Sajtos kifli tangzhonggal

 

 

 

Igen, csíkos kifli, pedig fonott patkónak indult! Van az úgy, hogy sok éves konyhai gyakorlat ide vagy oda, egyszerűen nem jön össze a dolog. Én formázás közben adtam fel az eredeti elképzelést, viszont nem akartam veszni… vagyis fotózás nélkül hagyni az egyébként szép külalakkal rendelkező finom péksütit, ezért a képeken látható, egyszerűbb kivitelben voltam kénytelen posztolni. Nem, nem azért, mert lusta lennék tenni vele egy újabb próbát, hanem mert fix, hogy a formázás nekem másodjára sem sikerülne! A baj a reals videó felgyorsított tempójával volt, és ezen az sem segített, ha pause-oltam, meglesendő a turpiszságot. A formázás során ui. a gyorsan mozgó ujjacskák kitakarták a lényeget. Pedig pofonegyszerűnek tűnt, a Kutyinyek pölö tök nagyképűen közölte, hogy figyelmezzek oda, majd ő megmutatja a procedúrát az előzőleg általam formára vágott szalvétán. Ennek az lett a vége, hogy valójában ő sem tudta kifigyelni a csíziót, azaz a nagy lendületet követően szó szerint a Kutya se ért fel a feladathoz. :D Bezzeg, ha lassítva mutatnák, lenne esély a sikerre!
A neten egyébként összesen két helyen van fent az emlegetett formázási technika, de a másik vidi is ugyanolyan gyors – számomra ott is kinézhetetlen, mit hogyan és hova hajtogat a készítő. Úgyhogy lecsöppenve vettem tudomásul a tényt, miszerint nem tudom új köntösben mutogatni a soron következő kiflireceptemet. Apró popó recept – azt ismét Chefburcinardatól kölcsönöztem, de a töltelék mennyiségét szaporítottam, és még paprikát, valamint mozzarellát is tettem bele.
Tangzhonggal (vagyis lisztpasztával) már sütöttem zsemlét, és bár akkor sem éreztem számottevő különbséget az a nélkül és a tangzhonggal készült tészta között, de a fáma szerint puhábbá, foszlósabbá, magasabbá és tovább eltarthatóvá válik tőle a tészta, mert a liszt így több folyadékot tud felvenni. Mivel én eleve jófajta (adalékanyagmentes Maros Malom) lisztet használok, ezért az alapból is több folyadékot képes magába szívni. Ráadásul miután lefagyasztom a kész zsemléket, ezért azok kiolvasztva mindig puhák. Szóval nem tudom, meddig őrizné meg a frissességét tangzhonggal pl. egy vekni kenyér. (Tangzhongot egyébként vízzel is készíthetünk.)
Na, de hogy ne csak a dugába dőlt formázásról meg a japán lisztpasztáról essen szó, azzal zárom a szövegelést, hogy kevésbé tetszetős külalakban is nagyon finom és mutatós ez a kifli, amivel reggelire, uzsonnára, sőt vacsorára is megörvendeztethetjük magunkat és a családot. ;)

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tangzhonghoz:
15 g finomliszt
1 dl tej

a tésztához:
a kész tangzhong
40 dkg finomliszt
1 ek. porcukor
1 tk. só
4 dkg natúr krémsajt vagy lecsepegtetett görög joghurt (eredetileg labneh)
2 dkg vaj
1 tojás
1,8 dkg friss élesztő
1 dl tej

a töltelékhez:
20 dkg kecske- vagy juhsajt
9 db mini mozzarella golyócska
5 dkg Palermo vagy Ramiro paprika, aprítva
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
őrölt fehér bors
1-2 ek. növényi olaj

a tetejére:
tej vagy olvasztott vaj
nagy szemű só

elkészítés:

1. A tangzhonghoz a lisztet lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd a többi tejet is hozzáadva, kis-közepes lángon puding sűrűségűre főzzük. Folpackkal szorosan betakarva félretesszük hűlni.
2. A porcukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és csomómentesre keverjük a langyos tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. Hozzáadjuk a tangzhongot, a többi tejben elkevert tojást, a krémsajtot, sót, és sima felületű, közepesen kemény tésztává dagasztjuk. Végül beledagasztjuk a puha vajat. (Kicsit keményebbnek tűnhet a tészta, de így a jó.) Letakarva 30 percet kelni hagyjuk.
4. A megkelt tésztából 9 gombócot formázunk, és letakarva 10 percig pihentetjük.
5. A töltelékhez a felaprított paprikát a felhevített olajon fedő alatt puhára pároljuk, majd kihűtjük, és a petrezselyemmel együtt a villával összetört kecskesajthoz forgatjuk. Őrölt borssal ízesítjük. 9 adagra osztjuk.
6. Egy tésztagombócot kb. 16 cm átmérőjű körlapra (vagy kissé ovális alakúra) kinyújtunk, majd a körív egyik széléhez közel halmozzuk a tölteléket, és rátépkedjük a mozzarellát. A töltött részt behajtjuk a tészta közepéig, és jól lenyomkodjuk a szélét. Az üres tésztarészt kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk.
7. A töltött részt felgöngyöljük egészen addig, hogy az alján a felcsíkozott rész legvége váljon láthatóvá, majd gondosan összecsipkedjük a tésztát. Visszafordítjuk a talpára, és patkó alakban meghajlítjuk. (Így készítjük el a többit is.) Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva 15-20 perc alatt megkelesztjük.
8. Lekenjük tejjel, megszórjuk nagy szemű sóval, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón újra lekenjük tejjel vagy olvasztott vajjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Gyümölcsös vegyes saláta fetával, pirított kenyérkockával, fűszeres joghurtöntettel

 

 

 

Nem győzök magamhoz térni attól, hogy mi történhetett velem, hogy újabban ennyire odavagyok az ehhez hasonló salátákért. Azaz hogy a gyümölcsökkel kombinált vegyes salátát olyan iramban fogyasztom, hogy lassan nem győzzük vásárolni a hozzávalókat. :D Kábé minden nap meg tudnám enni, miközben a fél életem úgy telt el, hogy ilyesmiknek még csak a közelébe se mentem. Az a vicc, hogy a Kutyafül osztozik velem az imádatban, pedig korábban ő sem evett ilyen salikat. De hát az ember változik, és ez így a jó. :)
Miután a legutóbbi, vérnarancsos salátám kapcsán bebizonyosodott, hogy a narancs igen jól harmonizál a jégsalival és a rukkolával, már semmi sem állhatott eme, gyümölcsökkel igencsak felturbózott finomság útjába. Csak úgy toltuk befelé, mintha legalábbis valaki el akarná enni előlünk! :D
Nem is kell semmi más ebédre, csak ez, hiszen egészséges, laktató, és tele van mindenféle földi jóval – nem dióval. :D Mert ahelyett ugyebár most a pirított kenyérkocka az, ami a ropogásért felel. Mert hogy nekem mindig kell valami bele, ami ropog – anélkül ez a sali sem lenne az igazi.
Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi rá, milyen is a vegyes zöldek, a gyümölcsök és a sós feta együttes íze (utóbbi telitalálatnak bizonyult ebben az egyvelegben), de azok is tegyenek vele egy próbát, akik idegenkednek az ilyesmitől – hátha ők is úgy járnak, mint mi, és totálisan rákattannak. :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

a salátához:
14 dkg jégsaláta
6 dkg vegyes saláta (céklalevél, vörös saláta, rukkola)
8 szem (kb. 15 dkg) vörös szőlő (pl. Red Globe vagy más szőlőfajta)
1 narancs
4 ek. gránátalmamag
10 dkg fetasajt
2-3 szelet teljes kiőrlésű toastkenyér (adalékanyag mentes lisztből)
2-3 ek. olívaolaj
2 ek. extra szűz olívaolaj
fokhagyma granulátum
őrölt tarka bors

az öntethez:
15 dkg görög joghurt
1 tk. morzsolt tárkony
1 tk. bazsalikom
1 csapott tk. vöröshagyma granulátum
csilipehely ízlés szerint
só
1 tk. (akác)méz vagy agavé szirup
1 tk. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük. A fetasajtot kis kockákra vágjuk és összeforgatjuk 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal. Mindkettőt félretesszük.
2. A kenyeret felkockázzuk, tálba tesszük, meghintjük fokhagyma granulátummal, meglocsoljuk olívaolajjal, és alaposan összeforgatjuk. Mini grillerben vagy serpenyőben megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
3. A narancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső, fehér héját is eltávolítjuk, majd a gyümölcshúst felkarikázzuk és cikkekre vágjuk.
4. A gránátalmából tetszés szerinti módon kinyerjük a magjait, és 4 evőkanállal félreteszünk belőle a salátához.
5. A megmosott, szárazra törölt szőlőszemeket négybe vágjuk, és lehetőség szerint kimagozzuk.
6. A jégsalátát kisebb darabokra tépkedjük, összeforgatjuk a vegyes salátával, a szőlővel, a naranccsal, fetával, és elosztjuk 2 tányéron.
7. Mindkét adagot megszórjuk pirított kenyérkockákkal, gránátalmamagokkal, meghintjük tarka borssal, és a joghurtöntettel meglocsolva tálaljuk. (Az öntetet össze is keverhetjük a salátával.)

Tipp:
Készíthetjük mozzarellával is, de én jobban kedvelem a markánsabb ízű sajtokat.