2013. május 5.

"Fő az egészség!" - Kardamomos panna cotta ananászkompóttal


Nemrég a Sünis kanál blog díjat kapott, és én is továbbadtam azt 4 másik gasztrobloggernek. Az egyik választottam Select food volt, aki köszönettel vette ezt, de úgy döntött, ő nem ítéli oda senkinek. Nem most határozott így, hanem több mint 2 évvel ezelőtt, amikor az első Best Blog-díjat megkapta, ui. ezzel kapcsolatban voltak fenntartásai. A felsorolt okokat részben értem, és a véleményét tiszteletben tartom.
Úgy gondolom, hogy ezen a díjon keresztül bloggertársaink kedves véleménye fogalmazódik meg az adott gasztroblog kapcsán. Ebben a szellemben tovább is adtam másoknak.
Jó ötletnek tartottam Select food azon kezdeményezését, amit 2011-ben indított útjára - nevezetesen egy egészséges táplálkozásról szóló mozgalmat „Fő az egészség!” címmel.
Itt
olvasgatsz arról, hogy ő hogyan fogalmazta meg az ötletet.

Mivel én is egyre több bolti alapanyagot cserélek le házi készítésűre, és igyekszem jobban odafigyelni az egészségemre, így eldöntöttem, hogy ehhez az amúgy szintén továbbküldős kezdeményezéshez én is csatlakozom. Ezt lejjebb láthatjátok.
Senkit sem kényszerítek arra, hogy miután a felkérést megkapta, részt is vegyen benne, majd pedig továbbítsa azt másoknak. Aki azonban szeret(ne) egészségesen élni és egészségesen táplálkozni, ill. egyetért ezzel a mozgalommal, az adja tovább.

A szabályok a következők:
  1. Ha megkapod a felkérést, akkor a blogodon vagy a honlapodon a logó feltüntetése mellett mutass be egy olyan ételt, amit egészséges vagy a hagyományosnál egészségesebb módon készítesz el.
  2. Az, hogy mit főzöl, tőled függ - lényeg, hogy megfeleljen a „Fő az egészség!” szempontjainak.
  3. A receptben tippeket adhatsz az egészséges sütés-főzéshez, felhívhatod olvasóid figyelmét az egészséges/egészségtelen alapanyagokra és élelmiszerekre.
  4. Válassz ki 2-3 bloggert, akiknek e-mailben vagy kommentben továbbadod a felkérést!




A következő blogoknak adom tovább a stafétát:

Az alábbi recept adalékanyagoktól mentes, elsősorban házi készítésű hozzávalókból, vagy bio alapanyagokból készült, de nem feltétlenül fogyókúrás étel.

Kardamomos panna cotta ananászkompóttal


Biztosan sokan csodálkoznak, ha bevallom, hogy még csak egyszer ettem panna cottát, de nincs mit szépíteni rajta, mert bizony így van. Oké, jól van, nem hiszem, hogy ezért bárki is megkövezne, de az biztos, hogy egy időben lépten-nyomon bele lehetett ütközni a különböző gasztroblogokon.
Az a bizonyos első, amit kóstoltam, nem is házi készítésű volt, hanem bolti zacskós, és Anya kínált meg vele valamelyik családi ünnep alkalmával. Nem tudom, mit képzeltem a panna cottáról, de nagyon meglepődtem, amikor megízleltem. Ja, ez ilyen!? - kiáltottam fel magamban, és akkor elhatároztam, hogy egyszer én is megcsinálom, de az tuti, hogy nem porból. Mivel az ananász most nagy szerelem nálam, így muszáj volt belecsempésznem az én kis panna cottámba. Beismerem, meg tudtam volna enni mind a 4 adagot.
A lágy, fűszeres tejszínkrém és az édes-fanyar ananászkompót igazán összeillő párost alkotnak.
 




 
Hozzávalók 4 személyre:

Panna cottához:
2 zselatinlap
4 kardamommag
½ vaníliarúd
2 szál citromfű
5 dl házi tejszín (vagy egyéb, jó minőségű habtejszín, esetleg zsíros házi tej)
5 dkg cukor

Ananászkompóthoz:
1 kis ananász (nem konzerv!)
5 dkg cukor
2 dl 100%-os, bio almalé vagy ananászlé
1 lime
2 tk. étkezési kukoricakeményítő

elkészítés:

  1. A zselatint pár percre hideg vízbe áztatjuk. A kardamommagokat feltörjük. A vaníliarudat felvágjuk és kikaparjuk a magjait. A citromfüvet apró darabokra tépkedjük.
  2. A tejszínt a cukorral, a citromfűvel, a vaníliarúddal és -magokkal, valamint a kardamommal felforraljuk, és közepes lángon 10 percig főzzük. Leszűrjük, majd a feloldjuk benne a kinyomkodott zselatint.
  3. A híg panna cottát 4 pohárba töltjük, és folpackkal letakarva, legalább 5 órára hűtőbe tesszük.
  4. Az ananászt meghámozzuk (könnyebb, ha először felkarikázzuk), a közepét eltávolítjuk (én kis pogácsaszaggatóval szoktam), és vékony cikkekre vágjuk.
  5. A cukrot lábasba szórjuk, kevergetés nélkül aranybarnára karamellizáljuk, majd felöntjük az almalével, és addig főzzük, amíg a karamell teljesen fel nem olvad. (Óvatosan öntsük fel, mert a híg karamell hirtelen megdermed és felcsap!)
  6. A lime-ot megmossuk, szárazra töröljük, meghámozzuk, és a héját nagyon vékonyra felszeljük (vagy lereszeljük). A gyümölcs levét kifacsarjuk.
  7. Az étkezési keményítőt 2 evőkanál lime-lével simára keverjük, és a forrásban lévő almaléhez adjuk.
  8. Beletesszük az ananászdarabkákat, 1 percig főzzük, majd átöntjük egy másik tálba, és elkeverjük a lime héjával. Teljesen kihűtjük. A kompótot a kész panna cottára kanalazzuk és tálaljuk.







2013. április 29.

Best Blog-díjat kaptam!




Ma nagy meglepetés ért: Piroska, a Süssünk-főzzünk együtt!-blog szerzője továbbadta a stafétát – díjat kaptam, Best Blog-díjat!!! :-) Ezúton is köszönöm neki ezt a megtisztelő elismerést, hiszen mindig nagy öröm, ha mások is úgy látják, hogy szép és jó, amit csinálok.
Most azonban rajtam a sor, hogy megnevezzek 4 olyan gasztrobloggert, akit érdemesnek tartok arra, hogy továbbvigyék ezt a címet.
Aki Best Blog-díjat tudhat magáénak, a továbbiakban 3 fontos kötelességének kell eleget tennie:


  1. Meg kell neveznie azt a személyt, akitől a díjat „átvette” - ez ugye nálunk már meg is történt.
  2. Találnia kell 4 olyan gasztrobloggert, akinél a blog tagjainak száma nem éri el a 200 főt.
  3. A kiválasztottakat a blogjukon kommentben értesíteni kell arról, hogy díjat kaptak.


Bizony nem könnyű megtalálni azokat a blogokat, amelyek több feltételnek is megfelelnek. Nevezetesen annak, hogy a receptjeikkel valamilyen szempontból felkeltik az érdeklődésünket, ugyanakkor az ételeket gusztusosan is tálalják, ráadásul még nincs 200 tagjuk. (Azt nem tudjuk, hogy aki már kapott díjat, az kaphat-e még másikat.)
Hatalamas az a szám, ami a gasztroblogok mennyiségét jelenti, nincs lehetőség mindet átnézni, és kicsit mélyebben megismerkedni az adott receptes napló írójával, ezért mi olyanokat választottunk, akiken az utóbbi időben megakadt a szemünk. Ők a következők:


  1. Fekete-Szép Ágnes, a …konyhán innen – kerten túl... szerzője, mert ételeit szeretettel süti-főzi, receptjei pontosak és jók, csodaszép és lényegre törő fotókat készít, és a blogján könnyű eligazodni.
  2. Hajas Hedvig, az Ízharmonikus blog írója, mert fiatal kora ellenére nagyon ügyes, ízlésesen tálal, és mert minden fiatal blognak kell egy új löket, amit jelenthet akár egy díj formájában megfogalmazott apró elismerés is.
  3. Selectfood Alíz, a Selectfood blog tulajdonosa, mert szívügye a természetes alapanyagok, és az is örülhet egy díjnak, aki nagyon otthon van a főzésben.
  4. BéVének, a Narancslekvár blog szerzőjének, mert 2 gyerek mellett nem könnyű helytállni. … és azok a fotók...!

Fogadjátok szeretettel, és kérlek benneteket, adjátok tovább!



2013. április 27.

Alma diós-boros köntösben





Amióta kivágták a szabolcsi almafákat, már nem rajongok annyira az almáért. Alig lehet kapni azt a régi fajta Jonatánt, aminek a húsa kicsit savanyás, roppanós-hersegős, és kívül üde piros. Ezért nagyon ritkán veszek ebből a gyümölcsből, és jobbára csak az almás krumplisalimhoz vagy a kapros almasalátámhoz használom. Azt nem mondom, hogy sütiben nem szeretem, de ritkán gondolok arra, hogy almás édességet kellene sütnöm.
Nemrég eszembe jutott, hogy amikor külföldön húztam az igát, az egyik munkatársam bundás almát készített és Bourbon vanília fagyit adott mellé. A meleg almát pláne nem kedvelem, ezért kissé fanyalogva kóstoltam meg, de póker arcot vágtam hozzá, nehogy megbántsam a kolléganőmet. Ahogy az első falatot megízleltem, leesett az állam. Olyan finom volt, hogy csak lestem. A fagyival meg egyenesen mennyei! Többször is eszembe jutott, hogy nekem is csinálnom kellene, de valahogy mindig elmaradt. Most végre sort kerítettem rá, és mivel a volt kolléganőmtől annak idején elfelejtettem elkérni a receptet, magam filóztam ki egy sajátot. A diót azért tettem bele, hogy a Kedves is megegye, mert ő aztán egyáltalán nem ápol jó kapcsolatot az almával. Szerencsére sikerült meglepetést szereznem neki ezzel a finomsággal, mert jóízűen falatozta. Közben pedig magamat is megleptem, mert a dió nagyon feldobta.
Ha esetleg kimaradna egy kis tészta, nyugodtan megsüthetjük palacsintának.

 

Hozzávalók 6 személyre:

3 savanykás alma

Palacsintatésztához:

2 tojás
17 dkg finomliszt
1,5 dl tej
0,5 dl édes fehérbor
8 dkg durvára darált dió
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

1 ek. cukor
egy csipet só
1 kis citrom reszelt héja
őrölt gyömbér

Sütéshez és a tálaláshoz:
napraforgóolaj
2,5 dl tejszín
1 ek. porcukor
½ mk. őrölt gyömbér
őrölt fahéj
néhány szem porított vagy apróra tört kardamommag

elkészítés:

  1. A felvert tojásban felváltva simára keverjük a lisztet és a tejet, majd hozzáöntjük a bort.
  2. Sóval, cukorral, gyömbérrel, citromhéjjal ízesítjük, hozzáadjuk a diót, és negyedórát állni hagyjuk.
  3. Az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk, 0,5-1 cm vastag karikákra szeljük, majd lisztbe forgatjuk és belemártjuk a palacsintatésztába. Forró olajban mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
  4. A tejszínt a cukorral nem túl kemény habbá verjük, hozzákeverjük a gyömbért, majd a bundás almakarikák mellé kanalazzuk és megszórjuk fahéjjal, ill. kardamommal.