A 31. SAD! játékra nemrégiben olyan édességet kellett hozni, ami egy adott országra jellemző. Én akkor először valamilyen német édességet szerettem volna készíteni, de amikor első alkalommal keresgéltem, csak nagyon kevés ilyen tradicionális desszertet találtam, és azok közül sajnos egyik sem nyerte el annyira a tetszésemet, hogy közülük válasszak. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, fejembe vettem, hogy nem adom fel, hátha mégis rábukkanok egy olyan finomságra, amit érdemes elkészíteni. A kitartásom eredménnyel járt, mert rátaláltam erre a tetszetős, észak-német édes péksütire, amit elsősorban Hamburgban, de ott aztán minden sarkon árulnak. Azóta persze más német városokban is elterjedt, sőt hasonló változatai szinte az egész világon ismertek.
A Franzbrötchen minden valószínűség szerint francia ihletésű sütemény, és általában reggelire, vagy délutáni kávé mellé fogyasztják. Eredetileg fahéjjal készül, de manapság nem ritka a csokoládéval vagy a mazsolával töltött változat sem, vagy ezek kombinációja, sőt sósan is készülhet, akár magvakkal is.
Elődje, a leírások szerint a Napoleoni időkben hosszúkás volt, Franzbrot (francia kenyér) névre hallgatott, utalva a franciák szintén hosszúkás bagettjére. A legenda szerint egy hamburgi pék egyszer egy serpenyőnyi zsírban olyan francia kenyeret sütött, amit a mai Franzbrötchen előfutárának tartanak. Érdekes a sztori, már csak a serpenyőben való sütés miatt is, és ki tudja, meddig tarthatott, mire eljutottak a kemencében történő sütésig, hogy aztán meg azt mondhassák róla, hogy ez a croissant hamburgi megfelelője. A croissant egyébként népszerű péksüti volt Hamburg és környékén is, ezért az ottaniak megalkották a sajátjukat.
A wikipédián talált forrás szerint a tésztát többször hajtogatják, de az általam talált recept eltér ettől, és kihagyja ezt. Éppen ezért vaj is jóval kevesebb van benne. Pedig a többszöri hajtogatás és a sok vaj hatására ez a péktermék valóban olyan leveles lenne, mint a croissant. Így aztán az alábbi recept szerint készült Franzbrötchen ízében és állagában inkább az általunk ismert fahéjas csigára hasonlít, formára pedig a finn Korvapuustira.
Azóta több receptet is találtam – van, aminek a tésztáját valóban hajtogatják, viszont sokkal kevesebb fahéjat tartalmaz. Azt hiszem, hamarosan kipróbálom az eredeti változatot is, most azonban azt osztom meg, amit először találtam, de kicsit változtattam az arányokon. Hajtogatás nélkül is nagyon finom lett. :)
Hozzávalók 12-14 darabhoz:
a tésztához:
50 dkg finomliszt
10 dkg cukor
7 dkg olvasztott vaj
1 mk. só
2,5 dkg friss élesztő
2 dl tej
a töltelékhez:
7 dkg cukor
2 ek. őrölt fahéj
5 dkg vaj, felolvasztva
7 dkg mazsola
3 ek. rum
1 ek. víz
a tetejére
1 kis tojássárgája
1 ek. tej
fahéjas cukor
elkészítés:
- A liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 2 dkg cukrot, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
- Beletesszük a többi cukrot, a sót, a langyos olvasztott vajat, a többi tejet, és megdagasztjuk. Kivajazott tálban, letakarva megkelesztjük.
- A töltelékhez a mazsolát (legalább 1 órára) vízzel kevert rumba áztatjuk. A fahéjat összekeverjük a cukorral.
- A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kb. 35×50 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, és egyenletesen rászórunk 4 evőkanál fahéjas cukrot, valamint a lecsöpögtetett mazsolát.
- A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön, és a tésztarudat 3-4 cm széles szeletekre vágjuk. A szeleteket nem fektetjük el, ahogyan a csigákat szokás, hanem a talpukon hagyjuk.
- Egy fakanál nyelét függőlegesen a szelet közepére fektetünk, és jól lenyomjuk. (Ilyen módon a tekercsek töltött végei a fakanál mellett kétoldalt kitüremkednek.) Így járunk el a többi tekercsel is, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük. Letakarva 20 percet kelesztjük.
- A tetejüket lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk a félretett fahéjas cukorral. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc