Kapros feta sajttal töltött börek

 

 

 

Van egy török csajszi: Chefburcinarda, akinek a konyhában elkövetett kreálmányai miatt nem győzöm kapkodni a fejem (Cedrick Lorenzent viszont már nézni se merem…! :D). Ontja magából a reals-eket, és bármilyen kaját tesz is fel, mindet örömmel megkóstolnám. Szerencsére (?) már-már utálok a tűzhely mellett ácsorogni, így nem nyomaszt annyira a receptjei kipróbálásának vágya. Ráadásul a régi formám elérésének igénye is erősebb drive, mint a mindenféle finom étkek elkészítése, ezért többnyire csak a szememet legeltetem, miközben vékonyodom és izmosodom. :)
Persze, enni azért kell, úgyhogy a jól megszokott ételeim helyett néha azért elkészítek ezt-azt a fent említett hölgyeménytől. Az alábbi recit is tőle vettem kölcsön, igaz, a tölteléket inkább kaporral ízesítettem, mert mi most abból szinte nagyhatalom lettünk. :D Egyébként kész csoda, hogy börek készítésre adtam a fejem, mert amit én korábban kóstoltam, az tocsogott a zsírtól. Szerencsére ez itt a képeken egészen más! ;)
A tészta mennyiségét feleztem, mert a kicsit időigényesebb készítési procedúra miatt nálam a 12 börek már hajlamos volt túlkelni, ami persze csak esztétikailag rontott rajta, mert nem tudott kellően pirosra sülni. Ugyan ízre és állagra még sápadtan is tökéletesnek éreztem, de jobbnak láttam, ha a blogon azért mégis csak a tetszetős pirosra sült változatot mutogatom. Úgyhogy a 2. alkalommal már csak 6 töltött lepényt csináltam, és menet közben azt is kitaláltam, miként lehet gyorsítani a munkafolyamatot. Az utóbbira vonatkozó apró trükkről alant, a „megjegyzés, tippben” rántom le a leplet. ;)
Egyébként a börek vagy burek számos módon készülhet, pl. élesztő nélkül, rétestésztából, de élesztővel is, és formára is különbözhetnek egymástól (erről szerencsére vannak bővebb értekezések a neten, magyarul is.) Az említett reals-ben én az alábbi módozatba szerettem bele – sajnos, mert nagyon keményen magamra kellett parancsolnom, hogy csak és kizárólag reggelire vagy ebédre egyek belőle valamilyen friss sali kíséretében, vacsira már ne. :D
Természetesen ez a péksüti is, mint sok más társa, szuperül fagyasztható, és újra felmelegítve pont olyan szeretni valóan lemezesre törik a teteje, mint frissen kisülve. Imádtuk mindketten, a Kutyafüllel együtt! :)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg finomliszt (Makói Malom)
5 g só
1 mk. cukor
kb. 1,5 dl víz
1 dkg friss vagy ½ tk. szárított élesztő
7 dkg vaj
2 ek. növényi olaj
20 dkg feta sajt
4 ek. (2 dkg) frissen aprított kapor
1 tk. porcukor
egy csipet só
6 db mini mozzarella golyócska, kis darabokra tépkedve (elhagyható)
szezámmag vagy egész mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepében csomómentesre keverjük az élesztőt a langyos víz felével, és egy kis lisztel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi vizet, és puha tésztává dagasztjuk. Letakarva 10 percet pihentetjük.
3. A tésztából ezután 6 egyforma gombócot formázunk, és liszttel hintett munkalapon folpackkal+konyharuhával letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A töltelékhez a fetát villával összetörjük, porcukorral, sóval ízesítjük, és alaposan összekeverjük az aprított kaporral. 6 golyócskát formázunk belőle.
5. A vajat felolvasztjuk és összekeverjük az olajjal. Hűlni hagyjuk.
6. Egy tésztagombócot a lisztezett munkalapon kb. 28 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd megkenjük a vaj és az olaj keverékével.
7. A lapot kb. 3 ujjnyi széles sávokra szeljük (én 5 sávot kaptam) és egymásra fektetjük. Az így kapott emeletes tésztasávot pár perc pihentetés után a két kezünkbe véve széthúzzuk, hogy hosszabb legyen.
8. A tésztát – kissé spirálisan – a 4 ujjunk köré tekerjük, majd az ujjaink végénél összedolgozzuk. Ilyen módon pohárkához hasonló formát kapunk, amit óvatosan lehúzunk az ujjainkról, és betöltjük egy adag fetával, ill. a darabokra tépkedett mozzarellával.
9. A tésztát jól összedolgozzuk a töltelék fölött, majd hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és ellapogatjuk. Így járunk el a többi tésztagombóccal is, és a lepényeket letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
10. A tetejüket lekenjük a megmaradt vajjal, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

Érdemes rögtön egymás után az összes tésztagombócot kinyújtani, megvajazni, felszelni, majd egymásra fektetve a sávokat, pihentetni egy kicsit. Ennek köszönhetően könnyebb lesz majd széthúzni, ill. haladósabb is a munka.

 

 

Pekándiókrémes sifon torta kókusztejszínből

 

 

 

A Kutyafül sem ússza meg az öregedést, neki is évente van szülinapja – még jó, hogy csak egyszer! :D A diótorta és a pizza elmaradhatatlan ilyenkor, így ma is megkapta a vágyott kedvenc étkeit. :)
A diótortán szerencsére mindig van lehetőségem változtatni egy kicsit, szóval nem az van, hogy csakis azt a családi receptet süthetem meg neki, amit gyerekkora óta szeret, és ami egyébként fent van itt, a Sünisen is. Időközben lett egy újabb kedvence, a két évvel ezelőtti pekándiókrémes torta, ami nálam a csúcstartó. Azt kapta tőlem tavaly is, mert annyira szerettük mindannyian, hogy lemondtam az újítási igényemről. Most viszont csak piszkálta a fantáziámat az a fránya variálás, így a fent említett pekándiósat alapul véve alkottam meg ezt a mostanit. Ezúttal nem csak a krémbe, de a piskótába is belenyúltam (mármint ötletileg, nem csupán kanállal, lapáttal, mutatóujjal). Előbbi csak azért készült kókuszkrémből, mert a hűtőben várakozó UHT tej megpimpósodott (???), és nem volt kedvem eltekerni a boltba. A tészta egy másik szülinapi torta és a húsvéti torta kapcsán szuperül vizsgázott, ezért most is ezt a fajtát választottam, csak darált dióval dúsítva.
A piskóta kapcsán meg kell jegyeznem, hogy utólag kicsit felhúztam a szemöldökömet, mert a videós recept azt sugalmazta, mintha a sifon piskóta nem alapanyag használatában, hanem csak a készítési technikájában térne el a jól ismert piskótáétól. Nevezetesen abban, hogy a cukrot nem csupán tojássárgájával, hanem egész tojásokkal kell felhabosítani, és akkor már hívhatjuk is chiffon vagy sifon piskótának. Az, hogy víz, olaj és sütőpor (utóbbi szerintem simán elhagyható) is kell bele, nem tűnt újdonságnak, legfeljebb csak az, hogy a víznek forrónak kell lennie. És itt elkapott a gépszíj: elkezdtem utánajárni a klasszik és a sifon piskóta közötti különbségeknek, tudva azt, hogy a jól ismert piskóta kapcsán egyébként is vannak készítéstechnikai és alapanyagbeli eltérések. Ezeken végigrágva magam, végül lemondtam róla, hogy hosszabb elemzésbe bocsátkozzam a sifonról (arról inkább olvasd el ezt a részletes és érdekes bejegyzést).
Lényeg a lényeg: még ha nem is attól lesz sifon piskóta a piskóta, hogy milyen technikával készítjük, számomra konkrétan a piskótatészta kapcsán mindenképp újdonságnak hatott a cukrot egész tojásokkal kihabosítani, sőt forró (!) vizet adni hozzá. Egyébként az olaj és a víz egyidejű használatában van a kutya elásva, ez visz közelebb a különbségek megértéséhez. Tehát a klasszik piskóta és a sifon nagyon hasonlítanak egymásra, csak az utóbbi a folyadéknak és az olajnak (és talán egy kicsit a sütőpornak) köszönhetően légiesebb, puhább, szaftosabb és ruganyosabb. :) Szerintem sokan alapból is sifon piskótát sütnek, csak épp nem tudják, hogy az az. :D
Miután a fejemben kitisztult a kép, ennek tudatában kóstoltam meg ezt a tortát, és valóban éreztem a különbséget. A Kutyinyeknek viszont nem szükséges tudnia az efféle praktikákat, számára csak az a fontos, hogy finom legyen. :D Szerencsére a széles mosolya, amikor belekóstolt a tortájába, ezt támasztotta alá. :) A krém is pozitív értékelést kapott, és külön örültem neki, hogy megérezte azt a kis eltérést, hogy ezúttal kókusztejszínből készült. Valóban lehetett érezni a különbséget, az enyhe kis kókuszos ízt.
Boldog szülinapot, Kutyánszki!❤

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 nagy tojás
15 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg finomliszt
5 dkg pirított, darált dió
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 g sütőpor
50 ml forró víz
40 ml napraforgóolaj

a diókrémhez:
5-6 dkg étkezési kukoricakeményítő
3 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
12 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
5 dkg ét-, tej- vagy fehér csokoládé
1 tk. napraforgóolaj
1-2 ek. darált dióbél

elkészítés:

1. A pekándióból a teljes mennyiséget zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. 10 dkg darált dióhoz reszelt citromhéjat keverünk, a többit a keményítővel és a sütőporral együtt a liszthez vegyítjük.
2. A piskótához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton jó 5 perc alatt habosra kavarjuk. Kisebb adagokban hozzáforgatjuk előbb a lisztkeveréket (robotgéppel nagyon alacsony fokozaton kevertem bele), majd folyamatos keverés mellett a forró vizet és az olajat.
3. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, 3-4-szer a konyhapulthoz ütögetjük, hogy a légbuborékok egy része távozzon, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát a félig kinyitott ajtajú sütőben hagyjuk 5-10 percet, majd tortarácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a kókusztejszínt vízzel hígítjuk, hogy kókusztejet kapjunk. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés kókusztejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
5. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk és beledolgozzuk a reszelt citromhéjjal kevert, pirított darált diót és a kókusztejpudingot. Magas fokozaton 1 percig keverjük. A krémet 3 egyenlő részre osztjuk.
6. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, 3 lapra szeljük és betöltjük a krémmel. A 3. adag krémmel körbekenjük a tortát, és egy keveset habzsákba töltve tetszés szerint kidíszítjük a torta tetejét, ill. megszórjuk darált dióval.
7. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, majd nejlonzacskóba töltjük, aminek az egyik csücskére lyukat vágunk. Egy tálcára sütőpapírt teszünk, és a csokiból szívformákat rajzolunk rá. Dermedésig mélyhűtőbe tesszük.
8. A csokiszívekkel körben kidekoráljuk a torta oldalát és a tetejét. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:

A keményítőből főzött, kicsit masszívabb kókuszkrémpuding a vajjal összeforgatva kissé ikrás lesz. Ezt kiküszöbölendő, először robotgéppel alaposan át kell keverni a pudingot, majd miután összeforgatjuk a kihabosított cukros vajjal, botmixerrel pár perc alatt teljesen csomómentesre dolgozzuk.

 

 

 

Erzsi kocka

süti vs. Andrej Hermlin and his Swing Dance Orchestra

Húsvét óta nem posztoltam receptet, sőt a Kutyafül apukájának a szülinapjára, ill. a húsvétra sütött tortáról (blogbejegyzés híján) is mindössze egy-egy, házi használatú fotó készült. Nem is hiányzik annyira az édesség, ha meg igen, bekapok pár kocka étcsokit, és azzal elvagyok. Nemrégiben azonban megláttam a fb-on Marcsi barátnőm Erzsi kockáját, és úgy éreztem, nekem ez most kell. :D A most végül 2 hetet késett. A sütisütés reggelén még nagy volt bennem az elán, ami az aznap különösen hisztikrisztina Lysse cicánk közbenjárására aztán jócskán alábbhagyott – azt ui. nem a pórázos kerti sétára tartogattam. Mire végre lerendeztem a kisasszonyt, az arcomon morc ábrázat vert tanyát, és ezzel a fejjel nyújtottam és sütöttem ki a tésztalapokat, ill. kevertem be a krémet. A folytatás aztán az extra sétáltatás miatt újfent tolódott, így a sütemény betöltése is késett. Gyakorlatilag tokkal-vonóval együtt másfél napba telt elkészíteni az Erzsi kockát. :D
Látva a krémet, bevallom, nem sok bizalmat szavaztam annak, hogy jó lesz. Marcsinak még egy „shortot” is küldtem a krém állagáról, ahogyan az épp lefolyik a villáról, miközben lemondóan érdeklődöm, hogy „ennek ilyen hígnak kell lennie?” – Ott ögye mög a fene! – gondoltam magamban Tóth papa után szabadon, de végül a Limara -féle Kata szelet receptjében javasolt babapiskóta megmentette a napot: felszívta a fölösleges nedvességet. A betöltéskor ez azonban mégsem nyugtatott meg, így a csokibevonatba is beleleheltem egy adag pesszimizmust – bánatában le is folyt egy része. A totál káosz nap estéjét végül nem a sütievészet koronázta meg, hanem Andrej Hermlin fergeteges szving koncertje. Épp ez kellett a lelkemnek és az idegeimnek! :)
A süti másnapi felszeletelésekor ugyan kiderült, hogy az Erzsi kocka mégis kifejezetten jól sikerült, ennek ellenére be kell valljam, hogy bár finom, nem lettem a rajongója. A 25 éves (félig kenyai, Lengyel Tomi hasonmás) totál dilinyó David Hermliné annál inkább! :D

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
15 dkg porcukor
1 cs. sütőpor
egy csipet só
15 dkg vaj
3 tojássárgája
kb. 15 dkg tejföl (20% zsírtartalmú, nem folyós)

a töltelékhez:
egy tésztalap, összetördelve
1-1,5 dl forró tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dl rum
kb. 7 dkg sárgabaracklekvár
10 dkg vaj
13 dkg porcukor
3 dkg holland kakaópor
néhány babapiskóta (nálam 3 db; elhagyható)

a csokoládébevonathoz:
6 dkg cukor
1,5 dkg holland kakaópor
4 ek. víz
5 dkg vaj
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, hozzáadjuk a tojások sárgáját, és annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. A tésztából 3 téglatestet formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
2. Egy tésztadarabot kb. 26×30 cm-esre kinyújtunk, a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kisült lapot a sütőpapír segítségével áthúzzuk egy tortarácsra, kihúzzuk alóla a papírt, és így hagyjuk kihűlni. Így járunk el a többi tésztával is.
3. A töltelékhez az egyik tésztalapot összetördeljük. A vaníliás cukrot elkeverjük a felhevített tejben, a tésztamorzsára öntjük, majd hozzáadjuk a rumot, a baracklekvárt. Félretesszük hűlni.
4. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, és előbb alaposan elkeverjük benne a kakaóport, majd beleforgatjuk a tejes-rumos tésztát és a babapiskótát.
5. Az egyik tésztalapon egyenletesen elosztjuk a tölteléket, majd befedjük a másik tésztalappal, és kissé lenyomkodjuk. Nejlonzacskóba húzva szobahőmérsékleten hagyjuk, amíg a bevonatot elkészítjük.
6. Ehhez a kakaóporral vegyített cukrot a vízzel gőz fölött addig melegítjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Elzárjuk alatta a lángot, beletesszük a puha vajat, az olajat, és alaposan elkeverjük benne. Addig hagyjuk hűlni, hogy egy kicsit meghúzzon, ezután bevonjuk vele a sütemény tetejét, és dermedésig hűtőben pihentetjük. Négyzet alakú szeletekre vágva kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc/lap

Megjegyzés, tipp:

Én a Marcsinál javasolthoz képest egy picit kisebbre nyújtottam a tésztalapokat (28 helyett 26×30 cm-esre), és a csokibevonat mennyiségét is csökkentettem.
A forró tej helyett csak lekvárt is tehetünk a tésztába (a rum mellett, persze). Ez esetben a lekvárt ugyanúgy forrósítsuk fel, mint a tejet.