falafelhez az előző nap beáztatott, majd lecsepegtetett csicseriborsót a száráról letépkedett petrezselyemlevélkékkel, a darabokra vágott hagymával (fokhagymával) és a vízzel együtt késes aprítóban krémesre daráljuk.
2. A pépet keverőtálba szedjük, hozzáadjuk a szezámmagot, befűszerezzük és alaposan összekeverjük. Lefedve hűtőbe tesszük 2 órára.
3. A meghámozott krumplit, méretétől függően cikkekre vágjuk, tálba tesszük. Egy kis tálkában a fűszereket és a sót összekeverjük az olajjal, a krumplira öntjük, és alaposan összeforgatjuk.
4. A fűszeres krumplit sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük úgy, hogy a cikkek ne fedjék egymást, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük. Sütés közben egyszer átfordítjuk a krumplicikkeket, hogy mindkét oldaluk pírt kapjon. (Grillezve is süthetjük.)
5. Miközben a krumpli sül, serpenyőben olajat hevítünk. Egy teáskanál és a tenyerünk segítségével kis diónyi méretű fasírtgolyókat formázunk, és közepes lángon kisütjük. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot.
6. A krumplit tálalás előtt utánasózzuk, ha szükséges, és a falafellel együtt tálaljuk.

Tipp:

• Én a sütő „pirított burgonya” funkcióját használom, ami tulajdonképpen grillezve süt. Így 30-35 perc alatt készül el a krumpli.
• A krumplihoz egyéb zöldségeket is adhatunk, illik hozzá a batáta, a sárgarépa, kukorica, cékla, karfiol, brokkoli stb.
• Amennyiben vöröshagymával, esetleg fokhagymával együtt szeretnénk sütni, akkor a karikára szelt hagymát (és/vagy a félbevágott fokhagymagerezdeket) inkább a sütési idő felénél forgassuk a krumplihoz, különben megég. A kukoricát pedig a sütés vége felé adjuk hozzá. A fűszereket kedvünk szerint variálhatjuk.
• Készíthetünk hozzá mártogatót is. Ehhez én 25 dkg tejfölt összekevertem 10 dkg túróval, 2 ek. majonézzel, 1 ek. aprított petrezselyemzöldjével,  1 tk. magos dijoni mustárral, 1 jó tk. agavé sziruppal (lehet méz, esetleg porcukor is), 1 ek. extra szűz olívaolajjal, és őrölt tarka borssal, sóval fűszereztem.
  

Megjegyzés:

A csicseri masszából érdemes többet készíteni (tehát kb. 15 dkg száraz csicseriborsót áztassunk be), részben azért, mert a massza hűtőben pár napig eláll, és így akár másnap vagy harmadnap is frissen süthetünk belőle falafelt. Másrészt pedig a késes aprító tartályának befogadó képessége miatt, mert könnyebben darál, ha majdnem tele van. ;)