Ribizlis ricottakrém-torta

 

Jó ideje én készítem a saját szülinapi tortámat. Néha persze jól esne, ha más sütné meg helyettem, de ha én csinálom, legalább biztos, hogy szeretni fogom. :D Most ezt a ribizliset gondoltam ki, de csak mert nem volt itthon málna, eredetileg ui. azzal akartam ízesíteni a krémet. Sebaj, így is ízletes lett, és a szűk család minden tagja díjazta. Így lett a hétfőből igazi ünnepnap. :)

Hozzávalók 16 cm-es tortához:

Piskótához:
4 tojásfehérje
1 tojássárgája
8 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
7 dkg porcukor
1 csapott mk. sütőpor

Krémhez:
20 dkg fagyasztott ribizli (kiolvasztva kb. 10 dkg)
1 tojás
3 dkg finomliszt
2,5 dl tejszín
25 dkg ricotta
10 dkg mascarpone
15 dkg porcukor
13 dkg vaj
3 ek. ribizlilé

Díszítéshez:
5 dkg étcsokoládé
1 mk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A piskótához a tojásfehérjét a porcukorral fényes, kemény habbá verjük, majd hozzáforgatjuk a tojássárgáját és a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet.
2. A masszát kivajazott, liszttel hintett tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A tésztát a formában kicsit hűlni hagyjuk, majd kivesszük belőle, és tortarácsra téve teljesen kihűtjük.
3. A krémhez a tojást lábasba ütjük, csomómentesre dolgozzuk a liszttel, majd felengedjük a tejszínnel, és kis lángon, kevergetve felfőzzük. Teljesen kihűtjük, miközben többször átkeverjük.
4. A ricottát elvegyítjük a mascarponéval és a porcukor felével. A puha vajat a többi porcukorral kihabosítjuk és simára dolgozzuk a pudinggal.
5. A ricottakrémhez keverjük és beleforgatjuk a kiolvasztott ribizlit, valamint a ribizlilevet. A kész krémet, ha szükséges, hűtőbe tesszük, majd 3 adagra osztjuk.
6. A piskótát 3 lapra vágjuk, betöltjük a krémmel, ill a torta teljes felületét is bevonjuk vele.
7. A díszítéshez a csokoládét a napraforgóolajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, sima csővel ellátott nyomózsákba vagy zacskóba töltjük, és egy ív sütőpapírra vagy alufóliára pöttyöket nyomunk belőle. Dermedésig hűtőbe tesszük.
8. Miután a pöttyök megszilárdultak, lehúzzuk a sütőpapírról, és körben elrendezzük a torta oldalán. Tálaljuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:
A krémmel egy kicsit elszámoltam magam, de épp csak annyira, hogy ha fel szerettem volna díszíteni vele a torta tetejét, akkor arra éppen elég lett volna. De most jobbnak láttam egyszerűbb módon megoldani a dizájnolást, így a maradék krémet eltettem későbbi elnyalogatásra. :D

Vaníliás krémtúró (vaníliás, mazsolás, banános)

Bő 1 hónappal ezelőtt olyan krémet sikerült gyártanom egy sütihez, ami kísértetiesen hasonlított gyerekkorom egyik kedvenc édességéhez, a vaníliás krémtúróhoz. Az állaga is a régire hajazott, mert kellőképp homogénre sikeredett. És ezen a ponton most egy vallomás következik: hetek óta olyan szinten rá vagyunk kattanva a krémtúróra, hogy ha oszlopot kellene építeni az üres dobozkákból, az kb. felérne a Petronas-tornyokig. :D Mindebben sokan bizonyára semmi kivetni valót nem találnak, mert hát finom meg izéhozé, de valójában nagyon is helytelen, hogy ilyen mértékben fogyasztjuk ezt az édességet az esti filmnézések alkalmával. Egyrészt azon túl, hogy elég sok kalóriát tartalmaz, ez a bolti vacak a benne lévő adalékanyagok miatt még ártalmas is, másrészt a töménytelen mennyiségű kis műanyag dobozkával szennyezzük a környezetünket. Ez utóbbi engem sokkal jobban zavar, mint a saját szervezetem mérgezése. Úgyhogy amikor – fellengzős szóval élve – megalkottam a házi krémtúrót, elhatároztam, hogy én biza nem veszek több boltit. Sajna ez a döntés igencsak elnapolódott, sőt elhónapolódott, mert több, mint 30 nap kellett ahhoz, hogy újra nekifogjak, és ezúttal ne süteménybe töltsem a krémet, hanem pohárkába. Mivel nálunk a mazsolás és a banános változat a menő (utóbbiból az egyik üzlet direkt miattunk rendre nagyobb mennyiséget rendelt, mert amint beszabadultunk a boltba, kifosztottuk a teljes krémtúrókészletet, esélyt sem adva a többi hasonló érdeklődésű vásárlónak), ezért én a „sima” krémtúrón túl mazsolásat és banánosat is készítettem. Csupán csak az a baj vele, hogy túl hamar elfogy. Mivel azonban a boltihoz képest macerásabb úton-módon juthatunk hozzá (azaz el kell készíteni), így legalább most már kevesebbet eszünk belőle… ööö, vagy mégse, mert annyira finom. :D

Hozzávalók 6 adaghoz:

2 tojássárgája
12 dkg porcukor
1 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 dl tej
25 dkg túró
20 dkg natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
5 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
1-2 ek. citromlé
1 ek. vaníliakivonat
2 dkg mazsola
10-15 dkg banánpép

elkészítés:

1. A tojások sárgáját a cukor felével kihabosítjuk és simára keverjük előbb a keményítővel, majd a tejjel.
2. Felforraljuk, és folyamatosan kevergetve, kis lángon puding állagúra főzzük. Langyosra hűtjük.
3. A túrót összekeverjük a krémsajttal, a tejföllel, a többi porcukorral, a vaníliakivonattal, a citromlével, hozzáforgatjuk a pudingot, majd botmixerrel homogénre dolgozzuk.
4. A krémet három adagra osztjuk, az egyikhez hozzáforgatjuk az előzőleg meleg vízbe áztatott, majd alaposan lecsepegtetett és kihűlt mazsolát, a másik adaghoz pedig a pépesített banánt.
5. A háromféle krémet 2-2 adagra osztjuk, pohárkákba kanalazzuk és behűtve kínáljuk.

Leveles meggyes rétes

Megint rétes… Tudom, kezd uncsi lenni, hogy egy édes és egy sós változat után megint rétessel rukkolok elő. De ez a helyzet, ha az ember lánya most erre a fajta tésztára van rákattanva. Egyébként is azt sütök és akkor, amikor én akarom! Sőt akkor posztlom, amikor jónak látom. :D Ráadásul ez a rétes most meggyes, amaz birsalmás volt, a harmadik meg fűszeres túrós, szóval nem lehet azzal vádolni, hogy nem változatosak a rétesek. :D Jó-jó tudom, akkor is rétes mind a három, és szörnyű gaztett, hogy majdnem egymás után kerültek fel a blogra. :D
Viccet félretéve, az az igazi oka annak, hogy ilyen rövid időn belül 3-szor is az asztalra került a rétes, hogy tripla adag tésztát gyártottam, és nem akartam túl sokáig tárolni nyers formájában, lefagyasztva. Na jó, ez csak az egyik ok. A másik az, hogy tényleg annyira kívántam, hogy muszáj volt ennyiszer megsütnöm. :D Ez a meggyes különösen szeretni való, és bár sütés közben kissé kirepedt – azért lett ilyen lapos –, az élvezeti értékéből ez nem vont le semmit. Sőt, így még érdekesebben lehetett szeletelni, és hosszú rétescsíkokat sorakoztathattam a tálra. Ez lett az egyik kedvenc rétesem. :)

Hozzávalók 1 rúd réteshez:

az élesztős tésztához:
15 dkg finomliszt + a dagasztáshoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
3 dkg finomítatlan nádcukor
1 mk. só
1 tojássárgája
½ ek. napraforgóolaj (elhagyható)
1,25 dkg friss élesztő
kb. 1,25 dl tej

a vajas tésztához:
5 dkg rétesliszt
12,5 dkg vaj

a töltelékhez:
50 dkg magozott meggy
6 dkg finomítatlan nádcukor (vagy a meggy édességétől függően)
2 ek. meggylé
2 ek. Portorico rum
3 dkg fehér tönkölybúzaliszt
2 dkg olvasztott vaj
10 dkg kekszmorzsa (nálam áfonyás zabkekszből)

a kenéshez és mázhoz:
1 tojásfehérje
5 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 ½ ek. tej
1 tk. olvasztott vaj
1 mk. vaníliakivonat

elkészítés:

1. Az élesztős tésztához a lisztkeverék közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük 1 dkg nádcukorral, a langyos tejjel, és letakarva felfuttatjuk.
2. Beletesszük a többi cukrot, a sót, a tojássárgáját, lágy tésztává dagasztjuk, majd vékonyan kiolajozott tálban, 30 percet letakarva kelesztjük. Ezután hűtőbe téve lehűtjük.
3. A vajas tésztához a felkockázott vajat összegyúrjuk a rétesliszttel, téglalap alakúra formázzuk, kissé ellapítjuk, majd folpackba csomagolva hűtőbe tesszük.
4. Az élesztős tésztát liszttel hintett munkalapon akkora téglalapra nyújtjuk, hogy a közepére helyezett vajas tésztát minden irányból rá tudjuk hajtani, és kb. 35×30 cm-es téglalapra nyújtjuk.
5. Balról behajtjuk a tészta 2/3-áig, majd ráhajtjuk a jobb oldali tésztasávot. Lisztezett deszkára tesszük, nejlonzacskóba csomagoljuk, és 20 percet hűtőben pihentetjük.
6. A tésztát a korábbi hajtogatáshoz képest az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatva tesszük a lisztezett munkalapra, és ismét 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk.
7. A tésztát ismét elforgatjuk 90°-kal, mindkét irányból középre hajtjuk a tésztasávokat, majd balról behajtjuk. Újabb 20 percet hűtjük.
8. Az előbbi műveletet megismételjük, miközben ismét elforgatjuk a tésztát. Megint hűtjük 20 percet.
9. A töltelékhez a cukorral ízesített meggyet addig forraljuk, hogy levet eresszen. A lisztet csomómentesre keverjük a meggylével és a rummal, a gyümölcshöz adjuk, és besűrítjük. Kihűtjük.
10. A lehűtött tésztát lisztezett munkalapon 50×40 cm-es téglalapra nyújtjuk, a felületét megkenjük a langyosra hűlt olvasztott vajjal, és egyenletes rászórjuk a kekszmorzsát.
11. A meggyet kb. 13 cm széles sávban a tészta hozzánk közelebb lévő, hosszabbik oldalához halmozzuk úgy, hogy jobbról és balról 5-5 cm-es sávban szabadon hagyjuk a tésztát, és ezt ráhajtjuk a töltelékre.
12. A rétest óvatosan feltekerjük, és az alkarunkat a rétes alatt tartva, átlósan a sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön. Letakarva kelesztjük 20 percet.
13. A rétesrúd tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.
14. A mázhoz a tejet a vajjal összemelegítjük, hozzáadjuk a vaníliakivonatot, majd belekeverjük a porcukrot.
15. A még forró rétest sütőpapírostól átemeljük a tortarácsra, kihúzzuk alóla a sütőpapírt, és egyenletesen becsíkozzuk a mázzal. Így hagyjuk kihűlni. Felszeleteljük és tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Hogy biztos ne repedjen ki a rétes, úgy is készíthetjük, hogy a tölteléket a tészta hozzánk közelebb lévő széléhez halmozzuk (mint ahogy a birsalmás vagy a diós rétesem esetében látható), nem pedig elszórva, a tészta teljes felületén. Így sütés közben szinte csak felfelé tud dagadni, hiszen a belsejében nincs tészta, ami kifelé nyomakodna, miközben sül. De én ezúttal direkt készítettem úgy, hogy belül is legyen tészta. :)