Sonkás burgonyagolyó

 

 

 

Ezzel a poszttal kicsit talán elkéstem, bár amikor ezek a golyócskák készültek, még alig múlt el a húsvét. Azóta viszont esélyes, hogy már senkinek sincs a hűtőjében maradék sonka. Persze másfajtával is működhet, legfeljebb picit más ízélményben lehet részünk.
Mivel a fantáziámat általában a maradékok szokták beindítani, ezért talán nem is csoda, hogy a húsvéti sonka az egyik, amivel a leginkább szeretek eljátszadozni, pontosabban a gondolattal, hogy mi egyéb készíthető a felhasználásával. Nem mintha nem akarnám megenni az egészet kaláccsal. :D
Idén ezek a golyóbisok lettek belőle, és látva a Kutyinyek fejét, miközben ette, egyértelmű volt, hogy jól döntöttem, amikor a krumplival való összeházasítást követően roppanós kérget sütöttem köréje. :D Szerintem egy olyan markáns ízű ételhez, mint amilyen a húsvéti füstölt sonka, a friss, hersenős jégsaláta illik a legjobban, roppanós szőlővel társítva, ami nálunk egy ideje hatalmas imádatnak örvend. A sonkás golyóbissal együtt pláne! :)

 

Hozzávalók 14-15 darabhoz:

35-40 dkg sárga krumpli
25 dkg főtt kötözött sonka (legjobb a megmaradt húsvéti sonkából)
1 csokor petrezselyemzöldje
őrölt tarka bors
só
zabpehelyliszt
1 tojás
kb. 5 dkg zsemlemorzsa
2 dkg mandulapehely
1 ek. szezámmag
mustár és/vagy (majonézes) torma a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, még forrón lehéjazzuk, villával alaposan áttörjük és hagyjuk teljesen kihűlni.
2. A tört krumplit finomra aprított petrezselyemzölddel, borssal ízesítjük, és épp csak annyi sót adunk hozzá, hogy majd a sonkával összekeverve ne legyen túl sós.
3. A sonkát szálaira tépkedjük és alaposan összedolgozzuk a krumplipürével.
4. A masszából diónyi méretű golyókat formázunk, zabpehelylisztbe, felvert tojásba, majd aprított mandulapehellyel, szezámaggal kevert zsemlemorzsába forgatjuk. Bő, forró olajban kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.

Tipp:

Bármilyen köret illik hozzá: friss saláták, párolt vagy sült zöldségek, rizs, köles stb.
Mustár vagy torma helyett kínálhatjuk ketchuppal, de készíthetünk hozzá többféle mártogatót is.

 

Meggyes-marcipános párna

Limarának, szeretettel...
 

 

 

A süti alapját képező tészta készítésekor még nem tudtam, mit sütök majd belőle, csak akkor épp kedvet éreztem a hajtogatáshoz (ennek a mosott ruhák is örülnének nálunk :D ). A házi leveles tészta előállításához ui. valóban kedv kell, hiszen a folyamat, bár nem bonyolult, de annál inkább időigényes. Ezért is érdemes nagyobb adagot gyártani, hogy aztán csak kiolvasztani kelljen akkor, amikor leveles sütemény ehetnékünk támad, ám nem szívesen vennénk hozzá bolti alapanyagot.
Az ilyen típusú tészta készítési módjai közül nekem a fordított leveles a kedvencem. Nem is véletlen, hogy ezzel akartam villogni egy kedves barátnőm előtt, akivel tavaly nyáron ismerkedtünk meg. Ő pedig nem más, mint a híres-nevezetes Limara, akit sokan a kelt tészták királynőjeként ismerhetnek. Így talán érthető, hogy miért nem kelt sütivel akartam elkápráztatni. :D Mindenképp olyasmit szerettem volna adni neki, amit ő sem készít napi rendszerességgel, sőt talán még havonta sem.
Marcsival egyébként nagyon közel lakunk egymáshoz, de amikor mi ideköltöztünk, ezt még nem tudtam. Én kint kertészkedtem, ő meg rendre a házunk előtt sétált el. Suttyomban egyszer kicsit jobban szemügyre vettem, és a homlokomra csaptam, hogy „hát ez meg az a nő a tévéből!” :D Nem sokkal a kezdeti köszöngetések után beszédbe elegyedtünk, aztán pedig egy gyorsvonat sebességével kerültünk meglehetősen jó viszonyba egymással. :) Kiderült, hogy több téren is egy húron pendülünk. :D
Marcsi már a barátságunk elején bizonyította az önzetlenségét – ami az ő egyik fő jellemvonása –, és egy nap frissen sült kovászos cipóval a kezében nyomta nálunk a csengőt. Á, nem kicsit vigyorogtunk a Kutyafüllel! A kenyér körbefotózása után pedig izgatottan szegtem meg a csodás ajándékot. :)
Ahogy teltek a hónapok, kóstolót kaptunk az egyéb finomságaiból is, miközben én abszolút nem jeleskedtem a sütés terén; ez a tevékenység ui. teljesen háttérbe szorult, amióta kertes házba költöztünk. Míg nem egy nap ugyebár megcsináltam a leveles tésztát, és már akkor tudtam, hogy a belőle készült sütivel megkínálom Marcsit. :) A tészta igazából arra várt, hogy csapjunk egy közös pletyipartit nálunk, de az valamiért mindig elmaradt – bezzeg a kertkapuban minimum fél órákat dumálunk! :D
Bő egy héttel húsvét előtt átvillant az agyamon, hogy nem kéne már tovább fagyasztani a tésztát, úgyhogy egy kis meggyel egyetemben egy részét kiolvasztottam. Közben magamban ravaszul mosolyogtam, hogy most én lepem meg Marcsit. Izgatottan caplattam át hozzájuk a süteménnyel. Nem kellett sokat várnom a vallomásra, miszerint ő ugyan sokaknak sütött már, de neki még soha senki, nyilván attól tartva, hogy a sütés eredménye nem üti meg az ő mércéjét. Úgyhogy már csak emiatt is duplán jó érzéssel töltött el, hogy pont én voltam az, aki ilyen módon örömet szereztem neki. Nem mellesleg nagyon megérdemelte. :)
A süti kritikája kisvártatva telefonon érkezett, amitől pláne madarat lehetett volna fogatni velem, ui. Limara tökéletesnek ítélte, sőt külön kiemelte, hogy a meggyes a kedvence. És a tetejébe még a marcipánt is kiérezte belőle, amiről tudvalévő, hogy hajlamos elillanni az íze.
Húsvétkor aztán megint ő hatott meg bennünket – szó szerint könnyekig – egy csodás kovászos kaláccsal, mire én válaszul a méteres kalácsomból csomagoltam neki. Hát így megy ez „faluhelyen”, kérem szépen! :D
Marcsikám, ezúton is köszönöm a nagy fokú bizalmadat, mert az manapság különösen nagy érték, és várom a napot, amikor végre megfőzhetem neked a beígért kávét egy tálca finom sütivel kísérve! ;)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

45-50 dkg leveles tészta (nálam most fordított pâte feuilletée, de a klasszikus leveles tészta ugyanolyan jó)
kb. 25 dkg magozott meggy (mirelit vagy befőtt)
2 dkg finomítatlan nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
kb. 10 dkg lehűtött marcipánmassza
1 kis tojás a kenéshez
jégcukor vagy nádcukor a szóráshoz (elhagyható)
porcukor a kínáláshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A kiolvasztott leveles tésztát lisztezett felületen 40x30 cm-es téglalapra nyújtjuk, és 10x10 cm-es négyzetlapokra szeljük.
2. A lapocskákat gondolatban középen megfelezzük, és az egyik oldaluk mentén kb. 1 cm széles sávokra vágjuk a tészta közepéig úgy, hogy a tészta hosszabbik szélét közben nem vágjuk át. Tálcára sorakoztatjuk, és letakarva, 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A meggyet (ha mirelit, akkor előbb kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük) összekeverjük a kétféle cukorral (és ha szükséges, kevés kekszmorzsát is adhatunk hozzá).
4. A marcipánból egy keveset a tésztalapok közepére reszelünk, ráhalmozunk néhány szem (4-5) meggyet, és ráhajtjuk, majd a tenyerünk élével vagy egy fakanál nyelének segítségével lenyomkodjuk a bevagdosott rész széleit. (Ügyeljünk arra, hogy a szélek függőleges oldalát ne nyomjuk meg, mert miközben sül, nem fog tudni megemelkedni a sütemény.) A betöltött süteményeket letakarjuk, és negyedórára hűtőbe tesszük.
5. A tetejüket lekenjük felvert tojással (de a szélek függőleges oldalát ne, mert az is emelkedést gátolja), meghintjük jég- és/vagy nádcukorral (én ilyet is, olyat is csináltam), és előmelegített sütőben készre sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. Igény szerint meghinthetjük porcukorral is.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés:

A betöltött tészta széleit az „összeragasztás” előtt nem tanácsos lekenni felvert tojással, különben nem tapad össze a két tésztarész, hanem csak elcsúsznak egymáson. Elég, ha jól lenyomkodjuk a tésztát a 4. pontban javasoltak szerint, így a végeredmény is esztétikusabb is lesz.

Tipp:

Bolti leveles tésztából is elkészíthetjük. Igaz, a tésztalap mérete és vastagsága kicsit eltér a házi leveles tésztáétól, de megoldható úgy is.

 

 

Húsvétra...

 

 

A hitről

                                                                                    Maga magánál több, aki hisz,
                                                                                    mert közelíti az istenit;
                                                                                    kezén, lábán hiába bilincs,
                                                                                    a lelke szabad, rablánca nincs.

                                                                                    Aki hinni gyáva vagy buta,
                                                                                    és nem érti, mi a Golgota,
                                                                                    sem örömben, sem szenvedésben
                                                                                    nem talál soha menedékre.

Szenti Ferenc

Túrós-póréhagymás kalász

 

 

 

Idén ez az első olyan húsvéti receptem, amit valóban ebben az évben készítettem, sőt ezen a héten, és már 2. alkalommal! :D A húsvéti recik kapcsán persze csak a magam számára érdekes mindezt meg-, ill. lejegyeznem, mert így legalább feketén-fehéren itt fog villogni a fent említett tény oka, miszerint a 2023-as év tavasza azért nem a nagy sütés-főzésekről szólt, mert én ehelyett gőzerővel gyomláltam a kertben. :D De mivel nem telhet el úgy húsvét, hogy ne süssek ki olyan kalácsot, amilyet addig még soha, ezért mindenképp elő kellett rukkolnom valamivel. Eme kényszerítő erőt részben a Kutyinyek húsvét körüli kalács-ehetnékje szokta táplálni, és naná, hogy a blogolvasókat is „etetnem” kell, akik reményeim szerint epedve várják a Sünis kanál-féle húsvéti kalács variációkat. :D Aztán pedig ott van szerény személyem is, aki már csak a fotózási hóbortja miatt is kénytelen vagyok minden évben kigondolni egy-egy újabb kalácsrecit. :D Úgyhogy íme itt a kalács, ami most úgy néz ki, mint egy szál kalász. Mi legyen a neve: kalász-kalács vagy inkább kalács-kalász?! :D A nagy kérdést viszont döntsétek el inkább ti, miután megsütöttétek! Megsúgom azért, hogy érdemes elkészíteni, mert nem csak mutatós és emiatt az ünnephez illő, hanem igen ízletes is – szerintünk és az új szomszédunk szerint is. ;)

 

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
6 dkg porcukor
1 csapott ek. só
5 dkg vaj
1 tojássárgája
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2,8 dl tej
½ tojás a kenéshez

a töltelékhez:
20 dkg túró
1 szál póréhagyma (tisztítva kb. 10 dkg)
2-3 dkg vaj
½ tojás
őrölt tarka bors
csilipehely
só

elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk és elkeverjük benne a porcukrot. Átteszünk belőle egy keveset egy kis tálkába, hozzámorzsoljuk az élesztőt, és simára keverjük 1 dl langyos tejjel. A tetejére annyit szórunk a cukros lisztből, hogy az teljesen befedje az élesztős tejet, és hagyjuk felfutni.
2. A tojássárgáját elkeverjük a többi langyos tejben, majd a sóval és a felfutott élesztővel együtt a többi liszthez adjuk. Robotgép dagasztószárával elkezdjük dagasztani.
3. 2-3 perc elteltével 2-3 részletben beledagasztjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat, és amikor már szép sima a felülete, ill. elválik a táltól, akkor enyhén lisztezett felületen kézzel is átgyúrjuk.
4. A közepesen kemény tésztát vajjal vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük és letakarva hagyjuk kelni 1-1,5 órát.
5. A töltelékhez a megtisztított pórét felaprítjuk, a felhevített vajon fedő alatt kissé megpároljuk, majd hűlni hagyjuk.
6. A túrót áttörjük, sóval, borssal ízesítjük, majd elkeverjük a párolt póréhagymával és a felvert tojás felével. Félretesszük.
7. A megkelt tésztát négybe vágjuk, téglalap alakúra kihúzzuk, felgöngyöljük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
8. A tésztadarabokat lisztezett munkalapon kb. 27x17 cm-es téglalapokra kinyújtjuk, és a felületüket megkenjük a töltelékkel úgy, hogy a tőlünk távolabbi hosszanti oldala mentén elhagyunk egy 2-3 cm széles sávot.
9. A tésztalapokat a hosszanti oldaluknál fogva felgöngyöljük és áttesszük a sütőpapírral bélelt tepsire.
10. A tésztarudak tetejét ollóval ferdén bevagdossuk (de ne vágjuk át teljesen a tésztarúd aljáig!), majd az így kapott „kalászszemeket” kissé kihajtjuk. Letakarva legalább 20 percet kelesztjük. (A bevágást rögtön akkor végezzük el, amikor egy rudat felgöngyölve a tepsire tettünk.)
11. A megkelt kalácsok vágatlan oldalait lekenjük a felvert tojás másik felével, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedjük és így hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

 

Sonkával és fetával töltött kalácstorta

 

 

Húsvét elmúltával mindig megmentek egy keveset a sonkából, hogy egyéb ételt is készíthessek belőle. Persze nem muszáj az ilyesmit az ünnepek utánra időzíteni, húsvétkor is előrukkolhatunk sonkával készült ételekkel. Nálam ez (a blog szempontjából sajnos) azért nem kivitelezhető, mert ama becses „disznóságot” nagypénteken estefelé vagy nagyszombaton szoktam megfőzni, és mire szelhető állapotba kerül, már nincs idő más finomságokba rejteni. Így aztán mindez az ünnepek utánra marad. Most annyi sonkát sikerült meghagynunk, hogy még 1 héttel később is eszegettük. Mire észbe kaptam, már csak a végső maradék állt a rendelkezésemre – ebben a madárfészek alakú kalácsban dicsőült meg. :)
Tormát, főtt tojást, újhagymát, retket kínálva hozzá, visszaidézhetjük az ünnep hangulatát, vagy épp emelhetjük vele a húsvét fényét. ;)

 

 

Hozzávalók 24 cm-es sütőformához:

a tésztához:
35 dkg fehér kenyérliszt
3 dkg cukor
1 tk. só
1 tojás
1 ek. olívaolaj
2 dkg vaj
1 dl tej
1 dl víz
1,8 dkg friss élesztő

a töltelékhez:
10 dkg főtt, füstölt sonka (a húsvéti sonkából)
10 dkg feta sajt

a díszítéshez:
mákszemek
szezámmag

elkészítés:

1. A töltelékhez a fetát elmorzsoljuk és összekeverjük a felaprított sonkával. A masszát 4 egyenlő részre osztjuk, és ebből 3 adagot egy-egy gombóccá formázunk.
2. A 4. adagból további négy kis gombócot gömbölygetünk. Letakarva szobahőmérsékleten hagyjuk.
3. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a meglangyosított vizes tej felével, és egy kis liszttel betakarva hagyjuk felfutni.
4. A tojást felütjük, a sárgáját a többi folyadékhoz keverjük, majd az olívaolajjal és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Nem túl lágy tésztává dagasztjuk, majd két részletben beledolgozzuk a puha vajat. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A tésztát 2/3-1/3-ad arányban kettévesszük, a nagyobbik részt háromfelé, a kisebbiket négyfelé osztjuk, és mindet meggömbölygetjük.
6. Az utóbbiból készített 4 gombóc egyikéből további négy pici bucikát gömbölygetünk. Letakarva negyedórát pihentetjük.
7. A három nagy gombócból kb. 65, 70 és 75 cm-es rudakat sodrunk, és gyűrűszerűen a kiolajozott sütőformába fektetjük. Ebből lesz a fészek.
8. A 3 kisebb és a 4 pici tésztabucit 12 cm-es, ill. kb. 6 cm-es körlapokra nyújtjuk, a közepükre ültetjük a fetás sonkagombócokat (értelemszerűen a nagyobb körlapokra kerüljenek a méretesebb gombócok), majd fölöttük összecsippentjük a tésztát.
9. A 3 nagy töltött gombócot a fészekbe ültetjük, majd a közökben elrendezzük a 4 pici gombóckát.
10. Letakarva 20-30 percig kelesztjük, majd lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és megszórjuk egész szemű mákkal, szezámmaggal.
11. Előmelegített sütőben megsütjük, majd néhány perc elteltével óvatosan kivesszük a formából, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

 

Rózsaszín szelet

 

 

Az első húsvétunkat az új otthonunkban tavaly ezzel a sütivel köszöntöttem, de mivel nagyszombaton készült, és húsvét vasárnap fotózkodott, ezért a képeket már nem volt időm kiszerkácsolni és feltenni a blogra. De „lesz még húsvét jövőre is” felkiáltással cseppet sem bántam a dolgot. :D És lám, egy évvel később színre léphetett ez a tavaszi ruhába öltözött sütemény, amelybe már tényleg a legeslegutolsó adag meggylekvárunk került bele. Mármint hogy az egykori telkünk meggyfáinak terméséből készült lekiről van szó. A süti tetején díszelgő virág azonban már az itteni gyümölcsfáról való – imigyen összeházasítva a múltat s jelent! :)
Én egyébként nagy rajongója vagyok a soklapos sütiknek, mert szerintem ezek a legfinomabb fajta sütemények sorába tartoznak, ráadásul számtalan módon variálhatóak, és a tetejébe még igen tetszetősek is.
Ez a kis pinkipanki persze pöttyet megtévesztő lehet, legalábbis annak, aki beleharapva arra számít, hogy a krémet tekintve gyümölcsös ízzel találkozik az ízlelőbimbója. Úgyhogy kóstolás előtt mindenképp érdemes felhívni a vendégeink figyelmét arra, hogy bár lehet, hogy málnás, epres vagy meggyes aromát várnak, ez a krém azonban csak simán vaníliás. A nagy csel okozta meglepődést mégis közömbösítendő, a krém alatt ott csücsül a lekvár, ami bizony annál inkább gyümölcsízű! A kóstolás eredménye nyomán megszületett népítélet tehát remélhetőleg pozitív kimenetelű lesz. :D Az én családom legalábbis erre az álláspontra jutott. ;)

 

 

 

Hozzávalók 30x20 cm-es tepsihez:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
6 g sütőpor
5 dkg vaj
1 tojás
6-7 dkg tejföl

a krémhez:
4 dl tej
8 dkg finomliszt
15 dkg vaj
14 dkg porcukor
2 cs. vaníliás porcukor
¾ tk. piros ételfesték (az olcsó folyékony fajta, nem a gél és nem is a por állagú!)

továbbá:
20 dkg házi meggylekvár

elkészítés:

1. A lisztet elvegyítjük a porcukorral, a sütőporral, és elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a tojást, a tejfölt, és tésztává gyúrjuk.
2. A tésztából 3 egyforma téglatestet formázunk, majd enyhén lisztezett deszkán 30x20 cm-es lapokra nyújtjuk.
3. A tésztalapokat sütőpapírral fedett tepsin egymás után világosra sütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni, majd letakarjuk, hogy ne száradjanak ki.
4. A krémhez a lisztet kevés tejjel csomómentesre keverjük, felöntjük a többi tejjel, és kevergetve, közepes lángon sűrű krémmé főzzük. Teljesen kihűtjük.
5. A vajat a porcukorral, a vaníliás porcukorral felhabosítjuk, jól elkeverjük benne az ételfestéket, és a rózsaszín vajkrémet a pudinghoz dolgozzuk.
6. Az egyik tésztalapon elsimítjuk előbb a lekvár, majd a krém felét, és ráhelyezzük a 2. tésztalapot. Ezt is megkenjük lekvárral, valamint krémmel, és befedjük a 3. tésztalappal.
7. A süteményt tálcástól nejlonzacskóba húzzuk, és 1 napra vagy 1 éjszakára hűtőbe tesszük.
8. A süteményt kockákra vágjuk, és porcukorral meghintve kínáljuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 8 perc/tésztalap