Az új remény ♥

 

2016. július 29., facebook
– 6 Maine coon cica született a kolléganőmnek tegnap este.
– Biztos édesek. Jó lenne egy kiscica…
– 1 naposak. Majd otthonról küldök képeket.

2016. október 10., facebook
– Nu? (fotó a júliusban született, még gazdátlan Main Coon kiscicáról)
– Cukimuki, de nem lehet…
– Akkor nem. Csak mert nem lenne olyan drága. Így eszembe jutottál.
– A Kutyafüllel megbeszéltük, hogy nem sokkoljuk a mieinket egy negyedik cicával. Így amíg ők velünk vannak, nem lesz új gyerek. Persze nagyon jó lenne, mert Kumpi nélkül nem teljes a csapat, de így döntöttünk. Az ő érdekeik, lelkiviláguk fontosabb, mint a mi örömünk, hogy kiscicát dögönyözhetünk.

2016 októbere
Makka nagybeteg...

2016 november vége
– Szeretnék venni neked egy Main Coon cicát. Olyan szépek, és hatalmasra nőnek. Örülnék, ha elfogadnád tőlem ezt az ajándékot.
– (elérzékenyült hangon) Ez nagyon kedves tőled, Anyuci, de én tudom, hogy Makka meggyógyul, és nekem nem kell senki más, csak ő.
– Tudom, csak arra gondoltam, felvidítana.
– Engem az vidítana fel, ha ő újra egészséges lenne.
– Megértem, persze, én is azt szeretném, és tudod, hogy minden egyes nap ezért imádkozom.
– Tudom, és köszönöm!

2016. december 13.
Búcsú Makkától...

2017. január 4., reggel 8:18, telefonhívás
– Tegnap óta azon agyaltam, hogy fel merjelek-e hívni. De nem bírtam ki. Megint vannak Main Coon kiscicák.
– (nevetve) Ne viccelj már, csak nem hajtottalak volna el! Tényleg?
– Aham, január 2-án születtek. Nem kell?
– Hááát, nagyon jó lenne. Hihetetlen, hogy felhívtál, mert épp mostanában gondoltam rá, hogy nekem már nincs macskám, mindkét gyerekemet elveszítettem, és bár imádom Leot meg Mollyt, de nem láttam őket picinek, ezért a szívem mélyén nem érzem őket annyira az enyémeknek. Olyan jó lenne, ha megint anyuka lehetnék.
– Igen, tudom, ezért mertelek mégis felhívni.
– Aranyos vagy!

Aznap 8:30, facebook
fotók a Main Coon alomról
– Csodásak! ♥ Köszi! :) Így elsőre színre az a cica tetszik, aki legfölül van a mamacica cicijén, az, aki a legbarnább.
– még több fotó a kiscicákról
– Szerintem 5 vagy 6 cica van, ahogy látom. Szerintem ő az, aki nekem tetszik.
stb., stb.

Aznap délben
– Kutyaaa, olyan jó lenne egy kiscica! Tudom, hogy megbeszéltük, hogy amíg Leoék velünk vannak, nem lesz új cirkányunk, de nekem már nincs se Kumpi, se Makka.
– Tudom. Tényleg jó lenne, de…
– sóhaj + biggyesztett száj

Másnap
– Kutyaaa, elképzeltem, ahogy az a kis pocok itt idétlenkedik Leoékkal…
– somolyog
– Hmmm?
– szótlanul somolyog tovább a fejével "nem"-et üzenve

Minden nap ugyanaz a lemez különféleképpen cifrázva
– Kutya, szerintem Molly gondoskodna róla.
– Kutya, az is lehet, hogy Makka lelke van benne.
– Kutya, tudod mekkorákat játszanának ezek hárman a kicsivel?!
– Kutya, te emlékszel még arra, milyen érzés kiscicát fogni?
– Kutya, képzeld el, ő lehetne az első olyan macskánk, akit ide-oda lehetne cipelni, és akkor jöhetne velünk kirándulni, te meg nem nyafognál, hogy menjünk haza, mert Leo meg Molly otthon maradtak.
– Kutya, úgy hiányzik Makka… ...meg Kumpi…
– Anyával beszéltük, hogy szerintünk ez egy jel. Makka elment, és ahogy telnek a hetek, egyre erősebben érzem, nem bírom saját macska nélkül. Erre jött a telefonhívás.
– Kutyinyek, te is tudod, milyen finom tejcsiszagúak, amíg picik. Nem szeretnéd beszippantani minden nap ezt az illatot? Aztán meg, amikor már nagy lesz, ugyanúgy belefúrhatod az orrodat a bundájába, ahogy most Leoékéba.
– Azon agyalok, milyen nevet adnék neki.
– Szerintem viking neve legyen.
– Makka biztos örülne fentről, ha látná… ...ő legalább ugyanolyan cirmos.
– Kár, hogy nem ugyanaz a vérvonal, és nem is félperzsa, ráadásul kandúr, de mindig is Main Coont szerettem volna.
– A kiskandúrt vagy a kiscsajt? (+ a két nem előnyeinek és hátrányainak sorolása)
– Kutyaaa, most mondd meg őszintén, te nem szeretnéd?
stb., stb.

Egyszer csak egy napon…
– (huncut, cinkos Kutyafejet vágva) Figyelj csak, Bubi! Benne vagyok!
– Hííí… De tényleg? Te is ezt akarod?
– Tudod, hogy igen. Csak félek.
– Tudom. De hidd el, nem lesz baj, majd összebarátkoznak.
– De mi van, ha nem?
– De!
– De, ha nem?
– Akkor megvédem őket egymástól. De tudom, hogy nem lesz baj.
– beletörődő, reménykedő sóhaj

2017. január 27., macskaszemle
– Annyira tudtam, hogy te is itt leszel, éreztem!
– (röhögve) Gondoltam, megleplek.
– Sikerült. ………… Jaaaahaaajjj, Kutya, nézd, ott vannak!!!
átszellemült macskafigyelés majd' 2 órán át, sűrű fényképezőgép kattogtatással egybekötve 

 

Az elkövetkező 1 hónapban...
facebookon küldözgetett fotók az egyre gyarapodó, ügyesedő kiscicákról
lelkes üziküldözgetés Eszterrel, a „tenyésztővel”, szinte naponta
eközben Makka mint mobiltelefon háttérkép + képernyővédő
norvég/svéd/dán/finn férfinevek és jelentésük átbogarászása
helyenként feltörő aggodalom, a „mi lesz, ha Leoék mégis bántani fogják?”- problematikája kapcsán
a tökéletes macskanév megtalálása (norvég lett – nem kérdés, hogy viking)
egyre erősödő, boldog izgalom
erőteljes Makkahiány helyenként bőgéssel tarkítva
a bébi macskakaja és az új fekhely megrendelése
a lakás kitakarítása atól cettig
a hordozó kifertőtlenítése (közben zokogás, mert Makka…)
folyamatos és erős, boldog izgalom
március 1. – slow motion videó + fotók by Edina (elérzékenyülés a ténytől, hogy a kandúrka bűbájos, bohócképű és vadítóan gyönyörű)
Makka arcocskájának felfedezése a kiscica pofijában

2017. március 4.
dupla ünnep (8 éve ezen a napon költöztünk össze + most meg a 8 hetes kiscicával)
leírhatatlan boldogság: a kis kandúr végre itthon – Mollyval, Leoval, a Kutyafüllel és velem

Edina, örökre hálás leszek neked. Köszönöm!

Hosszú, boldog, betegségektől mentes életet kívánunk neked, Trygve!

♥ 

🐈