Az első húsvétunkat az új otthonunkban tavaly ezzel a sütivel köszöntöttem, de mivel nagyszombaton készült, és húsvét vasárnap fotózkodott, ezért a képeket már nem volt időm kiszerkácsolni és feltenni a blogra. De „lesz még húsvét jövőre is” felkiáltással cseppet sem bántam a dolgot. :D És lám, egy évvel később színre léphetett ez a tavaszi ruhába öltözött sütemény, amelybe már tényleg a legeslegutolsó adag meggylekvárunk került bele. Mármint hogy az egykori telkünk meggyfáinak terméséből készült lekiről van szó. A süti tetején díszelgő virág azonban már az itteni gyümölcsfáról való – imigyen összeházasítva a múltat s jelent! :)
Én egyébként nagy rajongója vagyok a soklapos sütiknek, mert szerintem ezek a legfinomabb fajta sütemények sorába tartoznak, ráadásul számtalan módon variálhatóak, és a tetejébe még igen tetszetősek is.
Ez a kis pinkipanki persze pöttyet megtévesztő lehet, legalábbis annak, aki beleharapva arra számít, hogy a krémet tekintve gyümölcsös ízzel találkozik az ízlelőbimbója. Úgyhogy kóstolás előtt mindenképp érdemes felhívni a vendégeink figyelmét arra, hogy bár lehet, hogy málnás, epres vagy meggyes aromát várnak, ez a krém azonban csak simán vaníliás. A nagy csel okozta meglepődést mégis közömbösítendő, a krém alatt ott csücsül a lekvár, ami bizony annál inkább gyümölcsízű! A kóstolás eredménye nyomán megszületett népítélet tehát remélhetőleg pozitív kimenetelű lesz. :D Az én családom legalábbis erre az álláspontra jutott. ;)
Én egyébként nagy rajongója vagyok a soklapos sütiknek, mert szerintem ezek a legfinomabb fajta sütemények sorába tartoznak, ráadásul számtalan módon variálhatóak, és a tetejébe még igen tetszetősek is.
Ez a kis pinkipanki persze pöttyet megtévesztő lehet, legalábbis annak, aki beleharapva arra számít, hogy a krémet tekintve gyümölcsös ízzel találkozik az ízlelőbimbója. Úgyhogy kóstolás előtt mindenképp érdemes felhívni a vendégeink figyelmét arra, hogy bár lehet, hogy málnás, epres vagy meggyes aromát várnak, ez a krém azonban csak simán vaníliás. A nagy csel okozta meglepődést mégis közömbösítendő, a krém alatt ott csücsül a lekvár, ami bizony annál inkább gyümölcsízű! A kóstolás eredménye nyomán megszületett népítélet tehát remélhetőleg pozitív kimenetelű lesz. :D Az én családom legalábbis erre az álláspontra jutott. ;)
a tésztához:
30 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
6 g sütőpor
5 dkg vaj
1 tojás
6-7 dkg tejföl
a krémhez:
4 dl tej
8 dkg finomliszt
15 dkg vaj
14 dkg porcukor
2 cs. vaníliás porcukor
¾ tk. piros ételfesték (az olcsó folyékony fajta, nem a gél és nem is a por állagú!)
továbbá:
20 dkg házi meggylekvár
elkészítés:
- A lisztet elvegyítjük a porcukorral, a sütőporral, és elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a tojást, a tejfölt, és tésztává gyúrjuk.
- A tésztából 3 egyforma téglatestet formázunk, majd enyhén lisztezett deszkán 30x20 cm-es lapokra nyújtjuk.
- A tésztalapokat sütőpapírral fedett tepsin egymás után világosra sütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni, majd letakarjuk, hogy ne száradjanak ki.
- A krémhez a lisztet kevés tejjel csomómentesre keverjük, felöntjük a többi tejjel, és kevergetve, közepes lángon sűrű krémmé főzzük. Teljesen kihűtjük.
- A vajat a porcukorral, a vaníliás porcukorral felhabosítjuk, jól elkeverjük benne az ételfestéket, és a rózsaszín vajkrémet a pudinghoz dolgozzuk.
- Az egyik tésztalapon elsimítjuk előbb a lekvár, majd a krém felét, és ráhelyezzük a 2. tésztalapot. Ezt is megkenjük lekvárral, valamint krémmel, és befedjük a 3. tésztalappal.
- A süteményt tálcástól nejlonzacskóba húzzuk, és 1 napra vagy 1 éjszakára hűtőbe tesszük.
- A süteményt kockákra vágjuk, és porcukorral meghintve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 8 perc/tésztalap