Tökmagos-sajtos buborékkalács

Közeledik a húsvét – lelki szemeim előtt ilyenkor már megjelenik mindenféle fajta kalács. :D Az igazi húsvéti kalács persze alap, de kényszert érzek arra, hogy egyéb formákon és ízesítéseken is ötleteljek. Ezt a tökmagosat már leteszteltem, bár az inkább kenyér volt és más formájú, de annyira szerettük, hogy kalácsosított verzióban szerettem volna megosztani itt, a blogon. A recepten nem sokat módosítottam, nehogy elillanjon a lényeg, vagyis ami miatt annyira ízlett, így hát az első kalácsosított módozat esetében megtartottam a sós jellegét. Sajnos a kivitelezés kapcsán – finoman fogalmazva – sikerült megtréfálnom magamat, úgyhogy a kalács nem pont olyan lett, ahogy megálmodtam – kimászott a sütőtálból. :D Az utóbbi napok konyhai bosszúságai után pár napig nem is volt idegzetem másikat sütni. Aztán lenyugodtam és újra nekifutottam. Ezúttal a sós jellegének búcsút intve, édesebbre vetem. Igazából így is, úgy is egyformán ízlett. :)
A sajtnak köszönhetően ez a kalács tovább marad puha, a tökmag pedig – azon túl, hogy szép, zöldes árnyalatúvá teszi – kellemes ízt kölcsönöz a kalácsnak. Örülök, hogy nem adtam fel, és megsütöttem újra, mert most már itt is megmutathatom. Nagyon ajánlom húsvétra a sonka mellé. ;)

 

Hozzávalók 1 kalácshoz:

35 dkg fehér tönkölybúzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
10 dkg reszelt Pannónia sajt
5 dkg pirított, őrölt tökmag
1 tojássárgája
4 dkg cukor
1 tk. só
3 ek. tökmagolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2,2 dl tej
kevés vaj vagy napraforgóolaj a kelesztéshez
1 kis tojás + víz a kenéshez
2 ek. aprított tökmag a szóráshoz
mangalicazsír a sütőformához

elkészítés:

1. A tökmagot zsiradékmentes serpenyőben kis lángon addig pirítjuk, amíg pattogni nem kezd, majd elzárjuk alatta a lángot, és hűlni hagyjuk. Kávédarálóban megőröljük.
2. Az élesztőt a cukorral vegyített lisztkeverék közepébe morzsoljuk, elkeverjük a fele mennyiségű langyos tejjel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. Hozzáadjuk az őrölt tökmagot, a sót, a reszelt sajtot, a tökmagolajat, a többi tejjel kevert tojássárgáját, és lágy tésztává dagasztjuk. Vékonyan kivajazott/kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 16 egyforma gombócot gömbölygetjük (én egyet kettévágtam, hogy a hézagokba tudjam illeszteni), és elrendezzük az alján és az oldalán is vékonyan kizsírozott, 25x17 cm-es ovális sütőformában. Letakarva kb. 20 percet kelesztjük.
5. A tetejét lekenjük vízzel felvert tojással, megszórjuk aprított tökmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük.
6. A kalácsot pár perc elteltével kivesszük a formából, és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 35-40 perc
 

Megjegyzés, tipp:
Sós jellegű kalácshoz 4 helyett 2 dkg cukrot és kicsit több sót tegyünk a tésztába.

Pirított zsemlegombócszeletek diós hagymával

A zsemle- vagy szalvétagombóc tradicionális étel a német nyelvterületen, és pörköltek, raguk jól ismert kísérője. Mégsem kóstoltam, amikor Ausztriában dolgoztam, itthon meg pláne nem. Egyébként mindig érdekelt, miért hívják szalvétagombócnak. Megtudtam, hogy azért, mert szalvétába csavarva főzik/párolják. A szalvéta persze nem papírból, hanem vászonból van. A szalvétát lecserélhetjük konyharuhára, de a konyharuhagombóc még idétlenebbül hangozna szerintem. :D Természetesen alufóliába csavarva is elkészíthető, de az átnevezést ebben az esetben inkább ne erőltessük. :D Arról nem is beszélve, hogy milyen káros anyagok oldódnának ki belőle. Maradjunk inkább a zsemlegombócnál, ami esetemben inkább kenyérgombóc. Na, de nem ragozom tovább. :D
Most, hogy osztrák karácsonyi menüt terveztem, szembe jött velem ez a tipikusan arra a vidékre jellemző köret, és kedvet kaptam hozzá. Mivel a fő menünek szánt ételt igen gazdagra terveztem, így előételnek valami egyszerűt szerettem volna. Maga a gombóc, ami igazából inkább rúd formájú, valóban nem túl érdekes, sőt mondhatni túl egyszerű. A különlegességét a diós hagyma adja, amitől máris ünnepi jellege lett.
A gombócszeleteket nem szükséges vajon megfuttatni, tálalhatjuk hidegen is, de úgy éreztem, nekem jobban ízlene pirítva, meleg előételként. Jól döntöttem, így sokkal finomabb volt. Nem is hittem volna, hogy ez a diós hagyma óriási kedvenc lesz. :)

Hozzávalók 4 személyre:

a zsemlegombóchoz:
25 dkg másnapos fehér kenyér (lehéjazva mérve, pl. zsúrkenyér)
8 dkg vöröshagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
3 dkg zsemlemorzsa
3 tojás
4 dkg vaj
1,5 dl tej
zöldfűszeres só
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió

a diós hagymához:
3 dkg pirított, durvára vágott dióbél
10 dkg salotta hagyma
3 ek. olívaolaj
3 ek. dió- vagy tökmagolaj
1 tk. fehérborecet
őrölt fehér bors
só
cukor

elkészítés:

1. A kis kockákra vágott kenyeret 160°C-ra előmelegített sütőben 15 percig szárítjuk, majd keverőtálba tesszük.
2. A finomra vágott hagymát 3 dkg felforrósított vajon megdinszteljük, hozzákeverjük az aprított petrezselyemzöldet, majd elzárjuk alatta a lángot, és összeforgatjuk a kenyérkockákkal.
3. A felforrósított tejet zöldfűszeres sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük, ráöntjük a hagymás kenyérkockákra, és hagyjuk langyosra hűlni.
4. Hozzáadjuk a zsemlemorzsát, a felvert tojást, és alaposan összedolgozzuk. Lefedve 30 percig állni hagyjuk.
5. A masszát nedves konyharuhára kanalazzuk, 23 cm hosszú, kb. 6 cm átmérőjű rúddá formázzuk, majd a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. A konyharuha végeit zsineggel bekötjük, majd forrásban lévő, sós vízben, kis lángon fél óráig főzzük.
6. A tésztát kiemeljük a vízből, kicsit hűlni hagyjuk, majd konyharuhástul egy éjszakára hűtőbe tesszük.
7. A diós hagymához a kétféle olajat elkeverjük az ecettel, sóval, borssal, cukorral ízesítjük, majd hozzáadjuk a vékony karikákra szelt hagymát, a diót, és legalább 2-3 órát hagyjuk pácolódni.
8. A tésztarudat kicsavarjuk a konyharuhából, 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk, és a maradék vajon mindkét oldalukon megpirítjuk. Tálra rendezzük, rákanalazzuk a diós hagymát, és tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

Édes, szezámmagos zsemle

Mostanában nagyon kevés kenyeret eszem, de most engedélyeztem magamnak, és egyből kalácshoz hasonló zsömlét sütöttem. Pár nappal később kissé átalakítottam a tésztáját, és finomliszt helyett kenyérlisztet, vaj helyett pedig tökmagolajat használtam. Szép, zöldes árnyalatú, pihe-puha péksüti lett az eredmény. Nem ettem belőle sokat, főleg a Kutyafül pusztította, de azért két finom szendvics erejéig megjutalmaztam magam belőle. Frissen kisülve a legjobb, de én imádom melegszendvicsnek elkészítve is. :)

 

 

 
Hozzávalók 8 darabhoz:

40 dkg fehér kenyérliszt
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 mk. só
1 ½ ek. tökmagolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 2 dl + 1 ek. tej
1 ek. napraforgóolaj a kelesztéshez
2 ek. szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz 1 dkg cukrot adunk, elkeverjük egy kevés tejjel, és liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A tojássárgákat elkeverjük a többi tejben, és a tökmagolajjal, a cukorral, sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Rugalmas tésztává dagasztjuk, majd kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 8 egyforma gombócot formázunk, majd hosszúkásra sodorjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük és kissé ellapítjuk.
4. A tetejüket hosszában bevágjuk, és letakarva fél órát kelesztjük. Lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk szezámmaggal. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Tökmagos-húsos csiga

Ezt az finomságot egy jól sikerült tökmagos kifli és a maradék szaftos husi ihlette. Történt ui., hogy a szaftos hús, amit ezúttal nem karajból, hanem csirkemellből készítettem, kissé kemény volt. Már nyersen is elég nehezen lehetett szeletelni, és hiába áztattam előzőleg tejbe, hogy puhuljon, elkészülve se lett túl jó az eredmény. Nagy nehezen mégis megettük a felét, de a maradékhoz nem volt kedvünk. Mit is csináljak vele? Mert hogy ételt ki nem dobunk, legalábbis nem szívesen. Kitaláltam, hogy ledarálom, az aztán felpuhítja a hús rostjait. Így is lett. Csak épp nem volt itthon szikkadt péksüti (sőt még friss se), amire szendvicskrémként rákenhettem volna, hogy melegszendvicsnek együk meg. Így hát kifundáltam, hogy csiga lesz belőle, és a három nappal korábban készült tökmagos kifli tésztáját mentem át picit újragondolva. Meg is született ez a nagyon finom, enyhén zöld színű és másnap is puha húsos csiga.
A töltelékhez persze nem muszáj ugyanolyan kemény husit használni, mint amilyet én. :D Nyugodtan tölthető bele másféle maradék is, amit épp otthon találunk. Utólag is készíthetünk a sült húshoz szaftot, amivel aztán összekeverhetjük, sőt még sajtot is reszelhetünk rá.
Mi halmoztuk az élvezeteket, mert másnap reggelire a csiguszt kettévágtam, mint a zsemlét, megkentem vajjal, tettem rá sonkát, sajtot és tejfölt. :D

Hozzávalók 16 darabhoz:

40 dkg finomliszt
5 dkg Graham-liszt
1 ek. cukor
1 tk. só
2 tojássárgája
8 dkg vaj + a tepsihez és a kenéshez
2 ek. tökmagolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2,3 dl tej + a kenéshez
40 dkg megmaradt sült hús (nálam most csirkemellből e recept szerint)
4 dkg tökmag a tetejére

elkészítés:

1. A megmaradt szaftos húst késes aprítóval ledaráljuk. A tökmagot zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon megpirítjuk, és miután kihűlt, felaprítjuk. A vajat felolvasztjuk, langyosra hűtjük.
2. Az élesztőt 1 evőkanál Graham-liszttel elkeverjük 1,5 dl langyos, cukros tejben, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A sót az átszitált liszthez vegyítjük, majd hozzáadjuk az élesztős tejet, a többi tejben elkevert tojássárgákat, a tökmagolajat és a langyos olvasztott vajat.  Lágy tésztává dagasztjuk, majd kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát 3-4 mm vastag, 40×50 cm-es téglalapra nyújtjuk, majd úgy kenjük el rajta a húspépet, hogy a tőlünk távolabbi hosszabb oldala mentén kb. 2 cm szélességben szabadon hagyjuk a tésztát.
5. A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, és 3 cm vastag szeletekre vágjuk. A csigákat lekenjük tejjel, és egyenként megmártjuk a pirított, aprított tökmagban. Vajjal vékonyan kikent tepsibe rendezzük egymástól távolabb.
6. A csigák oldalát körben megkenjük olvasztott vajjal, majd folpackkal+konyharuhával letakarva 20-30 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben megsütjük (ha nagyon pirulna, egy szinttel lejjebbi rácsra tesszük), majd a tepsit tortarácsra téve hűlni hagyjuk. Langyosan kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Újhagymás krumplisaláta

Főiskolás koromban az a szerencse ért, hogy kijuthattam Kanadába a rokonokhoz, és egyúttal meglátogattam apukám magyar barátait is. Velük néhány alkalommal piknikezni is voltunk, és akkor ettem ehhez hasonló salátát. Hosszú évekig nem jöttem rá, mitől lehetett olyan finom Ági néni krumplisalátája. Érthetetlen módon akkor nem kérdeztem meg tőle, mivel ízesítette, de amikor nemrégiben almás tojássalit csináltam, azonnal tudtam, hogy az általam amúgy nem nagyon favorizált curry a titok nyitja. Ez a szép sárga por csodálatos ízt kölcsönöz a salátának, én legalábbis majdhogynem nagykanállal eszem, annyira nem tudok betelni vele.
Mint minden majonézes sali, ez is jól illik bármilyen grillezett vagy egyéb husihoz, ill. hal mellé is kiváló választás lehet annak, aki halrajongó.
Húúú, most elképzeltem rántott vagy grillezett süllővel, ami nagy kedvencem annak ellenére, hogy igen helytelen módon nem vagyok oda a halért.

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg salátaburgonya (tisztítva mérve)
1 csomó újhagyma
12 dkg natúr joghurt
10 dkg majonéz
1 ek. magos Dijoni mustár
1 ek. tökmagolaj
1 csapott ek. porcukor
1 tk. currypor
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. A kockákra vagy 0,5 cm vastag karikákra vágott krumplit annyi sós vízben, amennyi ellepi, megfőzzük, majd lecsepegtetjük és kihűtjük.
2. Az öntethez a hozzávalókat alaposan elkeverjük és hozzáforgatjuk a megtisztított, karikára szelt újhagymát, valamint a krumplit. Lefedve, másnapig érleljük, majd tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazinban is megjelent.

Fokhagymás-magos minivekni

A húsvéti próbasütésre szánt kalács hipp-hopp elfogyott, így nem maradt semmi reggelire. Azonnal orvosolni kellett a helyzetet, és megszülettek ezek a finomságos péksütemények. A benne lévő fokhagyma most különösen jólesett, mert régen ízesítettem vele kelt tésztát. A lisztek vegyítését az alábbi arányban ezúttal a kényszer szülte, mert mindegyikből épp csak egy kevés volt itthon.
Ezt a kis veknit nagyszerűen lehet tunkolni fokhagymás olívaolajba, tökmagolajba vagy bármilyen fűszeres olajba... jaj nekem, már érzem is a simogató nyári napsütést az arcomon, és magam előtt látok egy szépen megterített asztalt, ahol a legjobb barátokkal toszkán hangulatú kerti mulatság közepette falatozunk. :D Remélem, egyszer nagy borkedvelő leszek – mert ehhez a fílinghez ez elengedhetetlen. ;)

 

 

Hozzávalók:

30 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 kis fej fokhagyma
2 ek. növényi olaj (pl. tökmag-, olíva-, vagy szezámolaj)
4 ek. pirított, durvára vágott tökmag
4 ek. szezámmag
2 ek. fekete szezámmag
2 ek. lenmag
1 ek. cukor
1 ek. só
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3,5 dl víz

elkészítés:

1. A megtisztított fokhagymagerezdeket vékony szeletekre vágjuk, és az olajon kicsit megfuttatjuk. Hűlni hagyjuk
2. A tökmagot és a szezámmagot zsiradékmentes serpenyőben egymás után megpirítjuk. Kihűtjük.
   
3. Az élesztőt 1 dl langyos, cukros vízben simára keverjük egy kis kenyérliszttel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
4. A lisztkeverékhez adjuk a sót, a magvakat, a dinsztelt fokhagymát, a felfutott élesztőt, a többi vizet, és robotgéppel megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, majd attól függően, hogy hány veknit szeretnénk, 8-16 egyenlő részre osztjuk. (Én 16 darabra osztottam, így valóban minik lettek.)
   
6. A tésztadarabokat a két végén csúcsos rudakká sodorjuk, kissé ellapítjuk, és a tetejüket hosszában bevágva, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva 20 percet pihentetjük.
   
7. A kis vekniket előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

 

Csavart, rozsos patkó magvakkal

  

 

Ma nem volt túl sok kedvem a főzéshez, ezért virsliebédet terveztem. Sajnos a kenyér elfogyott, de nélküle nem lehet olyan jóízűt enni a virsliből.
Mivel régen készítettem magvas kenyeret vagy péksütit, ezért ma feltétlenül olyan kelt tésztát akartam sütni, ami magokat tartalmaz. Eredetileg kenyérrúdnak indult, de a csavarás miatt kirúgta magát. Így lett belőle patkó, mert az megtartja a csavart formát. Hű, de jót ettünk belőle! :)
Ági barátnőmnek nagy szeretettel ajánlom, és nem csak azért, mert duplán van jelen! ;) :D

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

35 dkg fehér kenyérliszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dkg aprított tökmag
2 ek. lenmag
2 ek. tökmagolaj
1 ek. méz
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3 dl víz
kevés napraforgóolaj a kenéshez
finomliszt a szóráshoz

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük 1 dl langyos, mézes vízben, letakarva felfuttatjuk, majd a többi vízzel és az olajjal együtt a sóval, magvakkal vegyített lisztkeverékhez adjuk. Lágy tésztává dagasztjuk, majd vékonyan kiolajozott tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
2. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, majd 8 egyforma darabra vágjuk, és rudakat sodrunk belőlük. Mindegyiket megcsavarjuk, és patkó alakban meghajlítjuk.
3. Lekenjük napraforgóolajjal, meghintjük liszttel, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatva, jó negyedórát folpack + konyharuha alatt pihentetjük.
4. A tepsit 200°C-ra előmelegített sütőbe toljuk, majd 5 perc elteltével 190°C-ra mérsékelve a hőfokot, készre sütjük a péksüteményeket.
   

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.