Elsősorban a Kutyinyek óhajára az utóbbi napokban futószalagon gyártottam a rizspudingot. Sőt, kedvenc nagynénémet sem fosztottam meg a turbózott tejberizs-evészet nyújtotta élvezettől, mert fizetségül a várhatóan perfekt macskafelvigyázásért szintén ezt hagytam neki itthon egy vödörnyi mennyiséggel, persze gusztusosan, kis pohárkákba agadolva. Lehet, hogy épp ennek köszönhetően lett belőle szupernagyi (a macskáknak ui. cseppet sem hiányoztunk), amíg bennünket Bécsben imádott Michael Bublénk szórakoztatott. Mi – fittyet hányva arra, hogy másnap Pesten is letolta ugyanazt a showt – csak azért is az osztrák fővárosig gurultunk érte, mert fingunk nem volt róla, hogy Pestre is jön, mert a fene se nézte a turnélistát :D annyira sznobok vagyunk, hogy szűk 3 évnyi kirándulási stop után végre megengedhettük magunknak, hogy messzebbre merészkedjünk (kemény másfél nap erejéig). Nem, nem a pandémia, hanem az álmaink valóra váltásának realizálása (házat vettünk), majd pedig a valóra vált álom körüli munkálatok (némi átépítés, kertrendezés sötöbö) tartottak vissza. Hazaérkezve pedig újabb vödörnyi rizspudingot kotyvasztottam, de mivel túl hamar néztünk a vödör fenekére, muszáj volt a hétvégére összehoznom valami egyéb édességet. Sütit újabban nem gyakran sütök (főleg, mert valaki folyton rizspudingért hisztizik), úgyhogy most a sarkamra álltam, és juszt is beizzítottam a sütőt ezért a faék egyszerűségű kakaós piskótáért. A korábbi tejberizs tetejére kitalált eperpudingot azért átmentettem rá (bár a pudingból most inkább zselét csináltam), nehogy szó érje a ház elejét, mindeközben pedig naaagyon büszke voltam magamra amiatt, hogy végre valahára levettem a saját vállamról annak a lelkifurdalásnak a terhét, hogy a kb. szilveszter óta a hűtőben punnyadozó mascarponét ilyen módon végre felhasználtam. Az eredmény egy pihe-puha, nyarat idéző sütike lett, amiből simán be lehet puszilni egymás után 3 szeletet, annyira könnyű – szerintem. Megnyugtatásul közlöm, hogy a mascarponét előbb megszaglásztam, megízleltem, nem volt semmi baja. :D
a piskótához:
4 tojás
8 dkg kristálycukor
2 ek. napraforgóolaj
8 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaópor
1 mk. sütőpor
a krémhez:
25 dkg mascarpone
6 dkg porcukor
1 tk. vaníliapaszta
2,5 dl habtejszín
3 ½ zselatinlap
az eperzseléhez:
30 dkg (mirelit) földieper
3 dkg kristálycukor
1 ek. frissen facsart citromlé
4 ½ zselatinlap
elkészítés:
- A piskótához a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral kihabosítjuk, és az olajjal együtt a fehérjehabra öntjük. Négy részletben beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet.
- A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni (vagy ha sütőkeretben sütöttük, akkor még forrón, sütőpapírostól áthúzzuk a tortarácsra, és így hagyjuk kihűlni), majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
- 3 és ½ zselatinlapocskát hideg vízbe áztatunk, majd alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk 0,5 dl felhevített tejszínben.
- A krémhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral, a vaníliapasztával, belekeverjük a zselatinos tejszínt, majd hozzáforgatjuk a habbá vert többi tejszínt.
- A piskótát visszatesszük a tiszta tepsibe/sütőkeretbe, rásimítjuk a krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
- A (kiolvasztott mirelit) földiepret citromlével ízesítjük, felforraljuk, majd botmixerrel pépesítjük, és felolvasztjuk benne a szintén hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott többi zselatint. Hűlni hagyjuk.
- A zselatinos eperlevet a krémre öntjük, szépen eloszlatjuk rajta, majd dermedésig visszatesszük a hűtőbe. A kész süteményt kockákra vágjuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc
2023.02.07., Wiener Stadthalle
