2017. december 20.

Diós-fahéjas koszorú

 

 



Korábban már írtam róla a blogon, hogy nem rajongok a bejgliért, de egyszer azért én is ettem olyat, ami igazán szeretni való volt. Ennek az egy jó tapasztalatnak hála tudom, hogy igazából szeretem én a bejglit, csak nagyon nem mindegy, hogy van elkészítve. :D
El is határoztam, hogy végre megsütöm én is, de túl későn eszméltem, és a karácsony előtti nagy hajrában nem akartam volna elkapkodni. Így aztán megint elmaradt, de helyette mindenképp szerettem volna olyan édességet is, ami hasonlít a ünnepi köntösbe bújt, klasszikus diós kalácshoz. A mi családunkban apai ágon ui. a diós és a mákos kalács dívik, de csak akkor szoktam ilyesmit enni, ha karácsonykor apukámnál vendégeskedem. Most viszont én akartam elkészíteni – igaz, nem pont úgy, ahogyan ő szokta, hanem még tetszetősebb kivitelben. Először nem a képeken látható kivitelben képzeltem el – de nem lövöm le a poént, mert azt a változatot is megsütöm majd –, végül azonban emellett a külső mellett döntöttem. Eszembe jutott ui. a kakaós csavart csigám, aminek a formázási technikája nagyon tetszik, és azt alkalmaztam ennél a kalácsnál is, ami ilyen módon elég rendagyóra sikerült, legalábbis ahhoz képest, amit gyerekkorom óta megszoktam.
Dió és fahéj imádóknak különösen ajánlom. ;)


Hozzávalók 1 kalácshoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
3 dkg vaj
2 dkg cukor
1 mk. só
1 tojássárgája
1,5 dkg friss élesztő
1 dl víz
0,5 dl tej

a töltelékhez:
6-8 dkg darált dióbél
6 dkg puha vaj
6 dkg kristálycukor + egy kevés a szóráshoz
1 csapott ek. őrölt fahéj

elkészítés:
  1. A tésztához a tálba szitált liszt közepében kialakított mélyedésbe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, a meglangyosított tejes vizet, és egy kis liszttel simára keverjük. Liszttel betakarva felfuttatjuk.
  2. Beletesszük a sót, a langyos olvasztott vajat, a tojássárgáját, és rugalmas tésztává dagasztjuk. Vékonyan kivajazott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
  3. A töltelékhez a cukorral vegyített fahéjat alaposan összedolgozzuk a puha (nem olvasztott!) vajjal.
  4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 2-3 mm vékony, kb. 40x40 cm-es négyzetlapra nyújtjuk. Egyenletesen megkenjük a vajas keverékkel úgy, hogy a tészta szélein, körben szabadon hagyunk egy kb. 1 cm széles sávot, és megszórjuk darált dióval.
  5. A tésztát feltekerjük, hosszában, középen kettévágjuk, és az így kapott szálakat a vágott felükkel kifelé fordítva összecsavarjuk (fontos, hogy a vágott oldaluk kifelé/fölfelé nézzen). A végüket összecsippentjük, koszorú formára alakítjuk, és a tésztavégeket a találkozásnál összedolgozzuk.
  6. A kalácsot sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, megszórjuk kristálycukorral, és letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik. Pirulásig sütjük, majd rácsra téve hűlni hagyjuk.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc


 




4 megjegyzés:

  1. Ó, nekem a dió és fahéj bármilyen formában jöhet. Pláne, ha az a forma ilyen tetszetős, mint ez a kalács! :) Nagyon ügyes vagy! ♥ Én még sosem mertem kipróbálni ezt a fajta formázást. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, hogy tetszik a kalács! ♥ Ne viccelj már, a te ügyes kezed bármire képes, ez a formázási technika olyan egyszerű, mint a faék, neked ez gyerekjáték lenne. ;) De addig is, amíg bátorságot gyűjtesz, hogy kipróbáld, küldök belőle kóstolót édes joghurtöntettel, mert azzal az igazi. ;)

      Törlés
  2. Ma én is elkészítettem, s bátran állítom, nemcsak a látványa szép, de nagyon finom is. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Judit, örülök, hogy ízlett a kalács! :) Köszönöm, hogy leírtad nekem. :)

      Törlés