2013. október 7., hétfő

VIII. Ausztria könnyeit hullajtva búcsúzik










Salzburg története a 700. évre nyúlik vissza, amikor Szent Rupert bencés apátságot alapított a Salzach partján és Szent Péterről nevezte el. Tulajdonképpen ettől a dátumtól számíthatjuk Salzburg létét. Abban, hogy Salzburgot ma is páratlan barokk pompájában csodálhatjuk, nagy szerepe van a gazdag és jó ízlésű hercegérsekeknek, közülük is különösen háromnak, Wolf Dietrich von Raitenaunak (1587-1612), Markus Sittikusnak (1612-1619) és különösen Paris Gräf von Lodronnak (1619-1653). A modern Salzburg történetében mérföldkőnek számít 1917, amikor megalapították az Ünnepi Játékokat.



A híres városba pénteken, megint csak zuhogó esőben érkeztünk, és miután az Altstadtgarage B mélygarázsban leparkoltuk a kocsit, kis térképpel felszerelkezve elindultunk az óvárosba vivő alagútban, majd kiértünk a Herbert-von-Karajan térre, ahonnan jobbra fordulva végigmentünk a Hofstallgassén. Mielőtt megkerestük volna fő programunkhoz, a salzburgi várhoz vivő felvonót, megnéztük a Ferenc-rendiek templomát.

Ezután megláttuk a Mária szobrot (Mariastatue) a Dóm téren, mögötte a dómmal, amit más néven Szent Rupert székesegyháznak hívnak. Ide be is mentünk. Megcsodáltuk a monumentális épület belső terét és a szemet gyönyörködtető mennyezetet. Innen a 10 percenként induló, fent említett felvonó felé indultunk, ahol egy sárga képű ál-szerzetes csókot követelt tőlem, de csak egy kézcsókot engedtem neki. A Festungsbahn bejárata mellett rácsodálkoztunk a zeneszerző, Michael Haydn lakóházára, majd beszálltunk a felvonóba (gyalog is fel lehet menni, kb. 20 perces a séta), és ezután elmerültünk a vár kínálta látnivalókban. Majd' 4 órán át ki se jöttünk onnan, annyi néznivaló volt ott.


Bierjodlgasse - itt van a felvonó bejárata


a szerzetesnek öltözött huncut fickó,
aki csókot akart lopni tőlem


a zeneszerző, Michael Haydn háza

 

Rögtön a belső vár bejáratánál a marionettbábuk világát fedezhettük fel (Welt der Marionetten/Marionettenmuseum), majd pedig a vár történetéről, fegyverekről, középkorból származó leletekről és egyebekről láthattunk kiállítást a különböző termekben.








középkori bútordarabok



...sakktábla



...hangszerek



...fegyverek









csatajelenet



kínzóeszközök és egyéb tárgyak






erényöv - kérdés, akire ezt fel kellett tenni, mennyire volt erényes :)



ezüst tárgyak






telefonközpont Monte Cimonéból az I. Világháború idejéből



lángszóró és reflektor



gránátok és belső szerkezetük





A Reck toronyba (Reck Turm) is fel lehetett menni, de előtte a belső várudvaron lévő teremben kellett sorba állni, hogy mindenki megkapja az egy kis mobiltelefonhoz hasonló szerkentyűt. Ennek segítségével oldják meg a várvezetést. Miután beállították a kívánt nyelvet, a fülünkhöz tartva az audioguide-ot, már hallgathattuk is a tudnivalókat. A torony tetején állva, zuhogó esőben csodálhattuk meg a belső várudvart és az alattunk elterülő várost a legszebb épületeivel.


látkép a Reck toronyból




Amikor mindent végignéztünk, visszamentünk az óvárosba, és sajnos még mindig zuhogó esőben folytattuk a nevezetes épületek megtekintését. Így láthattuk a régi piacot, ahol elmajszoltunk egy almás-fahéjas perecet, majd lefotóztuk a Rezidencia-szökőkutat. Beiktattunk egy kis cukrászdázást is. A pincér nem állt igazán a helyzet magaslatán, eléggé úszott szegény, és jó sokat kellett várni, mire kihozta a számlát.


Fürst cukrászda


Sacher torta, diós kifli, bécsi kávé



A sütizés-kávézás után megtekintettük Mozart szobrát a Mozart téren és mellette a Salzburg Múzeumot. Elmentünk a Neue Residenz épülete mellett, amely a Rezidencia térre vezetett, és itt újra szemügyre vettük a Rezidencia-szökőkutat - akkor már tudtuk, hogy mit is láttunk korábban. :D Ezután végigsétáltunk a híres Getreidegassén, érintettük a Rathaus Platzot, majd szemben találtuk magunkat a Szent Blasius templommal (Kirche St. Blasius), amely a Bürgerspital téren áll.


Szent Blasius templom



Kis kavargás után szemügyre vettük volna Mozart szülőházát, ha nem lettek volna előtte vásári sátrak. Ez meglehetősen zavaró volt, mert épp a lényeget takarták ki, és alig tudtuk lefotózni a nevezetes épületet. Ezután ismét a Dóm térre mentünk, onnan pedig vissza a kocsihoz, és csodálatos módon, a garázshoz vezető úton szembe találkoztunk egy cicával, aki azonnal látta rajtunk, hogy macskabolondok vagyunk, mert nyávogva köszöntött bennünket, és boldogan simogattatta magát. Mi ettől totálisan elolvadtunk, mert akkor már majdnem 1 hete egyáltalán nem láttunk macskát. Salzburg ezzel búcsúzott tőlünk, bár nem néztünk meg mindent, amit akartunk. A közeli Hellbrunn is kimaradt és még sorolhatnám.







Meg kell mondjam, egyikünk sem ájult el ettől a várostól, mert bár vannak szép épületei, összességében nem túl megkapó város, és főleg a vásárlásról szól a csilli-villi üzleteknek köszönhetően. Bizonyára az borongós-esős idő is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Salzburg nem a legpompásabb arcát mutatta. Természetesen számos más nevezetes épületet is megtekinthettünk volna, de már fáradtak voltunk.

A várat viszont alaposan megnéztük magunknak, és végül is ez volt a cél. Egyedül Hellbrunnt sajnáltuk, hogy kimaradt. Az itt látható kisebb olasz kastélyok, ill. maga a hellbrunni kastély biztosan emlékezetes lett volna. De sebaj, majd legközelebb!

„Hazafelé” pedig megálltunk a Thumsee-nél, mert jártunkban-keltünkben többször is elhatároztuk, hogy letérünk az útról, hogy megnézzük magunknak ezt az 1 km hosszú, kb. 140 m széles kis tavacskát, amely Németország területén terül el, tulajdonképpen az ún. Berchtesgadener Land körzetében, és magántulajdonban van. A közelében látható Németország egyik legrégebbi mocsári tava, ahol 9 különböző fajta tavirózsa tenyészik. Sajnos az esőben nem tudtam túl szép képeket készíteni itt, a tavirózsákról nem is beszélve

(SalzburgerLand kártyával Salzburgban mindenhova ingyen be lehet menni, ez a felvonóra is érvényes és a vár összes termébe. A kártyát az első belépéskor érvényesítik, bárhol is járunk a városban, és onnantól számítva 24 órán át él. A kártyán lévő vonalkódot az arra alkalmas berendezés kódolvasóján le kell húzni.

Parkolás: 2,70 euró/óra)


Thumsee




És most jöjjenek az általunk megtekintett nevezetességek kicsit részletesebben!



Ferenc-rendiek temploma (Franziskanerkirche):

Sokak szerint a város legszebb temploma, amelyet a franciskánusok hoztak létre. Építészetileg azért rendkívül érdekes, mert nagyszerűen tanulmányozhatjuk rajta a keresztény templomépítés három legjellegzetesebb stílusát: a pazar, dúsan díszített barokkot, a román stílusú kapubejáratot és a magas, gótikus karzatot.





















Szent Rupert székesegyház (Salzburger Dom/Dom zu Salzburg):
Helyén az első templomot a VII. évszázad '70-es éveiben alapították, majd ezt a régi templomot a XII. században román stílusban építették át, és ekkor nem kevesebb, mint 5 hajója volt. Ez a második templom 1598-ban a tűz martaléka lett, helyére azonban a következő század '10-es, '20-as éveiben új székesegyházat emeltek.






a székesegyház mellett, távolban a vár






Mária szobor











Salzburgi vár (Festung Hohensalzburg):

A várat legkönnyebben a háromkabinos sikló segítségével közelíthetjük meg, ami egyben technikai érdekesség is. Annak idején vízi energiával hajtották, mára szerkezetét korszerűsítették. Elektromos motorokkal működik.

A hegyet, ahol a vár áll, Festungsbergnek hívják, és tulajdonképpen a Mönchsberg egyik része. Legmagasabb pontja 542 m. A várat Gebhard érsek alapította 1077-ben, a császárok és a papság között folyó ún. "investitura-harcok" idején. Természetesen ezzel is az egyház ügyét akarták megvédelmezni, hiszen a meredek sziklára épített vár létrehozása nagy teljesítmény volt, erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt. Azt a formáját, amelyet ma is megtekinthetünk, 1500 körül kapta. Az építmény koronkénti fejlődését maketteken és videón is nyomon követhetjük.

(Belépő a felvonóra oda-vissza útra: 8 euró/fő, belépő a felvonóra+várba oda-vissza útra: 11 euró, belépő a várba: 7,80 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)
















várudvar










látkép a várból


balra: lőnyílások és ágyúk, jobbra: kút



a várhegy legmagasabb pontja: hamuba ágyazódott,
5,5 m hosszú, egykori  kéménykürtők



nemrégiben felfedezett, román kori ablakok



koncertterem



díszes szoba



...és legfőbb "ékessége", az árnyékszék



az egykori várfal ma már fedett folyosó


alattunk az óváros



"Salzburgi bika" - mechanikus orgona




Régi piac (Alter Markt):

A teret egy szép kút uralja, melynek medencéje 1685-1687 között épült, gazdag reneszánsz vasrácsa pedig Wolf Guppenberger munkája 1583-ból. Ékessége a régi piactérnek Szent Flórián szobra, amelyet 1734-ben készített Josef Anton Pfaffinger. Az Alter Markt 3. számú háza késő barokk stílusban épült, az egykori zálogházról származó kapuja érdemel figyelmet, az alapító Jakob Lichtenstein gróf címerével (1745-1747). Az épületben ma takarékpénztár működik. A 6. számú házban az öreg udvari patikát találjuk, berendezése 1760-ban készült. A 7. és 11. számú házak bájos kapuit érdemes még megnézni, ezek a XVIII. század második feléből valók. Az Alter Markttól már csak néhány lépésre van a Rathausplatz, amely meghitt középkori levegőt áraszt.









Rezidencia-szökőkút (Residenzbrunnen):

A Residenz Platz egyik fő ékessége a magas, figurális díszítésű szökőkút, amelyet 1658-1661 között épített és faragott két olasz mester, Giovanni Antonio Dario és Tomasso di Garona. A megrendelő pedig Guidobald Graf Thun érsek volt. A gyönyörű kutat esténként ünnepi köntösbe öltöztetik a színes reflektorok, és nyaranta még térzenét is tartanak körülötte.



mögötte a Salzburg Múzeum





Mozart-emlékmű (Mozart Denkmal):

Ezt a szobrot - a város nagy szülöttjére emlékeztetendő - Ludwig von Schwanthaler készítette, 1842-ben állították fel. Azelőtt a teret Michaelplatznak, azaz Szent Mihály térnek hívták, és a Salzach folyó felé az ún. Szent Mihály kapu zárta le. Ezt a XIX. században lebontották. Amikor a Mozart-emlékmű alapjait ásni kezdték, a föld alatt egy római mozaik maradványait találták, amelyen a következő szöveg volt olvasható: "HIC HABITAT (FELICITAS) NIHIL INTER MALI" azaz "Itt boldogság lakozik, küszöbünket semmi baj át nem lépheti".









Városháza (Rathaus):

Ez a viszonylag szerény épület 1407-ben készült. Eredetileg minden dísz nélkül építették, csupán egyszerű négyszögletes tornya magasodott a környező házak fölé. 1616-1618 között teljesen újjáépítették. A kapu fölé az igazság istennőjének, Justitiának életnagyságú szobra került, a város címeréve. Hans Waldburger alkotta 1617-ben, Az épület a XVIII. században teljesen új homlokzatot kapott. Érdekes a toronyban a félig kékre, félig sárgára festett gömb, amely a Hold járását mutatja.

Dinkák voltunk, mert nem fotóztuk le. :D



Getreidegasse:

A városháza épületének megtekintése után továbbsétálunk Salzburg leghíresebb és egyben leglátogatottabb utcájába. A neten talált leírás szerint talán nem túlzás azt mondanunk, hogy a Getreidegasse egész Európa egyik legkedvesebb kis szűk utcácskája. Őszintén szólva mi láttunk már ennél kedvesebbet is, az azonban mindenképp megemlítendő, hogy a jópofa cégtáblák itt is szembetűnőek. Ezeket mindig is ámuldozva nézegettem.

A régi polgárváros főutcájának eredeti neve Trabegasse volt, a városházánál kezdődik és az egykori polgári kórház templománál végződik. Néhány kereskedőépülettől eltekintve - amelyek nem mindig jól illeszkednek a régi stílushoz -, a legtöbb ház máig megtartotta szép, ódon karakterét. A XVII. századtól a házfalakat többnyire ívelt hajlattal zárták le, amelyeket felirattal vagy jelmondattal díszítettek. Különösen kedvesek a polgárházak gazdagon díszített kapubejáratai. Ha egy kicsit fölfelé is tekintünk, gyönyörködhetünk a házak falán elhelyezett látványos, régi vagy legalábbis réginek tűnő cégéreiben. Csaknem minden házon látható egy-egy kovácsoltvasból, sárga- vagy vörösrézből készült, esetleg aranyozott cégér, mintha az üzletek és tulajdonosaik ebben is versengenének egymással.

Sörözőt és cipészt, drogériát és pékséget, cukrászdát és vendéglőt hirdetnek a remekmívű kis alkotások, a régmúlt korok hangulatát lopva be a szűk utcába, s ezzel nagy kontrasztot teremtve a farmeros- tarisznyás- fapapucsos- vászonkalapos- fényképezőgépes turistákkal.








Mozart szülőháza (Mozarts Geburtshaus):

A Getreidegasse 9. számú háza napjainkban is Európa egyik leglátogatottabb "zarándokhelye". A bejárat, egy szép kapu ovális medaillonnal, amelyen egy női szent mellképe látható 1730-ból. A házról már 1408-ban írnak egy oklevélben, 1703-ból pedig azt tudjuk róla, hogy a Hagenauer kereskedőfamília tulajdona. A háztulajdonos és Mozart szülei között jó baráti kapcsolat volt. A Mozart família lakása a ház 3. emeletén ma látogatható múzeum. Itt született Anna Maria Mozart asszonynak nyolc év alatt hét gyermeke, akikből csak ketten maradtak életben. Utolsó gyermekként itt látta meg a napvilágot egy sötét udvari szobában a kis Wolfgang Amadeus 1756. január 27-én. A háznak egy másik, rokokó szépségben szárnyaló homlokzata is volt, amely a túlsó oldalra, az Universitätsplatzra nézett, de ezt szerencsétlen módon a XIX. század közepén elbontották, és sablonos klasszicista homlokzatot kapott.

A következő kis utca a Gstättengasse, amelyet a Gstättentor nevű kapun át érünk el. A Mönchsbergre vivő felvonópálya előcsarnokát az utca baloldalán találjuk.








A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.





Forrás: internet, Ausztria útikalauz