2014. december 18., csütörtök

Mézes, diós kalács






A névnapomra olyan süteményt akartam sütni, amit még sosem készítettem, ugyanakkor illik az adventi időszakhoz is. Elég hamar eldöntöttem, hogy kelt tészta lesz, és mivel diós kalácsot még sosem sütöttem, egyértelműnek látszott, hogy dió kerül majd bele – ezzel nem is magamnak, hanem elsősorban a Kutyafülnek kedvezve. Van ugyan egy jól bevált kalácsreceptem, ami hagyományosan tojással, vajjal készül, de ezúttal nem azt szerettem volna használni, hanem segítségül hívtam azt a süteményes könyvet, amit gyerekkoromban csodálattal lapozgattam, és amiből már készítettem 2-3 édességet.
Találtam is egy tetszetős ételfotót és egy hozzá tartozó, első ránézésre jónak tűnő receptet, de mivel abban vegyesen volt mák és dió, ezért azon változtatva, a mákot mellőztem, ugyanis nem rajongunk érte. A leírás szerint eredetileg négyféle lisztből készül ez a kalács, de nem szerettem volna annyira elvinni a reformkonyha irányába, ezért kétfélét használtam, kicsit még így is izgulva, hogy milyen lesz.
A méztől csöppet ódzkodtam - mert egyikünk sincs oda érte -, de arra tippeltem, hogy a kész kalácson majd nem nagyon fog érződni. Azért is maradtam a méz mellett, mert utáljuk, ha ropog a cukor a fogunk alatt – sajnos bizony előfordult már, hogy valamelyik rokonunk bejglijében vagy kalácsában nem olvadt fel rendesen a cukor, és olyankor finnyogva otthagytuk a sütit. Így nem kockáztathattam – a mézet választottam. Nem bántam meg, mint ahogyan a Graham-liszt használatát sem - szerintem nem rontja el.
Ez a kalács egyébként nem olyan édes, mint ahogyan azt általában megszoktuk a diós kalácsok/bejglik esetében. Aki tehát édesebben szeretné, az nyugodtan tegyen bele több mézet.

A sütis könyv sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, mert nem ez az első recept, ami 1-2 infót tekintve hiányos, vagy éppen a hozzávalók mennyisége kapcsán fogalmazódhat meg bennünk a kérdés, hogy vajon tényleg jó cukrásznak nevezhető-e az, aki írta. Most is felül kellett bírálnom, és főleg a formázást illetően haragudtam rá, mert a kész kalács egyáltalán nem úgy nézett ki a valóságban, mint ahogyan a könyvben. Pedig pont az tetszett meg benne, hogy olyan érdekes rajzolatot ad a töltelék és a tészta játéka a feltekerésnek és a megcsavarásnak köszönhetően, illetve a teteje is mutatós. Ehelyett olyan lett, mint a jól ismert bejgli. Persze így is szemrevaló. :)
Egy szó, mint száz, finom volt, és már aznap elfogyott. :)









Hozzávalók 25 cm-es dobozformához:

Tésztához:
15 dkg + 1 ek finomliszt
10 dkg Graham-liszt
1 citrom reszelt héja
2 dkg élesztő
5 dkg folyékony méz
kb. 1,3 dl tej
csipet só

Töltelékhez:
25 dkg darált dióbél + néhány szem a díszítéshez
1 mk őrölt fahéj
12,5 dkg folyékony méz
4 ek tej
2,5 dkg olvasztott vaj

Tetejére:
1 ek sárgabaracklekvár
2,5 dkg olvasztott vaj

elkészítés:

  1. Egy kis tálkába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 5 dkg mézet és 1 ek lisztet, és a tejjel simára keverjük, majd letakarva felfuttatjuk.
  2. A liszteket, a sót és a reszelt citromhéjat összekeverjük, majd a felfuttatott élesztőt is hozzáadva tésztává gyúrjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  3. A töltelékhez a darált diót elvegyítjük a fahéjjal, lábosba tesszük, hozzáadjuk a tejet és a mézet, felforraljuk, majd a tűzről levéve belekeverünk 2,5 dkg vajat. Néhányszor megkeverve teljesen kihűtjük.
  4. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kb. 28x38 cm-es téglalappá nyújtjuk, egyenletesen elkenjük rajta a tölteléket (én 2 sütőpapír között akkorára nyújtottam a tölteléket, mint amekkora a tészta, és így helyeztem rá), a két rövidebbik végét ráhajtjuk a töltelékre, feltekerjük, és akkorára formázzuk – kicsit kihúzogatva vagy éppen összefelé nyomkodva –, hogy kitöltse a sütőformát.
  5. A feltekert kalácsot óvatosan megtekerjük, beletesszük a sütőpapírral bélelt formába, letakarva addig kelesztjük még, amíg a sütő bemelegszik, majd a tetejét megkenjük a maradék vajjal, és sütőbe toljuk.
  6. A kész kalácsot 10 percig a sütőben hagyjuk – a sütőajtót kicsit nyitva hagyva –, majd rácsra tesszük, tetejét konyhai ecset segítségével megkenjük lekvárral, feldíszítjük a félretett fél diószemekkel, és hagyjuk kihűlni. Ezután kivesszük a sütőformából, és már lehet is szeletelni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc



 

















Forrás: Édességek (Nova szakácskönyvek)



7 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett a kalácsod! Külön jó, hogy többféle lisztből van. Bírom nagyon az ilyen tésztákat! :) ...és imádom a diós süteményeket is! Remélem sikerül majd a bejglim és cserélhetünk! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nagyon köszi! :) De jó, hogy neked is bejönnek egy ilyen vegyes lisztes tészták! Mivel tudom, hogy te is dióimádó vagy, rögtön 4 szeletet csomagolok, de ha nem lenne elég, akkor várlak repetára. :D

      Törlés
    2. Hát betermeltem! Isteni volt! ♥ Most nem indulok, mert már késő van, de holnap bekopognék a repetáért. ;) Viszek forró csokit is!

      Törlés
  2. Nagyon guszta lett! :) Kelt tésztával soha nem lehet mellé fogni, s ha még dióval van töltve, akkor meg pláné nem. ;)
    Boldog névnapot Neked! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, ha tetszik! :) És köszönöm a köszöntést is, kedves vagy. :)

      Törlés
  3. Csodaszép és milyen finom lehet. Hm, méz, dió egy kalácsban. El is emeltem egy levágott szeletkét :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Örülök, hogy megkóstoltad, remélem, ízlik. Küldök még. ;)

      Törlés