A képre kattintva eljuthatsz az új blogomra

 

Köszönöm, ha a Finomra hangolva facebook oldalán is követsz.

 

 

 

Búcsú

A Sünis kanál blogot, a tizennégy éve tartó gasztronómiai projektemet sokáig szeretettel dédelgettem, miközben az eredeti felületet meghagyva egyre letisztultabbá alakítottam a külső megjelenését is. A receptek (több esszéisztikus írás, vers és úti beszámoló mellett) mostanra ezrével sorakoznak a tartalomjegyzékben, a régebbi ételfotók nagy részét pedig mára vállalhatatlannak gondolom. Hiszen az ember fejlődik – jobb esetben –, és idővel már idegennek érezheti a korábbi önmagából és az akkori lehetőségeiből fakadó képi világot. A fejlődés mértéke persze egyénfüggő, illetve soktényezős dolog. Nyilván képes lettem volna jóval magasabbra törni kulináris témában, de azok a fránya tényezők, amelyekre hivatkozni szokás, tagadhatatlanul ragaszkodnak hozzám. A kitűnni vágyás ezen a területen pláne nem motivált, a többfelől érkező felkérésektől ezért rendre elzárkóztam. Már a ritka „mégis bevállalom”-ok is többnyire bosszúságot szültek – amúgy jogosan.
A Sünist tehát a kezdetektől fogva, a fotózás szeretetétől hajtva, leginkább magamnak csináltam, és persze örültem, hogy azért néhányan szeretik.
Majd egyre gyakrabban szembesültem az érzéssel: abbahagyom, ennyit tudtam beletenni. De még kitartottam, sok ételt újra is fotóztam. Nem mintha az, hogy egy posztom után hirtelen megugrott a követők száma, bármit is változtatott volna rajtam – inkább a ragaszkodás, a megszokás lehetett a valódi ok.
Végül csak eljött a „system shut down” ideje. Talán épp a régi konyha szétverése adta meg hozzá a kezdőlökést, amikor egyébként sem volt lehetőségem a szokott módon bemutatni az újabb ételkreálmányaimat. A Sünis kanál húsvét után parkolópályára került, és azóta főként azt jelezte, hogy új konyha van a láthatáron. A felfordulás végeztével ugyan közzétettem egy desszertrecept, de pár nap múlva világossá vált bennem a lezárás igénye.
Az új konyha birtokba vételével új blog létrehozására vágytam. Bár az lenne az elegáns, ha ez nyomokban sem tartalmazná a régit, mivel azonban nem történt valódi pálfordulás, idegennek hatna egy teljesen más irány – az új talán kicsit még hasonlítani is akar a régihez.
Ami viszont biztos: receptügyileg ezután is a minőségé marad a főszerep, de a gyakori posztolás belső kényszere nélkül. – Csak azt kell megmutatni, ami mellett nem tudsz szó nélkül elmenni – amely ételeknél egyértelműen azt érzed: finomra van hangolva.
Valójában nem sokat gondolkodtam az új blog nevén, és talán kitűnik belőle, hogy számomra a zene mint művészeti ág képviseli leginkább a bennem lévő szenvedélyt (lassan 20 éve őrzöm a régi mikrofonomat). Egy értékes zenei mű mindenkire hatást gyakorol, akárcsak a jó étel: léleksimogatók. Jó zene és finom ételek nélkül nem lehet és nem is érdemes élni!
A gyerekkori kanalam persze – amiről időközben kiderült, hogy nem sünis, hanem macis – nagy becsben van. Emiatt nem változtattam meg a blog nevét és küllemét, hanem inkább újat indítottam más néven. Idővel átviszek majd oda is a régebbi receptjeim közül, mert bizony nagyon sok olyan van, ami feledhetetlen – már akkor is finomra hangoltam. :D

Ha keresnél, itt találsz meg. 

Epres-mascarponekrémes desszert (sütés nélkül)

 

 

Tádám, visszatértem! Bár nem tudom, hiányoztam-e bárkinek is. Nekem viszont az ételfotózás már egy pöttyet igen.
Szinte már az idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára édességet a konyha nevű helyiségben. Na jó, dehogynem tudom – az internet nem felejt. A korábban posztolt süti alapján jól látható, hogy a régi konyhámban a Sport muffin volt az utolsó, amit sütöttem, még április 9-én.
Azóta lassan két hónap telt el, és nehezített pályán valahogy nem sok kedvem volt sütkérezni. Mindössze két édesség került ki a kezem alól: egy epres pohárkrém mirelit gyümölcsből, és egy air fryerben sült almás-fahéjas muffin.
A sütés helyett inkább a 80%-ban elkészült konyhát próbáltam belakni: az új szekrényekben végre elrendeztem a konyhai holmikat, emellett pedig a kert is bőven adott munkát.
A minap kapott háztáji földieper azonban arra sarkallt, hogy egy részéből valami finomságot készítsek. Régóta készültem rá, hogy a korábban főleg sós pitékhez használt formát sütés nélküli édességhez is bevessem. Eljött hát a nagy nap: a vadiúj konyhát végre felavathattam első számú kedvencemmel, a szabadföldi földieperrel készült desszerttel – ráadásul a sütőt sem kellett hozzá beüzemelnem. Nem éppen zsírszegény darab, mégis meglepően könnyed és elképesztően finom. Örömteli érzés volt az új ruhába öltözött konyhában elkészíteni, majd pedig ebben a fátyolfelhős, „imádom-időben” (26 °C) a teraszon elmajszolni belőle egy szeletet. :)

Hozzávalók 36×13 cm-es piteformához:
 
a kekszes alaphoz:
25 dkg vajaskeksz (Finest Bakery Butterkeks – Aldi)
12 dkg vaj

a krémhez:
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín (dobozos – Aldi vagy Lidl)
5 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 ek. frissen facsart, átszűrt citromlé
1 nagy biocitrom reszelt héja

továbbá:
20-25 dkg kis szemű földieper + a díszítéshez
citromfűlevélkék 

elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet késes aprítóval ledaráljuk, vagy zacskóba töltve nyújtófával morzsalékosra törjük.
2. A vajat felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük a kekszmorzsával, és kibéleljük vele a sütőformát. Hűtőbe tesszük dermedni.
3. A krémhez a mascarponét a porcukorral, vaníliás porcukorral, reszelt citromhéjjal és -lével, valamint a tejszínnel közepes fokozaton addig keverjük, amíg kemény és kissé habos lesz.
4. A lehűtött kekszes alapot óvatosan kiemeljük a formából, tálcára tesszük.
5. A kekszkosarat sorban kirakjuk a félbevágott eperszemekkel, rásimítjuk a krém nagy részét, és a tetejét kanállal megmintázzuk.
6. A megmaradt krémet habzsákba töltjük, és rózsákat nyomunk a krémre. A félretett eperszemekkel és citromfűlevélkékkel kidekoráljuk a desszertet. Behűtve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A kekszmorzsát először a forma oldalához nyomkodjuk, majd a maradékot oszlassuk el az alján – így könnyebb egyenletes vastagságú alapot kialakítani.
Nagy szemű eper esetén érdemes kevesebb krémet készíteni, hogy ne maradjon belőle felesleg.
Az általam használt habtejszín magas zsírtartalmának köszönhetően nagyon keményre verhető, ezért nem szükséges zselatinnal fixálni a krémet.