Imádom a sörkiflit, ehhez képest mostanáig nem sütöttem. Annál is inkább itt volt az ideje, mert a Kutyinyek anyukája nemrégiben őrületesen finom mini sörkiflit csomagolt nekünk kóstolóba, de mi annyival nem értük be. Olyan finom volt, hogy vétek lett volna nem elkérni a receptjét. Azt találgattuk, mitől lehet olyan különleges. A Kutyafül sült zsírra tippelt, én kacsazsírra. Tévedtünk, és jót nevettünk, amikor fény derült az igazságra. A fokhagymás vaj ízét ui. egyikünk sem ismerte fel. :D Csodálkoztunk is, hogy érezhettük ennyire félre.
Pár nappal később a recept boldog birtokosaként nekifogtam a dagasztásnak. A hozzávalók összeválogatása közben megfogalmazódott bennem, hogy az a liszt, amit épp elhasználni készültem, nem éppen a kedvencem, sőt az étolaj mennyisége sem volt túl szimpatikus. Ez valamiféle megérzés lehetett, mert végül ezen állt, de leginkább bukott a sütés sikere. A kiflik a rossz minőségű liszt miatt ui. olyan szinten elrontódtak, hogy nejlonzsacsiba csomagolva, még a társasházi közös kuka oldalára se mertem volna kiakasztani, így kedvezve az arra járó kukásoknak. Kárba veszett egy egész délelőttnyi munkám, ami csak azért nyúlt hosszúra, mert télvíz idején még a felfűtött konyhában sem úgy kel a tészta, ahogy a többi évszakban. De a langyos sütőben való kelesztés sem oldotta meg a dolgot! Arra tippeltem, hogy nem csak a hideg évszak és a liszt, hanem a sok olaj is ludas lehetett. A rissz-rossz kis péksütiket semmi kedvem nem volt megenni, úgyhogy azon nyomban nekifogtam egy újabb adagnak, ám ezúttal jóféle tönkölylisztből. Sőt, még a többi hozzávaló mennyiségén is változtattam, és a készítési módban is eltértem a kapott recepttől (ami egyébként a neten is sok helyen ugyanaz). Már csak a kelesztési időket kellett kivárnom. Le se merem írni, mennyi időbe telt, de azt hiszem, ez volt életem leghosszabb várakozása tésztakelesztés-ügyben. Ennek okai egyelőre nem nyertek bizonyítást, még ha én az olajat tartom is a főkolomposnak. Estére azért mégis csak ott illatozott az asztalon egy kis kosárnyi, szerintem még mindig vállalhatatlan állagú sörkifli. Sebaj, arra jó volt, hogy kettecskén eleszegessük! :D
Másnap újult erővel, és az olaj vajra cserélésével fogtam hozzá ismét a kis sósságnak, és láss csodát, így végre olyan lett, amilyennek én a jó sörkiflit elképzelem. (Igaz, a sült zsír ízt még így sem sikerült prezentálnom.)
Ez volt a névnapomra szánt sósság főpróbája, ami után a karácsonyi időszakban még 3-szor újráztam (a vaj egy részét közben olívaolajra cserélve), sőt idén szilveszterre is biztos ilyet fogok készíteni. :D
Pár nappal később a recept boldog birtokosaként nekifogtam a dagasztásnak. A hozzávalók összeválogatása közben megfogalmazódott bennem, hogy az a liszt, amit épp elhasználni készültem, nem éppen a kedvencem, sőt az étolaj mennyisége sem volt túl szimpatikus. Ez valamiféle megérzés lehetett, mert végül ezen állt, de leginkább bukott a sütés sikere. A kiflik a rossz minőségű liszt miatt ui. olyan szinten elrontódtak, hogy nejlonzsacsiba csomagolva, még a társasházi közös kuka oldalára se mertem volna kiakasztani, így kedvezve az arra járó kukásoknak. Kárba veszett egy egész délelőttnyi munkám, ami csak azért nyúlt hosszúra, mert télvíz idején még a felfűtött konyhában sem úgy kel a tészta, ahogy a többi évszakban. De a langyos sütőben való kelesztés sem oldotta meg a dolgot! Arra tippeltem, hogy nem csak a hideg évszak és a liszt, hanem a sok olaj is ludas lehetett. A rissz-rossz kis péksütiket semmi kedvem nem volt megenni, úgyhogy azon nyomban nekifogtam egy újabb adagnak, ám ezúttal jóféle tönkölylisztből. Sőt, még a többi hozzávaló mennyiségén is változtattam, és a készítési módban is eltértem a kapott recepttől (ami egyébként a neten is sok helyen ugyanaz). Már csak a kelesztési időket kellett kivárnom. Le se merem írni, mennyi időbe telt, de azt hiszem, ez volt életem leghosszabb várakozása tésztakelesztés-ügyben. Ennek okai egyelőre nem nyertek bizonyítást, még ha én az olajat tartom is a főkolomposnak. Estére azért mégis csak ott illatozott az asztalon egy kis kosárnyi, szerintem még mindig vállalhatatlan állagú sörkifli. Sebaj, arra jó volt, hogy kettecskén eleszegessük! :D
Másnap újult erővel, és az olaj vajra cserélésével fogtam hozzá ismét a kis sósságnak, és láss csodát, így végre olyan lett, amilyennek én a jó sörkiflit elképzelem. (Igaz, a sült zsír ízt még így sem sikerült prezentálnom.)
Ez volt a névnapomra szánt sósság főpróbája, ami után a karácsonyi időszakban még 3-szor újráztam (a vaj egy részét közben olívaolajra cserélve), sőt idén szilveszterre is biztos ilyet fogok készíteni. :D
Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!
Hozzávalók 40 darab kis kiflihez:
a tésztához:
50 dkg fehér tönkölybúzaliszt vagy finomliszt
7 dkg vaj (vagy 3 dkg olvasztott vaj és 3 ek. extra szűz olívaolaj keveréke)
1 ek. só
1 ek. cukor
2,5 dkg friss élesztő
10 dkg natúr joghurt (lehet görög joghurt is)
2 dl tej
a töltelékhez:
3 dkg vaj
2-3 gerezd lédús fokhagyma
½ mk. grillfűszer (pl. Kotányi grill klasszikus)
kb. 6 dkg ementáli sajt
a tetejére:
1 kis tojás (vagy ennek híján kimaradt tojásfehérje vagy tojássárgája+tej keveréke)
tetszés szerint magvak (pl. szezámmag, fekete szezámmag, köménymag)
elkészítés:
- A joghurttal kevert tejet meglangyosítjuk, és a felével csomómentesre keverjük a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
- Hozzáadjuk a többi joghurtos tejet, a sót, a langyos olvasztott vajat, az olajat, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
- A töltelékhez az áttört fokhagymát és a grillfűszert az olvasztott vajhoz keverjük, és hűlni hagyjuk, hogy kicsit besűrűsödjön.
- A megkelt tésztából 4 gombócot formázunk, majd lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
- Minden bucit 25 cm átmérőjű kör alakú lapra nyújtunk, és kettőt megkenünk fokhagymás-fűszeres vajjal (a lapok szélét körben 1-2 cm széles sávban szabadon hagyjuk, hogy nyújtás közben ne türemkedjen ki a töltelék). A tésztalapokra egyenletesen ráreszeljük a sajtot, majd mindkettőt befedjük 1-1 tésztalappal.
- Ezután mindkét töltött lapot 35 cm átmérőjűre nyújtjuk, és előbb 4-4 cikkre, majd azokat további 5-5 cikkre szeljük.
- A laponkénti 20 tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 15-20 percet letakarva kelesztjük.
- A kis kifliket lekenjük felvert tojással, megszórjuk magvakkal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc
Megjegyzés, tipp:
Friss fokhagyma és grillfűszer helyett használhatunk egyéb fűszerkeveréket is: 1-1 teáskanál fokhagyma- és vöröshagyma granulátumot összekeverünk 1 csapott teáskanál fűszerpaprikával, morzsolt oregánóval, pici sóval, és ezt keverjük hozzá az olvasztott vajhoz.
A tésztát nagyobbra is nyújthatjuk, és a kapott körlapokat a fentinél több cikkre is felvághatjuk.
A tésztát 4 db kör helyett 2 db 30×40 cm-es téglalapra is kinyújthatjuk, amiket középen, vízszintesen 2-2 sávra vágunk, és laponként 28 tésztaháromszögre szelünk. A képeken láthatónál ilyen módon még kisebb méretű és több minikiflit kapva.
Reszelt sajt helyett krémsajttal is tölthetjük. Ebben az esetben az egyik lapra kenjük a szobahőmérsékletű krémsajtot, a másik lapra a fűszervajat, majd a tésztalapokat a megkent felüknél fogva egymásra borítjuk. A továbbiakban a fent leírt módon járunk el.
A kihűlt kifliket nejlonzacskóba csomagolva lefagyaszthatjuk, majd szobahőmérsékleten kiolvasztjuk, és meleg sütőben felfrissítve kínáljuk. Pont olyan, mint frissen kisülve. ;)
