Összesen 3 első unokatestvérem van, de bármilyen szomorú is, egyikükkel sem tartjuk a kapcsolatot. A másod unokatestvéreim pedig olyan messzire laknak, hogy a gyerekkori 1-2 találkozást leszámítva szinte nem is ismerjük egymást. Van viszont egy negyed unokatesóm, akit kb. 9 éves koromban ismertem meg a mamájának köszönhetően, aki a szomszéd lépcsőházban lakott. Adrika akkor olyan 5 éves lehetett. Úgy rémlik, egy ideje már barátnők voltunk, amikor kiderült, hogy apai ágon rokonok vagyunk, a nagymamáink ui. első unokatestvérek.
Mivel elég későn érő típus voltam, 10 évesen is simán elhomokozgattam Adrikával. Irtó finomakat főztünk ám pocsárból, miközben a magnóból ezerrel szólt a „Tócsing”, hiszen akkoriban még a zenei ízlésünk is egyezett.
Emlékszem, micsoda nagy öröm volt az is, amikor a kólásüveg formájú gumicukorból kaptam néhány darabot, amit egyébként az apukája hozott mindig külföldről más egyéb, akkoriban iszonyú menőnek számító, általam rettentően irigyelt édességgel együtt.
Adrikával egyébként rajongásig szerettük egymást, és amikor másik városba költöztek, a mamája akkor is mindig mondogatta, mennyit emleget engem. Mire 14 éves lettem, sajnos onnantól már nem találkoztunk, hiszen az ő számára akkor én már nagylánynak számítottam (fú, pedig mennyire nem voltam az :D ), és csak a mamájától hallottam róla 1-2 csekélyke infót.
Nem emlékszem pontosan, mikor lehetett, de még javában énekes-színészként dolgoztam, amikor összefutottunk az egyik helyi kávézóban, ahol felszolgálóként dolgozott nyári munka keretében. Bár azonnal felismertük egymást, csak futólag tudtunk beszélni. Valahogy mégis úgy alakult, hogy nem lett folytatása annak a röpke, felnőttkori találkozásnak.
Aztán eljött a facebook-korszak, sőt már javában benne voltunk, amikor egyszer csak eszembe jutott, hogy meg kellene keresnem. Bár megtaláltam, és ő később hozzá is szólt 1 fotómhoz, az én feledékenységem miatt ez válasz nélkül maradt. Míg nem egy nap észrevettem, hogy nem reagáltam a kommentre, és akkor írtam neki. Ő 2 hétre rá válaszolt, amire én kis idő múlva írtam. Aztán hónapokig csend, míg végül tavaly szeptemberben végre összejött a nagy találkozás. :)
Nagyszerű élmény volt újra látni egymást. Mindketten nagyon izgultunk, hiszen majdnem 30 év után az újbóli találkozás valóban izgalmas dolog. Adrika kedves, okos, szép, és ami számomra a legfontosabb, őszinte ember. Pont olyan szeretni való, mint amilyen kicsinek is volt. Mindkettőnket mélyen érintette a találkozás, és úgy érezzük, nem is véletlen, hogy most jött el az ideje annak, hogy újra építsük a régi barátságot. Mindketten nagyon bízunk benne, hogy most már nem veszítjük el egymást. :)
Az első találkozás után pontosan 1 hónappal ismét összejöttünk, ezúttal őnála, ami azt eredményezte, hogy az első nagyon jó benyomás csak még pozitívabb lett. Egész nap együtt voltunk, és mindketten tudtuk, hogy ezt még nagyon sokszor meg kell ismételnünk. A karácsonyt is együtt töltöttük, apukámmal kiegészülve, úgyhogy az örömünk csak fokozódott. :)
Az alábbi húsételt az Adrikánál töltött remek nap emlékére készítettem. Az a töltött husi ihlette, amit ő sok más egyéb mellett feltálalt nekünk. Az egy rántott változat volt, és a sajtkrémen kívül nem tartalmazott másfajta sajtot.
Köszönjük a szuper napot és az azóta megélt többit is, drága Unokatesóm! ♥
Hozzávalók 4 személyre:
Töltött húshoz:
1 egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
10 dkg natúr krémsajt
10 dkg kemény sajt vegyesen (pl. Grana Padano, Pannónia)
kb. 40 dkg szeletelt, füstölt császárszalonna
1 mk. nyers, darált erős paprika
1 mk. nyers, darált édes paprika
őrölt fekete bors
só
Köleses-hagymás kukoricához:
15 dkg köles
25 dkg konzerv főtt kukorica
2 fej vöröshagyma
só
1 ek. mangalicazsír
elkészítés:
- A töltött húshoz a két fél csirkemellet oldalt bemetsszük, óvatosan széthatjuk, majd két ív folpack között vékonyra kiklopfoljuk. (Ha a hús kiszakadna, az előzőleg a húsról levágott és kiklopfolt belső filékkel befedjük a lyukat.) Mindkét oldalukon sóval, borssal fűszerezzük.
- A hússzeleteket 1-1 ív alufóliára fektetjük úgy, hogy hozzánk közelebb legyen a hosszabbik oldaluk, majd innen kiindulva, a szeletek közepéig rákenjük a kétféle darált paprikával alaposan elkevert sajtkrémet.
- Rászórjuk a reszelt sajtok keverékét, majd a húst jobbról és balról ráhajtjuk a töltelékre, és az alufólia segítségével feltekerjük.
- Az alufóliát ismét kihajtjuk – a húsroládokat addig áttesszük egy tányérra –, és egymással kicsit fedésben, ráfektetünk annyi szalonnaszeletet, amennyivel be tudjuk burkolni a húst.
- A szalonna közepére helyezünk egy húsroládot, majd jobbról, balról, alulról és fölülről ráhajtjuk a szalonnaszeleteket. Így járunk el a másik töltött hússal is.
- A hústekercseket zsiradékmentes, hőálló edénybe fektetjük, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Közben megfordítjuk, hogy az alja is megpiruljon. Melegen tartjuk.
- A körethez a felaprított vöröshagymát a zsíron megpirítjuk, félretesszük. A hideg vízzel alaposan átmosott kölest lábasba tesszük, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, majd nagy lángon felforraljuk.
- Fedő nélkül, közepes lángon, néhányszor megkeverve készre főzzük, majd összeforgatjuk a pirított hagymával és a kukoricával. A göngyölt húsokat félbevágjuk, és a körettel együtt tálaljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc
