Expressz túrótorta aszalt fekete cseresznyével

Ezt a tortát a névnapomra sütöttem még az óévben. Még mielőtt beizzítottam volna a netet olyan recept után való kutakodás címén, ami nem igényel nagy munkát, belelapoztam a Stahl magazin tavaszi számába, és ott találtam rá a keresési feltételeknek megfelelő sütire. Nagyon megörültem neki, mert ez a torta valóban nélkülöz minden macerát, sőt még akár egy olyan férfiember is elkészítheti, aki amúgy messze elkerüli a konyhát. :D Arról nem is beszélve, hogy két kedvencem, a túró és a krémsajt a lényege. Egyébként a „nincs kedvem kimenni a konyhába, de meghalok egy kis édességért” című problémára is megoldást nyújthat tejpite vagy puding helyett. :D
Egy picit változtattam az arányokon, de csak mert 5 dekával kevesebb mascarponét nyomnak a dobozba, mint ami ehhez a tortához kellett volna. Azt a kis hiányt túróval pótoltam. Nem tettem bele olyan sok citromhéjat, viszont megbolondítottam egy kis aszalt cseresznyével. Bár a magazinban sajttorta néven fut, szerintem ez inkább túrótorta. :)

Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

35 dkg krémes, házi tehéntúró
25 dkg mascarpone vagy natúr krémsajt
25 dkg cukor (vaníliarúd híján 1 cs. vaníliás cukor)
1 citrom reszelt héja
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 vaníliarúd
4 tojás
2 dkg finomliszt
3 dl tejszín
5 dkg aszalt fekete cseresznye
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A túrót villával áttörjük, hozzákeverjük a mascarponét, a lisztet, a cukrot, a tojásokat, a citromhéjat- és levet, a vanília magjait, majd felöntjük a tejszínnel, és botmixerrel vagy robotgéppel simára keverjük.
2. A híg tésztamasszát a kivajazott tortaformába öntjük, és egyenletesen elosztva belepotyogtatjuk a cseresznyeszemeket.
3. A tésztát előmelegített sütőben készre sütjük, majd a formában hagyva rácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni. nejlonzacskóba húzva, egy éjszakára hűtőbe tesszük.
4. Másnap kivesszük a formából, meghintjük porcukorral, felszeleteljük és tálaljuk.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés:

A bolti túrót érdemes lecsepegtetni, hogy a kész sütemény ne legyen vizes.
A még forró torta szép magas, és úgy rezeg, mint a kocsonya, de ettől nem kell megijedni. :D Nem szabad kitenni az ablakba a hidegre, mert belapul a közepe. Másnap így is jelentősen alacsonyabb lesz.

Fűszeres-rumos forró csokoládé

A forró csoki nálunk ritka vendég. Annyira, hogy eddig csak egyszer készítettem, és akkor sem a klasszikus változatot, hanem kókuszosat. Most ismét sort kerítettem rá, bár ez az ital szerintem akkor az igazi, ha kint havas a táj, és egy nagyobb séta után a meleg szobában kortyolgatja az ember. :) Állítólag most nagy esély van rá, hogy hamarosan havazni fog, úgyhogy valóra válhat a fent említett idilli pillanat. :D Ha pedig nem, akkor sem kell lemondanunk a forró csoki nyújtotta élményről. :)
Én ezúttal egy fűszeres, alkoholos változatot készítettem, de ha gyerekeknek főzzük, akkor természetesen kihagyhatjuk belőle a rumot.

Hozzávalók 2 személyre:

Forró csokoládéhoz:
3,5 dl tej
1,5 dl tejszín
2 dkg étcsokoládé vagy csokoládécsepp
3 dkg keserű kakaópor
1 csapott ek. étkezési kukoricakeményítő
3 dkg nádcukor
1 cs. vaníliás cukor
4 db szegfűszeg
½ mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
1 ek. barna rum
1 tk. vaj

Tálaláshoz:
cukrozott tejszínhab
őrölt fahéj vagy keserű kakaópor
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A fűszerekkel és a kétféle cukorral ízesített tejet felforraljuk, majd elzárjuk alatta a lángot, és kivesszük belőle a szegfűszeget.
2. A keményítővel vegyített kakaóport simára keverjük a tejszínnel, hozzáadunk egy merőkanálnyi forró, fűszeres tejet, majd folyamatos keverés mellett besűrítjük vele a többi tejet.
3. Éppen csak felforraljuk, majd beletesszük a kis darabokra tördelt étcsokoládét, és felolvasztjuk benne.
4. Hozzáadjuk a rumot, a vajat, és a forró csokoládét üvegpoharakba töltjük. A tetejüket tejszínhabbal díszítjük, amit meghintünk kakaóporral és/vagy őrölt fahéjjal, és cukorgyöngyökkel díszítünk.
   

Tipp:
Behűtve, lágy csokipudingként is kínálhatjuk.

V. Kirándulás Tapolcán

Olyan jól éreztük magunkat októberben a Balaton-felvidéken, illetve Csabrendeken, hogy az óévben ismét útra keltünk, hogy egyetlen éjszakára megszálljunk a Rendeki Vendégházban. Robi, a szálláshely tulajdonosa jól befűtött kemencével, egy helyes kis karácsonyfával és sós stanglival várt bennünket, sőt bemutatta az új ágyat, ami a korábbi – alvás szempontjából nem túl kényelmes – ülőgarnitúra helyett csak arra várt, hogy elsőként kipróbálhassuk. Köszönet neki ezúton is mindenért! :)

Miután lepakoltuk a cuccainkat, elgurultunk Tapolcára, ahol az 1903-ban, kútásás közben felfedezett tavasbarlang megtekintése volt az aznapra tervezett egyetlen program. Tapolcán egyébként több barlang is található, amelyek közös rendszert alkotnak, és ezzel hazánk 4. leghosszabb barlangrendszerének számít.
A tavasbarlang nagyközönség számára látogatható szakasza 250 m hosszú, amiből 180 m-t csónakban evezve lehet megtenni, és közben nem ajánlatos nagyon mozgolódni, mert a bádog csónak igen borulékony. Bent a hőmérséklet 20°C. Itt hiába is keresünk cseppköveket, mert nem fogunk találni, maximum ún. borsócseppköveket, de a barlang elsősorban nem ezért érdekes, hanem a csónakázás miatt. :)
A barlanghoz kapcsolódó Látogatóközpontot 2015 januárjában adták át, ahol 10 termen keresztül bepillantást nyerhetünk a karsztvidékek világába. A „túravezető” hölgy kissé kedvetlen stílusban előadott mondókáját jó gyerekekhez méltón csendben végighallgattuk, majd a 3D-s mozizás után végre csónakba szálltunk, hogy kettecskén végigevezzük a távot, és a barlangi (manuális) fotózás rejtelmeibe mélyedve 99%-ban életlen képeket gyártsak. :D

 

A kb. 1 órás program után nagy sétát tettünk Tapolca belvárosában, egészen pontosan a Malom-tó körül, ahol a manuális fotózás még mindig érdekesnek tűnt, csak most a szabad ég alatt próbálhattam ki a gépet. :D

 

Mivel semmi egyéb programot nem terveztünk aznapra (azt hittük ui., hogy a barlangi kaland tovább tart majd), nekiindultunk, hátha szembejön velünk valami jó kis néznivaló. Az út menti hegyek között felsejlett néhány bazaltoszlop, így arrafelé vettük az irányt közelebbi megszemlélési lehetőségben reménykedve. Ez a vágyunk azonban dugába dőlt, és helyette a helyi szőlőskertek mellett/között sétáltunk egy hatalmasat. Igen, úgy van, ismét a manuális fotózásba temetkezve, ködös, párás, csúf időben, ám igen jókedvvel. :D Itt majdnem ránk sötétedett, úgyhogy kocsiba vágtuk magunkat, és vacsoraidőben már a szállásunkon melegedtünk a kandalló előtt.

Ez a kandallós téma egyébként bennünket valahogy mindig nagyon felturbóz lelkileg, és a szállásnak is van egyfajta varázsa, ami ránk nagyon pozitívan hat. Sőt aznap egész nap önfeledten szórakoztunk, akárcsak októberben első alkalommal, pedig most tényleg semmi különös nem történt, és még csak azt sem lehet mondani, hogy annyi szépséget láttunk, hogy nem tértünk magunkhoz. Még az amúgy gyönyörű Balaton-felvidéki táj sem mutatta a legszebb arcát, tekintve, hogy nyirkos, ködös idővel fogadott, nem pedig a vágyott – napsütésben szikrázó – hótakaróba burkolózva. Nyilván titkos varázserővel rendelkezik, ami ránk így hat. :D
A szálláson megmelegítettem az otthonról vitt karácsonyi vacsi maradékát, amit a cuki kis konyhában, nagy vigyorgások közepette fogyasztottunk el, hogy aztán egy jó filmmel együtt bekuckózzunk a kényelmes, új ágyikóba, ahol elmajszoltuk a szintén otthonról hozott, saját készítésű diós rétest, miközben Robi nevét többszörös aranykeretbe foglaltuk. :D Úgyhogy, ha aznap sokat csuklottál, Robi, az miattunk van. ;)

Másnap érzékeny búcsút vettünk kedvenc szálláshelyünktől, elköszöntünk az "Itteni cicától" még úgy is, hogy ezúttal valószínűleg ott sem volt. :D
A Kovácsi-hegyi sziklafolyosóhoz, más néven a bazalt utcához szerettünk volna elmenni, ami Nagygörbő településről közelíthető meg (további információk itt, és itt). Mivel azonban a felfelé vezető utat fakivágás zárta el, így le kellett róla mondanunk, és helyette Keszthely belvárosának főutcáján sétáltunk át rohamtempóban, ui. a -2°C-os hideg a korábbi enyhének számító idő után elég fagyosnak hatott. De legalább láttuk azt, amit pár hónappal ezelőtt nem, és arra is fény derült, hogy mit érdemes még megnézni a környéken. Úgyhogy jövünk mi még ide, az biztos. :)
A séta után megebédeltünk, majd kora délután hazafelé vettük az irányt, hogy aztán itthon köszöntsük az újévet.