2013. június 24., hétfő

Meggyes cseresznyedzsem


 




Eljött ez a pillanat is: megfőztem életem első lekvárját, pontosabban dzsemét, mert apukámtól tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. Persze főztem én már kis adag, dzsemhez hasonló gyümölcsöntetet pl. túrótortához, de valljuk be, az azért nem olyan, mint egy nagy lélegzetű lekvárfőzés. Ráadásul a dunsztolásról eddig halvány lila dunsztom sem volt, csak távoli, gyerekkori emlékként élt bennem az egész procedúra. Mivel nem vagyok se lekvár, se befőtt-fan, eddig eszembe sem jutott, hogy kitanuljam a befőzés mesterségét.
A kertünkben van 3 meggyfa, akarom mondani 2 meggy- és 1 cseresznyefa. Azért írom így, mert amikor kimentünk szüretelni, még azt hittük, 3 meggyfánk van. Láttuk mi, hogy kicsit más a levele az egyiknek, de azt gondoltuk, az is meggy, csak másfajta. :D A nagytudású városiak, bizony, akik keverik a szezont a fazonnal... jaja, nem ismertük föl, hogy a 3. fa cseresznye. :D Jajj, de boldogok voltunk, amikor ez kiderült. Én speciel 20 éve nem ettem cseresznyét, mert hosszú ideje nem találtam olyat, ami gyerekkorom édes, roppanós cseresznyéjére emlékeztetett volna.
Ez a 3 szépséges fácska most annyi terméssel lepett meg bennünket, hogy lehetetlenség lett volna mindből sütit csinálni, ezért kénytelen voltam elsajátítani a lekvárfőzés alapjait. Naná, hogy Anya segített; elmondta, ő hogyan csinálja. - Ja, csak ennyi!? - kiáltottam fel magamban, ui. az én anyukám nem nagyon misztifikálja ezt a témát. Még csak nem is kevergeti nagyon a lekvárt, hiszen az úgy sem ragad le, mivel a cukker nálunk csak a végén kerül bele. Én sem vittem túlzásba a kevergetést, viszont mivel a cseresznye elég leves, kénytelen voltam sokáig várni, mire a dzsem végre elkészült. Természetesen lehet bele zselésítőt is tenni, akkor sokkal hamarabb megvagyunk vele, de én most elsőre anélkül készítettem.
Egyszerre 3 nagyobb lábosban főztem – így nem csapkod annyira, ha megkeverjük, ill. hamarabb elfövi a levét.
Mivel nem kedvelem (a saját megítélésem szerint) túlédesített lekvárokat, én csak fél kiló cukrot tettem a gyümölcsökhöz, így kicsit megmaradt a természetes savanykássága. És végre van saját dzsemünk!!!
Ez a recept már-már arcpirítóan egyszerű, de a fotózási munkálatokat bezzeg nagy műgonddal végeztem, aminek meg is lett az eredménye, mert megint nem tudtam választani, és most már 9 képet biggyesztettem a bejegyzésbe. Részemről ezzel zárom is az idei meggyes és cseresznyés recik sorát, illetve befejezem a sok szövegelést is. :D






Hozzávalók kb. 2,8 l dzsemhez:

3 kg cseresznye
2,5 kg meggy (nálam édesebb fajta)
35 dkg cukor
15 dkg befőző cukor szuper 3:1
késhegynyi szalicil/ befőttes üveg

elkészítés:
  1. A gyümölcsöket megmossuk, lecsepegtetjük és kimagozzuk. Fazékba tesszük, erős tűzön felforraljuk, majd mérsékeljük alatta a lángot.
  2. Ha a gyümölcsök megpuhultak, krumplinyomóval átpasszírozzuk (nem kötelező). Néha-néha óvatosan átkeverjük. Ha a leve félig elforrt, hozzákeverjük a cukrokat, és dzsem sűrűségűre főzzük.
  3. Közben az üvegeket alaposan kimossuk, elöblítjük, majd apránként megtöltjük forró vízzel, hogy kellően átmelegedjenek. (A forró dzsemtől így nem durrannak szét.)
  4. Amint kész a dzsemünk, egyenként kiöntjük az üvegekből a forró vizet, megtöltjük a dzsemmel, tetejükre szalicilt szórunk, az üvegeket lezárjuk, majd száraz dunsztba bugyoláljuk. Így hagyjuk kihűlni.