2014. május 2., péntek

4. Álmatlan éjszakáim okozója - a konyha


Na igen.... ez az a helyiség, ami egy nő számára kardinális kérdés. Kedves főzni szerető Nőtársaim, bizonyára pontosan tudjátok miről beszélek, hiszen nektek is, miként nekem, ez a hely a 2. otthonotok. Itt töltjük el életünk felét, hogy szeretett családtagjaink aztán 2 perc alatt gyomruk tartalmává alakítsák mindazt, amit mi egész délelőtt nagy műgonddal megalkottunk, legyen az egy íncsiklandó főétel, egy remekbe szabott kenyér, vagy akár egy pompázatos sütemény, vagy ez mind így együtt. Ha már órákra kikényszerülünk konyhai remekeink születésének színhelyére, akkor az a minimum, hogy ez a tulajdonképpeni „műterem” igényes és szépen berendezett legyen. Fogadok, hogy nem tiltakoztok! ;)
A Sünis kanál blog konyhatündéreként duplán szükségét is érzem az álomkonyha megvalósulásának, ami a mérete miatt nyilván mégse lesz az az igazi álom-műterem, de annál csakis jobb lehet, mint amilyen most. Tavaly tavasszal már megejtettünk egy kisebb szépészeti beavatkozást, mert a tűzhely beadta a kulcsot, így az új gépezet beüzemelésével együtt Anyáék korábbról elraktározott csempemaradéka is felkerült a falra, ill. a rohadásnak indult konyhaszekrény is új munkalapot kapott. Már ettől a hangyabokányi kis arculatplasztikától is a Mennyekben éreztük magunkat, és azon kaptam magam, hogy a főzésen túl is kijárok a konyhába - gyönyörködni. Ki tudja, ha túl leszünk a nagy felújításon, akkor talán ott alszom majd a konyhaasztalon. :D

A KúEm-ben, valamint a BéErWé katalógusában és a honlapjukon is láttunk szép konyhabútorokat, de se méret-, se ártáblázatot nem tudtak a rendelkezésünkre bocsátani, hogy abból kisakkozzuk az elemeket és annak költségeit. Nem gond, akkor csináltatunk! Aham... …így végképp engem terhel majd a felelősség, hogy az a bizonyos konyha – helyi nyelvjárással élve - valóban csudálatos, avagy elbaltázott lesz-e.
Tudni kell rólam, hogy korábban amatőr bútortervező hírében álltam az ismerőseim és a családom körében, és az asztalos mindent az én pontos terveim és „remekbe szabott” rajzocskáim alapján valósított meg az előző lakásomban. Most mégis eljutottam arra a szintre, hogy inkább nem bajlódom vele olyan részletekbe menően, mert igen sok a változó még, ill. az elemek kapcsán annyiféle elrendezési- és polcelosztási mód létezik, amivel pirinyó helyeket is ki lehet tölteni, meg ilyen-olyan forgó-nyíló bigyók is vannak, hogy jobbnak láttam ezt most kivételesen szakemberre bízni. Körülbelül felvázolom, mit szeretnék, aztán megmutatjuk a mesternek a konvektort, ami miatt feladtam bútortervezői ambícióimat, mert ugye épp amiatt borul minden. Ő bizonyára az enyémnél jobb javaslattal tud majd előállni arra nézve, hogy ez a melegítő egység hogy maradhat meg a helyén úgy, mintha ott se lenne, miközben télen vígan onthatja magából a meleget. Apropó fűtőtest! Igazából az összes konvektort ki kellene cserélni, de erről itthon sokáig nem beszélünk, ez tabutéma volt, különben még a végén mégse újítunk fel itt semmit.

Be is indult az asztalosok utáni kérdezősködés, de kiderült, hogy ez egy elég nehéz ügy, mert igen kevés van azokból a szakemberekből, akiket a jó és pontos jelzővel lehet illetni, arról nem is beszélve, hogy a kivitelezés se legyen túl drága. Ráadásul mi az eredeti terveink szerint asztalossal és nem pedig egy céggel akartuk elkészíttetni a bútorainkat, mert úgy gondoltuk, úgy biztos olcsóbb valamivel. Nagy nehezen begyűjtöttünk pár telószámot, és aztán már csak arra vártunk, hogy egyenként eljöjjenek, és a nyertesé legyen bútoraink elkészítésének nagyszerű lehetősége és a konvektoreltüntetés nemes feladata. Nyílt titok volt, hogy versenyeztetjük őket. Amikor pedig eldöntöttük, hogy a megismert asztalosok egyikével vagy mégis inkább bútorgyártó céggel dolgoztatunk-e, ill. az is, hogy melyikkel, akkor elénk tolult az infó, miszerint lett volna még itt egy pár kft., amelyik egyedi bútorgyártással foglalkozik. Sebaj, akkor már mindegy volt, jobb is utólag nem tudni, ők mennyiért vállalták volna. Lényeg, hogy megtaláltuk a szerintünk megfelelőt.



Számomra a bontás látványa is örömteli, bár annál kevésbé lenyűgöző. :D







Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.






2 megjegyzés:

  1. Nálunk is a konyha és a fürdőszoba volt a legnagyobb falat. Konkrétan közel 1 hónapig csak csempét és járólapot válogattunk, hol itt hol ott. Ide-oda járkáltunk falszínnel és tapéta színnel... Gondolom nagyon szép lesz! Ami tanácsot tudok adni és elfogadod: Konektor bőven kell!!! :o))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó igen, van már tapasztalatom a csempevadászatban. :D Mi is sokáig nézelődtünk, és erről írtam is az előző bejegyzésben. Igazad van Kriszti, konnektor pedig sok kell, és mi így is terveztük, a konyhában konkrétan 8 lesz. :) Biztos nagyon szépek a te csempéid is.

      Törlés