A 31. SAD! játékra nemrégiben olyan édességet kellett hozni, ami egy adott országra jellemző. Én akkor először valamilyen német édességet szerettem volna készíteni, de amikor első alkalommal keresgéltem, csak nagyon kevés tradicionális német desszertet találtam, és azok közül sajnos egyik sem nyerte el annyira a tetszésemet, hogy közülük válasszak. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, fejembe vettem, hogy nem adom fel, hátha mégis rábukkanok egy olyan finomságra, amit érdemes elkészíteni. A kitartásom eredménnyel járt, mert rátaláltam erre a tetszetős, északnémet édes péksütire, amit elsősorban Hamburgban, de ott aztán minden sarkon árulnak. Azóta persze más német városokban is elterjedt, sőt hasonló változatai szinte az egész világon ismertek.
A Franzbrötchen minden valószínűség szerint francia ihletésű sütemény, és általában reggelire, vagy délutáni kávé mellé fogyasztják. Eredetileg fahéjjal készül, de manapság nem ritka a csokoládéval vagy a mazsolával töltött változat sem, vagy ezek kombinációja, sőt sósan is készülhet, akár magvakkal is.
A leírások szerint a péksüti elődje a Napoleoni időkben hosszúkás formájú volt, Franzbrot (francia kenyér) névre hallgatott, utalva a franciák szintén hosszúkás bagettjére. A legenda szerint egy hamburgi pék egyszer egy serpenyőnyi zsírban olyan francia kenyeret sütött, amit a mai Franzbrötchen elődjének tartanak. Érdekes a sztori, már csak az egy serpenyőnyi zsiradékban sütés miatt is; és ki tudja, meddig tarthatott, mire eljutottak a kemencében való sütésig, hogy aztán meg azt mondhassák róla, hogy ez a croissant hamburgi megfelelője. A croissant egyébként népszerű péksüti volt Hamburg és környékén is, ezért az ottaniak megalkották a sajátjukat.
A wikipédián talált forrás szerint a tésztát többször hajtogatják, de az általam talált recept eltér ettől, és kihagyja ezt. Éppen ezért vaj is jóval kevesebb van benne. Pedig a többszöri hajtogatás és a sok vaj hatására ez a péktermék valóban olyan leveles lenne, mint a croissant. Így aztán az alábbi recept szerint készült Franzbrötchen ízében és állagában inkább az általunk ismert fahéjas csigáéra hasonlít, formára pedig a finn Korvapuustira.
Azóta több receptet is találtam – van, aminek a tésztáját valóban hajtogatják, viszont sokkal kevesebb fahéjat tartalmaz. Azt hiszem, hamarosan kipróbálom az eredeti változatot is, most azonban azt osztom meg, amit először találtam, de kicsit változtattam az arányokon. Hajtogatás nélkül is nagyon finom lett. :)
Hozzávalók 12-14 darabhoz:
Tésztához:
50 dkg finomliszt
10 dkg cukor
7 dkg olvasztott vaj
1 mk. só
2 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
Töltelékhez:
7 dkg mazsola
3 ek. rum
7 dkg cukor
2 ek. őrölt fahéj
5 dkg olvasztott vaj
Tetejére:
1 kis tojássárgája
1 ek. tej
fahéjas cukor
elkészítés:
- A liszt közepében kialakított mélyedébe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 2 dkg cukrot, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
- Hozzáadjuk a többi cukrot, a sót, a langyosra hűlt,olvasztott vajat, a többi tejet, és sima tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
- A töltelékhez a mazsolát legalább 1 órára 1 evőkanál vízzel kevert rumba áztatjuk. A fahéjat összekeverjük a cukorral.
- A megkelt tésztát lisztezett deszkán kb. 35x50 cm-es téglalappá nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, és szépen elosztva rászórunk 4 evőkanál fahéjas cukrot, valamint a lecsöpögtetett mazsolát.
- A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön, majd az így kapott rudat 3-4 cm széles szeletekre vágjuk.
- Egy szeletet a munkafelületre helyezünk úgy, hogy a két vége (ahol a töltelék látható) jobb és bal irányba mutasson, és a fakanál nyelét függőlegesen tartva a tészta közepébe mélyedést nyomunk. Így járunk el a többi tésztadarabbal is, majd sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és letakarva 20 percet kelesztjük.
- A tetejüket megkenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk a maradék fahéjas cukorral. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácson hagyjuk langyosra hűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc
