2014. június 30.

Vörösbab saláta paradicsommal





Volt még egy adag babkonzervem és némi paradicsomom, lila hagymám pedig szokás szerint egy rekesszel. :D Más egyébből nem is tudtam volna salátát rittyenteni a maradék husihoz. Kicsit izgultam, hogy a Kutya mit szól majd hozzá, ui. még sosem csináltam ilyet. Az öntetet is olyan majdcsak-megeszi-valahogy alapon kutyultam össze, aztán pedig csodálkoztam, hogy örömmel bepuszilta. Ezek szerint nem rontottam el. Utólag megnéztem a neten, hogy a babsalátához valóban jól illik az ecet. :)




Hozzávalók 1 személyre:

10 dkg konzerv vörösbab

2 kis paradicsom

1 kis lila hagyma fele
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. balzsamecet
1 mk. nyírfacukor
őrölt fekete bors
1 tk. szezámmag

elkészítés:
  1. A babot alaposan átmossuk és lecsepegtetjük. A hagymát megtisztítjuk, félbevágjuk és vékonyra szeljük.
  2. A paradicsomot megmossuk, megszárítjuk, felkockázzuk, és tányérba téve összeforgatjuk a többi zöldséggel.
  3. Az öntet hozzávalóit összekeverjük, meglocsoljuk vele a salátát, és tálalás előtt meghintjük szezámmaggal.








2014. június 27.

Ananászparfé csokis keksztálkában





Nem túl sűrűn nézem a blog emilcímét, de 2 héttel ezelőtt valamiért úgy éreztem, ideje meglesni, hátha üzent valaki a kanalamnak. :D És tessék, ott virított virtuális postaládámban egy levél, ami egy kedves felkérést tartalmazott. Eszem ágában sem volt nemet mondani rá, mert olyan termékekről szereztem tudomást, amiket örömmel népszerűsítek. A Bálint Cseppek gyógynövényekből előállított étrendkiegészítő készítményeit, azaz az ún. Bálint cseppeket és -csemegéket, hidegen sajtolt magolajokat, tinktúrákat és egyéb készítményeket mindenképp érdemes megvásárolni, ha fontos számunkra az egészséges táplálkozás. Nekem biztos az, és szerintem egyre többen érezzük úgy, hogy ideje lenne gátat szabni a tartósítószerektől és ízfokozóktól hemzsegő, élelmiszernek nevezett akármik fogyasztásának.
A Bálint Csemegék a fent említett cég új termékcsaládja. Érdekességük, hogy fagyasztva szárításos eljárással készültek, 100%-ban gyümölcsöt/zöldséget tartalmaznak, és nincs bennük sem hozzáadott cukor, sem pedig tartósítószer. Jól használhatóak joghurtok, fagylaltok, teák ízesítésére, felhasználhatjuk süteményekhez, desszertekhez, sőt akár gyümölcslevesekhez is.
Vegetáriánusok, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják, kiválóan alkalmazható a különböző diétákhoz.
A nyárra való tekintettel én ezúttal fagyit készítettem fagyasztva szárított ananász felhasználásával. Korábban már próbálkoztam ananászos fagylalttal, de az nem ízlett ennyire. Most sokkal krémesebb, lágyabb lett, és az ananász ízét is intenzívebbnek éreztem, a tojás aromája pedig nem volt tolakodó. Ennek a fagyinak az is nagy előnye, hogy amikor megolvad, nem esik össze annyira, hanem megőrzi a mascarponés krém jellegét.
Akár haraphatjuk is a keksztálkának köszönhetően. :)






Hozzávalók 12 darabhoz (950 g fagylalthoz):

Parféhoz:
1 cs. (5 dkg) fagyasztva szárított ananász
6 tojássárgája
1 egész tojás
4 ek. citromlé
10 dkg nyírfacukor
45 dkg natúr joghurt
25 dkg 12%-os tejföl
4 dl tejszín

Csokis keksztálkákhoz:
recept itt

Díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé
2 ek. hántolt, egész mandula

elkészítés:
  1. Az előkészületekhez egy szűrőtálat kibélelünk jó nedvszívó képességű ruhával, aláteszünk egy tálat, és a szűrőbe borítjuk a joghurtot és a tejfölt. Tányérral lefedve hűtőbe tesszük, és 3 napig hagyjuk, hogy a savó kicsöpögjön belőle. Közben egyszer kicseréljük alatta a konyharuhát. Ezután már dolgozhatunk is vele. (A tejfölös joghurtkrémsajtot helyettesíthetjük 25 dkg mascarponéval is.)
  2. A parféhoz a tojássárgákat az egész tojással, a citromlével, 5 dkg cukorral fém keverőtálba tesszük, és gőz fölött addig keverjük, amíg puding állagú nem lesz. A krémet levesszük a vízfürdőről.
  3. A tojáskrémet simára keverjük a tejfölös joghurtkrémsajttal (ez utóbbi nekem 28 dkg lett), valamint 5 dkg nyírfaporcukorral. Hozzáadjuk a szárított ananászt, és hagyjuk, hogy megszívja magát nedvességgel.
  4. A tejszínt kemény habbá verjük, óvatosan az ananászos krémhez forgatjuk, majd a parféalapot jól zárható, tiszta, műanyag dobozba simítjuk. Min. 4-5 órára fagyasztóba tesszük. Tálalás előtt 20 perccel kivesszük a mélyhűtőből.
  5. A díszítéshez a csokoládét gőz fölött felolvasztjuk. A mandulát durvára daráljuk vagy késsel összevágjuk, és zsiradékmentes serpenyőben enyhén megpirítjuk.
  6. A parféból 12 gombócot formálunk, és mindegyik keksztálkába beleültetünk egyet. A tetejüket meglocsoljuk 1-1 evőkanál olvasztott csokoládéval, megszórjuk tört mandulával, és máris tálaljuk. (A maradék parfét visszatesszük a fagyasztóba, vagy újabb gombócokkal pótoljuk a megüresedett keksztálkákat.)








2014. június 26.

Rozskenyér





Egyszer már sütöttem rozskenyeret bajor rozskenyér néven, de abban fele-fele arányban volt rozs-, ill. fehér liszt. Nagyon ízlett, de most olyat szerettem volna, amiben szinte csak rozsliszt van. Kicsit féltem tőle, mert nem igazán tudtam, milyennek kell lennie a tésztának nyersen. Miután megkelt, még mindig nem nyugodtam meg, mert úgy tűnt, mintha nem élne a tészta. Amikor a sütőformába beletettem, úgy nézett ki, mint „aki” a halálán van, mégis meglepett, mert végül is megkelt. Amikor azonban megszegtem, már nem aggódtam, mert bár nem lett valami magas, mégis pont úgy nézett ki, mint azok a jó kis sűrű, osztrák rozskenyerek, amiket fél centi vékonyra szelve tettek elém anno, amikor gyerekkoromban Ausztriában nyaraltunk. Szerettem az ízét és az állagát még akkor is, ha alapvetően fehér kenyér kedvelő vagyok. Itthon mégis sokáig csak fehér kenyér került az asztalra. Aztán telt-múlt az idő, és valahogy becsempésződött az étrendünkbe a bolti magvas kifli, a Graham zsemle, majd pedig ahogy elkezdtem magam készíteni a kenyeret, egyre többször vegyítettem a liszteket. Igazi rozskenyeret azt az egy alkalmat kivéve mégsem sütöttem. A fogyókúránk miatt most viszont csökkentenem kell a fehér liszt használatát. Szerencsére mindketten szívesen eszünk másféle lisztből készült kenyeret is, így nem okoz gondot a váltás. :)




Hozzávalók 1 formakenyérhez:

40 dkg világos rozsliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg + 1 ek. fehér kenyérliszt
1 ek. só
1,5 ek. olívaolaj
2 dkg élesztő
1 tk. méz
kb. 2 dl langyos víz

elkészítés:

  1. Az elmorzsolt élesztőt simára keverjük 1 evőkanál kenyérliszttel, valamint 1 dl langyos, mézes vízzel, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A sóval vegyített lisztkeverékhez adjuk az olajat, a felfuttatott élesztőt, a többi vizet, és tésztává dagasztjuk. (Ez a fajta tészta kicsit másként viselkedik, mint a fehér lisztből készült. Keményebb, gyurmához hasonló tapintású, és megkelve látszatra szárazabb, érdekes felületű.) Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett deszkán finoman átgyúrjuk, megformázzuk, sütőpapírral bélelt sütőformába tesszük, és tetejét 4 helyen éles késsel bevágjuk. Letakarva újra megkelesztjük.
  4. A kenyér tetejét megkenjük vízzel, megszórjuk teljes kiőrlésű rozsliszttel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc






2014. június 25.

8. "Induljon a banzáj, essen szét a ház!"


Tudtuk, hogy hatalmas meló lesz. Mégis minden nap örömmámorban úsztunk, mert flottul haladt minden. Szinte hajszál pontosan a tervek szerint, ahogy elképzeltük. Azt hiszem, ez egyrészt annak köszönhető, hogy időben elkezdtünk megszervezni mindent, ill. olyan mestereket sikerült szereznünk, akik tudták tartani a határidőket. Másrészt a VÉGZET biztos így rendelte. :)

A munkálatokat megelőző napokban kialmoztam a lomkamrát - odaajándékoztam mindent az egyik szomszédnak, akivel együtt kölcsönösen örültünk ennek a haditettnek. Én azért, mert végre megszabadultam az évek alatt felszaporodott, számomra csupán haszontalannak tekintett dolgaimtól, ő meg azért, mert tovább hordhatja/használhatja vagy ő is túladhat rajta. Most nyilván kicsit megint elkezdett szeretni (nem mintha vágynék erre), és talán ismételten rájött, hogy mégsem vagyok olyan gonosz boszorka, mint megboldogult színpados korszakomban, amikor banyából leánnyá alakultam. Ezen felbuzdulva még azt is meg merte kérdezni, mennyibe' van a felújítás, és bátorkodott javasolni, hogy legyenek színesek a falaink. No comment!

Húsvét hétfőjének reggelén - míg mások meghitten szelték a sonkát és pucolták a tojást, majd pedig körbelocsolták a rokonokat, barátokat, valamint begyűjtötték a piros (csoki)tojásokat - mi zsákokban hordtuk le az összes motyónkat, legyen az ruha vagy egyéb más használati tárgy, és koppanásig töltöttük velük a lomkamrát, ill. a fontosabbakat átcuccoltuk ideiglenes lakhelyünkre. Az biztos, hogy térdízületeink koptatásához most is jelentősen hozzájárultunk a sok lépcsőzéssel, akárcsak tavaly, amikor is az osztrák szurdoknézegetési mániánk miatt kb. a Holdig jutottunk, annyiszor mentünk fel- s le, igencsak megterhelve ezzel a futóműveinket.
Utolsó lépésként a 4 macskagyerekünket is átköltöztettük, és kíváncsian figyeltük, hogyan hat rájuk a környezetváltozás. Aznap éjjel ugyan nem sokat aludtunk, de másnap már megnyugodva konstatáltuk, hogy a cickányoknak mit sem számít, hol laknak, de az már annál inkább, hogy mi körülöttük legyünk.
Másnap 4 különböző bútorszállító, ill. kedves ismerős vagy rokon vitte el és kapta meg ajándékba az összes bútorunkat, szinte egymásnak adva a kilincset. Pár óra alatt teljesen kiürült a lakás, és mi ott álltunk a nappali közepén. Nagyon vigyorogtunk. Elsősorban nem is amiatt, mert a holmijainkat javarészt pénzzé tettük - és ahelyett, hogy az elvitel számunkra jelentett volna kiadást, még a szállítók fizettek nekünk azért, hogy pl. megkapják a tetszetősebb berendezési tárgyakat, a hűtőt, a tévét és egyéb elektromos kütyüt -, hanem attól voltunk olyan jókedvűek, hogy végre eljött ez a nap is. Szabad lett a pálya.

Harmadnap beindult a kégli szétbombázása, és örömteli búcsút intettünk a régi villanyvezetékeknek. Negyednapra javarészt bekerült a falba az új elektromos hálózat (persze volt vele még munka rendesen ezután is), azt követően pedig az ócska vízvezetékektől is elköszöntünk.











Ez az 5. nap volt az egyik legcsodásabb, mert végre megszabadulhattunk a retro fílinget legerőteljesebben képviselő csempétől, a műkő járólapoktól és a nemkívánatos beton elemektől is. Ezeket 2 ügyes srác cuppantotta le a helyéről, és a Kutya apukája is segédkezett a törmelék lehordásában. A lakás ebben a formájában majdnem úgy nézett ki, mint 40 évvel ezelőtt, amikor építés alatt állt, és amikor én magam is még Anya pocakjában laktam. Nagy volt az öröm, amikor egy abból az időből való napilap is előkerült a falból, büszkén hirdetve a tényt, hogy papírral is szépen meg lehet erősíteni a ház „tartópilléreit”, nem csak a jó öreg téglával; sőt nagyszerű hézagpótlóként is funkcionálhatott a boldog (purhabmentes) időkben. Valóban vicces volt kezemben tartani ezt a megsárgult nyomdaipari terméket, mert a bontás előtt még poénkodtam is, hogy kíváncsi vagyok, megajándékoz-e bennünket a ház egy múltbéli, papír alapú emlékkel. Nem kellett csalódnom, az „időgép” valóra váltotta a vágyamat.







 



Ha már a bontásról van szó, meg kell említenem, hogy ez a ház és környező társai egy bizonyos építési cég szégyene voltak annak idején, a falak és a padló ui. egyenetlen és ferde, a szigetelés meg szinte nem is létezik. Tök jó lehet csőtörés vagy egy komoly árvíz idején, mert minden befelé folyna a lejtésnek hála. (Ezt a jópofa folyási irányt egyszer megtapasztaltam, amikor felborítottam a felmosóvizes vödröt.) A szigetelés hiányát pedig naponta tapasztaljuk, hiszen éppen, hogy csak a durvább élettani hangok nem szűrődnek át a födémen vagy a válaszfalon, de minden egyéb igen. Nem véletlenül ébredünk fel minden nap hajnali 6-kor, hiszen nálunk a „vekker” ébresztőhangja bagós köhögésre van beállítva, amit nem sokkal később a szokásos lépcsőházi zajok követnek akkora erővel, mintha nem is lenne bejárati ajtónk.
Érdekes volt lecsupaszítva látni a falakat - így fény derült a turpiszságra. Sebaj, mi a meztelen tégláknak is úgy örültünk, mint lyukas cipő a foltozóvargának, mert számunkra ez azt jelentette, hogy sínen vagyunk.












Ezen munkálatok közepette nekem nem sok dolgom volt (egyelőre), max. kávét és csokit áthordani a srácoknak, ebédet főzni a munkában megfáradt Kutyánszkinak, felmosni a lépcsőházat, belakni az albérletet, illetve majdhogynem fotóriporterré lényegülve naponta kattintgattam a pillanatmegörökítő gépezetet. Tettem ezt egyrészt azért, mert milyen jó lesz majd egyszer visszanézni a különböző kicsomagolási fázisban leledző lakás képeit, hiszen biztosan lesznek majd olyan napok, amikor elfelejtünk örülni annak, hogy mi változtattuk át olyanná, amilyen most. Másrészt nem árt tudni, merre is futnak a vezetékek és a csövek, nehogy egy későbbi alkalommal rossz helyre üssük a szöget. Harmadrészt pedig muszáj volt megmutatnom mindezt a Barátnőmnek, mert nehogy már ne lássa a részleteket. ;) A lecsupaszított lakás fényképezése közben nem tudtam elmenni a viruló természet mellett, meg kellett örökítenem a konvektor parapetjének helyén át látszódó, valamint a betonos, vakolatos és csemperagasztós zsákokkal megrakott utánfutó árnyékában pompázó virágokat, amelyek azt szimbolizálták számomra, hogy új élet sarjad a romokon.
Azóta persze a hosszú várakozás miatt ugyanúgy elhervadt a türelmünk, mint ezek a virgányák.



























Amikor hatodnapra a csempe is megérkezett, már nem is csodálkoztunk rajta, hogy megy minden, mint a karikacsapás, de persze drukkoltunk, hogy így is maradjon. Az ezt követő első pihenőnapon, (mondhatnám, hetednapra) a Kutya végre fellélegezhetett egy kicsit. Ő ezzel egy időre megtette a magáét, ami a fizikai munkát illeti, és onnantól kezdve a terep már csakis a mestereké volt. Helyére került az új bejárati ajtó, a burkolók pedig ripsz-ropsz vakoltak, betonoztak, csempéztek és járólapoztak, önszántukból még a Munka Ünnepét is munkával köszöntötték. Később pedig helyükre kerültek a szaniterek is.

Meg kell mondjam, nagy szerencsénk volt a 2 burkoló sráccal, mert azon túl, hogy alkohol helyett csak kávéval és tejcsokival kellett feltankolni őket, gyönyörűen dolgoztak és mindig percre pontosan érkeztek. Arról nem is beszélve, hogy a javaslataik kivétel nélkül egybevágtak az elképzeléseimmel. (Érdeklődni nálam lehet.) :) Ha nem jött volna közbe a hosszú hétvége, 1 hét alatt végeztek volna, de így éppen 2 hétbe telt.















A bontás kapcsán azt tanácsolom a lakás- vagy házfelújításon gondolkodóknak, hogy érdemes megfontolni, hogy utánfutóval akarják-e elszállítani a törmeléket, és azok közül is mit érdemes pénzzé tenni. A vashulladékot pl. mindenképp érdemes kivinni a MÉH-be, mert csupán egy öntött vas kádért, pár csőért és 2-3 konvektorért egész jó kis lóvét adnak. A sitt elszállítása sajnos pénzbe kerül, de ha valaki nem szívesen vergődik az utánfutóra való fel- és lelapátolással, esetleg nincs hozzá segítsége vagy akár elég ideje, akkor célszerű inkább konténert bérelni. Fura, de nekünk anyagilag jobban megérte így, és kevesebb fáradsággal, ill. időráfordítással is járt. Míg az utánfutóval elszállított törmeléket a szeméttelepen pontosan lemérik, és azután fizet a delikvens, addig a konténeres elvitel esetében csak megbecsülik a sitt köbméterét (itt a súly nem számít), és az alapján kell perkálni. Nálunk volt beton is a törmelék között, ami igencsak súlyossá tette az egész cucc tömegét. Ha mindezt utánfutóval szállítottuk volna el, akkor jóval többe került volna. A konténerbérlet pedig szintén nem egy ökör ára: a mi városunkban 600 Ft/nap. Utóbb kiderült, hogy olyan nehéz volt a sitt, hogy a teherautó alig tudta beemelni, szóval tényleg jól döntöttünk, amikor ezt a megoldást választottuk.







A csempézés után a Kutya és apukája beapplikálták a falba az új konvektorok parapetjeit (időközben gazdagabbak lettünk egy 4. és tartaléknak egy 5. fűtőtesttel szintén potom pénzért, csak hogy a máksorozat folytatódjon), aztán én is hordtam egy kicsit a téglát, és már jöhettek is a festők, ill. egy helyi asztalos, hogy a falainkat és az ajtóinkat újjá varázsolják. Utóbbi olyan olcsón számította meg az elvégzett munkát, hogy még én adtam neki borravalót, és újfent megállapítottam, hogy őt leszámítva más mesterek milyen pofátlanul drágán dolgoznak, úgyhogy jól döntöttünk, amikor nem rájuk esett a választásunk.
A festési munkálatok tartottak a legtovább, hála a rossz falaknak. A piktorok a stafétát aztán átadták a parkettacsiszolónak, aki minden szobára nézve csilivili padlóval ajándékozott meg bennünket. A piktorok ezután az utolsó sor színt is felkenték a falra, és ezzel a lakás, de legfőképp mi, boldogan vártuk, hogy az asztalos cég helyére tegye az új bútorokat. Ekkor azonban már jelentősen megemelkedett bennünk a türelmetlenségi szint.

De már csak pár napot kell aludni és végre hazamehetünk!!!

A bontástól számítva 43 nap alatt készült el a lakás alapjául szolgáló villany- és vízvezetékezés, járólapozás, csempézés, az új szaniterek és konvektorok berakása, a parkettacsiszolás, valamint a festés és mázolás.




Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.






Meggyszósz

 



Nem is tudom, mióta készülök meggyszószt főzni. Valahogy tavaly sem sikerült, pedig illő lett volna a saját termésből készíteni egy adaggal, annál is inkább, mert ez az egyetlen gyümölcsszósz, amit gyerekkorom óta szívesen megeszek. Most a Kutyafül anyukájától kaptunk pontosan 75 dkg meggyet, így végre elkészíthettem.
Érdekes, de egyformán szeretem az Anya- és az Ápá féle meggyszószt, pedig ég és föld a különbség a kettő között. Anyáé világos színű, apukámé pedig mélybordó. Hogyhogy nem, az enyém is ilyen erőteljes színű lett, pedig nem tőle, hanem Anyától kértem el a receptet. Persze nem pont úgy készítettem, ahogy Anya, mert a rántás nagy mumusom, ezért saját módszer szerint sűrítettem be az ételt. Nagyon jól bevált, és akárki akármit mond, nem csinálom másként, mert ami másnak működik, az rajtam sajna mindig kifog, hiába tudom pontosan, hogy mi a titka. Lényeg, hogy az én módszeremmel is besűrűsödik. :) Olyan finom lett, hogy az egész kotlival fel tudtam volna falni. :D Csak egyetlen baj volt ezzel: a meggy savanyúsága miatt olyan nagy mennyiségben kellett bele nyírfacukrot tennem, hogy miután elmentem futni, hazafelé már a halálomon voltam, és bár rohannom kellett volna a mellékhelyiségbe, mégis csigalassúsággal tettem meg az utolsó pár 100 métert, miközben úgy éreztem, mindjárt elszállok. :D Aki tehát hozzám hasonlóan érzékenyen reagál a nagyobb mennyiségű xilitre, az tegyen bele cukrot vagy fele-fele arányban xilitet, esetleg egyéb édesítőszert.
Persze több meggyet is meg lehet menekíteni a turmixolás elől, de mi csak nagyon kevés egész szem meggyel szeretjük.
Magamnak szezámmagos rántott pecsenye kacsamájat készítettem hozzá.




Hozzávalók 4 személyre:

75 dkg magozott meggy
5 púpozott ek. nyírfacukor/egyéb édesítőszer vagy cukor
1 ek. mangalicazsír
2 ek. liszt
egy csipet só

elkészítés:

  1. A meggyet a levével együtt lábasba tesszük és felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Forrástól számítva 10 percig főzzük.
  2. Kiveszünk belőle annyi meggyet, amennyit szeretnénk (én 15 dkg-ot vettem ki), félretesszük, a többit pedig botmixerrel összeturmixoljuk. Cukorral és sóval ízesítjük, és kicsit hűlni hagyjuk.
  3. A rántáshoz a zsírt felhevítjük, hozzákeverjük a lisztet, és világosra pirítjuk. Kicsit hűlni hagyjuk, majd egy kis tálkába kanalazzuk és rámerünk 1 merőkanálnyit az összeturmixolt meggyből. Simára keverjük, majd megint hozzámerünk 1 merőkanálnyit. Ezt addig ismételjük, amíg már viszonylag folyékony állagú szószt nem kapunk.
  4. A rántásos szószt hozzáöntjük a többi turmixolt meggyhez, és kevergetve éppen csak felforraljuk. Beletesszük a félretett magozott meggyet, és tálaljuk.








2014. június 24.

Kecskesajtos krumpli





Egy barátnőmmel hetente 3 alkalommal futni járunk, és közben persze előfordul, hogy ételekről is szó esik. Említette, hogy egy tanyáról szokott kecskesajtot venni, és annyira megszerette, hogy már nem is eszik tehéntejből készültet. Naná, hogy azonnal elkértem az őstermelő telefonszámát, annyira kíváncsivá tett a fent nevezett tejtermék íze, és másnap meg is rendeltem a kóstolót. Harmadnapra kétféle ízesítésű sajttal lettem gazdagabb. Valóban gazdagabbnak éreztem magam, mert a kecskesajt nekem is nagyon ízlik, bár őszintén szólva nem éreztem olyan eget verő különbséget e között és a tehéntejből készült sajt között. Nem kérdés azonban, hogy máskor is veszünk.
Persze rögtön ki kellett próbálnom az új szerzeményt valamilyen ételben is. Most csak egy rettentően egyszerű köret készült belőle, mert másra nem volt időm, és igazából nem is köretként ettük, hanem egytálételként, mint a rakott krumplit.
A krumplit nem muszáj zsíron megpirítani, de én így szeretem, mert a sima főtt krumpliért nem vagyok oda. Tehetünk a rétegek közé tejfölt is, de anélkül is megállja a helyét, pedig ha valaki, akkor én aztán tejfölrajongó vagyok. Mégsem éreztem úgy, hogy hiányzott volna róla.
Miközben a Kutyával lapátoltuk befelé az ebédet, elméláztunk a sajton és a kecskén:
-Mit mond a pesti kecske? -Meeee.
-Mit mond a szentesi kecske? -Mééé.
-Mit mond a palóc kecske? -Mááá.
-Mit mond a külföldi kecske? -Múúú...
-Dinnye!
-Mééé' ez nem jó?!
-Nem!
-Ja, bocs, az egy másik állat!

Entschuldigung! Asszem agyamra ment a kecskesajt. :D




Hozzávalók 3-4 személyre:

60 dkg főzni való krumpli (tisztítva mérve)
20 dkg kecskesajt (nálam fokhagymás és csilis)
Kentucky fűszerkeverék (vagy egyéb fűszer)

1 púpozott ek. mangalicazsír + a sütőformához

elkészítés:

  1. A krumplit meghámozzuk, 0,5 cm vastag karikákra szeljük, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük.
  2. A krumplit a felhevített zsírra tesszük, alaposan beszórjuk a fűszerkeverékkel, megsózzuk, ha kell, és többször átforgatva pirulásig sütjük.
  3. A hőálló tálat vékonyan kizsírozzuk, lerakjuk benne a fele adag krumplit, ráhalmozunk 10 dkg nagyon vékonyra szelt kecskesajtot, befedjük a többi krumplival, és a sort sajttal zárjuk. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük és tálaljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc










2014. június 23.

Csokis keksztálkák





Régen ettünk már fagyit, de most egy kedves felkérésnek eleget téve ismét nekiálltam és készítettem. Nem akartam azonban hagyományos módon tálalni, ezért ezt a jópofa és finom talapzatot hoztam össze. A receptben szereplő kekszeken kívül bármilyen más kekszet is felhasználhatunk hozzá, amihez csak kedvünk szottyan, sőt a csoki is lehet tej- vagy akár fehér csoki. 
 
Hozzávalók 12 darabhoz:

15 dkg vaj
15 dkg étcsokoládé
10 dkg háztartási keksz
7 dkg Győri Édes zabfalatok (mini)

elkészítés:
  1. A csokis keksztálkákhoz a muffintepsi mélyedéseit kibéleljük háztartási fóliával úgy, hogy a fólia túlnyúljon a mélyedések oldalán. (És közben lehet anyázni, mert a fólia vagy olyan fajta, hogy túlságosan is tapad vagy egyáltalán nem. De azért meg lehet oldani. :D Nem kell fóliázni, ha szilikonformákat használunk.)
  2. A kétféle kekszet zacskóba tesszük, nyújtófával finomra törjük, vagy késes aprítóval ledaráljuk. 
  3. A kisebb darabokra tördelt étcsokoládét a vajjal gőz fölött felolvasztjuk, majd összekeverjük, kicsit hűlni hagyjuk, és hozzáadjuk a darált kekszet.
  4. 1-1 evőkanálnyi csokoládés kekszmasszával kibéleljük a muffintepsi mélyedéseit úgy, hogy a mélyedések oldalára is jusson belőle. Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Ezután lehámozzuk róluk a fóliát, és már használhatjuk is.




2014. június 20.

Serpenyős csirkecomb





Maradt még csirkecombom, de nem volt időm sütőben sütni - gyorsan kellet ebédet rittyentenem. Ezt a serpenyőben készült husit találtam ki, és valóban nagyon hamar megvoltam vele. Nagyon szeretem az ilyen szaftos husikat, a pritamin paprikát pedig egy ideje kimondottan kedvelem az édeskés íze miatt. Kellemes aromát kölcsönöz a húsnak.
Sajnos egyéb zöldség most nem volt kéznél, ezért kivételesen sült krumplit készítettem köretnek, de éppen csak annyit, ami még bocsánatos. :)




Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csirke felsőcomb (kisebb fajta)
1 nagy fej vöröshagyma
½ pritaminpaprika
grill szárnyas fűszerkeverék

2 ek. mangalicazsír
2 ek. 12%-os tejföl
6 dkg Anikó sajt
Graham-liszt

elkészítés:
  1. A kicsontozott csirkecombokról lefejtjük a bőrt, a húst alaposan beszórjuk a fűszerkeverékkel, és fél órát állni hagyjuk.
  2. A combokat lisztbe forgatjuk, és a felhevített zsíron hirtelen kisütjük. Félretesszük.
  3. A hagymát megtisztítjuk, félbevágjuk, vékonyra szeljük. A paprikát megmossuk, megszárítjuk, felkockázzuk, és a hagymával együtt 1 evőkanál zsíron enyhén megpirítjuk.
  4. Hozzákeverjük a tejfölt, a sajtot, és addig melegítjük, amíg a sajt fel nem olvad. Rátesszük a húst, összeforgatjuk, és fedő alatt készre pároljuk. Megsózzuk, fedő nélkül is sütjük még 1 percet, majd tálaljuk.






2014. június 19.

Caprese olívabogyóval





Ezt a tipikus olasz salátát előételként szolgálják fel, színei pedig az olasz zászlót idézik. Persze nekünk magyaroknak eszünkbe juttathatja a mi lobogónkat is. :D „Capri salátája” eredetileg csak 3 hozzávalóból áll: paradicsomból, buffalo mozzarellából és bazsalikomból, amit extra szűz olívaolajjal öntöznek meg, és friss fekete borssal, valamint tengeri sóval ízesítenek. Természetesen létezik egyéb variánsa is, pl. petrezselyemmel is készíthetjük, és különböző öntetekkel is meglocsolhatjuk. A legfontosabbak azonban a jó minőségű alapanyagok, vagyis az, hogy a fent felsorolt 3 legfőbb hozzávaló a lehető legfinomabb legyen. A tálalásnak pedig csak a fantáziánk szabhat határt.
Én most zöld olívabogyóval és fehér borssal ízesítettem, és csak nagyon kevés olívaolajjal locsoltam meg, mert életem párja - akiről sokan azt hiszik, hogy tényleg egy kutya - így szereti. :)




Hozzávalók 1 személyre:

2 paradicsom
15 dkg mozzarella (nálam light)
2-3 szem magozott zöld olívabogyó
4-5 friss bazsalikomlevél
1 ek. extra szűz olívaolaj
őrölt fehér bors


elkészítés:
  1. A bazsalikomlevelet megmossuk, leszárítjuk. A paradicsomot megmossuk, megszárítjuk, és vékony karikákra szeljük.
  2. A szeletekre vágott mozzarellát negyedeljük. Az olívabogyót felkarikázzuk.
  3. A paradicsomot a sajttal felváltva tányérra rendezzük, és sóval, borssal ízesítjük. Olívabogyóval és bazsalikomlevelekkel díszítjük, és olívaolajjal meglocsolva tálaljuk.