...helló új élet!
A dizájn a húsvéthoz igazodik, de ez a torta bő 1 hónappal előtte készült. Pontosabban a prototípus, mert ez már egy újrasütött változat. Ugyanis a krém – szerintem a kaktuszéra hajazó – szemrevaló mintázatát elrontottam a felszeleteléssel, amitől az – a blogon való mutogatási szinthez képest – vállalhatatlan külsejű lett. De hát van az úgy, hogy az ember gondolatai másfelé járnak. :) Márpedig az enyémek heteken keresztül egyéb irányba tekeregtek, emiatt a fentihez hasonló, sőt még nagyobb balgaságok sorát műveltem a konyhában (is). :D Természetesen semmiképp sem szerettem volna csúnyácska sütivel borzolni a szépséges húsvéti desszertekre áhítozó közönség kedélyét, hiszen nem az a cél, hogy az előnytelen külalakkal bárkit is eltántorítsak az elkészítésétől.
A torta egyébként kiemelt fontosságú alkalomra, az Anyáékkal négyesben tartott, utolsó olyan vasárnapi ebédre készült, amikor is a lakóhelyünk még szinte közös volt, mert csak egyetlen emelet választott el bennünket egymástól. Erre a jeles napra Anya derelyét rendelt tőlem ebédre, én pedig teljesítettem az óhaját. Egyértelmű volt, hogy édességgel is készülök.
A főétel és a desszert kapcsán a nosztalgia dominált, ugyanakkor a változást és az új élményeket szimbolizálandó, olyan hozzávalót is használtam, amit szinte sosem szoktam. A derelye anyai nagymamám specialitása volt, ezzel rá emlékeztem; az egykori meggyfáinkról szedett (legutolsó adag) meggyből származó lével pedig – amiből a torta krémje készült – az ősszel eladott, szeretett telkünket idéztem meg. A mák a változtatni akarást és az ehhez szükséges bátorságot jelképezi, ami a félelmeim ellenére is megvan bennem.
A közös ebéd a búcsúzásról szólt: a gyerekkorom és szinte az egész eddigi felnőtt életem színhelyétől köszöntem el. Nagyon sok év telt el – mindig Anya közelében. Gyerekként és fiatal felnőttként számtalan szép élményben volt itt részem. Azonban az utóbbi bő 10 év óta folyamatosan tapasztalható kellemetlen események oda vezettek, hogy egyre kevésbé éreztem otthonomnak ezt az egykor kedves helyet. A Kutyafül sem gondolta másként, ráadásul őt nem kötötték ide gyerekkori emlékek sem. Egyértelmű volt a lakóhelyváltás. Új életet álmodtunk magunknak, az álomból pedig nagy nehezen, de végre valóság lett. Most már az álmunkat élhetjük. :) ...térben Anyától kicsit távolabb, de a szívemben hozzá mindig közel. ♥
a tésztához:
3 tojás
8 dkg cukor
8 dkg finomliszt
4 dkg darált mák
1 bio citrom reszelt héja
8 g sütőpor
1 dl olvasztott vaj
a krémhez:
1,5 dl meggylé
2 dl habtejszín
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
továbbá:
20 dkg házi meggylekvár
egész mákszemek a díszítéshez
elkészítés:
- A tésztához a tojást a cukorral habosra kavarjuk, beleszitáljuk a darált mákkal, sütőporral kevert lisztet, majd a reszelt citromhéjat és az olvasztott vajat is hozzáadva, jól összekeverjük.
- A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe (vagy sütőkeretbe) öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük (vigyázzunk, hogy ne száradjon ki!). A tepsiben hagyjuk kihűlni.
- A krémhez a keményítőt a cukorral lábasba szórjuk, és csomómentesre keverjük egy kevés meggylével. Hozzáöntjük a többi meggylét, a tejszín felét, és kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle. Többször átkeverve hagyjuk kihűlni.
- A többi tejszínt habbá verjük, és a robotgéppel előzőleg átkevert meggypudinghoz forgatjuk. Csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
- A tészta oldalairól, az aljáról, valamint a tetejéről levágjuk a sötétebbre sült, szárazabb részeket, majd hosszában kettévágjuk.
- Az egyik tésztalapot megkenjük meggylekvárral, rátesszük a másik lapot, és a tetejére is lekvárt kenünk. A krémmel feldíszítjük a tortát, és megszórjuk egész mákszemekkel.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc
Megjegyzés:
Amikor csak egészen kis adag tejszínt kellene habbá verni, akkor célszerű a receptben megadott teljes adaggal megtenni ezt, és kivenni belőle annyi habot, amennyit a krémhez kell forgatni.
