Limonádé

Már megint a kedvenc éttermünkkel jövök… De, ha egyszer ott lehet a legfinomabb limonádét inni! Pontosabban csak lehetett. Mert már az sem a régi. Korábban ui. – azon túl, hogy fantasztikusan finom volt – nagyon klasszul nézett ki: rétegesen. Alul egy réteg barna cukor, fölötte valami folyékony, sűrű lé, amiről azt sem tudtam, micsoda, afölött citromlével kevert szódavíz, a sort pedig szépséges citrom- és lime-szeletek zárták. Az ízesítés tökéletes volt, nekünk legalábbis pont megfelelt az édessége. Aztán telt-múlt az idő, és ezen is változtattak. Bizony a limonádét is el lehet rontani! Na jó, azért ne legyünk ennyire szigorúak, mert nem rontották el, csak már nem annyira finom. Ettől függetlenül mindig azt iszunk, ha betérünk ebbe az étterembe.
Hogy újra azt a régi ízt érezhessem, elhatároztam, hogy elkészítem itthon. Na nem mintha a limonádékészítés olyan nagy elhatározást igényelne, hiszen nem egy bonyolult itóka, viszont annyira nagy a forróság, hogy most éppen jól jön.
A hangsúly az arányokon van, illetve szerintem az is fontos, hogy lehessen rágni. :D Igen-igen, rágni, mégpedig a gyümölcshúst, ui. azt nem szabad belőle kispórolni. Vétek lenne átszűrni az italt, hiszen odaveszne a gyümölcs értékes része. A fent említett étteremben is így szolgálják fel – sűrű italként.
No, de nem akarok én itt litániát írni egy egyszerű limonádéról, inkább beszéljen helyette az alábbi recept alapján elkészített frissítő. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

2 citrom leve (kb. 1 dl)
2 ek. barna nádcukor
2 ek. folyékony méz vagy cukorszirup
5 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
4 citromszelet
4 zöldcitrom-szelet

elkészítés:

1. A kétféle citromot alaposan megmossuk. 2 citrom levét kifacsarjuk, és a gyümölcshússal együtt félretesszük. A többi citromból 4-4 szeletet vágunk (karikára vagy gerezd alakúra).
2. 1-1 evőkanál nádcukrot elosztunk 2 üvegpohárban, rácsorgatunk 1-1 evőkanál mézet/cukorszirupot, és kétfelé osztva ráöntjük a citromlevet a gyümölcshússal együtt.
3. Felöntjük 2,5-2,5 dl behűtött szódavízzel, és 2 citrom-, valamint 2 zöldcitrom-szeletettel gazdagítjuk.

Sárgarépa-saláta kivivel és almával

Kedvenceim az almával dúsított, majonézes alapú saláták. Mivel nyár van, egymás után készítem a már jól megszokott salátáimat, és különbözőképpen elkészített húsok mellé eszem.
Most egy olyan verziót készítettem, amit Anya ajánlott a figyelmembe. Neki most ez a kedvence. Ő joghurt helyett tejföllel készíti, és mazsolát vagy aszalt vörös áfonyával is meg szokta bolondítani. Én ezt most kihagytam, mert úgy gondoltam, anélkül talán a Kutyafül is hamarabb megeszi, nem akartam ui. sokkolni azzal, hogy az alma és a kivi mellett még az aszalt gyümölccsel is meg kell barátkoznia. Na nem mintha nem szeretné egyébként, de salátában nem biztos. Amikor feltálaltam, kicsit izgultam, hogy vajon fancsali ábrázat lesz-e a jutalmam vagy széles mosoly, hiszen az almától ilyen formában valamiért idegenkedik. Szerencsére az előbbi véleménynek nyoma sem volt az arckifejezését illetően, de azért az utóbbit nyilván túlzásnak érezte, és helyette csak annyit mondott, hogy „ja, végül is meg lehet enni”. :D Ez azt jelenti nála, hogy nyugodtan csináljak máskor is, nem fogja félretolni, mégha nem is lesz a kedvence. Számomra ez nagy könnyebbség, mert így legalább csak egyféle köretről kell gondoskodom, amit mindketten szívesen megeszünk. Én legalábbis tényleg nagyon szívesen. Szerintem ez a saláta is grillezett húsokkal együtt az igazi.

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
2 alma (kb. 30 dkg)
4 kivi
10 dkg natúr joghurt
1 dl napraforgóolaj
1 kis tojás sárgája
1 mk. mustár
1 mk. fehérborecet
pár csepp citromlé
2 tk. nyírfaporcukor
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. A tojássárgáját a mustárral, a fehérborecettel, a borssal és a sóval tálba tesszük. Az olajat először szinte cseppenként, majd bátrabban adagolva, kézi habverővel hozzákeverjük.
2. A kész majonézt citromlével ízesítjük, majd kimérünk belőle 8 dkg-ot, elkeverjük a joghurttal, a porcukorral, és sóval, borssal ízesítjük.
3. A megtisztított sárgarépát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A meghámozott, magházától megfosztott almát kis kockákra aprítjuk. A lehéjazott kivithosszában négybe vágjuk és felszeleteljük.
4. A répát és a gyümölcsöket az öntethez forgatjuk, és 1-2 órát hűtőben érleljük. Magában is fogyaszthatjuk, de rántott, natúr vagy grillezett húsok, halak mellé tökéletes köret.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Ünnepi sütemény és pezsgő (kráter süti kókuszliszttel)

Van az úgy, hogy az ember nem tudja szavakba önteni az örömét, mert végre valóra válik az, amiért évek óta olyan sokat imádkozott. A várva várt esemény ma jött el, bár a talán vákuumban is terjedő információnak hála már jóval korábban tudtuk, hogy közelg a nagy nap. A Kutyafül és én végre fellélegezhetünk. A múltról pedig no comment, mert az bizony sok szenvedést okozott nekünk. De ideje továbblépni! Elbocsájtó szép üzenet az nincs, meg békepipa sem, mert a füstje kaparná a torkunkat. Csak örömkönnyek vannak, amit egy elintegetésre nem használt zsebkendőbe hullatunk annak láttán, hogy az utca végén lefordul, és a kánikulai párás levegőbe veszik az összes mérgünket is bedobozolt és (sajnos nem elég) messzire vivő „pirosszka” verda.
Az örömteli esemény megünneplésére pedig nem kell más, csak egy finom ebéd, és/vagy sütemény és pezsgő, ami végre nagyot pukkanhat egy boldogabb jövő reményében. :)

Évekkel ezelőtt láttam először ezt a süteményt, de valahogy sosem kaptam kedvet az elkészítéséhez. Nem azért, mintha én csak a különleges sütikhez vonzódnék, hanem valahogy nem fogott meg. Most mégis nekiálltam, de nem pont azokkal a hozzávalókkal készítettem, mint amivel eredetileg írva vagyon. Itt-ott nézelődve azt láttam, hogy jó nagy eltérések vannak a receptek között. A magyar oldalakon szinte mindegyik süti megegyezik a hozzávalók tekintetében: étolajjal készítik. Míg az általam látott német oldalakon inkább vajjal, és abból is rengeteget használnak, a fehérjét pedig nem verik habbá. Aztán végül az egyik magyar oldalon látott recept mellett maradtam, de a bolti főzős pudingot kiváltottam saját készítésűvel, ill. fehér liszt helyett kókuszlisztet, étolaj helyett kókuszolajat, és egy kicsit egészségesebb fajta cukrot használtam. A mennyiségeket feleztem.
Számítottam rá, hogy a kókuszolaj furcsán fog viselkedni, de amikor a tojáshoz kevertem, megörültem, hogy nem ugrott össze. De azért azt nem gondoltam volna, hogy a kakaós kókuszliszt hatására mégis „beikrásodik”, vagyis pont úgy viselkedett, mint az olvasztott fehér csoki véletlen belecsöppent víz hatására. Adtam hozzá még egy kis tejet, de csak egy hangyabokányit lett jobb, még több folyadékkal viszont már nem lett volna szerencsés. A fehérjehab hozzáforgatása javított rajta egy kicsit, de még így sem nézett ki annak a klasszikus tésztamasszának, amilyennek a kráter sütiének lennie kellene.
Egy életem, egy halálom, juszt is sütemény lesz belőle! – felkiáltással tepsibe egyengettem, elosztottam rajta a pudingot, és sütőbe dugtam. Hö… ez nem emelkedik. Na… mégis… egy kicsit. Az utólag kevésnek ítélt puding mégsem süllyedt bele igazán a likakba, ettől függetlenül rendesen megsült, végül elég magas is lett, így rákerült a cukros tejföl a tetejére, és miután kihűlt, kiderült, hogy finom, bár nem tudom, hogy a rendes lisztes változathoz képest is annak számít-e. :D

Hozzávalók 20x20 cm-es tepsihez:

Pudinghoz:
1,5 dl tejszín
1,5 dl tej
1 nagy tojás sárgája
4 dkg barna nádcukor (vagy 3 dkg, ha vaníliás cukrot használunk)
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 vaníliarúd vagy 1 cs. Bourbon vaníliás cukor

Tésztához:
3 tojás
10 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor
1 dl tej
0,5 dl kókuszolaj
1 csapott ek. cukrozatlan kakaópor
10 dkg kókuszliszt
5 g sütőpor
kókuszzsír + kókuszliszt a tepsihez

Tetejére:
20 dkg 20%-os tejföl
5 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor darálva
cukrozatlan kakaópor (elmaradhat)

elkészítés:

1. A pudinghoz a keményítőt, a cukrot, a vanília kikapart magjait, a tojássárgáját csőrös tejkiöntőbe tesszük, és kevés tejjel simára keverjük.
2. A többi tejet az üres vaníliarúddal felmelegítjük, majd a tűzről félrehúzva, folyamatos keverés mellett hozzácsorgatjuk az édes, tojásos tejet.
3. A lábast visszatesszük a tűzre, és kis lángon, folyamatosan kevergetve addig főzzük az elegyet, amíg be nem sűrűsödik. (Nem forraljuk!)
4. A krémből kivesszük a vaníliarudat, tálba öntjük, és folpackkal lefedve, langyosra hűtjük. Ha kihűlt, átkeverjük.
5. A tésztához a tojássárgákat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáöntjük a tejet, a kókuszolajat, belekeverjük a sütőporral, kakaóporral elvegyített lisztet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
6. A tésztamasszát kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk, a felületén kanál segítségével egymás után mélyedéseket nyitunk meg, és a pudingból vízbe mártott kávéskanállal  kis halmokat teszünk bele.
7. Előmelegített sütőben készre sütjük, még forrón megkenjük cukros tejföllel, és teljesen kihűtjük. Felszeleteljük, és kakaóporral meghintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A tésztamassza a kókuszolaj miatt ikrássá válik, amint a kakaós lisztet hozzákeverjük. Ez ellen nem nagyon tudunk mit tenni, akkor is így van, ha szobahőmérsékletű hozzávalókkal dolgozunk. A tojásfehérjét ettől függetlenül hozzá tudjuk keverni, de kicsit jobban összetörik annál, mint ahogy a normál piskóta esetében megszokhattuk.
A tészta tepsibe való belesimítása egy kis türelmet igényel, de nem kivitelezhetetlen, habkártyával megoldható.
A fele puding ki fog maradni, de azt a kész sütemény mellé is kínálhatjuk, hacsak magában be nem kanalazzuk. :)
A kókuszlisztes tészta több óra állás után érdekes állagúvá vagy kissé vizenyőssé válik, ezért azt javaslom, hogy amint kihűlt a süti, máris fogyasszuk el.