A tűzhely eltűnésével az ember hamar rájön, mennyire kreatív és air fryer-függő

A konyhafelújítás és annak elhúzódása különösen idegesítő, ha a napi ételkészítésről van szó. A főzés megszokott módja tűzhely és sütő híján ilyenkor ugrik, maradnak az egyéb konyhai gépek. Akinek van air fryere, az most pláne arany keretbe foglalja a kitalálójának nevét, mert ez a nagy doboznyi méretű gépezet – még ha korlátozottan is – bizony megmenti a kellemetlen élethelyzetet. A minigrillsütővel karöltve egész klassz ebédeket hoztak össze nekünk, persze nem elvitatva a háziasszony szerepét, akinek a fantáziája nélkül ezek a masinák mit sem érnének. :D Szerény személyem előre gondolkodott, és hat komplett ebéddel, valamint kétféle, korábban megsütött zsemlével készült a konyhamentes időszakra. Mobil főzőlap nélkül azonban csak sütni tudtam, főzni nem, tehát korlátos volt az ebédkészítés módja. Így az alább felsorolt lefagyasztott ételek mellé nem főzhettem tésztát, bulgurt, kölest vagy rizst, csupán a felmelegítésükre volt lehetőség, vagy esetenként krumplit és batátát süthettem köretnek. Természetesen a legtöbbjükhöz azért illik bármilyen saláta.
A különböző ízesítésű – pl. az aszalt paradicsomos-kukoricás, a mézes-mustáros vagy a paprikás-tejfölös – csirkekockák némelyike mellé valóban frissen sütött krumplit csináltam, amit adott esetben aprópecsenyéhez hasonló módon összeforgattam a hússal. Tudom, ezekhez is előre megfőzhettem, lefagyaszthattam, majd újramelegíthettem volna valamilyen köretet, még változatosabbá téve az ebédjeinket, de a bontást megelőző napokban nekem épp elég volt gondoskodni arról a hatféléről is.
A melegítés részben air fryerben történt, az ételhez apránként adagolva vizet, kókusztejszínt vagy tejfölt, pl. a bespjázolt csirkés-kukoricás bulgur vagy az utólag készített édes paprikás-paradicsomos-kókusztejszínes és a hagymás-paprikás penne esetében, amelyekhez a tésztát a 30 km-rel távolabb lakó anyukámnál főztem.
A minigrillsütő is nagy becsben van nálunk: a reggeli zsemle kiolvasztásán túl az előző napról megmaradt ételt is gyakran ebben melegítem. Most a fagyott sajtos-túrós puffancs, a sajtos burgonyapogácsa és a megmaradt rántott hús felforrósításában jeleskedett, amihez a köret joghurtos-balzsamecettel nyakon öntött gyümölcsös jégsaláta vagy egyebekkel turbózott saláta volt. Csak ezekből hat napnyi ebédünk kerekedett!
Az előre lesütött szendvicscipók és ciabatta zsemlék is a grillsütőben olvadoztak, így két meleg ebéd között finom szendvicset ettünk, a kedvenc grillezett zsemléhez pedig esetenként a szendvicssütőt is beüzemeltem. A vasárnapok egy részét viszont egy közeli helyről rendelt pizzával koronáztuk meg, ezzel ünnepeltük az a heti munkák eredményét.
Bár a felújítás ilyen mértékű elhúzódásával nem számoltam, mégsem estem kétségbe, amikor kifogytunk a korábban megfőzött ebédekből: eljött a felfordulás közepén összehozott sárgarépás túrófasírt, a tejfölben pácolt rántott csirkemell és a pizzasütés ideje. Utóbbi kapcsán meglepetésként ért az egészen vállalható eredmény, úgyhogy a következő alkalommal már dupla mennyiséggel készültem a felújítási munkálatok további elhúzódására. A pizzát különféle salátákkal körítve tökéletes ebédjeink kerekedtek.
A megváltozott körülmények között azonban sajnos dugába dőlt a ránk jellemző ritka húsfogyasztás, ám legalább megúsztuk az éttermi étkezést és a rendelést – a nápolyi pizzát leszámítva!
A munkalap beérkezése előtti utolsó hétvégén már elég bátorságot éreztem a muffinsütéshez is, ami olyan szuperül sikerült, hogy a jövőben csakis így fogom készíteni.
Egy bő hónapnyi három helyiség közötti rohangálás után már iszonyúan hiányzott a konyha, de persze nem a régit sírtam vissza, hanem sokkal inkább vágytam már az újra. A türelem pedig hamarosan rózsát termett. :)

 

 

 

Némi hasznos infó air fryeres sütéshez/pároláshoz/melegítéshez:

• sárgarépás túrófasírt sütése:
  A panko morzsába forgatott túrófasírtokat elrendezem az air fryer rácsbetétjén, és mindegyiknek a közepén elkenek negyed teáskanálnyi lágy kókuszzsírt. Hűtőbe teszem annyi időre, hogy a zsír teljesen megszilárduljon rajtuk. Ezután a rácsbetétet beleillesztem a keretbe, és 180 °C-on kb. 15 perc alatt pirosra sütöm a fasírtokat.
• tejfölben pácolt rántott hús sütése:
  A néhány órán át fűszeres tejfölben pácolt, majd a szokott módon (pankómorzsába) panírozott hússzeleteket az air fryer rácsbetétjére fektetem, és több helyen elkenek rajtuk 1-1 teáskanál lágy kókuszzsírt. Hűtőbe teszem annyi időre, hogy a zsír teljesen megszilárduljon rajtuk. Ezután a rácsbetétet a keretbe illesztve 180 °C-on kb. 20 perc alatt pirosra sütöm a hússzeleteket. (A hideg kókuszzsír lassabban olvad fel, és lefolyva szépen bevonja a húst, ami ezáltal egyenletes színűre sül. A tartályban lévő zsiradék nem fog füstölni.)
• krumpli/batáta sütése:
  A meghámozott, megmosott, majd szárazra törölt sárga krumplit hasábokra vagy kockára vágom, és alaposan leitatom róluk a nedvességet (batáta esetében ez a lépés kimarad). Tálba teszem, (megszórom fokhagyma granulátummal), és a krumpli mennyiségétől függően meglocsolom 1-2 evőkanál napraforgóolajjal. Alaposan összerázom, hogy az olaj mindenhol bevonja. Az air fryer rácsbetétjére borítom, és 180 °C-on kb. 25 perc alatt pirosra sütöm, miközben 2-3-szor alaposan összerázva átforgatom a krumplit. Végül megsózom. (A krumpli szárazra törlése nagyon fontos, így ropogósra tud sülni. XXL méretű sütőhöz 70-80 dkg krumpli a hámozva mért ideális mennyiség. Aprópecsenyéhez a kisült krumplikockákat azon melegében összeforgatom a felforrósított hússal.)
• pizza sütése:
  A bevált tésztából nyújtott pizzalapokat akkora sütőpapírra helyezem, mint az air fryer rácsbetétje. Az egyik lapocskára ráhalmozom a tetszés szerinti feltétet, majd a papír sarkait megfogva óvatosan a 200 °C-ra előmelegített sütő rácsára helyezem a pizzát. Kb. 10 perc alatt megsütöm, de félidőben egyszer rákukkantok. A többi pizzát is így készítem el, egymás után. Mivel egyszerre csak egy fér a sütőbe, a következőre csak akkor kerül rá a feltét, amikor az előző már elkészült. Addig pedig csukva tartom az air fryer fiókját. Négy pizzához a sütési időt előmelegítéssel együtt 42 percre állítom be, így nem kell mindegyiknél külön időzíteni a sütést, hanem két pizza között csak készenléti módba kapcsolom a készüléket. (Mindkét alkalommal 18 cm átmérőjű sajtos szélű pizzácskákat sütöttem tejfölös alappal, sonkás-kukoricás feltéttel, de másodjára olajbogyó és lila hagyma is került rá, illetve a mozzarella mellett camembert sajtot használtam.)
• almás-fahéjas-csokis muffin sütése:
  A meghámozott, magházától megfosztott 1 db almát nagy lyukú reszelőn lereszelem, meglocsolom 1 evőkanál almaecettel, és rászórok ½ teáskanál fahéjat. 5 dkg puha vajat kikeverek 7 dkg porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, majd 1 nagy tojással, és felöntöm 1,5 dl kókusztejszínnel. Hozzákeverem a ½ teáskanál sütőporral, ½ mokkáskanál szódabikarbónával, pici sóval vegyített 15 dkg finomlisztet, majd beleforgatom a reszelt almát és 5 dkg durvára vágott csokoládét. A masszát elosztom 9 db zsiradékmentes szilikon muffinkapszliban, megszórom egy kis nádcukorral, és elrendezem a sütő rácsbetétjén. 160 °C-on kb. 20 perc alatt megsütöm, majd rácsra szedve hagyom langyosra hűlni a sütiket. 
• édes paprikás-paradicsomos-kókusztejszínes alap főzése:
  Két nagy, felaprított, sóval átkevert Palermo vagy Ramiro paprikát az air fryer kivehető táljában 2 evőkanál kókuszolajon 150 °C-on kb. 10 perc alatt megfuttatok. Felöntöm 1 dl vízzel, és néha megkeverve 10 perc alatt megpárolom. Oregánóval, fokhagyma granulátummal, borssal fűszerezem, majd hozzákeverek egy kis doboz sűrített paradicsomot vagy házi sültparadicsom-ketchupot, 1 dl kókusztejszínt, és 5 percig főzöm. Pici mézzel édesítem, majd beleforgatom az előre megfőzött pennét vagy nokedlit, és 150 °C-on kb. 10 perc alatt, néha megkeverve (hogy ne süljön oda a tartályhoz) összemelegítem. Ha szükséges, adok még hozzá kókusztejszínt.
  (A hagymás alapot 1 evőkanál édes fűszerpaprika hozzáadásával ugyanígy készítem el, de a párolásához picit több víz, ill. idő kell. Kókusztejszín helyett tejföllel is készíthetjük.) 
• csirkés-kukoricás bulgur melegítése:
  Az előre megfőzött egytálételt előbb hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. Az air fryer kivehető tartályába 2 dl forró vizet öntök (vagy felesben kókusztejszínnel), majd hozzáadom a csirkés bulgurt, és alaposan összeforgatom. 150 °C-on, többször átkeverve kb. 20 perc alatt felmelegítem. (Ha szükséges, adok még hozzá vizet vagy kókusztejszínt.)

Természetesen többféle ételhez is használhatunk air fryert, de az előre lefőzötteknek köszönhetően, nekem most csak néhány ebédet kellett frissen készítenem benne/vele.

Új konyha – új világ

amikor a szagelszívó majdnem elbukik, de végül minden fronton győz a józan ész

 

Négy évvel a családi házba költözésünket követő több bontás és reparatúra után végre eljött a konyha átalakításának ideje is. Őszintén szólva ez a mostani csinosítás – 12 évvel a társasházi lakásom kis konyhájának felújítása után – nem hozott annyira lázba, pedig elvileg ez aztán igazán „nőknek való feladat”. Ezt részben azért is éreztem most kevésbé izgalmasnak, mert sokkal nyűgösebb apránként szépítgetni egy már késznek hitt, de más elképzelései szerint kialakított házat, mint egy teljesen szétvertet egy koncepció mentén újjáépíteni.
Engem legalábbis a toldozgatás-foltozgatás mindig is jobban stresszelt, mert a végén nincs meg az „egyben van” érzés, hiszen a kis eltéréseket nem lehet maradéktalanul összedolgozni. Itt viszont ezzel kell főznünk – csak hogy stílusos legyek. Azt azért mindenképp meg kell jegyeznem, hogy mégis csak a családi házzal kapcsolatos álom megvalósulása a lényeg. Szóval amikor már épp elkenődnénk attól, hogy ismét a korábbi tulaj elbaltázásait korrigáljuk, mindig gyorsan emlékeztetjük magunkat: végre van házunk, és ez mennyivel jobb a társasházi lakásnál és annak zavaró velejáróinál. :)
Na de vissza a legutóbbi munkálatokhoz, amelyek kapcsán észszerű szempontok mentén dőlt el, hogy a konyha és a fürdőszoba közül melyik lesz a soron következő, szétverésre szánt helyiség.
A választásnál tehát nem a fejünkben pergő bontási horrorfilm nyomott sokat a latban – vagyis hogy melyik helyiséget mennyire kellene kifordítani a négy sarkából –, hanem inkább a józan megfontolások: a konyha jobban szem előtt van, és talán még olcsóbban is megúszható a rekonstrukciója, mint a fürdőszobáé, ami ugyan szintén élhető, de azért messze van a korszerűtől és az esztétikustól.
És itt nyitnék egy Ruff Bálint-i zárójelet: bár a fürdő renoválása csak a távolabbi terveink között szerepelt, az ideiglenes bebútorozását nem éreztük ördögtől valónak. Sőt, szükségesnek is tűnt, hiszen ki tudja, mikor kerül sor a felújítására. Ebben maradtunk, de miután elkészült a pontos tervrajz, és – az előzetes tapasztalatainkból kiindulva, valamint az elszállt inflációt is belekalkulálva – megsaccoltuk a gyártási költséget, ez végül eldöntötte a kérdést. Az összeg ugyanis felháborítóan magas volt ahhoz képest, hogy mindez csak ideiglenes megoldás lett volna. Zárójel bezárva!
A konyha tehát mint központi élettér szerves része a mindennapjainknak, és ha egy kicsit közelebb állna a vágyott állapothoz, bizonyára szívesebben töltenék benne még több időt, mint amennyit naponta muszáj – pusztán azon prózai okból, hogy ne haljunk éhen. Mi több, egy szép konyhában talán még a Kutyafül is elsajátítja a húszperces ebédelés képességét a szokásos ötperces tempó helyett. Részben emiatt is ment el a kedvem a tartósabb konyhai ácsorgástól.
Az itt hagyott, szinte még vadiúj konyhabútor ugyan tetszetős volt, és bár tudtam, hogy ezzel együtt sem fogok teljesen megbékélni vele, mégis úgy éreztem, hogy az elemek átvariálásával (a legutáltabbakat kivéve), illetve néhány pluszban csináltatott darabbal szerethetőbbé tehető. Így anyagilag is biztosan kedvezőbben jönnénk ki, mint akkor, ha teljesen új bútort csináltatnánk.
Hetekig sakkoztam a felső elemekkel, képzeletben és papíron is ide-oda tologatva azokat, majd hozzájuk applikáltam az elképzelt kiegészítő szekrényeket. Sehogy sem állt össze maradéktalanul, és mire valamennyire kitisztult a kép, rájöttem, hogy árban csak nem lennénk vele beljebb. Legalábbis a skandináv lehetőséghez viszonyítva – mármint a fix méretekkel dolgozó, de egyénileg összeállított opcióhoz képest.
Utólag bevallom, örültem a kudarcnak: hogy elbúcsúzhatunk a régitől, ami bizonyos esztétikai szempontokon kívül számomra funkcionálisan sem igazán felelt meg. És ezen a szekrények kényszerűen korlátozott átrakosgatása sem javított volna sokat.
A Facebookon menet közben rám borult egy raklap konyhatervező workshop- és asztaloscéges hirdetés, sőt megvilágosodtam abban is, hogy több szempontot egybevetve mi a különbség a bútorbolt, a konyhastúdió és az asztalos cég között. (Mi mindig is az utóbbi pártján voltunk.) A bútorboltban kapható kész konyha nálunk nem játszik, a konyhastúdió pedig kvázi milliomosoknak való.
Amikor azonban kiszámoltuk, nagyjából mennyiből jönne ki az egyedi gyártású verzió, egyből eldőlt, hogy őrültség lenne annyit költeni csak a konyhára, amekkora összegnek a feléből sok évvel ezelőtt az egész lakást kipofoztuk – a beépített bútorokat is beleszámítva. Nonszensz, hogy most a konyha renoválása került annyiba, mint anno az egész lakásom – hova jutottunk?!
Az életben viszont sokkal fontosabb dolgok is vannak a Pinteresten látott „nekem-ez-kell” konyháknál. Ráadásul a ház adottságaihoz való alkalmazkodás is határt szabott annak a konyhabútornak, amit életem végéig igazán a magaménak éreznék. Hiszen maga a ház sem ilyen. Végül egy olyan megoldás került képbe, ami árban még elérhető, ugyanakkor elegáns, letisztult és a ház egészéhez is illeszkedik. Így végül a korábban számunkra elképzelhetetlennek tartott, egykor drágának számító és nem túl nagy választékot kínáló lapraszerelt skandináv verzió lett a befutó – figyelembe véve a korábbi tulaj által kialakított teret és egyebeket. Ezen belül főleg a mosogató helyén nem változtattunk, nagy bánatomra, mert az már tényleg komolyabb bontással járt volna.
Megjegyzem, nagy kérdőjel, hogy a mosogató miért nem az ablak előtt kapott helyet, holott a legtöbb konyhaterven ott van. Itt viszont a főzőlap került oda, fittyet hányva a befelé nyíló ablakszárnyakra, amelyek így lehetetlenné tették a szagelszívó beépítését. Ehelyett maradt az ablaknyitásra épülő „szellőztetési stratégia”, ami az ételszagot is inkább befelé tolta. A bűz így nem kifelé távozott, hanem még beljebb nyomakodott (télen magával húzva a hideget, nyáron a meleget), ami miatt gyakran közelharcot vívtam a Kutyával az ajtók szigorú csukva tartásáért. Csatavesztés esetén az egész ház bűzbe borult, amit szó szerint minden ajtó és ablak legalább 20 perces nyitva tartásával lehetett megszüntetni.
A húsvétot a régi bútorral még letoltuk nyugiban (hála a türelmes vevőnek!), majd pár napra rá – az előre lefőzött komplett ebédekkel telepakolt hűtővel az üres konyha közepén – elkezdődött a munka. Az utált fali csempével a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere is ment a kukába, és április 12-én éjfélkor örömmámorban úszva nyakaltuk a pezsgőt a sitthalom tetején! :D

A Kutyafül mindenhez is ért, elszánt és kitartó, amiért én végtelenül büszke vagyok rá! Kimérte mindennek a pontos helyét, falat vésett, fúrt, bekötötte az elektromos vezetékeket, fűrészelt, gipszkartonozott, glettelt, csiszolt, festett, és összeszerelte az új konyhabútort, amit a fal egyenetlenségei miatt kifejezetten macerás volt beépíteni. (Ezek a szabad szemmel nem feltűnő hepehupák egyébként mindvégig több szempontból is megnehezítették a munkát.)
Én eközben a nappalinkat konyhává alakítva melegítettem a lefagyasztott étkeket (köszönet az air fryer és a minigrillsütő feltalálójának!), a fürdőszobai mosdókagylót – a tiszteletbeli macskaitatót – mosogatóvá léptettem elő, a vendégszobai franciaágyat pedig a konyhai cuccoknak szántam – ott aztán egymással vígan kokettáltak. Heteken át e három helyiség között rohangáltam, arról ábrándozva, hogy ezek hamarosan újra egy helyen koncentrálódnak „konyha” néven.
Gyakran sopánkodtam, hogy mégsem lettem komoly segítség. Csupán a sitt kihordásában, a SENSI szalag díszlécre ragasztásában jeleskedtem, a bútor néhány elemének összeszerelésében segédkeztem, illetve néha „adogatóemberként” és a díszlécen túlszaladt falfesték eltüntetőjeként funkcionáltam. De ez messze nem jelentett annyi munkát, mint amennyit a Kutyafül ebbe az egészbe beletett. Őt ezért sűrűn agyba-főbe dicsértem, epres desszerttel nyomatékosítva a méltatást. Számomra ez idő alatt főleg a kert szolgáltatta a napi munkát.
Aztán, ahogy az már lenni szokott, beütött a krach – mondhatni „sitt” happens –, egy szerencsétlenül beépített gerenda ugyanis a leendő szagelszívó útjában állt, majdnem dugába döntve azt, ami a legfontosabb. Ám az elszántságnak meglett a gyümölcse! :)
A munkát az is lassította, hogy az előre nem látható nehézségek miatt utólag rendelt tételek beérkezésére várni kellett. De mindezt végül kibekkeltük, áthidaltuk. Sőt, egy kreatív javaslatomnak köszönhetően megmenekültünk a fél konyha plafonjának gipszkartonozásától, így csak egy kisebb, doboz méretű takarást kellett megépíteni. A nagy ötlettel egyébként egy hajnali órán csókolt homlokon a Múzsa, minekutána – hálája jeléül – a Kutyinyek is ugyanoda nyomott egy cuppanósat.
Két héttel a start után már a munkalapot, falpanelt és egyebeket méreteztük egy asztalos céggel, hogy ne csak a svédek örüljenek. Nem sejtve, hogy messze még a befejezés, esténként továbbra is nagy kanállal faltuk a politikai elemzéseket, mert Kéri, Lakner, Ruff és a Szabadsajtó Klubosok nélkül mit sem ér az élet, főleg ha Buda Péterrel, Sz. Bíró Zoltánnal, Pottyondyval, Partizánnal, Fridi podcasttel és mindenféle tényfeltáró dokumentumfilmmel van fűszerezve. :D

Az új keletű szabadság mámorában a felfordulás miatt én még kiakadni is elfelejtettem, és úgy tűnt, hogy a komoly megpróbáltatásokat ezúttal a Kutyánszki is viszonylag jól viselte. Akárcsak a két nyávogink, akik Murphy törvényét betartva pont benyaltak és egymásnak adtak át valami bacit, de azért aprólékosan meóztak és segítettek… feltartani. :D

Három héttel később, amikor már azt hittük, sínen vagyunk, jött az újabb akadály: a munkalap beérkezése csúszott, a felújítás ezzel tovább húzódott.
A lefőzött/lesütött, air fryerben is jól melegíthető, éppen ezért fele részt húsételeket tartalmazó ebédekből teljesen kifogyva, három pizzarendelést és ugyanennyi, Anyánál történő tésztafőzést követően elérkezett a körülményes ételkészítés ideje, és ezzel végképp meghiúsult az addig igen mérsékelt húsfogyasztásunk is. Hiszen villanyrezsó vagy egyedényes főzőlap híján szinte csak sütni tudtam, ami határt szabott a megszokott étkezésnek. Miután néhány, általunk szeretett és air fryerben készíthető húsmentes fogáson túl voltam, szinte csak a csirkemell maradt. Ezek után pláne jól jött az a két, hétvégi családi összejövetel, amelyeknek hála esetenként megspórolhattam a platánterméssel fűszerezett főzést a teraszon.
A negyedik hét kezdetekor már látni véltük azt a bizonyos fényt, amikor is jött a fekete leves: a munkalapot szállító teherautó csütörtököt mondott (csütörtökön). Aznap könnyek között bedagasztottam egy kis adag pizzatésztát fájdalomdíj gyanánt, hátha az air fryer azzal is boldogul – boldogult. :)
A lélekemelő május 9. és a világbajnok air fryeres muffinnal megkoronázott töltekezés hétvégéje után azt hittük, elfogytak a gondok. A felfordulás ötödik hetének keddje azonban ismét nem várt fordulatot hozott: a lefixált falpanel helyett másikat kaptunk. Miközben fortyogtak bennem az indulatok, magamra erőltettem a pókerarcot. A csere miatti napokat még kibekkeltük, a most következő hétvégén pedig már a megújult helyükön rendezhetem el az edényeket. A még hátralévő kisebb munkálatok közepette szép lassan visszatér az örömünk is.

 

 

A vágyott szagelszívónak hála végre szagmentesen főzhetek a szép új konyhában – az újraépülő demokráciában!
A lényeg helyreállt, az utolsó simításokkal: a szekrény alsó és felső párkányléceivel, fogantyúkkal, lámpákkal, szőnyeggel, dísztárgyakkal és növényekkel kis idő múlva majd megszületik a meleg, igazán otthonos hangulat is. :) Ha nem is volt könnyű menet, de megérte!
Ezek után meg se merem saccolni, mennyi időbe telne a fürdőszoba átalakítása. Babakádban fürdeni hetekig, azt hiszem, rosszabb lesz, mint kizárólag air fryerrel főzni! :D

Kalácsfészek csokoládés krémsajttal, földieperrel

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt még tavaly sütöttem, amikor már szinte sehol sem lehetett epret kapni. A jófajta földieper beszerzése nálam egyébként is problémás – gyakran úgy telik el az év, hogy nem veszünk/eszünk. Így aztán a friss eperből készülő desszertekről általában le kell mondanunk. Én ezt persze nehezen viselem, mert ez a kedvenc gyümölcsöm.
Tavaly viszont hosszú évek után, kicsit későn ugyan, de – Anyának köszönhetően – újra kaptunk finom földiepret, és akkor gyors egymásutánban le is gyártottam belőle három különböző süteményt. Ez a kelt finomság viszont már az eperszezonon jócskán túl került ki a kezem alól, ezért nem posztoltam, nehogy a kedves olvasó friss földieper híján, a nyálát csorgatva, szomorúan továbbálljon. Úgyhogy a receptet átmentettem idénre, hogy végre abszolút időben (az eperszezon legelején) kerüljön fel a Sünisre, ami az én szempontomból azért is hasznos, mert jelenleg konyha híján amúgy sem tudok sütni-főzni, így ez most pont kapóra jött. :D 
Egyébként csak azért lett csokis, mert a konyhaszekrényben megláttam egy bontott zacsi csokoládéízű pudingport. Kóstoláskor örültem is, hogy nem vaníliás lett, mert az eper egyrészt jóban van a csokoládéval, másrészt nem annyira megszokott, és szerintem mutatósabb is ezzel a sötétebb árnyalatú krémmel. Utólag úgy éreztem, mehetett volna bele plusz kakaópor, ezért a hozzávalók közé odabiggyesztettem javaslatként.
Reggelire, tízóraira jó választás pl. a sokak által megszokott kakaós csiga helyett. ;)

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
2 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej

a töltelékhez:
kb. 25 dkg földieper (lehetőleg kis szemű, mézédes fajta; csumázott mennyiség)
15 dkg natúr krémsajt
15 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5-6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. holland kakaópor (elhagyható)
1,5 dkg csokoládéízű pudingpor
1 nagy tojás fele

továbbá:
a tojás másik fele a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a tojást, a többi langyos tejet, az olajat, és miután összeállítottuk a tésztát, beledagasztjuk a puha vajat is. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük.
3. Az epret közben megmossuk, lecsumázzuk, szárazra töröljük. (Nagyobb szemű eper esetén félbe- vagy négybe vágjuk) Félretesszük.
4. A krémsajtot kikeverjük a tejföllel, a cukrokkal, csomómentesre dolgozzuk a pudingporral (kakaóporral), és beleforgatjuk a felvert tojás felét.
5. A megkelt tésztából 9 golyót formázunk, és letakarva 10 percet pihentetjük.
6. Egy tésztabucit lisztezett munkalapon kb. 15 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd körben a szélét behajtogatjuk és lenyomkodjuk. Az így kialakult fészekbe egy adag csokoládés krémet teszünk és ráhalmozzuk az epret. Így járunk el a többi tésztával is, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és negyedórát kelni hagyjuk.
7. A sütemények szélét lekenjük a megmaradt felvert tojással, megszórjuk kristálycukorral, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni, majd porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mós: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

A tésztalapok szélét kétféleképpen is felhajthatjuk. Az egyik módszer szerint körben haladva hajtjuk fel és nyomkodjuk le (ahogy a receptleírásban szerepel), a másik szerint az egymással szemben lévő íveket hajtjuk be előbb, majd az így kialakult 4 sarkot is ráhajtjuk. Utóbbi gyorsabb, de kicsit szögletesebb lesz az eredmény. Kisülve viszont nekem az első módszer szerint készült péksütemény jobban tetszik.