Molnárka

...egy régi kedvenc...
 

 

 

Ez az édeskés, kalács jellegű péksütemény mindig Mátészalkát juttatja eszembe, azokat az éveket, amikor zenésztársammal együtt jártuk az országot, hogy óvodákban, művelődési házakban, falunapokon szórakoztassuk a gyerekközönséget. Mivel a szülőhelyem és a fent említett nyírségi város távol fekszenek egymástól, ezért rendszerint néhány napot töltöttünk ott, hogy bejárhassuk a környező települések óvodáit, iskoláit. Szálláshelyünknek szinte mindig a Kálvin téri 1-es postát választottuk – a maga retró berendezésével az volt ui. a kedvencünk. Kész kis otthont rendeztem be ott magunknak: elektromos főzőberendezéssel, merülőforralóval stb. :D Emlékezetes időszaka volt ez az életemnek, a 2000-res évek elején. :)
A postától nem messze, az ABC tövében volt egy kis pékség, ahol mindenféle finomság mellett molnárkát is sütöttek. A tetején kikandikáltak a mazsolaszemek. :) Mindketten ezt a finom, hosszúkás zsemlét szerettük a legjobban, és a napi munka után boldogan fogyasztottuk, megpakolva otthonról hozott sült hússal (amit a kollégám anyukája készített az útra) és egyebekkel. Mindig magamra kellett parancsolnom, hogy ne egyek belőle túl sokat. :D Előfordult, hogy mire letettük a lantot, és odaértünk a pékségbe, már elfogyott ez a szívünknek kedves minicipó. Olyankor nagyon le tudtam csöppenni, hiszen úgy rákészültem a kései molnárkaebédre.
Akkoriban még a közelében sem voltam a házi kelt tészta sütésének, nem tudhattam, hogy egyszer majd én magam készítem el. Igaz, hozzá hasonlót már sütöttem, de konkrétan a molnárka eddig kimaradt a repertoárból. Most viszont eszembe jutott, és végre előrukkoltam vele! :) Fonott kalács helyett jó választás a húsvéti sonka mellé, házi tormakrémmel dúsítva. ;)
A molnárka elnevezés eredetére egyébként semmiféle utalást nem találtam, jöhet akár a molnár(né) által sütött, cipó alakú zsemléből, de utalhat a vízen futkosó, hosszúkás testű rovarra, a molnárkára avagy molnárpoloskára is. Kinek mi a szimpatikusabb. ;)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

50 dkg fehér kenyérliszt és finomliszt fele-fel arányban
5 dkg cukor
1 csapott ek. só
4 dkg vaj
2 tojássárgája
2 dkg friss élesztő
1,5 dl natúr joghurt
1,5 dl víz
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A tálba mért lisztkeveréket átszitáljuk, belevegyítjük a cukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és a langyos vízzel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A szobahőmérsékletű joghurtban elkeverjük a tojássárgákat, és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Összeállítjuk a tésztát, (ha szükséges adhatunk még hozzá egy kis lisztet), majd a puha vajat 2-3 részletben beledagasztjuk.
3. A hólyagos tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. A megkelt tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, és 10-15 percet letakarva pihentetjük.
5. Egy tésztagombócot kissé ellapítunk, majd elkezdjük felgöngyölni, miközben a tenyerünk élével mindig jól lenyomkodjuk. A hajtásvéget jól lenyomkodjuk vagy összecsippentgetjük. Épp csak megsodorjuk a tésztát, miközben a két végét kissé elvékonyítjuk/csúcsosítjuk.
6. A megformázott zsemléket – hajtással lefelé – sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk egymástól távolabb (a tetejüket tetszés szerint be is vághatjuk), és letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
7. A molnárkákat körbekenjük felvert tojással, és addig hagyjuk még pihenni, amíg a sütő bemelegszik. Ekkor újra lekenjük, megszórhatjuk szezámmaggal, és megsütjük.
8. Még forrón lespricceljük hideg vízzel, és tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc