2017. december 20.

Diós-fahéjas koszorú







Korábban már írtam róla a blogon, hogy nem rajongok a bejgliért, de egyszer azért én is ettem olyat, ami igazán szeretni való volt. Ennek az egy jó tapasztalatnak hála, tudom, hogy igazából szeretem én a bejglit, csak nagyon nem mindegy, hogy van elkészítve. El is határoztam, hogy végre megsütöm én is, de túl későn eszméltem, és a karácsony előtti nagy hajrában nem is akartam volna elkapkodni. Így aztán megint elmaradt, de helyette mindenképp szerettem volna olyan édességet is, ami hasonlít a klasszikus, ünnepi, diós kalácshoz. A mi családunkban apai ágon ui. a diós és a mákos kalács dívik, de csak akkor eszem ilyet, amikor apukámnál vendégeskedem karácsonykor. Most viszont én akartam elkészíteni – igaz, nem pont úgy, ahogy ő szokta.
A jól ismert diós kalács helyett én olyat akartam, ami még tetszetősebb. Először másként képzeltem el, nem úgy, ahogyan a képeken látható – nem lövöm le a poént, mert azt a változatot is megsütöm majd –, de végül emellett a külső mellett döntöttem, mert eszembe jutott a kakaós csavart csigám, aminek a formázási technikája nagyon tetszik. Így jött létre ez a rendhagyó diós kalács. Dió és fahéj imádóknak különösen ajánlom. :)





 
Hozzávalók 1 kalácshoz:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
3 dkg vaj
2 dkg cukor
1 mk. só

1 tojássárgája
1 dl víz
0,5 dl tej
1,5 dkg friss élesztő

Töltelékhez:
6 dkg puha vaj
6 dkg kristálycukor + egy kevés a szóráshoz
1 csapott ek. őrölt fahéj
6-8 dkg darált dióbél

elkészítés:

  1. A tésztához a tálba mért liszt közepében kialakított mélyedésbe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, a meglangyosított tejes vizet, és egy kis liszttel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
  2. Beletesszük a sót, a langyosra hűlt, olvasztott vajat, a tojássárgáját, és rugalmas tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
  3. A töltelékhez a fahéjat a cukorhoz vegyítjük és alaposan összedolgozzuk a puha vajjal. (A vajat nem kell felolvasztani, de jól keverhetőnek/kenhetőnek kell lennie.)
  4. A megkelt tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vékony, kb. 40x40 cm-es négyzetté kinyújtjuk. A felületén egyenletesen elkenjük a vajas keveréket úgy, hogy a tészta szélein, körben szabadon hagyjuk egy kb. 1 cm széles sávot, majd megszórjuk a darált dióval.
  5. A tésztát feltekerjük, hosszában, középen kettévágjuk, és az így kapott fél tésztakígyókat a vágott felükkel kifelé fordítjuk.
  6. A két részt összecsavarjuk úgy, hogy a vágott felük kifelé/fölfelé mutasson, majd a végüket összecsippentjük. A csavart tésztát koszorú formára alakítjuk, és a tésztavégeket összedolgozzuk.
  7. A kalácsot sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, megszórjuk egy kevés kristálycukorral, és letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik. Ezután sütőbe toljuk és pirulásig sütjük. Rácsra téve hűlni hagyjuk.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc













4 megjegyzés:

  1. Ó, nekem a dió és fahéj bármilyen formában jöhet. Pláne, ha az a forma ilyen tetszetős, mint ez a kalács! :) Nagyon ügyes vagy! ♥ Én még sosem mertem kipróbálni ezt a fajta formázást. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, hogy tetszik a kalács! ♥ Ne viccelj már, a te ügyes kezed bármire képes, ez a formázási technika olyan egyszerű, mint a faék, neked ez gyerekjáték lenne. ;) De addig is, amíg bátorságot gyűjtesz, hogy kipróbáld, küldök belőle kóstolót édes joghurtöntettel, mert azzal az igazi. ;)

      Törlés
  2. Ma én is elkészítettem, s bátran állítom, nemcsak a látványa szép, de nagyon finom is. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Judit, örülök, hogy ízlett a kalács! :) Köszönöm, hogy leírtad nekem. :)

      Törlés