Szendvicskenyér

 

 

 

Nemrégiben úgy kifogytunk a kenyérből, hogy hirtelen mentőövként hatalmas szentségtörést követtünk el: bolti péksütit vettünk!!! :D És még mindig itt vagyunk, élünk. :D Az a bolti péktermék egyfajta zsemle lehetett, de a nevére sajnos nem emlékszem. Viszont olyan szép formája volt, hogy elhatároztam, valami hasonlót én is készítek itthon. Az eredménnyel annyira meg voltunk elégedve, hogy következő alkalommal is ilyet sütöttem, csak egy csöppet módosítottam rajta, hogy még finomabb és még tetszetősebb legyen. Egyébként a bolti változat nem volt ennyire szabályos, a két szemközti csúcsa ui. kissé meg volt nyújtva, és a tészta középen púpos volt; de nem is az volt a cél, hogy pont úgy nézzen ki.
Szerintem ez a péksüti jó választás lehet akkor, ha nincs időnk bíbelődni a klasszikus zsemleforma kialakításával, ráadásul kiránduláshoz is tökéletes, mert kevesebb helyet foglal, szépen meglapul a zsebünkben. :D

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

60 dkg fehér kenyérliszt
2 dkg burgonyapehely
1 dkg cukor
1 ek. só
2 ek. olívaolaj
3,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
1 dl víz
1 ek. szezámmag
1 ek. lenmag

elkészítés:

1. Az 1 dl langyos, vizes tejben simára keverjük az élesztőt a cukorral és 1 dkg liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A burgonyapehellyel, sóval vegyített többi liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olajat, a többi vizes tejet, és sima felületű tésztává dagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 35x35 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, 9 négyzetre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük és átlósan bevágjuk. Letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A tetejüket megszórjuk a magkeverékkel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

Majonéz házilag

Régóta készültem a majonéz házilagos előállítására, időről-időre szembe is jött velem egy-egy recept, de csak halasztódott a dolog. Míg nem hirtelen nagy szükség lett volna rá egy salátához, de nem volt kedvem csak a majonéz miatt boltba menni. Nem is kínálkozhatott volna ennél jobb alkalom arra, hogy végre elkészítsem kedvenc mártásomat. Minden adott volt hozzá itthon, csak le kellett vennem a polcról a Szakácsok könyvét, ui. emlékeztem rá, hogy abban is van egy majonézrecept. Nem is akartam tovább kutatni, mert úgy gondoltam, ebben a könyvben biztos jól le van írva. Nem csalódtam, a majonéz tökéletes lett. Kevés az esély rá, hogy ezek után bolti majonézt vegyek. :D

Hozzávalók kb. 3 dl-hez:

2 tojássárgája
1 tk. mustár
1 tk. fehérborecet
2-2,5 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj
1 ek. citromlé
őrölt fehér bors
1 csapott mk. só
1 csapott tk. porcukor vagy méz (elhagyható)

elkészítés:

1. A keverőtálat nedves konyharuhára állítjuk, beletesszük a szobahőmérsékletű tojássárgákat, a mustárt, a fehérborecetet, és ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük.
2. Kézi habverővel vagy robotgéppel folyamatosan kevergetve, szinte cseppenként adagoljuk hozzá az olajat.
3. Amint sűrűsödni kezd, bátrabban önthetjük hozzá az olajat, továbbra is folyamatosan kevergetve, mintha habot vernénk.
4. Ha teljesen felvette az olajat, besűrűsödött és a felülete fényes, hozzáadjuk a citromlevet, és ízlés szerint még fűszerezhetjük. Még egyszer átkeverjük.

Megjegyzés:

A könyv nem ajánlja az olívaolaj használatát annak hangsúlyos íze miatt. Napraforgóolaj helyett azonban választhatunk repceolajat is. A legjobb, ha hidegen sajtolt, semleges ízű olajat használunk.
A mustár lehet dijoni, a bors pedig fekete vagy akár zöld bors is.

Előfordulhat, hogy a majonéz összefut, és a tojásdarabok kiválnak az olajból. Ennek több oka is lehet: túl hideg volt a tojássárgája vagy az olaj, vagy túl gyorsan adtuk hozzá az olajat, illetve túl sokat kevertünk bele. Az ilyen kicsapódott majonézt azonban szerencsére meg lehet menteni: egy tojássárgáját vagy 1 teáskanál mustárt tálba teszünk, és folyamatosan kevergetve hozzácsöpögtetjük a kicsapódott majonézt. Addig kell keverni, amíg sima felületű, egyenletes krémet nem kapunk.

 

Vasi pecsenye zsírban sült dödöllével

Az egyik hétvégén ismét a kedvenc éttermünkben ebédeltünk, és az ottani étlap kínálata szerinti egyik legkedvesebb ételemet rendeltem, ezúttal azonban az ajánlott körettel: házi dödöllével. Dödöllét még csak egyszer ettem életemben – Anya készítette évekkel ezelőtt, tehát tudtam, hogy szeretni fogom. Az étteremben kértem hozzá tejfölt is, mert a dödölléhez az illik, ill. mivel nekem abból sosem elég, ezért felkészültem rá, hátha alapból nem adnának hozzá eleget. Amikor a pincér a jól ismert kis piros láboskában kihozta az ételt, meglepetésemre nem az a fajta dödölle nézett vissza rám, mint amit megismertem, és amit a neten is rendszerint látok, hanem valami krokettféleség. Meglepetésemben nem is szóltam a pincérnek, és úgy voltam vele, előbb megkóstolom, aztán majd jelzek neki, ha gond van. Hát ez bizony nem krokett volt, mert az ebben az étteremben is az a zacskós, mélyfagyasztott szokott lenni, és lágyabb állagú. Ez viszont valamivel sűrűbb volt, és jól érezhetően dödölle tésztából készült. Oké, akkor ez dödölle, csak itt valószínűleg olajban sütik ki, és mint utóbb kiderült, nem jár hozzá tejföl. A pincér arcán érdekes módon azonban nem láttam semmiféle meglepettséget, amikor ezt a szívemnek kedves tejterméket kértem hozzá, de utóbb önhatalmúlag mégis úgy döntött, juszt sem hoz mellé tejfölt. Nem is hiányzott. :D
Miután jól belakmároztam belőle, és fizetésre került a sor, a pincérrel nagyjából elmeséltettem, hogyan készül az étel. Leginkább a hús érdekelt, hiszen a dödölléhez nem kell túl nagy fantázia. Az étlap szerint a hús előre be van pácolva, de mint megtudtam, ez valójában nem így van. Hmm, pácolva vagy pácolás nélkül, de elhatároztam, hogy ez lesz a 3. étel, amit az étterem kínálatából itthon is elkészítek.
A pecsenyéhez próbaképpen az „anyósomtól” ajándékba kapott disznóvágásos karajt használtam fel, és nagyon megörültem az eredménynek, mert a hús annak ellenére, hogy karaj, mégis kellemesen puha és omlós volt. A szaft ugyan nem pont olyan, mint az étteremben, de szerintem így is igen ízletesre sikeredett. A Kutyafül pedig ugyanezt kapta ebédre, de ő csirkemellből.

Hozzávalók 2-3 személyre:

Pecsenyéhez:
40 dkg karaj vagy szűzpecsenye
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
őrölt fekete bors
só
1 púpozott ek. finomliszt
1 tk. őrölt pirospaprika
1 ek. szárított petrezselyem
1 ek. mangalicazsír

Dödölléhez:
40 dkg krumpli (tisztítva mérve)
kb. 7 dkg finomliszt
1 csapott tk. só
1 l kókuszolaj vagy zsír a sütéshez

elkészítés:

1. A körethez a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és puhára főzzük annyi sós vízben, amennyi épp, hogy csak ellepi. A főzővízből kiveszünk 10 evőkanálnyit.
2. A krumplit a többi főzővizével együtt áttörjük, és hozzákeverünk annyi lisztet, amennyitől krumplipüré állagú lesz. Félretesszük.
3. A húst ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nekem 9 szelet lett), és mindkét oldalukon, meghintjük sóval és borssal.
4. A hússzeleteket kétszer megforgatjuk a fűszerpaprikával kevert lisztben, és felhevített zsíron, közepes lángon mindkét oldalukon hirtelen kisütjük. Felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, majd a tejszín jó részét elforralva, készre pároljuk. Hozzáadjuk a petrezselymet. A kész pecsenyét előmelegített sütőben melegen tartjuk, amíg a köretet elkészítjük.
5. Serpenyőben felhevítjük az olajat/zsírt, két evőkanál segítségével megformázzuk a dödölléket, és közepes lángon minden oldalukon pirosra sütjük. (Nekem 17 db lett.)
6. A sült dödölléket papírtörlőre szedjük, majd a hússal együtt tálaljuk.

Megjegyzés:

A vasi pecsenyét máshogy is el lehet készíteni, én azonban azt a receptet osztottam meg, ahogyan a „mi” éttermünkben készítik.
Más alternatíva lehet, ha előzőleg fokhagymás (sózatlan) tejszínben pácoljuk a húst pár órán át, majd ezután sózzuk, borsozzuk, és paprikás lisztbe forgatjuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában megjelent.