2014. július 29., kedd

9. Otthon, édes új otthon!


Összességében, mire az első bútor fele a helyére került, picit több, mint 2 hónap telt el, egészen pontosan 70 nap költözéstől költözésig, azaz húsvéttól nyár közepéig. És mire az összes bútor megérkezett, már javában július végén jártunk. Utólag ui. megrendeltük az egyik szoba komplett berendezését is ugyanattól az asztalos cégtől, ami a többi bútorunkat is készítette.

Közben történt 1-2 apróbb malőr, illetve nagyobb bosszúság is, nehogy már töretlen legyen az örömünk.
A kisebb bajok közül az első az volt, hogy a vadonás új világító nagyítótükröm úgy döntött, nem óhajt fényt kibocsátani magából. Rájöttünk, hogy mi lehet a bibi - kibontottuk hát a frissen festett falat (na pont ez nem szerepelt a vágyaink között), amitől én majdnem sírógörcsöt kaptam. A Kutya egy laza mozdulattal átvariálta az új villanyvezetéket, minekutána lőn világosság a kis szutyok tükrömben. A falbontás itt nem ért véget, mert az új konvektor csöve miatt enyhén ki kellett vésni a falat egy másik szobában is. Szerencsére mindezekkel ugyanaznap szembesültünk, így egy füst alatt letudtuk a mérgelődést és siránkozást. Aztán meg az egyik macskaajtóról derült ki, hogy mázolás előtt nem lett átfordítva, ezért fából utólag keretet kellett neki csináltatnunk, ami csak később „festődött le”, de legalább harmonizált a másik cicabejárattal. Végül is mindent nyomtalanul el tudtunk tüntetni.
A nagyobb horror mindezek után következett: a még decemberben megvásárolt hálószobabútor egyik elemének összes ajtaja hibásan érkezett, de maga a bútor sem illeszkedett rendesen. A konyhabútort is részben újra kellett csináltatni, mert itt-ott nem pont olyan lett, mint ahogyan azt megbeszéltünk. Szerencsére orvosolható volt előbbi és utóbbi probléma is, és nem estünk miatta kétségbe. A megkarcolt parkettától és csempétől már annál inkább, de a haragom ezek kapcsán hamar alábbhagyott. A várakozás a bútorainkat tekintve azonban - ami a beígért 2-3 hét helyett majd' 2 hónap lett - nyilván többet kivett belőlünk, mint amire számítottunk. Anyagi kompenzáció és sűrű elnézéskérés lett a vigaszunk, de a cég késésének okát inkább fedje jótékony homály. Lényeg, hogy a kezdeti jó benyomás után nagy csalódást okoztak, amiért - rettentő enyhe formában - megkapták az ejnye-bejnyét egy reklamáló levélben. Még jó, hogy a kivitelezés minőségében nem kellett csalatkoznunk, bár 2 bútor esetében nem azt kaptuk, amit megbeszéltünk, ill. egyéb bajok is akadtak, amik miatt igencsak nekikeseredtem.

Július első napján, amikor a konyhabútor fele megérkezett, repestünk az örömtől. Valóra vált egy újabb álom – még aznap hazaköltöztünk a régi-új lakásba! :)
Július 12-én pedig végre megfőzhettem az első, ünnepinek épp nem mondható, de általunk nagyon kedvelt ételt, a jó öreg nokedlit. :D Másnap pedig, a vasárnapi ebédhez, a nokedli mellé egy kis szaftos husi is készült, mert meg kellett róla győződnöm, hogy a sütő is jól működik-e. :D



tejszínes-paprikás hagymamártásban sült csirkemell nokedlivel


Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy támogatott! A menedzseremnek, a rendezőnek, a producernek, a forgatókönyvírónak, a színésztársaimnak, a stylistomnak, a szüleimnek, a nagymamámnak, nemlétező kutyámnak, múltbéli plátói és valós szerelmeimnek, valamint azoknak, akik szeretnek - a velem ellenszenvezőknek nemkülönben -, mert nélkületek nem tartanék ott, ahol most vagyok. Köszönöm, és szeretlek titeket! God bless Ame...! :D

Na, most komolyan...

  • Köszönöm a burkolóknak, a festőknek, a parkettásnak, az asztalos mesternek, a Kutyánszki apukájának, valamint a barátainak, hogy ők mindannyian legjobb tudásuk szerint A-tól Z-ig - a lehetőségekhez mérten - klasszul megoldottak mindent, és minőségi munkát végeztek. A burkolóknak kiváltképp hálás vagyok, mert minden nap a megbeszélt időre érkeztek, úgy rakták a csempét, ahogy megbeszéltük, ráadásul szórakoztatóak voltak. Srácok, hála nektek, igazán örömteli volt ez az egyébként embert próbáló, bontással járó, legkoszosabb időszak!
  • Köszönöm a Kutya anyukájának, aki gyönyörűen megvarrta az összes függönyünket!
  • Köszönöm Anyának, akinek a jóvoltából 3 csodaszép világítótest is ékesítheti a lakást, illetve aki folyamatosan megerősített, hogy ez + az tényleg jól mutat együtt. Végig láttam a szemében azt a kedves csillogást, amiből tudtam, helyesen döntöttünk, hogy átcsomagoljuk a kérót. Amikor véleményként a napokban megfogalmazta, hogy az otthonunk légies, könnyed és elegáns lett, sőt az elrontott bútorok ellenére is az maradt, akkor bizony könnybe lábadt a szemem. A cél ui. éppen ez volt - a légiesség. :)
  • Köszönöm Áginak, aki hétről-hétre, napról-napra képes volt végigolvasni a munkálatokkal kapcsolatos infóáradatomat, mindenre folyamatosan mondogatta, hogy „nagyon szépek lesztek”, és ezzel mindig sikerült szétoszlatnia a kételyeimet, ha olykor-olykor elbizonytalanodtam. ;)
  • Köszönöm a macskáinknak - különös tekintettel a nagybeteg Kumpira -, akik simán vették a költözéssel kapcsolatos nehézségeket, nem hisztiztek sokat, és nem vetették a szemünkre, hogy az ideiglenes lakhelyen szűkebb élettéren kellett osztozniuk egymással és velünk. Naná, hogy amint hazaértünk, azonnal tudták, hogy ez az ő otthonuk! :)
  • Köszönöm magamnak, hogy jól össze tudtam válogatni a színeket, mintázatokat és formákat, hogy aztán végül minden mindennel közel 100%-osan harmonizáljon! (És: végül kiderült, hogy a konyhai csempe nagyon szépen összeillik a bútorral és a többi burkolattal. Persze azért ich liebe dich, magasfényű dekoritlap und csillogós mozaikcsempe! ...majd legközelebb... :D)
  • Kiemelten köszönöm a SORSnak, hogy nem gördített elénk leküzdhetetlen akadályokat, és ezáltal szinte minden a tervek szerint haladhatott! Miss Destiny, tök jófej voltál, és légyszi ezután se szúrj ki velünk, bőven elég volt nekünk az utolsó időszak izgalma a bútorok kapcsán! ;)
  • Végül, de nem utolsó sorban és legfőképp pedig köszönet jár az én Kutyánszkimnak , aki nélkül mindez el sem kezdődhetett volna! Ő levette a vállamról a terhet: intézte a műszaki dolgokat, utána nézett, mit hol lehet a legolcsóbban beszerezni, nem mondott nemet néhány jaj-ezt-nagyon-szeretném darabra, valamint tevőlegesen is kivette a részét a munkálatokból.

Most már "csak" a nappali berendezése, az erkély rendbehozatala, illetve apróbb javítások vannak hátra, valamint az, amitől egy lakás igazi otthonná válik: az egyéb szerelvények és mindenféle kiegészítők megvétele, és a dekorálás. :)
Végre szép lakásban ülhetjük meg a különböző ünnepeket, és élhetjük a mindennapjainkat. Már nem kell szabadkoznunk, ha vendégek jönnek hozzánk. :)

Most pedig következzenek a fotók - hangulatok a felújított lakásból a teljesség igénye nélkül! Tessék befáradni! :D






 előszoba






konyha


















fürdőszoba

















dolgozószoba






hálószoba
















Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.