VI. A Tyűha!-érzés

5. St. Wolfgang, St. Martin bei Lofer/Weißbach:

St. Wolfgang/Wolfgangsee:

A korábban Aberseenek nevezett tóvidék partján 1000 éve még sűrű erdőség húzódott, később azonban sokan felkeresték. A kisváros festői szépségű, romantikus és világhírű üdülőhely lett. Az itteni plébániatemplom Ausztria leglátogatottabb műemléke, amit mi sajnos nem néztünk meg, mert várt még ránk egy barlanglátogatás, és figyelnünk kellett a nyitva tartásra.
A hagyomány szerint a Regensburg-i Wolfgang püspök a közeli Falkenstein egyik barlangjában élt remeteként, majd azt elhagyva megalapította a templomot. A monda szerint Wolfgang eldobott egy fejszét, és ahol az földet ért, ott templomot épített. A hívek annyira tisztelték a püspököt, hogy távoli helyekről is elzarándokoltak ide a 15-16. században, és ez a zarándokút egyenrangúnak számított a római, az Aachen-i vagy az Einsiedelei-ival. Azt beszélik, az ördög mesterkedései ellenére a művészettörténet legértékesebb remekműveivel díszített templom fennmaradt, és az ördögöt egy farkas rántotta ki a templom tetejének egyik nyílásán. Wolfgangot szentté avatták, és a középkorban kultusza hazánkba is átterjedt. Az itt látható egyedülálló gótikus mestermunkák és az alpesi barokk stílusban készült szépségek ezt a templomot az európai művészettörténet nevezetes helyévé avatják.
A Salzkammergut-régió egyik legnagyobb és legismertebb tavának korábbi neve Abersee volt. Ezt a nevet ma már ritkán használják, és elsősorban a St. Gilgen-Strobl közötti területet értik alatta. A tó 13 km²-en terül el, legnagyobb mélysége 114 m. St. Wolfgangban csak rövid partszakasza van, a nagyobbik része St. Gilgennél és Stroblnál látható. 

Schafberg:

távolban a Schafberg ferde vonulata

Anya 2005-ben azt mondta az itt elé táruló látványra, hogy ez élete legszebb élménye. Ezért ezeket a képeket most elsősorban neki ajánlom, és azt kívánom, hogy minél hamarabb újra köztünk lehessen.
Az 1782 m magas hegy lábánál 3 tó van: a Wolfgangsee, a Mondsee és az Attersee. St. Wolfgangból a Schafbergre itt közlekedik 1893 óta Ausztria legmeredekebb gőzös fogaskerekű vasútja, a Schafbergbahn 1732 m-es magasságig. Kb. 45 perc alatt teszi meg az 5.86 km hosszú utat, közben 1180 m-t emelkedik, majd megpillanthatjuk a Schafberg-csúcsot. A vonatocska csak május elejétől október végéig közlekedik a csúcsig. Tiszta időben 360°-os panorámában tekinthetünk alá a Salzkammerguti tavakra (Wolfgangsee, Irrsee, Mondsee, Attersee, Fuschlsee, Chiemsee), ill. csodálhatjuk meg a Dachstein-gleccsert. A látvány tényleg mesébe illő, hiszen talán nincs is másik olyan hely a világon, ahol ennyi tavat szemlélhetünk egyszerre. A távoli hegyek persze itt is felhőbe burkolóztak, de összességében egész jó időt fogtunk ki.

Az út a Schafbergbahnhof völgyi állomásnál kezdődik, először egy kis darabon átmegy St. Wolfgangon, majd erdőkön és mezőkön keresztül a Dorneralpe (1040 m) útelágazásig visz. A nosztalgia gőzmozdonyokat itt újra töltik vízzel, ezután folytatódik az út a Schafbergalpe Hütte megállóig 1363 m magasra. Itt akár ki is szállhat, aki gyalogolni szeretne. A séta kb. 1 órát vesz igénybe a csúcsig, de vonattal csak kb. 10 percbe telik, hogy elérjük a hegyi állomást, a Schafbergspitzét 1732 m magasan. Itt található a Hotel Schafbergspitze, Ausztria legrégebbi hegyi vendégfogadója, amelyet 1862-ben építettek. Kicsit távolabb, a hotel mellett láthatjuk a Himmelspforthüttét (Mennyország kapuja), amiben kávézó működik. Itt csak a Kutyánszki ivott kávét, ami marha drága volt és rossz is. Én addig a körülöttünk repdeső, sárga csőrű, hirtelen varjúnak látszó, igen szemtelen madarakon röhögtem, mert képesek voltak beleinni a vendégek bögréibe.
Amikor megérkezünk, érdemes rögtön helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül külön pénzbe, csak a helyünket biztosítjuk vele a vonaton. Ehhez fel kell menni az állomás melletti lépcsőn, és ott a kasszánál elintézhetjük.
A Schafbergre feltétlenül jöjjön el, aki teheti, mert leírhatatlan a látvány: az ember egyszerre vehet szemügyre ennyi tavat a talpa előtt/alatt. Tiszta időben a távoli hegycsúcsok jól felismerhetőek - táblák alapján tudjuk "őket" beazonosítani.
(Belépő: 31 euró/fő oda-vissza út, parkolás egész napra: 3 euró)

kilátás a vonatból a Wolfgangsee-re

balra: Schafbergalpe megálló 1363 m-en, jobbra: Haus Schafbergspitze 1763 m-en

az állomás fentről

a hegy másik oldalán elénk táruló látkép

Himmelspforthütte

látkép a Haus Schafberspitze különböző pontjairól

Himmelspforthütte - kávézó

"Ihatok a bögrédből?"

kimerészkedtem a szikla szélére

a panoráma innen

búcsú a Schafbergtől

St. Martin bei Lofer:
Itt emelkedik a Loferer Steinberge központi tömbje, a 2511 m magas Ochsenhorn. A település közelében 3 természeti látványosság van, a Seisenberg szurdok (Seisenbergklamm), a Vorderkaser szurdok (Vorderkaserklamm) és a Lamprechts barlang (Lamprechtshöhle), amelyeket együttes néven a Saalach-völgy természeti csodáiként (Saalachtaler Naturgewalten) emlegetik.
Sajnos a rossz idő és időhiány miatt csak a Lamprect barlangot tudtuk megnézni, mert ez volt legtovább nyitva. Mivel azonban a fent említett 3 természeti csoda szinte egy kupacban van, érdemes majdnem egy teljes napot áldozni rájuk.

Lamprechtshöhle:

balra: Gasthof Lamprechtshöhle, jobbra: a barlang bejárata

Az 51 km kiterjedésű, 14 km járathosszúsága barlang Ausztria egyik legnagyobb és legérdekesebb barlangja, és Európa egyik legnagyobb barlangrendszere, amely St. Martin és Weißbach között fekszik, közvetlenül a Lofertől Saalfelden felé vezető autópálya mellett. Csak a bevezető 700 m-es szakasz tekinthető meg, ezt a részt 1905-ben nyitották meg a turisták előtt. 1822-23-ban kezdték feltárni. A barlangrendszeren belüli szintkülönbség 740 m. Vízesés is van benne.
A hegybe bevezető emelkedő után egy 70 m magas, jól kivilágított barlangteremhez értünk. Itt is kellett lépcsőzni, de simán teljesíthető volt. Oda-vissza 45 perc alatt bejártuk. Érdekes élmény volt, de valahogy nem ájultunk el tőle.
A barlang neve Lamprecht lovagtól származik, aki magasan a Saalach völgye felett, az akkori védekezésre alkalmas Saaleck várat birtokolta, melynek romjai még ma is láthatók. A szóbeszéd szerint értékes kincseket szerzett egy keresztes hadjáratban, amiket halála után lányai örököltek. A kincseket az akkoriban megközelíthetetlen barlangban rejtette el. Később kalandvágyó kincskeresők keresték fel a barlangot abban reménykedve, hogy rálelnek a mondabeli csodás kincsre. Keresésük nem járt eredménnyel. A tudományos kutatás csak a 18. sz. végén kezdődött meg. A rendszeres feltárási munkálatokat egy német alpinista egyesület kezdte meg 1899-ben.
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)

egykor így másztak fel/le a barlangkutatók

balra: a barlang szexis része, jobbra: víz vájta mélyedések

balra: cápafogak, azaz születő cseppkövek, jobbra: sziklaformációk

jobbra: beszivárgó víz

a barlangkutatók kézjegyei

vízesések

tetőpont

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

Forrás: internet, Ausztria útikalauz