Mézes, diós kalács

A névnapomra olyan süteményt akartam sütni, amit még sosem készítettem, ugyanakkor illik az adventi időszakhoz is. Elég hamar eldöntöttem, hogy kelt tészta lesz, és mivel diós kalácsot még sosem sütöttem, egyértelműnek látszott, hogy dió kerül majd bele – ezzel nem is magamnak, hanem elsősorban a Kutyafülnek kedvezve. Van ugyan egy jól bevált kalácsreceptem, ami hagyományosan tojással, vajjal készül, de ezúttal nem azt szerettem volna használni, hanem segítségül hívtam azt a süteményes könyvet, amit gyerekkoromban csodálattal lapozgattam, és amiből már készítettem 2-3 édességet.
Találtam is egy tetszetős ételfotót és egy hozzá tartozó, első ránézésre jónak tűnő receptet, de mivel abban vegyesen volt mák és dió, ezért azon változtatva, a mákot mellőztem, ugyanis nem rajongunk érte. A leírás szerint eredetileg négyféle lisztből készül ez a kalács, de nem szerettem volna annyira elvinni a reformkonyha irányába, ezért kétfélét használtam, kicsit még így is izgulva, hogy milyen lesz.
A méztől csöppet tartottam (egyikünk sincs oda érte), de arra tippeltem, hogy a kész kalácson majd nem nagyon fog érződni. Azért is maradtam a méz mellett, mert utáljuk, ha ropog a cukor a fogunk alatt – bizony előfordult már, hogy valamelyik rokonunk bejglijében vagy kalácsában nem olvadt fel rendesen a cukor, és olyankor finnyogva otthagytuk a sütit. Így nem kockáztathattam – a mézet választottam. Nem bántam meg, mint ahogyan a Graham-liszt használatát sem.
Ez a kalács egyébként nem olyan édes, mint ahogyan azt általában megszoktuk a diós kalácsok/bejglik esetében. Aki tehát édesebben szeretné, az nyugodtan tegyen bele több mézet.
A sütis könyv sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, mert nem ez az első recept, ami a leírást tekintve hiányos, vagy éppen a hozzávalók mennyisége kapcsán fogalmazódhat meg bennünk a kérdés, hogy vajon tényleg jó cukrásznak nevezhető-e az, aki írta. Most is felül kellett bírálnom, és főleg a formázást illetően haragudtam rá, mert a kész kalács egyáltalán nem úgy nézett ki a valóságban, mint ahogyan a könyvben. Pedig pont az tetszett meg benne, hogy olyan érdekes rajzolatot ad a töltelék és a tészta játéka a feltekerésnek és a megcsavarásnak köszönhetően, illetve a teteje is mutatós volt. Ehelyett olyasmi lett, mint a jól ismert bejgli. Persze, azért így se csúnya. :) Egy szó, mint száz, finom volt, és már aznap elfogyott. :)

Hozzávalók 25 cm-es dobozformához:

a tésztához:
15 dkg + 1 ek. finomliszt
10 dkg Graham-liszt

5 dkg méz
1 kezeletlen citrom reszelt héja

1 ek. napraforgóolaj
2 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej
egy csipet só

a töltelékhez:
25 dkg darált dióbél
1 mk. őrölt fahéj
12,5 dkg méz
4 ek. tej
2,5 dkg olvasztott vaj

a tetejére:
2,5 dkg olvasztott vaj
1 ek. sárgabaracklekvár
néhány szem dióbél

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük 1 dkg folyékony mézzel édesített langyos tejjel, 1 evőkanál liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, citromhéjjal vegyített lisztkeverékhez adjuk a felfutott élesztőt, a többi mézet, az olajat, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a fahéjjal kevert darált diót a mézzel és a tejjel lábasba tesszük és felforraljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük az olvasztott vajat. Néhányszor átkeverve teljesen kihűtjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kb. 28x38 cm-es téglalapra nyújtjuk, elkenjük rajta a tölteléket (én 2 ív sütőpapír között tészta méretűre nyújtottam a tölteléket, és így helyeztem rá), a két rövidebbik oldalát ráhajtjuk a töltelékre, majd felgöngyöljük.
5. A kalácsot a két végénél fogva ellentétes irányban megtekerjük és beletesszük a sütőpapírral bélelt formába. Lekenjük olvasztott vajjal, és folpackkal+konyharuhával letakarva megkelesztjük.
6. A tetejét ismét lekenjük olvasztott vajjal, és előmelegített sütőben megsütjük. 10 percig a résnyire nyitott ajtajú sütőben hagyjuk.
7. A kész kalácsot a formában hagyva rácsra tesszük, megkenjük a felhevített lekvárral, és felezett dióbéllel díszítjük. Miután kihűlt, kivesszük a sütőformából, és felszeleteljük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Forrás: Édességek (Nova szakácskönyvek)

Mogyorós kifli

Nem jellemző, hogy mogyorót használok, ui. a dió az abszolút kedvenc nálunk, de most kedvet kaptam hozzá, amikor megláttam a neten. Persze elkészíthettem volna dióval is, de nagyon kíváncsi voltam rá, milyen a mogyorótöltelék, mert ilyen formában még sosem kóstoltam. A mogyorónak ráadásul karácsonyi hangulata van, és már csak ezért is ki akartam próbálni.
A recepten csak annyi változtattam, hogy egy kicsivel kevesebb vajat tettem a tésztába, mert az előírt mennyiséget iszonyú soknak ítéltem. Ezzel a 10 dkg-nyival is brutális, féltem is, hogy nem lesz jó, de kár volt aggódni, mert igazán finom és könnyű lett. A mogyoró pedig hangsúlyosan érződik benne, ami nem is csoda, hiszen rengeteg van benne. :D Azt hittem, túl sok lesz a töltelék, de utóbb csak 1 teáskanálnyi maradt ki. Meg lehet tölteni kevesebbel is, de szerintem ennek a kiflinek éppen az a lényege, hogy fürödjön a mogyoróban. :D

Hozzávalók 24 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg cukor
egy csipet só
10 dkg olvasztott vaj
1 tojássárgája
0,75 dl tej
1,5 dkg friss élesztő

Töltelékhez:
30 dkg őrölt mogyoró
15 dkg cukor
1,25 dl víz
5 dkg puha vaj

Tetejére:
1 tojássárgája
1 ek. tejszín a kenéshez
vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához az elmorzsolt élesztőhöz hozzáadunk 2 dkg cukrot, 2 dkg lisztet, és a meglangyosított tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet tálba szitáljuk, elvegyítjük a többi cukorral, a sóval, és a közepébe mélyedést nyomunk. Beletesszük a langyosra hűlt vajat, a szobahőmérsékletű tojássárgáját, és a felfuttatott élesztős tejjel lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
3. A töltelékhez a cukrot és a vizet lábasba tesszük, felforraljuk, majd csökkentjük alatta a lángot. Hozzáadjuk a darált mogyorót, a vajat, jól elkeverjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és langyosra hűtjük.
4. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, finoman átgyúrjuk, majd kb. 45x30 cm-es téglalapra nyújtjuk. A hosszabbik oldalától kezdve 6 db 7,5x30 cm-es sávra vágjuk, ezeket vízszintesen félbevágjuk. Így 12 db 7,5x15 cm-es téglalapot kapunk.
5. Ezeket átlósan félbevágjuk, ami 24 db derékszögű háromszöget ad ki. Mindegyiket gazdagon megkenjük a töltelékkel, és a talpuktól kezdve, a csúcsait finoman széthúzva, a 3. csúcs felé haladva feltekerjük. (Nem baj, ha a töltelék kibuggyan belőle.)
6. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, a tetejüket megkenjük tejszínnel elkevert, felvert tojássárgájával, és előmelegített sütőben egymás után aranybarnára sütjük.
7. A kész péksüteményeket tortarácsra sorakoztatjuk, langyosra hűtjük, majd meghintjük vaníliás porcukorral.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

az elkészítés főbb lépései

Forrás: lecker.de

Habos citromdesszert

Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyre kevésbé bírom a karácsonyi traktát, egyszerűen nem esik jól nap nap után annyit enni, miközben persze fáj a fogam a sok finomságra.
A tartalmas fő fogások után nem könnyű helyet hagyni a szintén nem éppen könnyűnek mondható ünnepi sütiknek is. Éppen ezért Anyával megbeszéltük, hogy idén karácsonykor csak egyetlen nehezebbnek mondható édességet fogok készíteni, az elmaradhatatlan diótortát, ami nálunk már hagyomány, de ezen kívül nem sütök semmi egyebet. Úgy is ott lesz még a bejgli, amit Anya szokott készíteni.
De hogy azért legyen még egyéb finomság is, Anya valami olyat kért tőlem, ami nem csak az elkészítését tekintve nevezhető könnyűnek, hanem a gyomrunkat sem terheli majd meg olyan nagyon. Ezért esett a választás erre az üde, gyümölcsös krémre, ami már első kóstolásra belopta magát a szívembe, mert eleve citromimádó vagyok. De nem csak én vélekedtem így erről a desszertről, hanem az egész család. :)
Bár még nincs karácsony, de advent 2. vasárnapja pont kapóra jött a krém tesztelésére, illetve főpróba gyanánt, de a blogra való felkerülése 1 hetet csúszott. Szerencsére nem vagyok elkésve - a receptet advent 3. vasárnapján is megoszthatom veletek. ;)
Ha valakinek megakadt a szeme ezen a desszerten, de karácsonyra már nem fér bele a menübe, sebaj - szilveszterre tökéletes választás lehet.

Hozzávalók 4-6 személyre:

Citromhabhoz:
6 tojássárgája
2 tojásfehérje
8 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
2 kezeletlen citrom
2 dl habtejszín
1 cs. vaníliás cukor
egy csipet só
5 zselatinlap

Tetejére és a díszítéshez:
4 tojásfehérje
18 dkg cukor
1 kis zöldcitrom héja vagy citromfű, esetleg citromszeletek

elkészítés:

1. A tojássárgákat a cukorral robotgéppel krémesre kavarjuk, hozzáadjuk az alaposan megmosott, szárazra törölt citromok lereszelt héját és a citromlevet, 3 evőkanál kivételével.
2. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk és feloldjuk a félretett, felmelegített citromlében. Kihűtjük, majd elkeverjük 3 evőkanál tojáskrémmel, és a többi krémhez keverjük. Hűtőbe tesszük, amíg a krém dermedni nem kezd. (Vigyázat, 2-3 perc elég neki!)
3. Hozzáforgatjuk a vaníliás cukorral ízesített, kemény habbá vert tejszínt, majd a felvert fehérjehabot, és a citromhabot elosztjuk 4 margaritás vagy egyéb, szép formájú pohárban. Folpackkal lefedve hűtőbe tesszük min. 3-4 órára.
4. A többi tojásfehérjét fényes, kemény habbá verjük, miközben kisebb adagokban hozzászitáljuk a cukrot.
5. A fehérjehabot lazán a citromkrémre kanalazzuk, a kanál hátával csúcsosra alakítjuk, és karamellizáló pisztollyal óvatosan, hogy a pohár el ne repedjen, világosra karamellizáljuk. Zöldcitrom héjával vagy citromfűvel díszítjük.

Tipp:
A krémet nagyméretű kehelyben is feltálalhatjuk, mint a triflét, és mindenki szedhet belőle magának. Így akár 6 személyre is elegendő lehet.
 
Megjegyzés:
A desszertet lehetőleg a készítése napján fogyasszuk el, mert nem hőkezelt tojást tartalmaz!

Forrás: lecker.de