Rozmaringos zöldségsaláta túrógolyóval

Úgy volt, hogy egy ideig nem teszek fel recepteket a blogra, mert a lakásfelújítás miatt a konyhám gyakorlatilag nem létezik. Persze nem maradunk étel nélkül, hiszen az albérletben is van főzésre alkalmas helyiség, csak épp semmi nem áll kézre, és hiányoznak a jól megszokott edényeim, nem beszélve az egyéb fotózási kellékekről. Utóbbi miatt újra is kellett fényképezni a salit. Annak ellenére azonban, hogy most kicsit felborult az életünk, mégis beneveztem a VKF!-re, ami ezúttal Zöld Múzsa blogján zajlik. Eredetileg is szándékomban állt részt venni a játékban, de aztán mégse mertem jelentkezni, tudván, hogy a blogoláshoz valószínűleg nem lesznek megfelelőek a körülmények. Colette azonban az előző játékra készült rizslepényeim kapcsán olyan kedvesen hívott a 63. VKF!-re, hogy úgy éreztem, nem mondhatok neki nemet.
A téma most a saláta, megkötések pedig nincsenek. Mindkét tényező kapóra jött, hiszen a salátaevés egyrészt most amúgy is elsőbbséget élvez nálunk az 1000-szer elkezdett, majd újfent elhalasztott, de most már égető szükségűvé vált fogyókúránk miatt. Másrészt pedig direkt jó, hogy komolyabb szabályok híján bármi mehet a saliba, mindegy, hogy zöldség vagy gyümölcs, vagy akár egyszerre mindkettő, ill. hideg vagy meleg, stb. Sajnos a kreativitás jelenleg nem a sütés-főzésben mutatkozik meg nálam, hanem inkább a lakással kapcsolatos ilyen-olyan tervezések kapcsán, így aztán ez a saláta sem a hozzávalókat tekintve, sem az elkészítés módjában, sem pedig nevében nem lett valami fantáziadús. Csak egy dolognak örülhetek vele kapcsolatban, mégpedig annak, hogy a Kutyafül jóízűen megette, és azt mondta, hogy kellemesen édes-savanyú, valamint annak, hogy most először kerültem közelebbi kapcsolatba a friss gombával, de még mindig csak az elkészítés erejéig.
Ezt a salátát önmagában is ehetjük, de grillezett vagy akár rántott húsok és halak körete is lehet. Fogyókúrázóknak ideális eledel.

Hozzávalók 2-4 személyre:

Salátához:
30 dkg piros kaliforniai paprika (lehet vegyesen zöld és sárga is)
10 dkg koktélparadicsom
10 dkg fehér csiperkegomba
15 dkg cukkini
2 nagy gerezd fokhagyma
1 rozmaring ágacska
3 ek. paradicsomlé
1 ek. olívaolaj
só
őrölt fehér bors
1 mk. nyírfacukor (elmaradhat)

Túrógolyókhoz:
25 dkg túró
só

Tálaláshoz:
3 szelet kenyér

elkészítés:

1. A cukkinit hosszában félbevágjuk, felszeleteljük, és felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk.
2. A paradicsom kivételével hozzáadjuk a falatnyi darabokra szelt paprikát, a szeletelt gombát és fokhagymát, valamint a letépkedett rozmaringlevélkéket. Néhányszor megkeverve, 5 perc alatt átsütjük. Sóval, borssal fűszerezzük.
3. Hozzáadjuk a paradicsomdarabokat, a paradicsomlevet, és 1 perc alatt készre pároljuk. Ha szükséges, még sózzuk és/vagy borsozzuk. Ha túl savanyúnak érezzük, kevés nyírfacukorral ízesíthetjük.
4. Az áttört túrót megsózzuk, kis golyókat formázunk belőle, és elosztjuk a salátában. Pirított kenyérszeleteket kínálunk hozzá.

4. Álmatlan éjszakáim okozója - a konyha

Na igen.... ez az a helyiség, ami egy nő számára kardinális kérdés. Kedves főzni szerető Nőtársaim, bizonyára pontosan tudjátok miről beszélek, hiszen nektek is, miként nekem, ez a hely a 2. otthonotok. Itt töltjük el életünk felét, hogy szeretett családtagjaink aztán 2 perc alatt gyomruk tartalmává alakítsák mindazt, amit mi egész délelőtt nagy műgonddal megalkottunk, legyen az egy íncsiklandó főétel, egy remekbe szabott kenyér, vagy akár egy pompázatos sütemény, vagy ez mind így együtt. Ha már órákra kikényszerülünk konyhai remekeink születésének színhelyére, akkor az a minimum, hogy ez a tulajdonképpeni „műterem” igényes és szépen berendezett legyen. Fogadok, hogy nem tiltakoztok! ;)
A Sünis kanál blog konyhatündéreként duplán szükségét is érzem az álomkonyha megvalósulásának, ami a mérete miatt nyilván mégse lesz az az igazi álom-műterem, de annál csakis jobb lehet, mint amilyen most. Tavaly tavasszal már megejtettünk egy kisebb szépészeti beavatkozást, mert a tűzhely beadta a kulcsot, így az új gépezet beüzemelésével együtt Anyáék korábbról elraktározott csempemaradéka is felkerült a falra, ill. a rohadásnak indult konyhaszekrény is új munkalapot kapott. Már ettől a hangyabokányi kis arculatplasztikától is a Mennyekben éreztük magunkat, és azon kaptam magam, hogy a főzésen túl is kijárok a konyhába - gyönyörködni. Ki tudja, ha túl leszünk a nagy felújításon, akkor talán ott alszom majd a konyhaasztalon. :D

A KúEm-ben, valamint a BéErWé katalógusában és a honlapjukon is láttunk szép konyhabútorokat, de se méret-, se ártáblázatot nem tudtak a rendelkezésünkre bocsátani, hogy abból kisakkozzuk az elemeket és annak költségeit. Nem gond, akkor csináltatunk! Aham... …így végképp engem terhel majd a felelősség, hogy az a bizonyos konyha – helyi nyelvjárással élve - valóban csudálatos, avagy elbaltázott lesz-e.
Tudni kell rólam, hogy korábban amatőr bútortervező hírében álltam az ismerőseim és a családom körében, és az asztalos mindent az én pontos terveim és „remekbe szabott” rajzocskáim alapján valósított meg az előző lakásomban. Most mégis eljutottam arra a szintre, hogy inkább nem bajlódom vele olyan részletekbe menően, mert igen sok a változó még, ill. az elemek kapcsán annyiféle elrendezési- és polcelosztási mód létezik, amivel pirinyó helyeket is ki lehet tölteni, meg ilyen-olyan forgó-nyíló bigyók is vannak, hogy jobbnak láttam ezt most kivételesen szakemberre bízni. Körülbelül felvázolom, mit szeretnék, aztán megmutatjuk a mesternek a konvektort, ami miatt feladtam bútortervezői ambícióimat, mert ugye épp amiatt borul minden. Ő bizonyára az enyémnél jobb javaslattal tud majd előállni arra nézve, hogy ez a melegítő egység hogy maradhat meg a helyén úgy, mintha ott se lenne, miközben télen vígan onthatja magából a meleget. Apropó fűtőtest! Igazából az összes konvektort ki kellene cserélni, de erről itthon sokáig nem beszéltünk, tabutéma volt, különben még a végén mégse újítunk fel itt semmit.

Be is indult az asztalosok utáni kérdezősködés, de kiderült, hogy ez egy elég nehéz ügy, mert igen kevés van azokból a szakemberekből, akiket a jó és pontos jelzővel lehet illetni, arról nem is beszélve, hogy a kivitelezés se legyen túl drága. Ráadásul mi az eredeti terveink szerint asztalossal és nem pedig egy céggel akartuk elkészíttetni a bútorainkat, mert úgy gondoltuk, úgy biztos olcsóbb valamivel. Nagy nehezen begyűjtöttünk pár telószámot, és aztán már csak arra vártunk, hogy egyenként eljöjjenek, és a nyertesé legyen bútoraink elkészítésének nagyszerű lehetősége és a konvektoreltüntetés nemes feladata. Nyílt titok volt, hogy versenyeztetjük őket. Amikor pedig eldöntöttük, hogy a megismert asztalosok egyikével vagy mégis inkább bútorgyártó céggel dolgoztatunk-e, ill. az is, hogy melyikkel, akkor elénk tolult az infó, miszerint lett volna még itt egy pár kft., amelyik egyedi bútorgyártással foglalkozik. Sebaj, akkor már mindegy volt, jobb is utólag nem tudni, ők mennyiért vállalták volna. Lényeg, hogy megtaláltuk a szerintünk megfelelőt.

Számomra a bontás látványa is örömteli, bár annál kevésbé lenyűgöző. :D

Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.

Fehér csokoládés-joghurtos diódesszert

Régen ettünk diós édességet. A Kutya már utalt rá, hogy épp itt lenne az ideje. Én csak felhúztam a szemöldökömet, nem szóltam semmit, és másnap elétettem ezt a könnyű pohárkrémet. Ennek is már lassan 3 hete, és tulajdonképpen ez az utolsó receptem, ami még a régi konyhámban készült. Mert hogy ezután indult be nálunk a teljes lakásfelújítás, aminek okán albérletben laktunk pár hónapig. Úgyhogy muszáj volt valamivel elbúcsúzni a megkopott retró dizájntól. :D
No de vissza a pohárkrémhez! A grillázsért a Kutyánszki nem rajong, mégis boldogan nyalogatta a kanalat, és huncutul mosolygott. Aztán a homlokomra nyomott egy nagy cuppanóst, így köszönve meg, hogy megkapta az áhított diósságot. Én meg vigyorogtam, mint az állát vakartató macska. :D

5 évvel később – ezúttal a lakás újrafestése után néhány héttel – ismét sort kerítettem erre a desszertre, mert már jó ideje újra akartam fotózni, ill. emlékeztem rá, mennyire ízlett anno. Egy kedves kis barátnőm tiszteletére készítettem el megint, és szerencsére neki is nagyon ízlett. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Krémhez:
30 dkg görög joghurt
20 dkg fehér csokoládé
6 dkg cukor
1 ek. vaníliapaszta
1 mk. őrölt gyömbér
3 zselatinlap
2,5 dl habtejszín

Grillázshoz:
10 dkg dióbél
5 dkg cukor
2-3 dkg vaj

Díszítéshez:
5-6 kocka fehér csokoládé
kevés diógrillázs
holland kakaópor

elkészítés:

1. A grillázshoz a diót durvára daraboljuk, serpenyőbe tesszük, és kis lángon megpirítjuk. Rászórjuk a cukrot, elosztjuk rajta a körömnyi darabokra vágott puha vajat, és kis lángon megkaramellizáljuk.
2. A grillázst sütőpapírra öntjük, elsimítjuk és kihűtjük. A 2/3-át késes aprítóval ledaráljuk, a többit durvára vágjuk. Az előkészített grillázsokat félretesszük.
3. A joghurtot fém tálba öntjük, hozzákeverjük a cukrot, a gyömbért, beletördeljük a csokoládét, és gőz fölött összeolvasztjuk.
4. A forró, csokoládés joghurthoz keverjük a vaníliapasztát, a hideg vízbe áztatott, majd alaposan kinyomkodott zselatint, és langyosra hűtjük.
5. A krémalapot hűtőbe téve dermedni hagyjuk, majd beleforgatjuk a ledarált grillázst és a kemény habbá vert tejszínt. A krémet elosztjuk 4 üvegpohárban, és pár órára hűtőbe tesszük.
6. A díszítésre szánt fehér csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, majd kis zacskóba kanalazzuk, amin a szokásosnál nagyobb lyukat ejtünk.
7. Egy ív sütőpapírra macskanyelv alakú csokipálcákat rajzolunk, és miután kicsit dermedni hagytuk, a még lágy csokoládét megszórjuk a durvára tört grillázzsal. Kicsit belenyomkodjuk, majd mélyhűtőbe tesszük.
8. Tálaláskor a desszerteket meghintjük kakaóporral, és a grillázsos csokipálcákkal díszítjük.