2013. június 24., hétfő

Meggyes cseresznyedzsem










Eljött ez a pillanat is: megfőztem életem első lekvárját, pontosabban dzsemét, mert apukámtól tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. Persze főztem én már kis adag, dzsemhez hasonló gyümölcsöntetet pl. túrótortához, de valljuk be, az azért nem olyan, mint egy nagy lélegzetű lekvárfőzés. Ráadásul a dunsztolásról eddig halvány lila dunsztom sem volt, csak távoli, gyerekkori emlékként élt bennem az egész procedúra. Mivel nem vagyok se lekvár, se befőtt-fan, eddig eszembe sem jutott, hogy kitanuljam a befőzés mesterségét.
A kertünkben van 3 meggyfa, akarom mondani 2 meggy- és 1 cseresznyefa. Azért írom így, mert amikor kimentünk szüretelni, még azt hittük, 3 meggyfánk van. Láttuk mi, hogy kicsit más a levele az egyiknek, de azt gondoltuk, az is meggy, csak másfajta. :D A nagytudású városiak, bizony, akik keverik a szezont a fazonnal... jaja, nem ismertük föl, hogy a 3. fa cseresznye. :D Jajj, de boldogok voltunk, amikor ez kiderült. Én speciel 20 éve nem ettem cseresznyét, mert hosszú ideje nem találtam olyat, ami gyerekkorom édes, roppanós cseresznyéjére emlékeztetett volna.
Ez a 3 szépséges fácska most annyi terméssel lepett meg bennünket, hogy lehetetlenség lett volna mindből sütit csinálni, ezért kénytelen voltam elsajátítani a lekvárfőzés alapjait. Naná, hogy Anya segített; elmondta, ő hogyan csinálja.
- Ja, csak ennyi!? - kiáltottam fel magamban, ui. az én anyukám nem nagyon misztifikálja ezt a témát. Még csak nem is kevergeti nagyon a lekvárt, hiszen az úgy sem ragad le, mivel a cukker nálunk csak a végén kerül bele. Én sem vittem túlzásba a kevergetést, viszont mivel a cseresznye elég leves, kénytelen voltam sokáig várni, mire a dzsem végre elkészült. Természetesen lehet bele zselésítőt is tenni, akkor sokkal hamarabb megvagyunk vele, de én most elsőre anélkül készítettem.
Egyszerre 3 nagyobb lábosban főztem – így nem csapkod annyira, ha megkeverjük, ill. hamarabb elfövi a levét.
Mivel nem kedvelem (a saját megítélésem szerint) túlédesített lekvárokat, én csak fél kiló cukrot tettem a gyümölcsökhöz, így kicsit megmaradt a természetes savanykássága. És végre van saját dzsemünk!!!

Ez a recept már-már arcpirítóan egyszerű, de a fotózási munkálatokat bezzeg nagy műgonddal végeztem, aminek meg is lett az eredménye, mert megint nem tudtam választani, és most már 9 képet biggyesztettem a bejegyzésbe. Részemről ezzel zárom is az idei meggyes és cseresznyés recik sorát, illetve befejezem a sok szövegelést is. :D














Hozzávalók kb. 2,8 l dzsemhez: 

3 kg cseresznye
2,5 kg meggy (nálam édesebb fajta)
35 dkg cukor
15 dkg befőző cukor szuper 3:1
szalicil (üvegenként egy kis késhegynyi)

elkészítés:


  1. A gyümölcsöket megmossuk, leszűrjük és kimagozzuk.
  2. A meggyet és a cseresznyét vegyesen fazékba tesszük, erős tűzön felforraljuk, majd mérsékeljük alatta a lángot.
  3. Ha a gyümölcsök megpuhultak, krumplinyomóval átpasszírozzuk (nem kötelező).
  4. Néha-néha óvatosan átkeverjük, majd amikor már félig elfőtte a levét, hozzákeverjük a cukrokat és addig főzzük, amíg dzsem sűrűségű lesz.
  5. Közben az üvegeket alaposan kimossuk, elöblítjük, majd megtöltjük őket forró vízzel, hogy kellően átmelegedjenek. (A forró dzsemtől így nem durrannak szét.)
  6. Amint kész a dzsemünk, egyenként kiöntjük az üvegekből a forró vizet, megtöltjük az üvegeket a dzsemmel, tetejükre szalicilt szórunk, az üvegeket lezárjuk, majd száraz dunsztba bugyoláljuk egy éjszakára. Így hagyjuk kihűlni.