2020. március 1.

Bounty kocka (vegán)







Izgalmas és érdekes feladat elé állított a sors. Olyan ételeket – elsősorban sütiket és péksütiket – kell készítenem a jövőben, amik nem tartalmaznak tojást és tejtermékeket, sőt még egy csomó mindent nem használhatok, és bizonyos, glutén tartalmú liszteket is csak módjával. Nem, nem mi lettünk érzékenyek ezekre az élelmiszerekre (vagy legalábbis nem tudok róla), hanem egy nagyon kedves ismerősöm – nagyképűen szólva, a személyi edzőm és a családja számára készülnek majd a finomságok. Sajnos nekik elég sok fajta alapanyag tiltólistán van, úgyhogy igencsak fel kell kötnöm a gatyámat, ha ugyanolyan finomakat akarok készíteni, mint amilyeneket a megszokott hozzávalókkal. Most már nem csak a saját kis családom igényeinek kell megfelelnem. Ha már a gépi pilates edzéseket olyan embertől kapom, aki maximalista hozzáállással, magas színvonalon edzi a testem, akkor nekem is kutya kötelességem mindezt azzal honorálni, hogy én is beleadok apait-anyait – és most már nem csak az edzéseken. De hát ez ugyebár nem is kérdés attól, aki maga is maximalista. :D Az edzőmmel szoktunk is mosolyogni egymáson és egyúttal magunkon, hogy Isteni szerencse, hogy 2 ilyen nagy igényű embert hozott össze a sors – tény, hogy nagyon jól együtt tudunk működni mi ketten. :)
Mostantól csak annyi változik, hogy barterezünk: az edzésekért cserébe olyan vegán ételeket adok, ami nemhogy ehető, de finom is. Ha már egy csomó dolog tilos, akkor legalább legyen némi öröm abban, amit mégis megehetnek.
Ezzel a sütivel indul hát a nagy vegán kaland, ami egyébként nekünk is jó, mert így megismerkedhetünk egy számunkra teljesen újfajta táplálkozással, és egyúttal mi is jót teszünk a saját egészségünknek. :)
Az a legszebb az egészben, hogy nem sokkal azután, hogy átadtam a sütit, az edzőm lelkesen telefonált, hogy a Bounty kocka rögtön elnyerte a családtagjai tetszését, és ő is meg a gyerekek is boldogok voltak, hogy nem kell lemondaniuk a házi készítésű édességekről. Örömöt szerezni bizony kellemes érzés, úgy meg pláne, hogy olyan típusú édességért kaptam dicséretet, aminek a készítése még számomra is szűz terület. :) Úgyhogy igazán jól startoltam. :D






Hozzávalók 24 szelethez:

Piskótához:
25 dkg bio fehér tönkölyliszt
12 dkg finomítatlan, bio nádcukor, darálva
3 dkg holland kakaópor
1,5 dl kókuszkrém (pl. Cocomas)
2,2 dl víz
0,5 dl kókuszolaj
12 g foszfátmentes sütőpor (vagy sütőpor+szódabikarbóna fele-fele arányban)

Kókuszkrémhez:
20 dkg kókuszreszelék
7,5 dkg finomítatlan, bio nádcukor, darálva
1 dl víz
0,5 dl kókuszkrém
1 ek. kókuszolaj
8 g útifű maghéj

Csokoládémázhoz:
10 dkg vegán étcsokoládé
1-2 ek. finomítatlan, bio nádcukor, darálva
1,5 dl kókuszkrém
1 ek. kókuszolaj

elkészítés:

  1. A lisztet összeszitáljuk a kakaóporral, a sütőporral, a nádporcukorral, és hozzákeverjük a kókuszkrémmel kevert vizet, valamint a kókuszolajat.
  2. A kissé folyós piskótatésztát a sütőpapírral bélelt (igény szerint kókuszolajjal kikent) 20x28 cm-es tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
  3. A sütőből kivéve tortarácsra tesszük, és miután teljesen kihűlt, kivesszük a sütőformából, és lehúzzuk róla a sütőpapírt.
  4. A krémhez a vizet elkeverjük a kókuszkrémmel, a kókuszolajjal, hozzáadjuk a finomra darált kókuszreszeléket, és miután kicsit állni hagytuk, belevegyítjük az útifű maghéjat.
  5. A krémet egyenletesen elosztjuk a piskótán, és 30 percre hűtőbe tesszük.
  6. A kókusztejszínt a kókuszolajjal felforrósítjuk, a porcukorral kevert, felaprított csokoládéra öntjük és összekeverjük.
  7. A mázat egyenletesen elkenjük a sütemény tetején, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy megdermedjen. Felszeleteljük.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc







2020. február 25.

Quesadilla fehérboros-mustáros kaliforniai paprika krémmel, parmezánnal töltve








Nem mostanában sütöttem tortilla lapot, ennél fogva quesadillát is régen ettünk. Pedig egy időben sűrűn készítettem, mert nagyon szeretjük. Azt is kedvelem a tortillában, hogy előre meg lehet sütni, lefagyasztható, és ha gyors ebédre vágyom, már csak a tölteléket kell frissen elkészíteni hozzá. Igaz, most mind a tortilla, mind a töltelék frissen készült. Utóbbi kapcsán most is a húsmentesség volt a fő szempont, ezért kizárólag zöldségek kerültek a tésztába. Persze aki nem szívesen mond le a húsról, az is ehet csak zöldségekből készült ételeket. ;)






Hozzávalók 4 darabhoz:

4 tortilla lap
15 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen)
1 fej vöröshagyma
zellersó
1 ek. magos Dijoni mustár
agavé szirup
1,5 dl száraz fehérbor
0,5 dl habtejszín
őrölt kurkuma
őrölt szerecsendió
őrölt babérlevél
őrölt fekete bors
1 púpozott ek. tejföl
reszelt parmezán
aprított petrezselyemzöldje
2 ek. olívaolaj

elkészítés:

  1. A félbe-, majd vékonyra vágott vöröshagymát a felhevített olívaolajon – kevés zellersóval megszórva – megdinszteljük.
  2. Hozzáadjuk a vékonyra szelt paprikát, és pár percig együtt pároljuk. Hozzákeverjük a mustárt, felöntjük a borral, és fedő alatt főzve, félig elforraljuk a levét.
  3. Fedő nélkül főzzük tovább, a bort teljesen elforralva, majd megfűszerezzük, hozzákeverjük a tejszínt, és egy kis lét hagyva alatta, puhára pároljuk.
  4. A paprikaragut botmixer poharába szedjük, darabosra mixeljük, majd visszaöntjük a serpenyőbe, és sűrűre főzzük. Sózzuk még, ha szükséges. Kihűtjük, majd hozzákeverjük a tejfölt.
  5. A tortilla lapok egyik felét megkenjük a zöldségkrémmel, megszórjuk ízlés szerinti mennyiségű reszelt parmezánnal, meghintjük aprított petrezselyemzölddel, és ráhajtjuk a szabadon maradt tésztarészt.
  6. A töltött tortillákat párosával zsiradékmentes serpenyőbe tesszük, és mindkét oldalukon pirulásig sütjük. Tálaljuk.



2020. február 22.

Almás túrófánk fahéjas cukormázzal







Kedvenceim a sütőporos vagy szódabikarbónás fánkok, mert egyrészt sokkal hamarabb elkészíthetőek, mint az élesztősek, ugyanakkor legalább olyan finomak és könnyűek. Arról nem is beszélve, hogy számtalan módon variálhatóak. A túrófánkot nagyon szeretem, de elég régen készítettem utoljára. Most ezt az alábbi változatot próbáltam ki, mert almával eddig még nem dúsítottam a tésztát. Ez utóbbi is egy kicsit más, mint a korábbi túrófánkomé. De így is, úgy is nagyon szeretni való, pláne fahéjas cukormázzal, ami különösen illik az almához.
Én ezzel a fánkkal búcsúzom a farsangi időszaktól. :)






Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg túró
20 dkg reszelt alma
25 dkg finomliszt + a gyúráshoz és a nyújtáshoz
7 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
8 g szódabikarbóna
1 citrom
3 tojássárgája
3-4 dkg tejföl
2 ek. barna rum
egy csipet só

Cukormázhoz:
1 ek. tej
6 dkg porcukor
1 mk. őrölt fahéj

elkészítés:

  1. A nagy lyukú reszelőn lereszelt almát összeforgatjuk a citrom kifacsart levével, majd kinyomkodjuk, és a lereszelt citromhéjjal, a tojások sárgájával, valamint a rummal együtt az áttört túróhoz keverjük.
  2. A liszthez vegyítjük a porcukrot, a vaníliás cukrot, a szódabikarbónát, a sót, és összedolgozzuk a túrós keverékkel. Annyi tejfölt adunk hozzá, amitől összeáll a tészta. (Akkor jó, ha nem túl ragacsos és formázható.)
  3. Ha szükséges, belegyúrunk még egy kevés lisztet, majd negyedóra pihentetés után lisztezett munkafelületen 1,5 cm vastag körlapra kinyújtjuk.
  4. 6-7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk, a közepüket egy kis pogácsaszaggatóval vagy pohárral kilyukasztjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk.)
  5. A fánkokat 160-170°C-ra felhevített olajban, kis lángon, minkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük, és így hagyjuk langyosra hűlni.
  6. A cukormázhoz a hozzávalókat alaposan kikeverjük, és a fánkokra csorgatjuk. Igény szerint valamilyen dzsemet/lekvárt, vagy akár édes tejfölöntetet is kínálhatunk mellé.

Tipp:
Aki sok cukormázzal szereti, készítsen hozzá többet, hogy megmárthassa benne a fánkokat.