2022. május 15.

Gyors vaníliakrémes desszert

...hajfestés helyett

 

 



Minden önkritikámat latba vetve, ki merem jelenteni, hogy szerintem ideális vendég vagyok, még sincs szerencsém a fodrászokkal. Az egyik korábbihoz, akit amúgy "mission impossible" volt elérni (nem csak nekem, másoknak is), bő 10 évig voltam hűséges, míg nem derült égből lepattintott úgy, hogy aznapra időpontom volt hozzá. Az utódjához már csak mindössze egy évig jártam, és bár imádtam a szárítási technikáját, és (hitem szerint) jól végezte a munkáját, a megbízhatóság neki sem volt az erőssége. Ezen csalódásaim miatt talán nem is csoda, hogy mostanra kialakult bennem egy csöppnyi szkepticizmus. A fodrászváltásra mégis elsősorban a költözésünk szolgáltatott nyomós okot. Akit ajánlottak, már elsőre lemondta az időpontomat, de rávettem magam, hogy elhiggyem az általa említett okot. Pedig már a keresztnevének is gyanúsnak kellett volna lennie, mert pont úgy hívják, mint két korábbi fodrászomat is. :D Nomen est omen, ugyebár… persze reméltem, hogy ő csak azért is rácáfol erre. (Lejjebb olvasható a végkifejlet.)
A hajfestés elmaradásának folyományaként legalább lett egy vagon időm aznap olyasmibe fogni, amit már lassan 2 hónapja halogattam. Ám gyorsan dugába dőlt a nagy felbuzdulás, mert szerintem házon belül is léteznek fekete lyukak vagy rosszindulatú manók, akik galádul eltüntetik azt, amire épp rohadtul szükségem lenne. (Ugyanígy vált köddé ezer éve egy BRAVO-ból kiszedett autogramkártya is, amit pont előtte 1 nappal kaptam az unokatesómtól egy cikkért cserébe. Hogy pár évvel későbbről az egyik legtutibb poszteremet ne is említsem!) Szóval szerintem engem ezek a feka likak és/vagy a manók követnek. Most pölö a vonalzó szívódott fel. Yo! Akkor kalandra fel! Átverekedtem magam a szinte üres házunk nappaliját csúfító papírdoboz-tornyokon – bár szerintem azok még így is szebben mutatnak, mint a támasztékul szolgáló, egyébként szinte még új cserépkályha, melynek formája egy középkori várra hajaz, imigyen hirdetve az előző tulaj történelem iránti érdeklődését, vagy inkább az ízlését (?) –, és „a vonalzó bármelyik dobozban lehet” tippjének megfogalmazása után lázas kutatásba kezdtem. Miközben átvillant az agyamon, hogy bár sok szempontból klassz dolog volt a korábbi otthonunkkal együtt az összes beépített bútorunkat is eladni, viszont az ebből adódó hiányunk miatt most ismét tervezhetek. Szép feladat, tombolhat megint az alkotási kedv meg a kreativitás, de ezek most csak szunnyadoznak. Gondoltam, majd a vonalzó látványától megtáltosodva, elementáris erővel törnek föl belőlem, mint 8 évvel ezelőtt. De az a fránya lénia csak nem akart előkerülni! Viszont legalább a doboztorony átrendeződhetett arra az esetre, ha megunnám a korábbi sorrendiséget! :D Az eredménytelen keresés után halovány mosollyal a szám szélén fedeztem fel kreativitásom apró morzsáját: egy levágott laminált padlólapot neveztem ki vonalzónak, hogy 2 perc szolgálat után hirtelen félredobjam, mert rájöttem, hogy nincs itthon édesség. Márpedig az kell, pláne ilyen hülye nap után, amit lenőtt hajtővel, vonalzó nélkül voltam kénytelen tölteni! :D Ezek után már csak erre a hipp-hopp elkészíthető desszertre futotta, amit a kedvenc boltunkban kapható olasz tiramisum ihletett, amiért sajna most már jó sokat kéne gyalogolni, mert errefelé olyan üzlet nincs. Viszont ez a félig sk. édesség is megütötte a mércét, annak ellenére, hogy bolti krémporból készült. De legalább a babapiskótát én sütöttem hozzá! :)
Apropó mérce! Az új fodrászomra megérte várni, mert azon túl, hogy rögtön megtaláltuk egymással a közös hangot, olyan haj(tő)színt rittyentett nekem, amit már évek óta hiába magyaráztam a korábbiaknak. Úgy láttam, hogy ő igazi elhivatottsággal dolgozik – olyan fodrász, aki szenvedéllyel űzi a szakmáját. Neki tényleg fontos, hogy a vendég elégedett legyen, és ez manapság még a mesterfodrász(nak mondott) kollégái esetében is ritkaság számba megy. Biztos vagyok benne, hogy rendbe fogja hozni az elődei által elrontott hajamat. :) Szerencsés vagyok, mert egy kedves ismerősömnek hála, úgy jutottam be hozzá, hogy már nem is fogad új vendégeket. :)
Úgyhogy ezt a desszertet Neked ajánlom, Edó, még ha ez most nem is gluténmentes (de dolgozom rajta!). ;)




 Hozzávalók 6 szelethez:

a babapiskótás rétegekhez:
12 db házi babapiskóta
5 dkg étcsokoládé
1 tk. instant kávé
1 ek. cukor
1 tk. vaj
4-5 ek. víz
1 ek. kávé- vagy csokoládélikőr, esetleg rum

a krémhez:
2,5 dl habtejszín
5 dkg tejföl
½ cs. Aranka vaníliás krémpor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

a díszítéshez:
étcsokoládé forgács
cukorgyöngyök


elkészítés:

  1. A csokoládét nagyon apróra vagy forgácsosra vágjuk, és a likőr kivételével a többi hozzávalóval együtt egy kis fémtálkába tesszük. Vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd hozzákeverjük a likőrt.
  2. Alaposan megmártóztatjuk benne a babapiskótákat, és sütőpapírral bélelt tálcára 2 sorban lerakunk 6-6 darabot úgy, hogy a piskóták hosszabbik oldala szorosan egymáshoz érjen. Hűtőbe tesszük dermedni.
  3. A tejszínt magas falú edénybe öntjük, és a tejföllel, a krémporral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton felverjük. Csillagcsővel ellátott habzsákba kanalazzuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
  4. Az egyik sor piskótát palacsintafordító lapát segítségével átemeljük egy szép tálcára/tányérra, és a krémből 4 sávot nyomunk rá.
  5. Ráhelyezzük a másik sor piskótát, feldíszítjük a többi krémmel, és a tetejét csokoládé forgáccsal, cukorgyöngyökkel díszítjük (vagy kakaóporral is meghinthetjük). Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

 




2022. május 12.

Babapiskóta házilag

 

 



Ismét egy olyan süti, aminek az elkészítését már ezer éve terveztem. Bár van egy jól bejáratott, bolti babapiskótám, de mivel az elfogyott, és sürgős szükségem volt rá, így kénytelen voltam megsütni magam. És milyen jó, hogy így történt, mert én bizony nem veszek többet boltit! Legalábbis nem mostanában. Házilag ui. szinte pont olyan lett, mint az a fajta babapiskóta, amit még gyerekként ettem – igaz, azt is iparilag állították elő, de legalább finom. :) Úgyhogy inkább megsütök egyszerre többet, és gondosan bedobozolva tárolom, hogy csak beszaladni kelljen érte a kamrába, ha nincs kedvem/időm sütkérezni. :)
Nagyon ajánlom, mert azon túl, hogy pofonegyszerű elkészíteni, hamarabb megpuhul, mint a bolti változat, és igazán ízletes. Érdemes betárazni belőle, mert hipp-hopp beköszönt a kánikula, amikor szívesebben nyúlunk a gyorsan összedobható desszertek után. ;)

 



Hozzávalók 15-17 darabhoz:

2 tojás
5 dkg kristálycukor
6 dkg finomliszt
1 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 kis csipet só (elhagyható)
porcukor a szóráshoz

elkészítés:
  1. A tojásfehérjét a fele mennyiségű kristálycukorral kemény habbá verjük.
  2. A sárgájákat a többi cukorral krémesre keverjük, és a fehérjehabhoz csorgatjuk.
  3. A keményítőt (és a sót) a liszthez vegyítjük, a negyedét a sárgájás fehérjehabra szitáljuk, és óvatosan összeforgatjuk. Így járunk el a többi liszttel is.
  4. A tésztamasszát cső nélküli habzsákba töltjük, és kb. 10 cm hosszú csíkokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb.
  5. Előmelegített sütőben halványsárgára sütjük, és 1 perc elteltével tortarácsra szedjük. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd fedeles dobozba rendezzük.
sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-fölül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Az elkészítés lépései:











2022. május 9.

Kaporfőzelék (vegán)

 

 

 


 

Öndicséret büdös vagy se, ez a kaporfőzelék akkor is irgalmatlan finomra sikeredett! :D Ráadásul még vegán is!
A kaporról egyébként apai nagyanyám jut eszembe, akinél gyerekként még sűrűn megfordultam. Valamiért az maradt meg bennem, hogy nála mindig erőteljes kaporszag uralkodott. Hogy utáltam én azt akkor, sőt még azután is, jó sokáig! Mígnem a Kutyafülnek hála megszerettem, mi több, mostanra mondhatni imádattá „fajult” az iránta táplált pozitív érzelmem. :D
A minap egy vagon kapor boldog tulajdonosa lettem, és az egyik jókora csokrétából – a Sünisen is megtalálható – kaporszósz lett, a másikból meg ez a vegánosított főzelék, ami tekinthető szósznak is, de mivel pöttyet azért sűrűbb, ill. több bors, valamint fokhagyma is került bele, jobbnak láttam a főzelék kategóriába sorolni. Bárcsak tovább tartana a kaporszezon!

 



Hozzávalók 2 személyre:

1 jó nagy csokor kapor (aprítva 3 dkg)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg kókuszzsír vagy vegán vaj
6 dkg fehér rizsliszt
2 dl zöldségalaplé
2 dl víz
2 ek. kókusztejszín
3 tk. agavé szirup
őrölt fekete bors


elkészítés:
  1. A vöröshagymát lereszeljük, finoman megsózzuk, és a felhevített kókuszzsíron üvegesre pároljuk.
  2. Hozzákeverjük az áttört fokhagymát, az aprított kapor felét, és néhány másodperc elteltével a rizslisztet is. Felöntjük egy kevés, vízzel hígított alaplével, csomómentesre keverjük, majd a többi folyadékot is hozzáadjuk. Néhány percig főzzük.
  3. Hozzáadjuk a többi kaprot, még egy kis sóval, borssal fűszerezzük, agavé sziruppal édesítjük, és kókusztejszínnel krémesítjük.
Tipp:
Ha már ez a recept vegán, én inkább zöldségfasírtot ajánlok hozzá feltétnek, de falafelt is készíhetünk hozzá. Aki úgy látja jónak, ehet hozzá tükörtojást, rántott vagy sült húst.