Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Karamellizált zöldségleves csirkehússal

...a szenvedély íze, végre!

Néhány évvel ezelőtt futószalagon főztem a tartalmas zöldségleveseket, szinte mást sem ettünk, csak azt. Majd, ahogyan az nálunk lenni szokott, telítődtünk, és jó ideje már csak ritkán főzök ilyesmit. Amikor viszont igen, akkor mindig a nagy leves-ehetnék vágya hajt, és iszonyú jól tud esni. :)
Nemrégiben A szenvedély íze c. Juliette Binoche-mozi sok szempontból olyan szinten magával ragadott (mindkettőnket), hogy mindenképp elő akartam rukkolni valami jó kis rusztikus levessel. Persze, nem kívántam túlbonyolítani, és csupán a klasszikus leveszöldségek után nyúltam. Mint sokan mások, mi sem rajongunk a főtt zellerért, sőt a gyökér sem tartozik a kedvenceink közé, arról nem is beszélve, hogy az ezúttal szándékosan nagy darabokra vágott főtt hagyma sem tűnt túl étvágygerjesztőnek a lében úszkálva. Gondoltam, teszek egy próbát, és minden, levesbe belefőtt zöldséget külön-külön megkaramellizálok, majd így teszem vissza a kondérba. Azon túl, hogy a csodálatos illat körbelengte az egész konyhát, udvart, a leves kóstoláskor is fantasztikus élményt nyújtott – hasonlót, mint maga a film. :) Rögtön tudtam, hogy ezt újra meg kell csinálnom, de inkább piaci, nem pedig bolti zöldségekből, és akkor majd jól lefotózom.
Pár nappal később be is szereztük a hozzávalókat, és még a piaci árusnak is elregéltem a karamellizálás adta örömöket, ill. új távlatokat. Ő pedig közölte, hogy ezt neki is ki kell próbálnia, mert amúgy ő is utálja a főtt zellert és gyökeret. :D
Nagy boldogan hazahoztuk a „zsákmányt”, és akkor bumm, estére lebetegedtem/-tünk! Az akkori kornyadt állapotunkban pláne jól jött volna ez a kis leveske!
A zöldségek napokig várták sorsukat a hűtőben, mire (majd' egy héttel később) végre teljesíthették küldetésüket. Ám – részben az utálatosan kevés fokozatú indukciós főzőlap (amin vagy nagyon lobog, vagy meg se moccan a lé) és talán a betegség utáni elcsigázottság miatt is – ezúttal kissé túlfőztem a zöldségeket (a hagymát sem úgy daraboltam, ahogy először), amelyek ettől kevésbé mutatós módon, a karamellizáltságukat szinte teljesen elrejtve (a husi nem különben) néztek vissza rám a fotózásra kirakott tányérból. Van ilyen: sokszor elsőre, eltervezettség nélkül szebb az étel, mint komolyan rákészülve és megkomponálva. De bízom benne, hogy azért így is hihető az ítélet, miszerint ez a tartalmas, vasárnapi levesként is tálalható fogás tényleg naaagyon finooom! ;)
Anyaaa, innen üzenem, hogy ha legközelebb betegek leszünk, ezt a levest főzd meg nekünk! ;)

 

Hozzávalók:

2 egész csirkecombfilé (kb. 30 dkg)
1 kisebb csirkemellfilé (kb. 30 dkg)
3 kis öklömnyi, friss zellergumó (pucolva kb. 30 dkg)
1 nagy, friss petrezselyemgyökér (pucolva kb. 15 dkg)
2 nagy, édesebb fajta sárgarépa (pucolva kb. 20 dkg)
2 batáta (pucolva kb. 30 dkg)
4 nagyobb fej vöröshagyma (pucolva kb. 50 dkg)
1 nagy fej fokhagyma (pucolva kb. 5 dkg)
2 kis csokor zellerzöldje
2 kis csokor petrezselyemzöldje
1 ek. Provence-i fűszerkeverék
1 ek. ételízesítő (színezőanyag- és ízfokozómentes)
1 tk. majoránna
1 tk. oregánó
1 tk. tárkony
1 mk. őrölt babérlevél
½ mk. őrölt szerecsendió
késhegynyi csilipehely (habanero chili)
őrölt fekete bors
só
suhintásnyi finomliszt
3 ek. szilárd mangalicazsír
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2,2 l víz (egy része lehet zöldség- vagy húsalaplé)
4 csapott tk. finomítatlan nádcukor
kevés olívaolaj

elkészítés:

1. A zeller és a gyökér zöldjét folyó víz alatt lemossuk, lerázzuk. A zellerzöldet az egyik csokor petrezselyemzölddel együtt zsineggel összekötjük. A másik csokor petrezselymet felaprítjuk.
2. A többi zöldséget megtisztítjuk/meghámozzuk, mindegyiket rusztikusra daraboljuk. A vöröshagymákat negyedeljük. A fokhagymagerezdek egyik végét keresztben bemetsszük.
3. A kicsontozott csirkecombot a mellfilével együtt nagyobb darabokra vágjuk. Kevés őrölt borssal, sóval fűszerezzük, megszórjuk egy kis liszttel, és alaposan összeforgatjuk. Serpenyőben, 2 evőkanál felhevített zsíron hirtelen átsütjük. Félretesszük.
4. A többi zsírt nagy lábasban felhevítjük, rátesszük előbb a zeller- és a gyökérdarabokat, és lefedve pároljuk. 2-3 perc elteltével a répát, a batátát, a vörös- és fokhagymát is hozzáadjuk, enyhén megsózzuk, és kétszer megkeverve 3-4 percig pirítjuk.
5. A tűzről lehúzva megfűszerezzük, rátesszük az elősütött húsdarabokat, a fele mennyiségű aprított petrezselyemzöldet, az összekötözött zeller- és petrezselyemzöldet, és felöntjük 2 l hideg vízzel. Közepes lángon felforraljuk, majd a főzés intenzitását mérsékeljük, és a levest majdnem teljesen lefedve, gyöngyözve addig főzzük, hogy a zöldségek roppanósra puhuljanak benne. (Leghamarabb az édesburgonya fő meg, azt kivehetjük a levesből, amíg a többi zöldség is elkészül.)
6. A levest félrehúzzuk a tűzről. Kiszedjük belőle a zeller és a petrezselyem zöldjét, kinyomkodjuk, a felfogott levet pedig visszaöntjük a levesbe. Külön tálkákba kiszedjük továbbá a szétmállott hagymát, a fokhagymát és a többi zöldséget is. (A zeller, a gyökér, sárgarépa, batáta mehet ugyanazon tálkába.)
7. A keményítőt csomómentesre keverjük 2 dl vízzel, kevés forró levessel, és kissé besűrítjük vele a tűzre visszatett, forrásban lévő levest. Elzárjuk alatta a lángot.
8. Serpenyőben pici olívaolajat hevítünk, és 1 csapott teáskanál nádcukorral megpörgetve, megkaramellizáljuk rajta a vöröshagymát és a fokhagymát. A levesbe szedjük.
9. A többi olívaolajon 2-3 részletben – a fennmaradó cukor hozzáadásával – megkaramellizáljuk a többi zöldséget is, majd ezeket is visszatesszük a levesbe. Kitálaljuk.
   

Megjegyzés, tipp:

Ha csak tehetjük, otthon nevelt csirkéből, és saját termesztésű zöldségekből készítsük. ;)
Tény, hogy a főtt zöldségek levesből való kihalászása kicsit molyolósabb feladat, de megéri bíbelődni vele, mert az eredmény önmagáért beszél. ;)
Aki fokozni akarja az élvezetet, az – a leves igen laktató és kalóriadús volta ellenére – elropogtathat mellé egy szelet olívaolajjal vagy vajjal megkent, sóval megpörgetett, pirított kalácsot vagy kenyeret. Mi kipróbáltuk, és naná, hogy így aztán pláne pazar élményt nyújt! :D

 

 

 

 

Ezogelin çorbası – török vöröslencse-leves (vegán)

 

 

 

Úgy két éve annak, hogy kb. egy éven át szinte kizárólag zöldségleveseket ettünk, mindenféle fincsi levesbetétekkel gazdagítva. Bár akkor jelentősen gyarapíthattam volna a blog levesekre vonatkozó részét, én mégsem ontottam magamból a recepteket, mert általában mindig ugyanazt a 6-7 levest váltogattam. Csak a felhasznált zöldségek arányán és fűszerezésén változtattam. Így aztán nem került sor más népek vagy akár a saját hazánk különféle leveseinek a bemutatására. Persze, azért így is gyarapodott a levesreceptek száma. :) Aztán, amilyen hirtelen rászoktunk, olyan váratlanul abba is maradt a készítésük, sőt hosszú hónapokon keresztül totálisan mellőztük a levesevést. Mostanában viszont újra elkezdett hiányozni, így végre sor kerülhetett erre a török levesre. A vicc az, hogy pont nem bírom a mentát, ami pedig az ízesítését tekintve, ennek az ételnek a lényege. :D Én nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle. Szerintem anélkül is megállja a helyét, sőt annyira ízlett nekünk, hogy menta ide vagy oda, biztos hogy nem utoljára főztem. :)
Egyébként az „ezogelin” kifejezés jelentése totális x-akta volt számomra, még a gugli fordítónak sincs róla fogalma, hogy egyáltalán milyen nyelvről van szó (hiába próbálta elhitetni velem, hogy angol), nemhogy a jelentéséről. :D De én csak nem hagytam annyiban a keresést, és végre fény derült a nagy titokra: ezo=szép, gelin=menyasszony. A leves tehát – egyes források szerint – egy, a szépségéről elhíresült, az 1900-as évek elején élt török fiatalasszonyról, Ezo Gelinről kapta a nevét, aki a háborús időkben az otthonában talált alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt (ejtsd: ézogelin csorbásze).
A fűszerezést természetesen a saját szánk íze szerint alakíthatjuk: tehetünk bele bazsalikomot, petrezselymet – ahogy én is –, kakukkfüvet, vagy kihagyhatjuk belőle a pirospaprikát, és nem vegán módra, olaj helyett vajjal is készíthetjük. Több lével is főzhetjük.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
7 dkg vörös lencse
6 dkg bulgur
2 dkg kerekszemű rizs (elhagyható)
2 tk. sűrített paradicsom
1 tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. őrölt pirospaprika
friss vagy szárított menta ízlés szerint
őrölt bors
só
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
1 l zöldségalaplé vagy víz, esetleg fele-fele arányban

a tálaláshoz:
2 ek. olívaolaj
½ mk. őrölt csili
½ friss citrom
aprított petrezselyemzöldje (elhagyható)
mentalevélke a díszítéshez (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a felhevített növényi olajon fedő alatt, kis lángon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és kevergetve, még 1 percig pirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a sűrített paradicsomot, és a tűzre visszatéve, fedő nélkül pirítjuk további 2 percig, miközben néha megkeverjük.
3. Hozzáadjuk az átmosott vörös lencsét, a rizst, 1 percet kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével.
4. Sóval, borssal, bazsalikommal, aprított friss (vagy szárított) mentával ízesítjük, és fedő alatt, néha megkeverve kb. 20 percig főzzük.
5. Beletesszük a bulgurt, és lefedve, további kb. 10 perc alatt készre főzzük a levest. Ha szükséges, forró vízzel pótoljuk a levét.
6. A tálaláshoz az olívaolajat felhevítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az őrölt csilipaprikát.
7. A levest kitálaljuk, meglocsoljuk a csiliolajjal, friss citromlével ízesítjük, és mentalevéllel díszítjük.

 

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.

 

Birsalmás sültfokhagyma-krémleves

 

Vagy sültfokhagymás birskrémleves. :D Igazából mindegy, mert a gyümölcs és a zöldség aránya kb. azonos. Ezt a levest az utolsó birsalma felhasználására ötlöttem ki. Erről az utolsó birsalmáról pedig azt érdemes tudni, hogy „ő” nőtt a legnagyobbra és ragaszkodott legtovább az anyjához, mármint a fához, ami megérlelte. Naponta csekkoltuk, hogy ott lóg-e még. Aztán egyszer csak hopp, már a földön heverve üdvözölt bennünket, és felhasználásra kínálta magát. :D
De ne tévesszen meg senkit a hozzávalóknál írt 20 dekányi gyümölcsmennyiség, mert én ennek a méretesre nőtt birsnek csak egy részét tettem bele az ételbe. Maga a leves kellemesen savanykás, és a fokhagymaíz nemhogy nem dominál, de nem is igazán érezhető, csupán jó alapot ad neki. A Kutyafül kétszer is szedett belőle. :)

 

Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
20 dkg birsalma (magház nélküli mennyiség)
3 fej fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
3 ek. olívaolaj
1,5 dl félédes fehérbor vagy almalé
1 tk. morzsolt rozmaring
őrölt fehér bors
só
3 ek. agavé szirup (vagy ízlés szerint)
1 ek. finomítatlan nádcukor
3 dl zöldségalaplé
3 dl víz
1 dl habtejszín

a tálaláshoz:
3-4 zsemle vagy kifli
kb. 5-6 dkg reszelt parmezán
vaj

elkészítés:

1. A fokhagymát héjastól gerezdjeire szedjük, beletesszük a sütőpapírral bélelt tepsibe, meglocsoljuk 1 evőkanál olívaolajjal, megpörgetjük kevés sóval, és 220°-os sütőben kb. 15 perc alatt puhára sütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd kinyomkodjuk a héjából.
2. Az ép héjú birsalmát alaposan megsúroljuk, cikkekre vágjuk, magházát kivesszük, és héjastól vékonyra szeljük.
3. A megtisztított, felaprított vöröshagymát a többi olajon üvegesre pároljuk, majd rátesszük a birsalmát, enyhén megsózzuk, és fedő alatt kissé lepirítjuk.
4. A sült fokhagymagerezdeket a birsalmás alaphoz keverjük, felöntjük a borral, és 2-3 perc alatt puhára pároljuk a gyümölcsöt.
5. Megfűszerezzük, hozzáöntjük a vízzel szaporított alaplevet, felforraljuk, majd leturmixoljuk.
6. A levest habtejszínnel selymesítjük, utánasózzuk, agavé sziruppal és nádcukorral édesítjük. Elzárjuk alatta a lángot.
7. A zsemléket felszeljük, megkenjük vajjal, és sütőben megpirítjuk. Megszórjuk reszelt parmezánnal, és a sütőbe visszatéve ráolvasztjuk. A sajtos pirítósokat a leveshez kínáljuk.

Paradicsomos cukkinikrémleves parmezános kukoricagombóccal

 

 

Kutyafuttában készült ez a leves és a fotók is. És ha ennek köszönhetően kevesebb kép került volna be ebbe a bejegyzésbe, akkor annak biztosan jó páran örülnének, akik nem szeretnek sokat görgetni. ;) De nem így lett, most is ragaszkodtam a 6-os számhoz. :D
A cukkinikrémleves egyébként nem tartozik a kedvenceim közé, legalábbis az a változata, amit pár éve tettem fel a blogra. Annál ui. dominált a névadó zöldség íze. Ez a mostani viszont más, és aki erőteljes cukkini ízre számít, annak ez talán csalódás lesz. Tudom, nem éppen jó reklám ez ennek a levesnek, de akinek hozzám hasonlón nem a szíve csücske a cukkini, annak meg pont, hogy kellemes élmény lehet, hogy nem markáns a benne lévő zöldség aromája. :)
Szokás szerint laktatóra sikeredett – hála a gombócoknak –, és kimondottan ehetőre is – köszönet érte a szakácsnőnek, azaz nekem! :D Rövid időn belül háromszor is megfőztem.

 

Hozzávalók 2 személyre:

Leveshez:
1 cukkini
1 közepes paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
1 csilipaprika
1 ek. Toscana fűszerkeverék
½ tk. őrölt kurkuma
őrölt fekete bors
só
2 ek. citromlé
1 ek. finomítatlan nádcukor
4 dkg vaj
0,5 dl habtejszín
8 dl zöldségalaplé

Gombóchoz:
2 tojás
1 tk. sűrített paradicsom
1 tk. Toscana fűszerkeverék
őrölt szerecsendió
só
10 dkg reszelt parmezán
10 dkg konzervkukorica
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

elkészítés:

1. A paradicsomot 3 helyen bemetsszük, forrásban lévő vízbe áztatjuk 1-2 percre, majd lehúzzuk a héját, és a gyümölcshúst feldaraboljuk.
2. A szeletekre vágott vöröshagymát a felaprított csilivel együtt enyhén sózzuk, és a felhevített vajon üvegesre pároljuk.
3. Rátesszük a meghámozott, feldarabolt cukkinit a paradicsommal együtt, a kurkuma kivételével a fűszerekkel ízesítjük, és 2-3 percig pároljuk.
4. Felöntjük annyi alaplével, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
5. Hozzáadjuk a kurkumát, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a többi alaplevet, majd a tejszínnel krémesítjük, és újra felforraljuk.
6. A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, a masszából nedves kézzel gombócokat formázunk, és a forrásban lévő leveshez adva, készre főzzük. Cukorral és citromlével ízesítjük. Tálaljuk.

Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével

 

Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya készítette becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsítottak. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó
só
10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

a tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:

1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
3. A levest turmixgépben leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.

Parmezános túrógombóc leves

Elharapódzóban van nálam a gombócmánia. :D Akkor legalábbis biztos, ha levesről van szó. Ha ui. ilyen típusú levesbetét van a tányérban, nem is kell mellé egyéb – sem darabos formában lévő zöldség, sem hús. Persze ezekkel is lehet még pluszban gazdagítani a levest – szoktam is, persze most a hús kivételével –, de az akkor már inkább a hideg évszakot idézi. Igazából ebben a levesben is van egy kis zöldség, csak épp krémesítve. Ha a múltkori levessel kell összehasonlítanom, akkor bizony nem tudok hatalmas különbségről beszámolni, legalábbis ami a készítésmódját illeti, hiszen mindkettő alapja ugyanúgy pürésített burgonya és hagyma. Az eltérés elsősorban a kétféle krumpli használatában keresendő – ettől lett teljesen más a két leves. Végtére is, ez a lényeg: az ízek!
Ezt sem először (és nem is utoljára) főztem meg, annyira tetszett mindkettőnknek. És most is elmondhatom, amit a múltkor: ezután nem kívántuk a 2. fogást. :)

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg krumpli, hámozva
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt pirospaprika
késhegynyi őrölt csípős paprika
½ mk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
1 ek. morzsolt oregánó
1 csapott ek. morzsolt bazsalikom
só
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 csapott ek. cukor
1 kis csokor petrezselyemzöldje
1 ek. szilárd mangalicazsír
1,1 l zöldségalaplé vagy növényi főzet petrezselyemből
1 dl habtejszín
25 dkg túró
2 tojás
8 dkg reszelt parmezán
1 tk. Toscana fűszerkeverék
5 dkg tönkölybúzadara
3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a fokhagymával a felhevített zsírra tesszük, meghintjük sóval, és megpároljuk. Hozzákeverjük a borsot, rátesszük a feldarabolt krumplit, és kissé lepirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a kétféle paprikát, a köményt, az oregánót, a bazsalikomot, és összeforgatjuk a paradicsompürével. Felöntjük annyi alaplével (vagy zöldfőzettel), amennyi épp ellepi (ha van, beletesszük a zsineggel összekötött petrezselymet), és a tűzre visszatéve puhulásig főzzük.
3. A levest botmixerrel krémesre dolgozzuk, hozzáöntjük a többi alaplevet, és épp csak összeforraljuk. A tejszínnel krémesítjük, és kevés cukorral édesítjük.
4. A túrógombóchoz a felvert tojást sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesítjük, összedolgozzuk a túróval, a reszelt sajttal, a búzadarával, és amint a dara megdagadt benne, hozzákeverjük a lisztet.
5. A masszából nedves kézzel kis golyócskákat formázunk, és a forrásban lévő levesbe potyogtatjuk.
6. Amint a gombócok feljöttek a leves felszínére, további 2 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kitálaljuk az ételt.

Juhtúrós-zöldséges kölesfelfújt tejfölös joghurtöntettel

Az utóbbi napok nem éppen a főzésről szóltak, ui. nem volt szabad megerőltetnem magamat, de mivel utálom sokáig lógatni a lábamat, abból az időből, amit az itthoni munkavégzésre engedélyeztem magamnak, inkább az édességkészítéshez csíptem le. Úgyhogy ebédre jobbára csak a könnyen és gyorsan kivitelezhető étkek maradtak. A hűtőben fellelhető néhány alapanyag lejárati ideje miatt viszont már kezdtem aggódni, így hát olyan ételt kellett kitalálnom, amibe ezeket egyszerre belepakolhatom, sőt legalább felhasználhatok egy nagyobb mennyiséget a polcon minimum 2 hónapja felbontatlanul álló kölesből. Az alapötlet egy másik gasztroblogról származik – habár sós rizskochhal máshol is találkozhatunk –, de én rizs helyett kölest használtam, ill. a készítés módjában is van némi eltérés. Sőt a többi hozzávalón is variáltam egy csöppet.
Mivel a kölesfelfújt édes változatát imádom, tudtam, hogy sósan is működni fog. Bár cseppet sem nevezhető bonyolultnak, mint ahogyan az elkészítése sem hosszadalmas, de nekem most a zöldségek felaprítása, lereszelése is bőven elég volt. A munkám eredménye ettől függetlenül igencsak szerethető lett, arról nem is beszélve, hogy a mennyiségét tekintve megkíméltem magam attól, hogy másnap is főzzek. :D
Magában is laktató, de köretként is ehetjük.

Hozzávalók 4 személyre:

Kölesfelfújthoz:
30 dkg bio köles
1 fej (kb. 10 dkg) vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
½ kaliforniai paprika (kb. 10 dkg, nálam zöld színű)
5 dl zöldség- vagy csirkehúsalaplé
2,5 dkg mangalicazsír
20 dkg cukkini
15 dkg juhtúró
10 dkg reszelt Cheddar sajt
8 dkg vaj + a sütőtálhoz
4 nagy tojás
1 tk. őrölt kurkuma
1 ek. morzsolt oregánó
őrölt színes bors
só
2 ek. aprított petrezselyemzöldje + a tálaláshoz

Tejfölös joghurtöntethez:
4 púpozott ek. tejföl
4 púpozott ek. görög joghurt
őrölt színes bors
agavé szirup

elkészítés:

1. A finomra vágott hagymát az aprított fokhagymával és a paprikával együtt a lábasban felhevített zsíron megdinszteljük.
2. Hozzáadjuk az átmosott, lecsepegtetett kölest, és megfuttatjuk a hagymás alapon. Felöntjük a forró alaplével, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük. Hagyjuk langyosra hűlni.
3. A meghámozott, nagy lyukú reszelőn lereszelt cukkinit megsózzuk, és negyedórát állni hagyjuk.
4. A puha vajat önmagában kihabosítjuk, a tojások sárgájával tovább habosítjuk, majd belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet. A fűszerekkel ízesítjük.
5. A kölesbe vegyítjük a levétől kinyomkodott cukkinit, a juhtúrót, a reszelt sajtot, és hozzádolgozzuk a kikevert tojássárgáját. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert fehérjét.
6. A kölesmasszát elosztjuk a kivajazott sütőtálban, és megsütjük. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd szeletekre vágjuk, és megszórjuk aprított petrezselyemmel, juhtúróval.
7. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, és a felfújt mellé kínáljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:
A különféle márkájú kölesek főzési idejében vannak eltérések, ezért a felhasznált folyadékmennyiség változhat. Én a dm saját márkás bio kölesét szeretem a legjobban, mert nagyon gyorsan megfő.