2016. január 3., vasárnap

V. Kirándulás Tapolcán


Olyan jól éreztük magunkat októberben a Balaton-felvidéken, illetve Csabrendeken, hogy az óévben ismét útra keltünk, hogy egyetlen éjszakára megszálljunk a Rendeki Vendégházban. Robi, a szálláshely tulajdonosa jól befűtött kemencével, egy helyes kis karácsonyfával és sós stanglival várt bennünket, sőt bemutatta az új ágyat, ami a korábbi – alvás szempontjából nem túl kényelmes – ülőgarnitúra helyett csak arra várt, hogy elsőként kipróbálhassuk. Köszönet neki ezúton is mindenért! :)










Miután lepakoltuk a cuccainkat, elgurultunk Tapolcára, ahol az 1903-ban, kútásás közben felfedezett tavasbarlang megtekintése volt az aznapra tervezett egyetlen program. Tapolcán egyébként több barlang is található, amelyek közös rendszert alkotnak, és ezzel hazánk 4. leghosszabb barlangrendszerének számít.
A tavasbarlang nagyközönség számára látogatható szakasza 250 m hosszú, amiből 180 m-t csónakban evezve lehet megtenni, és közben nem ajánlatos nagyon mozgolódni, mert a bádog csónak igen borulékony. Bent a hőmérséklet 20°C. Itt hiába is keresünk cseppköveket, mert nem fogunk találni, maximum ún. borsócseppköveket, de a barlang elsősorban nem ezért érdekes, hanem a csónakázás miatt. :)
A barlanghoz kapcsolódó Látogatóközpontot 2015 januárjában adták át, ahol 10 termen keresztül bepillantást nyerhetünk a karsztvidékek világába. A „túravezető” hölgy kissé kedvetlen stílusban előadott mondókáját jó gyerekekhez méltón csendben végighallgattuk, majd a 3D-s mozizás után végre csónakba szálltunk, hogy kettecskén végigevezzük a távot, és a barlangi (manuális) fotózás rejtelmeibe mélyedve 99%-ban életlen képeket gyártsak. :D

 








A kb. 1 órás program után nagy sétát tettünk Tapolca belvárosában, egészen pontosan a Malom-tó körül, ahol a manuális fotózás még mindig érdekesnek tűnt, csak most a szabad ég alatt próbálhattam ki a gépet. :D

 
























Mivel semmi egyéb programot nem terveztünk aznapra (azt hittük ui., hogy a barlangi kaland tovább tart majd), nekiindultunk, hátha szembejön velünk valami jó kis néznivaló. Az út menti hegyek között felsejlett néhány bazaltoszlop, így arrafelé vettük az irányt közelebbi megszemlélési lehetőségben reménykedve. Ez a vágyunk azonban dugába dőlt, és helyette a helyi szőlőskertek mellett/között sétáltunk egy hatalmasat. Igen, úgy van, ismét a manuális fotózásba temetkezve, ködös, párás, csúf időben, ám igen jókedvvel. :D Itt majdnem ránk sötétedett, úgyhogy kocsiba vágtuk magunkat, és vacsoraidőben már a szállásunkon melegedtünk a kandalló előtt.

 




























Ez a kandallós téma egyébként bennünket valahogy mindig nagyon felturbóz lelkileg, és a szállásnak is van egyfajta varázsa, ami ránk nagyon pozitívan hat. Sőt aznap egész nap önfeledten szórakoztunk, akárcsak októberben első alkalommal, pedig most tényleg semmi különös nem történt, és még csak azt sem lehet mondani, hogy annyi szépséget láttunk, hogy nem tértünk magunkhoz. Még az amúgy gyönyörű Balaton-felvidéki táj sem mutatta a legszebb arcát, tekintve, hogy nyirkos, ködös idővel fogadott, nem pedig a vágyott – napsütésben szikrázó – hótakaróba burkolózva. Nyilván titkos varázserővel rendelkezik, ami ránk így hat. :D
A szálláson megmelegítettem az otthonról vitt karácsonyi vacsi maradékát, amit a cuki kis konyhában, nagy vigyorgások közepette fogyasztottunk el, hogy aztán egy jó filmmel együtt bekuckózzunk a kényelmes, új ágyikóba, ahol elmajszoltuk a szintén otthonról hozott, saját készítésű diós rétest, miközben Robi nevét többszörös aranykeretbe foglaltuk. :D Úgyhogy, ha aznap sokat csuklottál, Robi, az miattunk van. ;)

Másnap érzékeny búcsút vettünk kedvenc szálláshelyünktől, elköszöntünk az "Itteni cicától" még úgy is, hogy ezúttal valószínűleg ott sem volt. :D
A Kovácsi-hegyi sziklafolyosóhoz, más néven a bazalt utcához szerettünk volna elmenni, ami Nagygörbő településről közelíthető meg (további információk itt, és itt). Mivel azonban a felfelé vezető utat fakivágás zárta el, így le kellett róla mondanunk, és helyette Keszthely belvárosának főutcáján sétáltunk át rohamtempóban, ui. a -2°C-os hideg a korábbi enyhének számító idő után elég fagyosnak hatott. De legalább láttuk azt, amit pár hónappal ezelőtt nem, és arra is fény derült, hogy mit érdemes még megnézni a környéken. Úgyhogy jövünk mi még ide, az biztos. :)
A séta után megebédeltünk, majd kora délután hazafelé vettük az irányt, hogy aztán itthon köszöntsük az újévet.
















2 megjegyzés:

  1. Már többször végigcsodáltam a képeket. :) Jó volt újra azon a vidéken sétálni. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy "eljöttél" velünk kirándulni, és annak is, hogy tetszettek a képek. :) ♥

      Törlés