Tárkonyos-gombás csirkeraguleves

Pár hónapja a Kutyafül szülinapja alkalmából az itteni viszonylatban elegánsnak számító helyi étteremben ebédeltünk, miután Felsőlajoson megsimogattuk Shakirát, az akkor kb. 5 hetes fehér tigriskölyköt. Ezután az élmény után biztosítva volt az egész napos jókedv. :D
Nem terveztünk nagy evészetet, egyrészt, mert nagyon meleg volt, másrészt, mert másnap is étterembe készültünk. Azon a helyen, ahova most beültünk, sosem szoktunk enni, mert a mi ízlésünk túlságosan is pórias az étlapjuk szerint kínáltakhoz képest. Egyébként nagyon jó a konyhájuk, de itt különlegesebb ételek vannak, nem úgy, mint az étterem tulajdonosának másik 2 vendéglátó egységében, ahol viszont sűrűbben megfordulunk.
Valaki említette nekem, hogy ebben az étteremben van egy bizonyos füles leves nevű, az illető állítása szerint nagyon finom raguleves. Mindketten annyira ráizgultunk, hogy egész nap arra vártunk, hogy végre megkóstolhassuk. Sajnos bizonyára túl sokat vártunk tőle, mert ahhoz képest csalódás volt. Az hagyján, hogy gomba volt benne, és én azt ugye nem szeretem, de az még nem is zavart volna annyira, mivel úgy is mindet át szoktam költöztetni a Kutyinyek tányérjába. Sokkal inkább bántotta az ízlelőbimbóimat a leves savanyúsága. Lehet, hogy direkt ilyenre készítik, de nekünk ez már túlzásnak tűnt. Csak a fele adagot ettem meg, és utána mást rendeltünk. Hogy, hogy nem, az se bizonyult sokkal jobb választásnak, legalábbis, ami az én ebédemet illeti. :D Így még nem jártam sosem, de szerencsére nem rontotta el az aznapi felhőtlen boldogságunkat.
Napokkal később ismét ragulevesre vágytam, de nem úgy készítettem, ahogy a fent említett étteremben, abban ui. sertéshús és túrógombóc is volt. Mondjuk én nagyon szeretem a sertéshusit, de a Kutyinger miatt szinte csak csirkemellben gondolkodhatom, ha húsról van szó. A levesbe ezúttal gomba is került úgy-is-ki-lehet-belőle-piszkálni alapon, ill. borsó, amit az éttermi leves szintén nem tartalmazott. A citromlével való savanyítás mellett megmaradtam, de jóval kevesebbet löttyintettem bele. Bár hasonlít egy korábbi levesemhez, de ez nem zavart - nagyon jót ettünk belőle. :)

Hozzávalók 8 személyre:

25 dkg csirkemellfilé
20 dkg csiperkegomba (tisztítva mérve)
1 fej vöröshagyma
1 szál (kb. 10 dkg) sárgarépa
2 szál (kb. 6 dkg) petrezselyemgyökér
15 dkg zöldborsó
1 nagy csokor petrezselyem
1 ek. morzsolt tárkony
őrölt zöld bors
só
3 ek. citromlé
15 dkg tejföl
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. mangalicazsír
1,6 l víz + egy kevés a habaráshoz (a fele lehet húsleves is)

elkészítés:

1. A hagymát lereszeljük, a lábasban felhevített zsíron megdinszteljük, majd rátesszük a vékony csíkokra vágott, sóval, borssal ízesített húst, és fehéredésig sütjük. Kivesszük a lábasból, és félretesszük.
2. A zsírt pótoljuk, 1-2 perc alatt megdinszteljük rajta a kis kockákra aprított répát és a gyökeret, hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és tovább pároljuk.
3. Beletesszük a borsót, a húst, a spárgával átkötött petrezselymet, és felöntjük vízzel. Tárkonnyal fűszerezzük, és sóval, borssal ízesítjük még, ha szükséges.
4. Kis lángon addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, majd a levesből kivesszük a petrezselymet.
5. A tejfölt kevés vízzel elkeverjük, simára dolgozzuk a keményítővel, és annyit adunk hozzá a forró levesből, hogy önthető legyen.
6. A kész levest lassan csorgatva behabarjuk a keményítős-tejfölös lével, épp csak felforraljuk, majd ízlés szerint citromlével ízesítjük. Tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.

Meggyes tésztafelfújt

Emlékezetem szerint még nem ettem tésztafelfújtat, ezért nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet. Annál is inkább, mert mostanában többször is szembe jött velem itt-ott. Nem várhattam tovább, muszáj volt végre nekifognom. Nem bántam meg, mert azon túl, hogy rendkívül egyszerű elkészíteni, nagyon finom is. Tulajdonképpen bármilyen bogyós gyümölcsöt választhatunk hozzá, de én most savanykás ízre vágytam, ezért került bele meggy.
A képen látható sütőtál nem 24 cm-es, mint ahogyan azt a receptben egyébként javaslom, hanem egy kicsivel kisebb, de ez csak az én heppem miatt készült most ebben. A maradékot másnap egy egészen kicsi tálkában sütöttem meg.

Hozzávalók 24 cm-es sütőtálhoz:

25 dkg penne tészta
15 dkg túró
15 dkg mascarpone
2 tojás
6 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
1,25 dl tejszín
egy csipet só
vaj a formához

Meggyzseléhez:
1 üveg (700 ml) meggybefőtt
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 dkg cukor
1 kezeletlen citrom héja

Tetejére:
1 dkg mandulapehely
1 tk. kristálycukor

elkészítés:

1. A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, hideg vízzel átmossuk, és lecsepegtetjük.
2. A meggyzseléhez a citromot vékonyan meghámozzuk (a belső fehér része nem kell), és nagyon vékony csíkokra vágjuk.
3. A meggybefőttet szűrőkanálba öntjük, a levét (kb. 3,5 dl) felfogjuk, és 4-5 evőkanálnyit simára keverünk a keményítővel.
4. A többi levet a cukorral és a citromhéjjal együtt felforraljuk, majd kivesszük belőle a citromhéjat, és a léhez hozzákeverjük a keményítős meggylevet. Pár pillanatig forraljuk, majd hozzáöntjük a meggyet.
5. Az áttört túrót elkeverjük a mascarponéval, a tojások sárgájával, a cukrokkal, a tejszínnel, és hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, valamint a főtt tésztát.
6. Egy réteg tésztát lerakunk a kivajazott sütőtálban, elosztjuk rajta a meggyet, befedjük a többi tésztával, és megszórjuk mandulával, ill. cukorral. Előmelegített sütőben készre sütjük. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (aluról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 30 perc


 

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Mézes csirkés szendvics körtével és gorgonzolával

Ezer éve készültem arra, hogy gorgonzolát vegyek, és nemrégiben végre elérkezett a nagy nap. :D A sajt felhasználása azonban kicsit váratott magára, mert a fejemben még nem állt össze a recept. Aztán egyszer csak gondoltam egyet, és egy reggel megvolt a nagy ötlet. :D Először azonban megkóstoltam a sajtot magában, ééés... nem ízlett. :( Picit elszontyolodtam emiatt, de úgy gondoltam, ha kész lesz az étel, akkor talán másként érzek majd iránta.
Amikor összeállt a szendvics, várakozással teli szívvel haraptam bele, ééés... nem ízlett - még így sem. :( A többi viszont igen, különösen a pirított dió, mert olyan jól harmonizált az édes zsemlén figyelő mézes husival és a mézes körtével. Sajnos a Kutyafül tetszését sem nyerte el a sajt, és közölte, hogy a penész bizony nem finom. Most már tudom, hogy a penésztől erős ízű sajtok nem lesznek a barátaink. :D
A neten látott receptek alapján azonban tudom, hogy a gorgonzola nagyon is összeillik a körtével, úgyhogy aki szereti ezt a különleges ízű sajtot, annak bizonyára azzal együtt ízleni fog ez a szendvics. ;)

Hozzávalók 4 szendvicshez:

4 db édes, szezámmagos zsemle vagy molnárka
35 dkg csirkemellfilé
1 nagy vilmoskörte fele
5 dkg gorgonzola sajt
kb. 3 dkg rukkola
2 dkg pirított dióbél, durvára vágva
3 ek. folyékony méz
2 ek. olívaolaj
1 dkg vaj
pár csepp citromlé
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A fél csirkemellfilét rostjaira merőlegesen 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, mindkét oldalukon meghintjük sóval és borssal, majd serpenyőben, felhevített olajon fehéredésig sütjük.
2. Rácsorgatunk 2 evőkanál mézet, és a medalionokat mindkét oldalukon megpirítjuk. Félretesszük.
3. A fél körtét héjastól kettévágjuk, a magházát kivesszük, és a gyümölcsöt 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Felhevített vajon 1 percig pároljuk, majd a mézet is hozzáadva, kissé megkaramellizáljuk. Közben citromlével ízesítjük.
4. A zsemléket félbevágjuk, az alsó felükön elosztunk egy kevés rukkolát, ráhelyezünk 3-3 körteszeletet és 2-2 medaliont.
5. Megszórjuk sajtdarabkákkal, pirított dióval, és befedjük a zsemlék kalapjával. Tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.