Hógolyócska

 

 

 

Egy német receptgyűjtő oldalon találtam rá erre a sütire is, aztán rádöbbentem, hogy tavaly sütöttem már ehhez hasonló hozzávalókból édességet. Annak viszont – a formáján túl – a készítési módja eltért eme golyócskának az eredeti verziójától. Ez persze nem jelentett akadályt, úgyhogy ki is próbáltam a receptet. Bár az eredménnyel, vagyis a kész golyóbisokkal 80%-ban elégedett voltam, de a „gyártási” folyamat kapcsán nekem 1-2 mozzanat nem volt szimpatikus. A massza hozzávalóinak összekeverése ui. nagyon le volt egyszerűsítve, emiatt meglehetősen nehezen lehetett kezelni, valamint a hosszú főzési időt is marhaságnak tartottam. A recepthez mellékelt fotó pedig némileg más külleműnek mutatta ezt az édességet – egyértelműen kitűnt, hogy a leírást követve, sosem néznének ki úgy, ahogyan a képen.
Elhatároztam, hogy „kijavítom” a hibákat, hátha valami jobb kerekedik ki belőle. A következő próbálkozáskor tehát mentem a saját fejem után, pontosabban a tavaly már bevált egyneműsítési technikát alkalmaztam, és lám, így már minden klappolt. :) Menet közben megbolondítottam reszelt narancshéjjal, továbbá utolsó lépésként megforgattam kókuszreszelékben is, hogy a kissé borzas jellege meglegyen. Ezekkel a kis változtatásokkal szerintem sikerült megszereznem azt a bizonyos hiányzó 20%-ot. :D A narancs aromája kifejezetten kellemessé teszi, és ellensúlyozza is a kókusz töménységét. Szerintem ajándéknak is szuper. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

12 dkg kókuszreszelék + kb. 2 dkg a forgatáshoz
7 dkg porcukor + a forgatáshoz
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
1 ek. (3 dkg) almapüré
1 bio narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A tojásfehérjét habbá verjük, robotgéppel hozzákeverjük a porcukrot, a vaníliás cukrot, kókuszreszeléket, almapürét, és átkanalazzuk egy fém tálba. Vízgőz fölé állítjuk, és kevergetve, kb. 3 perc alatt ragacsos masszává főzzük.
2. Hozzádolgozzuk a reszelt narancshéjat, majd a masszából nedves kézzel cseresznyeszem nagyságú golyócskákat gömbölygetünk, és megforgatjuk kókuszreszelékben.
3. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy az aljuk és a tetejük egy kis színt kapjon. (A középső sínről félidőben egyel feljebb tesszük a tepsit.)
4. A sütiket még forrón megforgatjuk porcukorban, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés:

Én a forgatáshoz a porcukrot magasabb falú, nagyobb átmérőjű dobozba/tálba szórtam, így egyszerre több golyócskát tudtam megforgatni benne.

 

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Bounty házilag (vegán)

Azt hiszem, a blog kókusz-fronton erősödni fog a jövőben. :D Bár én is szeretem ezt az alapanyagot, de azért nem annyira, hogy olyan gyakran használjam. A jövőbeni sűrű használat oka tehát nem én vagyok, hanem az én kedves edzőm, aki nagy kókusz-fan. És ha már a kazeintartalom (kivételesen nem a laktóz!) miatt a lányaival együtt a tejre is érzékenyek, sőt ő sajnos még a mandulára is (így a mandulatej kilőve), akkor a kókuszkrémnek/kókusztejnek köszönhetően ez a hozzávaló tényleg állandó vendég lesz a konyhámban. Utóbbit én is nagyon kedvelem, és a különböző süti- és pohárkrémekhez meglehetősen sokszor nyúlok utána a polcra. Most egy vagonnal halmoztam fel belőle, és szépen készülnek is majd a kókuszos nyalánkságok. :) Jó hír ez a kókusz-imádóknak, de egyben előre is bocsi az azt utálóktól! :D
Ez a Bounty azért egy csöppet megviccelt. Elsőre ui. nem vágtam ketté a szeleteket, így azok hosszabb kivitelben nem voltak olyan mutatósak. Arról nem is beszélve, hogy kókuszkrémmel olvasztottam össze az eleve nem valami viszkózusra olvadó csokit, amitől a bevonás még nehezebbé vált. Csak szólok, hogy ganache-t ne használjunk bonbon típusú édességek bevonására! :D Alacsony viszkozitású csokit se nagyon kéne, de a szükség nagy úr, ha sehol nem kapni megfelelő csokoládét. De igazából mindez az én házi Bounty-m élvezeti értékén mit sem rontott, sőt a bolti elbújhat mögötte. A kókuszvirágcukor karamelles íze nagyon feldobja. :)
Az eredmény: 2 tányér Bounty – egy az edzőmnek (ami „hideg” eljárással készült), egy rontott meg nekünk (*„meleg” eljárással – lásd a megjegyzésben).

Hozzávalók 20-22 darabhoz:

20 dkg kókuszreszelék
10 dkg kókuszvirágcukor (pl. Meru, vagy 7-8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva)
1,5 dl kókuszkrém
0,5 dl víz
2 dkg kókuszzsír
1 vaníliarúd kikapart magja (elhagyható)
10 dkg vegán étcsokoládé
2 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (elhagyható, ha a csoki elég édes)
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A kókuszreszelékből 15 dkg-nyit ledarálunk és hozzávegyítjük a szintén ledarált kókuszvirágcukrot és a darálatlan kókuszreszeléket.
2. Belekeverjük a vízzel hígított, vaníliamagokkal ízesített kókuszkrémet és a kókuszolajat, és a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazzuk. A tetejét spatulával elsimítjuk. 1-1,5 órára mélyhűtőbe tesszük.
3. A lehűtött kókuszmasszát felszeleteljük, a szeleteket előbb a két tenyerünk között hengergetve, majd a hüvelyk- és a mutató ujjunk hajlata között mozgatva, ovális alakúra formázzuk. Ha szükséges, hűtőbe tesszük, amíg a csokoládét felolvasztjuk.
4. A bevonáshoz a felaprított étcsokoládét az olajjal (és a porcukorral) összeolvasztjuk, és bevonjuk vele a szeleteket. Pár percet dermedni hagyjuk, majd a tetejüket egy spatula oldalával vagy hurkapálcika segítségével megmintázzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:
A masszát 27 cm hosszú dobozformában fagyasztottam le, majd szeletekre vágtam, amiket keresztben kettészeltem.
Az aljukat nem vontam be csokival, mert lehetetlen küldetésnek bizonyult. De kellően viszkózusra olvadó csokoládéval ez könnyebben kivitelezhető.
*A házi Bounty-t először úgy készítettem, hogy a kókusztejet a kókuszzsírral és a kókuszvirágcukorral forráspontig melegítettem, majd hozzákevertem a kókuszreszeléket. Ezzel a módszerrel homogénebbre lehet keverni a masszát, ami ennek köszönhetően némileg könnyebben formázható. De igazából teljesen mindegy, hogy hideg vagy meleg masszával készül a Bounty.

Tipp: 
Kókuszvirágcukor helyett világos nádcukrot vagy répacukrot is használhatunk, ebben az esetben fehér lesz a Bounty belseje.
A bevonáshoz a Bounty-kat tegyük tortarácsra (a rács alá pedig egy tányért vagy sütőpapírt), és teáskanállal csorgassuk rá a csokoládét. A tortarácsot kissé felemelve, kocogtassuk azt a konyhapulthoz, hogy a csokoládé a szeletkék oldalaira is lecsorogjon. Spatulával is rásegíthetünk.

Rum-golyó

Az édességes dobozkámban turkáltam, amikor rátaláltam egy kis receptes füzetkére, amit annak idején az egyik bevásárló központban lehetett látni az édességdíszítő kellékek mellett. Ezeket a füzeteket bárki ingyen magával vihette. Most, hogy úgy is benne vagyok a karácsonyi kekszkészítésben, fellapoztam ezt a kiadványt, és sok egyéb süti mellett megláttam ezt a jópofa és könnyen elkészíthető bonbont. Mivel épp nem volt itthon semmilyen édesség, gyorsan neki is álltam elkészíteni. Feleztem a mennyiségeket, de valami akkor sem volt rendben az eredeti recepttel. Kifelejtették a hozzávalók közül a vajat, az elkészítés leírásában viszont szerepelt. Én annyit tettem bele, amennyiről úgy gondoltam, hogy nem rontja el. Lekvárból sem írtak elegendő mennyiséget, ezért aztán picit változtattam az arányokon. Az előkészületek közben rájöttem, hogy ez a golyóbis majdnem ugyanúgy készül, mint gyerekkorom kedvence, a Jetty torta, csak ez inkább piskótához hasonló tésztából van. Na, akkor csakis jó lehet – gondoltam. Így is lett. Igazából jól ismert ízű édesség ez, amit megbolondíthatunk még egy kis dióval vagy másféle lekvárral.
A „golyózás” után pedig végre elkészíthettem a hiányzó adventi „koszorút” is, amit most először tényleg nem koszorú formára alakítottam, hanem inkább katonás sorba állítottam a gyertyákat. Jól elmolyoltam vele, de igazán jól esett egy kicsit díszítgetni. 

Hozzávalók 20 darabhoz:

a tésztához:
2 tojás
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg finomliszt
1 dkg cukrozatlan kakaópor
½ tk. sütőpor

az összeállításhoz:
5 dkg étcsokoládé
1 ek. vaj
3 ek. rum
7 dkg baracklekvár

a mázhoz és a díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé
3-4 ek. tej
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A tojást felhabosítjuk, fokozatosan hozzáadjuk a kétféle cukrot, 2-3 percig keverjük, majd hozzádolgozzuk a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet.
2. A tésztát a kivajazott, liszttel behintett, kb. 16 cm átmérőjű, kapcsos tortaformába vagy kis tepsibe öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük. Hűlni hagyjuk.
3. A tésztát összetörjük, morzsalékosra dolgozzuk, majd hozzáadjuk a rumot, a lekvárt, a vajjal összeolvasztott, langyosra hűlt étcsokoládét, és előbb villával majd robotgéppel összekeverjük. A tésztamasszát 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A masszából kisebb diónyi golyókat formázunk, megmártjuk a gőz fölött megolvasztott, tejjel kevert csokoládéban, majd sütőpapírra sorakoztatjuk.
5. Amikor a máz még képlékeny, a tetejükre biggyesztünk 1-1 cukorgyöngyöt, és így hagyjuk megdermedni a bevonatot.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Én olyan mázzal készítettem a bonbont, ami a tejnek köszönhetően lágy marad. De lehet roppanós csokoládéburkot is készíteni. Ehhez 15 dkg étcsokoládét gőz fölött összeolvasztunk 1 evőkanál napraforgóolajjal, megmártjuk benne a golyókat, és hagyjuk megszáradni.

 

 

 

Karácsonyi sütés-főzés Macskanyelvnél

 

A karácsonyi vacsora készítése idén is rám hárult, és egy ilyen nemes feladat bizony idegeskedéssel jár. Az ember ilyenkor pláne jót akar, és fél a lebőgéstől. Az ideget épp megspórolhattam volna, mert csupa olyan étel került az asztalra, amik nem arról híresek, hogy túl bonyolult az elkészítésük, ill. ezek már jól bejáratott receptek nálunk. Inkább csak amiatt pattogtam, mert minden az utolsó napokra maradt, és féltem, hogy túl fáradt leszek Szenteste, amikor pedig épp, hogy jókedvűnek kéne lenni, hogy lazán fogadjam magamba a meghitt ünnepi perceket, és hagyjam, hogy a hatása szétáradjon az én kis lelkemben. No de másként alakult, így december 22-ét és 23-át megállás nélkül a konyhában töltöttem. Végül aztán a 24-e nyugiban telt, és tényleg szétáradt bennem a meghittség. :)
A menü a következő volt: 

Előétel:
Habos borkrémleves borba áztatott, kandírozott narancshéjjal (egyszer talán lesz recept is. :D ) 

Főételek:
Fokhagymás csirkemellszeletek kolbászos sajtmártásban (köretnek tejfölös burgonyapüré)
Fehérborban párolt mézes-mustáros csirkeragu (köretnek borsos rizs - hagymás borsó mix)
Tejszínes gombamártással töltött sertéskaraj és csirkemell baconben
Aszalt gyümölcsökkel göngyölt karaj és csirkemell baconben
(a két utóbbi körete is tejfölös burgonyapüré volt) 

Desszertek:
Gesztenyekrémes torta
Diótorta
Barackos-marcipános linzerszívek
Diós-gyümölcsös bonbon

FŐÉTELEK

fokhagymás csirkemellszeletek kolbászos sajtmártásban,
fehérborban párolt mézes-mustáros csirkeragu

DESSZERTEK

gesztenyekrémes torta, diótorta, diós-gyümölcsös bonbon

A Kutyafül ugyebár nem eszi meg a sertéshúst, max. darálva, ill. most már hihetetlen módon ragu formájában, ami számomra érthetetlen, hiszen a disznó disznó marad akkor is, ha ledarálják vagy ragusítják. No de mindegy, jó ideje legyintek erre; egye, ahogy akarja, de nekem az sem baj, ha nem eszi meg sehogy. Ezért aztán csirkemellet kap mindig. Karácsonyra is szárnyashúsból készült neki az, ami nekünk karajból. Jajj de jó, dupla meló, de hát akit szeretünk, azt karikor pláne meg akarjuk örvendeztetni. Tudom, rengeteg kaját csináltam, és igazából már mi is beszéltünk róla Anyával, hogy tulajdonképpen tök fölösleges ennyiféle étellel bajlódni, úgy sem bírunk mindenből annyit lakmározni, amennyit szeretnénk. De közben meg sokféléből keveset is jó enni, ráadásul a karácsony előtti sütés-főzéssel megspórolhatom a konyhában való sínylődést az ünnepek után. Inkább kihajtom magam kari előtt, hogy aztán 1 hétig pihenhessek. Nem mondom, hogy ez mindenki számára követendő példa kell, hogy legyen, de kétség kívül van benne ráció. Főleg akkor, ha nem a karácsony előtti utolsó 2 napban hozza össze az ember lánya az összes fogást, hanem mondjuk elkezdi előtte 1 héttel. Az elősütött húsroládot pl. le is lehet fagyasztani, így az már akár 2 héttel a készre sütés előtt is elkészíthető. No de nem akarok ebbe most belemenni. Lényeg, hogy minden flottul ment, a vacsi forrón került az asztalra, hála a sütőben való melegen tartásnak, arról meg nem is beszélve, hogy mindenki örült az ajándékoknak. Jaja, én bizony még bőgtem is egy sort, mert olyan meglepit kaptam, amiről régóta álmodtam – egy új laptopot!!! Fotó is van róla, hogy ömlik a könnyem, de azzal nem boldogítom a blogolvasókat. Meghitt, csendes, szép karácsonyunk volt.

Diós-gyümölcsös bonbon

Hamarosan itt a karácsony, ilyenkor a legtöbb háziasszony előre megsüti a 2-3 hétig is eltartható kekszeket és egyéb finomságokat. Ezeket eszegethetjük adventkor is, de az ünnepi asztalra is kerülhet belőlük.
A mi családunkban nem megszokott az aprósütemények készítése, mert nem nagyon rajongunk értük. Csak olyan tipikus karácsonyi édességeket szoktunk készíteni, mint a diós és mákos bejgli vagy kalács, ill. valamilyen krémes sütemény. Ennyi nekünk abszolút elég, úgy is épp eleget eszünk a főételből, alig marad már hely a sütiknek.
Most sem agyalom magam túl, hogy milyen édességgel lepjem meg a családot, de ebbe a bonbonba azonnal beleszerettem. Hihetetlen gyorsan megvan, rettentő finom, szaloncukornak is elkészíthető, sőt ajándékba is adható. Az biztos, hogy összedobok még egy adagot Advent 3. vagy 4. vasárnapjára. Ez most vendégeknek készült, akikről hamarosan beszámolok majd itt a blogon.
Szerintem érdemes dupla adagot készíteni belőle. ;)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

30 dkg dióbél
15 dkg aszalt sárgabarack
8-10 dkg baracklekvár
5 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (vagy ízlés szerint, a lekvár édességétől függően)
50 ml narancs- vagy citromlikőr (vagy narancslé, ha gyerekek is esznek belőle)
10 ml frissen facsart citromlé
2 ek. Portorico rum
20 dkg ét- és/vagy tejcsokoládé+1 ek. napraforgóolaj a bevonáshoz
cukorgyöngyök a díszítéshez
2-3 dkg tejcsokoládé a csíkozáshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A (késes aprítóval) durvára darált diót összekeverjük a nádporcukorral, a lekvárral és a rummal.
2. A felaprított aszalt sárgabarackot tálba tesszük, felöntjük a citromlével kevert likőrrel, és lefedve hagyjuk fél órát.
3. Az áztatott gyümölcsöt a likőrrel együtt alaposan összedolgozzuk a diós masszával, és nedves kézzel kb. 3 cm átmérőjű kis golyókat formázunk belőle. (Az enyémek 2 dkg-osak voltak.)
   
4. A csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, villa és kanál segítségével bevonjuk vele a golyókat – a felesleget hagyjuk lecsepegni –, és sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk. Néhány bonbont cukorgyöngyökkel díszítünk, és így hagyjuk megdermedni rajtuk a csokoládét.
5. A csokoládés díszítésre szánt tejcsokoládét gőz fölött megolvasztjuk, nejlonzacskóba kanalazzuk, a zacskó egyik csücskén egy pici lyukat ejtünk, és mintát rajzolunk a többi golyócskára. Száradni hagyjuk, majd a bonbonokat óvatosan leemeljük a sütőpapírról, és tálra/tálcára rendezzük, vagy tetszés szerint csomagoljuk, ha ajándékba szánjuk.

Túró Rudi házilag (ét- és fehér csokoládés)

Épp most olvastam, hogy az új rendelet szerint ez nem is magyar termék, hanem „csak” hazai, ui. van benne olyan összetevő, ami külföldről származik. Vajh' melyik lehet az? Mindegy! Akár magyar, akár hazai, nálunk mindenki ismeri és valószínűleg elég sokan szeretik is. Nálam a pöttyös volt a favorit. Csak volt. Talán 2 éve csodálkoztam rá, hogy sajnos ezt is megváltoztatták. Már ezt is – igen! Szégyen gyalázat. Így járt a vaníliás krémtúró is, ami azóta egy nagy rakás sz.. De maradjunk a Túró Rudinál!

Eme szívünknek oly kedves termék reklámpszichológiai kampányának megtervezésére a Budapesti Tejipari Vállalat 1968-ban Klein Sándort kérte fel, aki a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója volt. Klein úr a formaterv elkészítésével két hallgatóját bízta meg, de a termék neve az ő ötlete volt. Utóbbi vicces módon kisebb botrányt kavart, mert egyesek szerint pornográf asszociációkat szül. A rudi eredetileg egy túró-zsír-vaj keverékkel töltött, Eszkimó névre hallgató, szovjet édesség, amely a KGST országok közötti tanulmányút révén került hazánkba. Ezen a néven nálunk is gyártották 1968 előtt, de nem aratott sikert. Aztán a mi rudink jött, látott és győzött.

Még ma is szeretném, ha nem változtatták volna meg. Ezért a neten utánajártam a vélhetően jó receptnek, és megcsináltam házilag. Pont olyan lett, mint a régi, az eredeti Túró Rudi. :) A csokival való bevonás sajna nem egy üdítő foglalatosság, de vigasztaljon minket a végeredmény. ;)

Hozzávalók 16 darabhoz:

50 dkg tehéntúró
8 ek. porcukor
1 citrom reszelt héja
1 ek. citromlé
1 cs. zselatin fix
1 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy vanília esszencia (elmaradhat)
20 dkg étcsokoládé
20 dkg fehér csokoládé

elkészítés:

1. A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és alaposan összedolgozzuk. A masszát habzsákbatöltjük.
2. Egy tálcára sütőpapírt fektetünk és egyenletes nyomással Túró Rudi hosszúságú kígyókat nyomunk rá. Hűtőbe tesszük.
3. A kétféle csokoládét 1-1 fém tálba tördeljük, és gőz fölött megolvasztjuk. Az olvasztott csokoládéval bevonjuk a Rudikat. (Az aljukat nem kell, mert házilag nem lehet szépen kivitelezni.) Hűtőben dermesztjük, majd a megmaradt csokoládéval becsíkozzuk a túrós rudacskákat.

Diós-kókuszos répagolyó

Nem vagyok odáig az aprósütikért, ezért magamtól sosem készítenék. Anyukám kért meg rá, hogy én csináljam meg Karácsonyra a fodrásznőjétől kapott leírás szerinti kókuszgolyót. Állítólag török recept, de én máris "belenyúltam" egy hangyányit azzal, hogy csempésztem bele egy kis narancslevet. A kókuszgolyó rajongóknak szívből ajánlom.

 

 

Hozzávalók:

1 kg sárgarépa
20 dkg kristálycukor
kb. 1 dl víz
2 ek. házi készítésű vaníliás cukor
25-30 dkg durvára tört kakaós keksz
15 dkg durvára darált dióbél
1 narancs
kókuszreszelék a forgatáshoz

elkészítés:

1. A cukrot a vízben felolvasztjuk, beletesszük a megpucolt, kis lyukú reszelőn lereszelt répát, és lefedve megfőzzük. Ha szükséges, a vizet közben pótoljuk. Hűlni hagyjuk.
2. A megfőtt répát összekeverjük a vaníliás cukorral, és hozzáforgatjuk a diót, a kekszet, a reszelt narancshéjat és -levet.
3. A masszából nedves kézzel golyókat gömbölygetünk, majd kókuszreszelékbe forgatjuk.