2015. november 5., csütörtök

Csokoládés sablé Viennois









Általában nem rajongok azokért a kis kekszekért, amiket a kávézókban a kávé mellé kínálnak, mert vagy lejárt a szavatosságuk, vagy csak épp olyan fajták, amik nem a kedvenceim. Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem ettem még olyat, ami ne lett volna finom. Persze már nem emlékszem rá, hol ért olyan szerencse, hogy a kis kekszike ízlett, de az biztos, hogy javarészt külföldön, főleg Ausztriában történt, és olyankor mindig teljes volt a kávézás élménye. Rendszerint megfogalmazódott bennem, milyen klassz lenne, ha az itthoni feketém mellé is valami hasonlót ropogtathatnék.
Amikor tavaly megvettem a Szakácsok Könyvét, és lapozgatás közben egymás után többféle aprósüti is szembejött velem, tudtam, hogy most már semmi sem állhat az itthoni perfekt kávézás útjába. :D Ehhez képest még csak most jutottam el odáig, hogy valóban nekiálljak az egyik sütinek. Érdekes módon nem arra a kekszre esett a választásom, amivel tavaly óta a néhány közül a leginkább szemeztem, hanem nagy hirtelen egy csokis mellett tettem le a voksomat. Persze rögtön bolondítottam is rajta egy kicsit, ui. eredetileg nincs benne vaníliakivonat, és tortadarába/kristálycukorba sem kell megforgatni. Szerintem azonban nem rontotta el, sőt. :)

A tészta összeállítása nagyon egyszerű és gyors, ha az ember lányának van megfelelő robotgépe, ellenkező esetben azonban egy picit lehet azért vele ügyetlenkedni. Így jártam én is, ui. csak a botmixeremhez tartozó késes mixert használhattam volna. Ez pedig, lássuk be, alkalmatlan a vaj felhabosítására, arra meg pláne, hogy még a kakaós liszttel is homogénre kavarja. A botmixer habverő része még csak-csak szuperál, de a nagyobb adag tésztával nem bánik jól, és azt kockáztatjuk, hogy a habverő kitörik. Így aztán a tésztát egy jó magas falú edénybe kanalaztam, több részletben dolgoztam össze a kakaós liszttel, majd pedig jött a jó öreg fakanál. :D És láss csodát, a tészta klasszul összeállt, és a bénázással együtt sem tartott túl sokáig a művelet. Nem beszélve arról, hogy ez az omlós korongocska tökéletes kísérője lett a délutáni kávémnak még akkor is, ha egyáltalán nem hasonlít a könyvben látottra. :D













Hozzávalók 40 darabhoz:

26 dkg finomliszt
3 dkg keserű kakaópor
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
½ tk. vanília kivonat
1 nagy tojás fehérje (40 g)
2 csipet só
3 ek. tortadara
3 ek. nádcukor

elkészítés:

  1. A lisztet és a kakaóport tálba mérjük, összekeverjük és átszitáljuk.
  2. A felkockázott, lágy vajat robotgéppel felhabosítjuk, hozzáadjuk a porcukrot, a sót, a tojásfehérjét, és magas fokozaton 1 perc alatt habosra kavarjuk.
  3. A kakaós lisztet is hozzáöntve robotgéppel rövid idő alatt homogén masszává dolgozzuk.
  4. A tésztát folpackba csomagoljuk, és hűtőben pihentetjük addig, amíg megszilárdul.
  5. Ekkor két részre osztjuk, gombócokká formázzuk, majd sütőpapíron, egyenként 4 cm átmérőjű, 20 cm hosszú hengereket készítünk belőlük.
  6. Az egyiket nádcukorban, a másikat tortadarában meghempergetjük, majd sütőpapírba csomagolva újra hűtőbe tesszük, amíg megszilárdul.
  7. A tésztahengereket 1 cm vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc


Tipp:
A tésztamasszát nyomózsákba is tölthetjük, és tetszés szerinti formájúra alakíthatjuk. Tálalás előtt megszórhatjuk porcukorral, vagy az egyik felüket megmárthatjuk olvasztott csokoládéban.

Megjegyzés:
A nyers tészta néhány napig hűtőben is eláll.








































A recept a Kifőztük gasztromagazin novemberi számában is megjelent.


Forrás: Szakácsok könyve, Pierre Hermé