Rumos-joghurtos gesztenyemousse

Nem mondhatnám, hogy büszke vagyok ennek a pohárdesszertnek a kinézetére, de legalább az elmondható róla, hogy finom. :) Igazából hirtelen felindulásból követtem el, mert annyira ki voltunk már éhezve az édességre, hogy muszáj volt valamit kitalálnom. A boltban a fagyasztóládánál gondolkodás nélkül a gesztenye után nyúltam, így nem volt kérdés, hogy valami gesztenyéset alkotok. Nem volt itthon házi mascarponém, venni pedig nem akartam, ezért joghurttal helyettesítettem. Szerintem nem rontotta el. Remélem, egy ideig megint elleszünk édesség nélkül, mert most jól eltelítődtünk ezzel a mousse-szal, nem is bírtuk megenni, csak két részletben, és így legalább másnap is élvezkedhettünk. :D

Hozzávalók 3 személyre:

Gesztenyemousse-hoz:
12 dkg görög joghurt
2 dkg + 1 ek. nyírfaporcukor
0,5 dl Portorico rum
25 dkg cukrozott gesztenyemassza
2,5 dl tejszín
6 zselatinlap

Csokiöntethez:
1 tk. cukrozatlan kakaópor
2 dkg nyírfaporcukor
1 ek. tej
2 dkg vaj

Egyéb hozzávalók:
5 dkg Amaretti keksz
néhány szem aranymazsola

elkészítés:

1. A joghurtot elkeverjük a porcukorral, a rummal, hozzáadjuk a kiolvasztott gesztenyemasszát, és jól összedolgozzuk a cukros-rumos joghurttal.
2. A pár percre hideg vízbe áztatott zselatinlapokat kinyomkodjuk, felolvasztjuk 0,5 dl meleg tejszínben, hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzáforgatjuk a joghurtos masszához.
3. A többi tejszínt 1 evőkanál nyírfaporcukorral kemény habbá verjük, és ezt is beleforgatjuk.
4. A kekszet ujjaink között (vagy zacskóba téve, sodrófával) összetörjük, az így kapott durva kekszmorzsából egy keveset a poharakba szórunk, rákanalazunk 2-2 evőkanálnyi krémet, majd újabb adag kekszmorzsát szórunk rá, végül befedjük a maradék krémmel. Hűtőbe tesszük, amíg a csokikrémet elkészítjük.
5. A csokiöntethez a hozzávalókat lábasba téve összemelegítjük, majd kihűtjük és a krémre csorgatjuk. Pár órára hűtőbe tesszük. Tálaláskor a mazsolát felaprítjuk, és a desszertre szórjuk.

Tipp:

Az öntetet úgy is felhasználhatjuk, hogy a 2 krémréteg közé is teszünk, illetve a desszert tetejére is.

Zellersó házilag

Tervbe vettem, hogy fűszerkeveréket készítek – persze ezt is mikor, ősszel. Ehhez azonban szükségem volt zellerzöldre. A zöldségesnél már nem lehetett kapni, de Apukám kertjében szerencsére éppen mostanában hozott friss hajtásokat a zeller. Amikor meglátogatott, hozott egy nagy csokorral, így nem volt akadálya a fűszergyártásnak. Vagyis csak azt hittem, hogy zöld utat kapott ez a kis konyhai ténykedés. Sajnos azonban pont akkorra állt be a rossz idő, amikor az én kis zellerkém teljes pompájában zöldellt a vizes pohárban. Esős idő, naphiány – ez a legrosszabb párosítás a szárítási procedúra számára. Eszem ágában sem volt bekapcsolni a sütőt, ui. egy másik fűszer kapcsán már bebizonyosodott, hogy bármit is írjanak a neten, sütőben, 50-100°C-on (a sütőajtó gyakori nyitogatása mellett) marhára nem lehet zöldséget szárítani. Isten ments, hogy egy ilyen eljárástól tönkremenjen a zellerem! Én bizony inkább kiraktam az erkélyre borús idő ide vagy oda, és hihetetlen módon elég volt neki 2 nap meg egy pár órás napsütés, és így is zörgősre száradt. Már semmi nem állhatott a házi zellersókészítés útjába. Jöhet a házi fűszerkeverék is!

Hozzávalók 1 kis befőttesüveghez:

1 nagy csokor zellerzöldje (nálam 15 szál)
4 ek. só

elkészítés:

1. A zöldséget megmossuk, leszárítjuk és finomra aprítjuk.
2. A felaprított leveleket sütőpapírral bélelt sütőlemezre szórjuk, kissé széthúzkodjuk, és száraz helyen zörgősre szárítjuk. (Legjobb nyáron, a szabadban, de olyan helyen, ahol nem éri közvetlen napsugárzás.)
3. A megszáradt zellerzöldet (nekem 6 evőkanálnyi lett) nagy szemű sóval együtt késes aprítóban ledaráljuk.

Megjegyzés:

Ha nagyon apróra sikerült felaprítanunk, akkor nem szükséges ledarálni, csak keverjük el durvább szemcséjű, csomósodásgátló anyagot nem tartalmazó sóval.
A só mennyisége igazából érzésre megy, én ennyi zellerzöldhöz szükségesnek éreztem a 4 evőkanálnyit.
A kész fűszert felhasználhatjuk egyéb fűszerkeverékek készítéséhez, de önmagában is fűszerezhetünk vele leveseket, mártásokat vagy akár húsokat.

 

darálva

Kardamomos nektarin krémleves

Anya az utóbbi időben többször is főzött őszibarack-krémlevest, és bár nem rajongok a gyümölcslevesekért, mostanában mégis egyre szívesebben megeszem. Főleg, ha barackból vagy valamilyen bogyós gyümölcsből készült.
Mivel a legutóbbi tortám díszítéséhez vettem két nagy nektarint – persze ezek is ízetlenek voltak –, ezért boldogan használtam fel őket ehhez a leveshez. Abból a 2 barackból persze nem lehetett volna nagy adagot főzni, mégis éppen elég lett 3-4 személyre.

Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
35 dkg nektarin vagy őszibarack
8 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
1 dl félédes fehérbor
½ citrom leve
őrölt fahéj
4-5 szegfűszeg vagy őrölt szegfűszeg
3 kardamommag porrá törve
½ cs. vaníliaízű pudingpor
1 dl tejszín
6 dl víz

a tálaláshoz:
1,5 dl tejszín
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 cs. habfixáló (elhagyható)
1 ek. pirított mandula

elkészítés:

1. A megmosott barackok magját kivesszük, a gyümölcshúst felkockázzuk – egy keveset félreteszünk a tálaláshoz –, és lábasba tesszük.
2. Hozzáadjuk a bort, a citromlevet, a vizet, cukorral, porrá őrölt kardamommal és a többi fűszerrel ízesítjük. Forrástól számítva 5 percig főzzük.
   
3. Botmixerrel vagy turmixgépben pürésítjük (az egész szegfűszeget előtte kivesszük a levesből), és visszatesszük a tűzre.
4. A tejszínben csomómentesre keverjük a pudingport, és besűrítjük vele a levest. Langyosra hűtjük, majd hűtőbe tesszük.
5. A félretett barackot elosztjuk 3-4 leveses tányérban, és rámerjük a behűtött levest.
6. A tejszínt a cukorral (és a habfixálóval) kemény habbá verjük, és két evőkanál segítségével habgaluskákat formázunk belőle. A levesbe tesszük és megszórjuk pirított mandulával.