Pekándiós hajdinatál kétféleképpen (vegán)

 

 

Jó rég főztem utoljára hajdinát, pedig anno megígértem magamnak és itt a nagy (?) nyilvánosság előtt is, hogy gyakran fogom készíteni. Ehhez képest bő 6 év telt el anélkül, hogy ontottam volna magamból a hajdinás recepteket, sőt már csak derengett, hogy egyszer mintha lett volna hozzá szerencsém. :D De csak azután esett le a tantusz, miután ötletszerzés okán rátaláltam az alábbi recept eredetijére, amivel a hűtőben fonnyadozó gombára és koktélparadicsomra vonatkozó felhasználási szándékom pont egybevágott. A dió kapcsán azért megfogalmazódott bennem, hogy mostanában milyen sűrűn használom ezt a csonthéjast, de kíváncsi voltam, vajon ízlik-e majd nekünk ebben az egytálételben is, és nem csak az elmúlt hetekben futószalagon készült salátákban. Ízlett! :D Nekem a gomba annál kevésbé, pontosabban azt már meg sem kóstoltam, mert amióta az eszemet tudom, már a szaga sem szimpi. Úgyhogy a diós-gombás hajdinától megkíméltem magam, azt csak a Kutyafül ette, a diós-sárgarépásat pedig én. Szerintem mindketten jól jártunk, mi több, degeszre ettük magunkat. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a hajdinához:
18 dkg bio hajdina
12 dkg barna csiperkegomba (tisztított mennyiség)
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
10 dkg pekándió
1 fej vörös- vagy lila hagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
4 ek. olíva- vagy kókuszolaj
2 tk. vegán margarin
2 tk. füstölt paprika
őrölt tarka bors
só
pár csepp citromlé

a sült paradicsomhoz:
20 dkg koktélparadicsom
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat félbevágjuk, tálba tesszük, megsózzuk, rálocsolunk 1 evőkanál olívaolajat, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, egymástól kicsit távolabb, és 150°C-ra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük.
2. A hajdinát alaposan átmossuk, felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel, megsózzuk, és közepes lángon 10-15 perc alatt megfőzzük. Ha a víz majdnem teljesen elfőtt, elzárjuk alatta a lángot, és további 5 percre lefedve hagyjuk.
3. A hagymát, a gombát, a sárgarépát és a diót nagyon apróra vágjuk.
4. Serpenyőben 2 evőkanál olajat hevítünk, rátesszük az aprított vöröshagymát, és fedő alatt előbb megpároljuk, majd fedő nélkül kissé lepirítjuk. A fele mennyiséget félretesszük.
5. A serpenyőben maradt hagymához keverjük a gombát, és addig dinszteljük, amíg a levét elfövi.
6. Eközben a felaprított répát egy másik serpenyőben a többi olajon fedő alatt elkezdjük párolni, és amint kissé megpirult, hozzáadjuk a félretett dinsztelt hagymát, és megsózzuk.
7. Így együtt, fedő alatt tovább pároljuk, majd belekeverjük a fele mennyiségű zúzott fokhagymát és a fele adag diót. Fedő nélkül, kis lángon sütjük addig, amíg visszatérünk a gombás alaphoz.
8. A gombát megpörgetjük egy nagy csipet sóval, hozzáadjuk a fokhagyma, valamint a dió másik felét, és 1-2 perc alatt összepirítjuk.
9. A gombás és a répás alapot is megfűszerezzük 1-1 teáskanál pirospaprikával, kétfelé osztva belekeverjük a hajdinát, a margarint, valamint – néhány szem kivételével – a sült paradicsomot.
10. A gombás hajdinát citromlével is ízesítjük, majd mindkét ételt kis lángon 2-3 perc alatt készre főzzük. A félretett sült paradicsommal a tetejükön tálaljuk.

Tipp:
Készíthetjük egyszerre gombával+sárgarépával is. A legtöbb zöldség illik hozzá, sőt a fentiek helyett (füstölt) tofuval is gazdagíthatjuk.

 

 

Ötlet: innen

Szőlős tofusaláta pirítóssal (vegán)

...a legjobb, ami a tofuval történhet
 

 

Úgy tűnik, megállíthatatlanul haladok az eddig nem-szeretem-saláták megkedvelésének útján. Ez a most bemutatott „darab” ráadásul két olyan összetevőt is tartalmaz, amit ez idáig nem kedveltem, vagy csak szétfőzve kóstoltam. A negatív érzelem a tofuval kapcsolatos, az ui. most először került a kezeim közé. És de jó, hogy így történt, mert a következő boltolás alkalmával már 4 csomaggal tettem a kosaramba. :D Pedig azt hittem, a tofu az valami olyasmi, amit én utálni fogok, és mivel sokáig úgy tudtam, hogy az alapjául szolgáló szója nem is annyira egészséges, mint amennyire anno gondolták, ezért egyáltalán nem sajnáltam, hogy kimaradt az életemből. Az utálat akkor alapozódott meg bennem, amikor gyerekkoromban Anya a brassóiban a hús egy részét szójával pótolta, és én már látványra is azonnal tudtam, hogy melyik a kamu hús – a túl tökéletes kis kockák a tányér szélére sorakoztatva bámulták, amint a valódi húskockákat a krumplival együtt boldogan falatozom. A szójahús kissé gumiszerű állaga ui. tett róla, hogy ellenérzéseket tápláljak iránta. Mára viszont kiderült, hogy már nincs semmi bajom az állagával, hiszen ez a szója másfajta eljárással készül, sőt pirítva nagyon is ízlik, hát még a receptben olvasható alapanyagokkal összeházasítva. :) Mert ez a saláta már a legelső falatjával belopta magát a szívembe – mi több, mindkettőnkébe, és azon kaptam magam, hogy pár nappal az első készítés után újra tofut kockázok és szárzellert aprítok, sőt ezt a salit vittük utazáshoz is.
Apró popó szárzeller! Ez az a zöldség, amit nyersen még sosem ettem, csak zöldségraguban, jól szétfőzve, márpedig úgy nem igazán tűnik ki. Bár nyersen a szagáért és az ízéért most sem vagyok oda túlzottan, de ebben a saliban egyáltalán nem feltűnő, és csak a – számomra lényeges – roppanóssága van meg.
Ennek a tofus-szőlős-zelleres salátának azért is örültem annyira, mert javarészt nyers hozzávalókból van, aminek köszönhetően a vitaminok és ásványi anyagok még nagyobb dózisban landolhatnak a szervezetemben. Szóval kijelenthetem, hogy végre egy újabb olyan sali, amit imádhatok, és a tetejébe még egészséges is. :)
Szerintem ez az egyik legszuperebb reggeli vagy vacsora-szendvics. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

az alaphoz:
4 szelet toastkenyér vagy 2 zsemle
2 ek. olívaolaj
½ mk. fokhagyma granulátum
só

a salátához:
1 cs. natúr tofu (180 g)
1 szűk ek. olívaolaj
1 csapott tk. fokhagyma granulátum
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér vagy kék)
1 szál szárzeller
5 dkg hántolt mandula és dió vegyesen
1 ek. friss petrezselyemzöldje
4 dkg vegán majonéz
4 dkg növényi tejföl
1 tk. mustár
1 ek. frissen facsart citromlé
1 csapott tk. morzsolt tárkony
1 csapott tk. vöröshagymapor
őrölt bors (fekete, fehér, zöld, rózsa vagy vegyesen)
só
1 tk. agavészirup (elhagyható)

elkészítés:

1. A tofut kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és tálba tesszük. Meghintjük fokhagymaporral, egy nagy csipet sóval, meglocsoljuk az olívaolajjal, és alaposan összekeverjük.
2. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük (félidőben kiengedjük róla a gőzt). Akkor jó, ha csak enyhe színt kap, és lágy ízű, de az se baj, ha kissé ropog. Hagyjuk kihűlni.
3. A zellerszárat egészen kicsire aprítjuk. A szőlőt felkarikázzuk. A petrezselymet finomra vágjuk.
4. A magvakat durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben, egymás után, néha megkeverve megpirítjuk. Kihűtjük.
5. A majonézt összekeverjük a tejföllel, a mustárral, citromlével, (agavésziruppal) és megfűszerezzük.
6. Hozzáadjuk a zellert, a szőlőt, és beleforgatjuk a tofut. A kész salátát fogyasztásig vagy min. 30 percre hűtőbe tesszük.
7. A kenyérszeleteket beecseteljük a fokhagyma granulátummal kevert olívaolajjal, megsózzuk, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
8. A behűtött salátához hozzáforgatjuk a magvakat, és négyfelé osztva, a pirítósokkal együtt kínáljuk, de rá is halmozhatjuk.

 

Ötlet: innen

Fülbajok

...és málnás chiapuding

Erről a posztról a jövőben az is eszembe juthatna, hogy ez az első chiapudingom – szokás szerint évekkel lemaradva a gasztroblogokon végigsöprő trendek mögött. :D Ám bennem elsősorban nem ez fog róla megmaradni, hanem a fülgyuszi és az, hogy a kezdődő baj közepette kornyadozva fotóztam a desszertet – meg is látszik rajta (szerintem). :D
A gyuszi okait a jó ízlés szabályait betartva – mivel ez egy ételrecept – nem tárnám a közönség elé, lényeg hogy kijutott belőle karácsony előtt és most, az új év hajnalán is, miközben ezen alkalmakon kívül még sosem volt ilyen jellegű betegségben és fájdalomban részem. Alapvetően ellenálló típus vagyok (úgy is, igen! :D ) – lekopogom –, elkerülnek az egészségügyi problémák, nem vagyok érzékeny kb. semmire, csak az igazságtalanságra, ostobaságra stb. És még csak nem is szidhatom az időjárást, sőt bizonyos szempontból magamat sem, mert hiszen volt rajtam sapka. Egyéb módon okoztam ismét kárt önnön hallójáratomnak – amiről ugyebár nem beszélhetek e fronton –, és ez végül oda vezetett, hogy megijedve a 40 fokos láz hajszálnyi közelségétől, mégis orvoshoz mentem. Én! Én, aki messzire elkerülöm az egészségügyi intézményeket, mondván hogy semmi bajom, és ha esetleg nagy titokban van is, arról tudni sem akarok, mert akkor a betegségtudat fertőz meg csak igazán. Na, de félig süketen tűrhetetlen lenne az élet, nincs mese, ha be kell menni, hát be kell menni, pláne, ha jobbról, balról presszionálnak (Anya, Kutyinyek)! Hiába van nekem egy nyávogós Gyógyítóm, aki szőrös talpával kedveskedve az arcomba tapicskol az én fene nagy szenvedésem közepette, így segítve át a fej- és szemfájás borzalmain. Mert hát a fülem fájása kisugárzott oda is, elvonva a figyelmemet a főkolompos testrészről. Ez utóbbi kapcsán a kín mértéke kismiska volt a másik kettőhöz képest, mert azok miatt egész napokat csak becsukott szemmel, pizsamában fetrengve tudtam létezni. Az extrém magas láztól pedig egyszer lementem kisgyerekbe (amúgy is gyakran), anyukámat és apukámat nyöszörögve hívva, aztán meg öregasszonyba: hangosan jajjajozva. Nya, hát ilyen csodákra képes a külső hallójárat gyulladás! Mert hogy nekem azom lett, némileg leszivárogva a torkomig, mert milyen lenne már, ha az sehova se terjedhetne, amikor szabad az út lefelé?! Még jó, hogy nem az agyam irányába tört magának utat – bár talán egyeseknek lehetnek kétségeik erre vonatkozóan :D –, igaz, utóbb megtudtam, hogy agyvelőgyulladás csak középfül gyulladásból alakulhat ki.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kínzó fejgörcsnek öregítő hatása van: a mozgási sebességem egy vénasszony tempójára hajazott, és kizárólag a legfontosabb helyiségig engedett. Az egészben pedig csak annyi volt a jó, hogy végre megtudtam, milyen lehet az, amikor az embernek komornyikja van. :D Mondjuk szívesen kihasználtam volna jobban is a lehetőséget, és boldogan vettem volna ölembe az ágyban egy tálcán prezentált, rózsaszálas villásreggelit, na persze ép fülekkel. De azért nem panaszkodhatok, mert az én „komornyikom” így is ágyba hozta nekem a napi 2 narancsot, esetenként megfejelve egy fél vajas zsemlével. Sőt, profin adagolta a fülcseppet (még ha a lötyi rögtön ki is folyt a rendeltetési helyéről, nem találva magának utat befelé, a dagadt hallójáratban), továbbá megkímélt a mosogatástól, valamint a két macskánk közül az idegesítőbbik jelenlététől, aki egyébként 17 éves és totál süket, szóval tudja, mi fán terem a téma, és aki fülsiketítő hangjával fülbetegségen kívül is fejgörcsöt képes okozni. :D
Az első lázmentes órában azért csak bedagasztottam 2 tepsinyi zsemlét, és megfőztem egy kotli rizspudingot, mert komoly lelkifurdalás gyötört volna, ha a „komornyikom” kaja nélkül marad – nehogy már ne legyen energiája engem tehermentesíteni. :D De mire megformázódtak a zsömik és megfőtt a rizs, a pultra rogyás veszélye fenyegetett, így hát oda lett a hősködés. Ismét átlényegültem vénasszonnyá, és betotyogtam a hálóba, rebootoltam a kókadozást és az afölötti sopánkodást, hogy utoljára Michael Bublénak volt része abban a kegyben, hogy tiszta hajjal láthatott koncertje előtt mostam meg a hajamat, és már képtelenség volt megállapítani, hogy csak simán a fejem fáj a fülemtől, vagy a hajam fáj a bécsi metró kavarta szélben beletapadt portól. De leginkább mindkettő ludas lehetett. Bizonyára érthető, hogy később mekkora katarzist adott az újbóli hajmosás!
A tükör előtt beletörődötten szemlélve összetapadt fürtjeimet és hólyagokkal teleszórt alsó ajkamat, kisebb sokkot okozott az én nagybeteg jobb fülem látványa, amit eddig szépen a fejemhez simulva hordtam – az ui. megmutatta, milyen lennék elálló hallószervvel. A Gólkirályság c. sorozat (tehetséget nélkülöző színészi alakítást nyújtó) egyik sportriporterére célzok. Az ő egyik füle… hááát, hogy úgy mondjam jócskán távolabb szeret tartózkodni a tartópillérétől, miközben a másik fülecske szépen odasimul a csávó fejéhez. Nya, hát az enyém is ehhez a riasztó elhelyezkedési módhoz kapott kedvet – én meg ugye ettől sokkot – ami ezzel a csatakos hajjal (bocsesz, ez sem éppen egy ételrecepthez illő kép!) kifejezetten újszerű külsőt kölcsönzött nekem/magamnak. Kösz, de nem szeretnék hozzászokni, kértem is vissza a régit, ami sose lesz már az, mert mennek az évek, de ez most mindegy. Szóval, ilyen borzadály 3 napban volt részem, ami után persze – még nem teljesen gyógyultan – hálát adtam az égnek, hogy nekem csak ennyi baj jutott ki, de amúgy minden oké, itt nem reng a föld, áll a szép házunk, van zsemlénk és rizspudingunk, tele a spájz meg a hűtő, egészséges az anyukám, a macskáink, és szeretjük egymást, sőt a Kutyánszki most már egymagában boldog tulajdonosa lehet néhány kiló jóféle szemes kávénak, mert a kávéivást ebben a pár napban valahogy sikerült imádatból utálattá alakítanom magamban – amúgy nagy bánatomra.

A magyar egészségügy romjain csücsülve sokan tapasztalják, mennyi a befásult, túlterhelt vagy épp az alkalmatlan orvos, akiknek nem számít a páciens. Nekem viszont mákom volt a fül-orr-gégés fődokinénivel, aki a fentiekre rácáfolva nem hogy normálisan, de kedvesen viszonyult hozzám. Kérdés nélkül osztotta az infót a teendőkre vonatkozóan, részletesen megválaszolta a plusz kérdéseimet, és a kezelési folyamatot végig megnyugtató hangon kommentálta minden alkalommal, amikor jelenésem volt nála. Mint valami aranyos óvónéni. :) Persze, a „hangulat” megalapozása a betegen is múlik, ez amolyan adok-kapok dolog, szóval simán lehet, hogy az én varázslatos személyemnek is része volt benne. :D Igaz, a karácsony előtti fülbajom esetében ez nem hatott, és az a másik dokinő minden erőfeszítésem ellenére rideg maradt. De ő amott van, én meg emitt, a jó dokinénihez közelebb! :D

A chiapudingból az étvágytalanság miatt csak egyetlen kanálnyi csúszott le, ellenben a rajta díszelgő málnatetőt bekebeleztem, de a Kutyinyek szerint teljesen ehető volt, jöhet máskor is. Anya pedig közölte, hogy szerinte ő a saját gyártású chiapudingjaitól fogyott. Úgyhogy álljon itt e poszt, először is mementóul nekem, hogy többet ne betegítsem meg magamat, másodsorban pedig a blog azon követőinek, akik még sosem kóstolták ezt a napindítónak kiválóan alkalmas, magas rosttartalmú, jótékony hatású desszertet.
Már itt jelzem, hogy óvatosan ám vele – nem mintha nagy mennyiségben fogyasztva fülgyulladást okozna! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

5 dl mandulatej
3 ek. akácméz + a málnára (vagy agavészirup/juharszirup)
2 púpozott ek. kókuszreszelék
2 ek. kókusztejszín
6 dkg chiamag
4 púpozott ek. málna + a díszítéshez
1 csapott ek. mandulapehely

elkészítés:

1. A mandulatejet akácmézzel édesítjük és forráspontig melegítjük. Elzárjuk alatta a lángot.
2. Hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a kókusztejszínt, a chiamagot, és miután kicsit hűlni hagytuk, elosztjuk 4 üvegpohárban. Minimum 4 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. A mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben kis lángon halványbarnára pirítjuk, majd félretesszük hűlni.
4. A málnát akácmézzel édesítjük, a desszertek tetejére kanalazzuk (ha mirelit málnát használunk, előbb kiolvasztjuk), és pirított mandulapehellyel megszórva kínáljuk.

 

 

Ezogelin çorbası – török vöröslencse-leves (vegán)

 

 

 

Úgy két éve annak, hogy kb. egy éven át szinte kizárólag zöldségleveseket ettünk, mindenféle fincsi levesbetétekkel gazdagítva. Bár akkor jelentősen gyarapíthattam volna a blog levesekre vonatkozó részét, én mégsem ontottam magamból a recepteket, mert általában mindig ugyanazt a 6-7 levest váltogattam. Csak a felhasznált zöldségek arányán és fűszerezésén változtattam. Így aztán nem került sor más népek vagy akár a saját hazánk különféle leveseinek a bemutatására. Persze, azért így is gyarapodott a levesreceptek száma. :) Aztán, amilyen hirtelen rászoktunk, olyan váratlanul abba is maradt a készítésük, sőt hosszú hónapokon keresztül totálisan mellőztük a levesevést. Mostanában viszont újra elkezdett hiányozni, így végre sor kerülhetett erre a török levesre. A vicc az, hogy pont nem bírom a mentát, ami pedig az ízesítését tekintve, ennek az ételnek a lényege. :D Én nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle. Szerintem anélkül is megállja a helyét, sőt annyira ízlett nekünk, hogy menta ide vagy oda, biztos hogy nem utoljára főztem. :)
Egyébként az „ezogelin” kifejezés jelentése totális x-akta volt számomra, még a gugli fordítónak sincs róla fogalma, hogy egyáltalán milyen nyelvről van szó (hiába próbálta elhitetni velem, hogy angol), nemhogy a jelentéséről. :D De én csak nem hagytam annyiban a keresést, és végre fény derült a nagy titokra: ezo=szép, gelin=menyasszony. A leves tehát – egyes források szerint – egy, a szépségéről elhíresült, az 1900-as évek elején élt török fiatalasszonyról, Ezo Gelinről kapta a nevét, aki a háborús időkben az otthonában talált alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt (ejtsd: ézogelin csorbásze).
A fűszerezést természetesen a saját szánk íze szerint alakíthatjuk: tehetünk bele bazsalikomot, petrezselymet – ahogy én is –, kakukkfüvet, vagy kihagyhatjuk belőle a pirospaprikát, és nem vegán módra, olaj helyett vajjal is készíthetjük. Több lével is főzhetjük.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
7 dkg vörös lencse
6 dkg bulgur
2 dkg kerekszemű rizs (elhagyható)
2 tk. sűrített paradicsom
1 tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. őrölt pirospaprika
friss vagy szárított menta ízlés szerint
őrölt bors
só
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
1 l zöldségalaplé vagy víz, esetleg fele-fele arányban

a tálaláshoz:
2 ek. olívaolaj
½ mk. őrölt csili
½ friss citrom
aprított petrezselyemzöldje (elhagyható)
mentalevélke a díszítéshez (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a felhevített növényi olajon fedő alatt, kis lángon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és kevergetve, még 1 percig pirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a sűrített paradicsomot, és a tűzre visszatéve, fedő nélkül pirítjuk további 2 percig, miközben néha megkeverjük.
3. Hozzáadjuk az átmosott vörös lencsét, a rizst, 1 percet kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével.
4. Sóval, borssal, bazsalikommal, aprított friss (vagy szárított) mentával ízesítjük, és fedő alatt, néha megkeverve kb. 20 percig főzzük.
5. Beletesszük a bulgurt, és lefedve, további kb. 10 perc alatt készre főzzük a levest. Ha szükséges, forró vízzel pótoljuk a levét.
6. A tálaláshoz az olívaolajat felhevítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az őrölt csilipaprikát.
7. A levest kitálaljuk, meglocsoljuk a csiliolajjal, friss citromlével ízesítjük, és mentalevéllel díszítjük.

 

 

Eperzselés-mascarponekrémes kocka

 

 

 

Elsősorban a Kutyinyek óhajára az utóbbi napokban futószalagon gyártottam a rizspudingot. Sőt, kedvenc nagynénémet sem fosztottam meg a turbózott tejberizs-evészet nyújtotta élvezettől, mert fizetségül a várhatóan perfekt macskafelvigyázásért szintén ezt hagytam neki itthon egy vödörnyi mennyiséggel, persze gusztusosan, kis pohárkákba agadolva. Lehet, hogy épp ennek köszönhetően lett belőle szupernagyi (a macskáknak ui. cseppet sem hiányoztunk), amíg bennünket Bécsben imádott Michael Bublénk szórakoztatott. Mi – fittyet hányva arra, hogy másnap Pesten is letolta ugyanazt a showt – csak azért is az osztrák fővárosig gurultunk érte, mert fingunk nem volt róla, hogy Pestre is jön, mert a fene se nézte a turnélistát :D annyira sznobok vagyunk, hogy szűk 3 évnyi kirándulási stop után végre megengedhettük magunknak, hogy messzebbre merészkedjünk (kemény másfél nap erejéig). Nem, nem a pandémia, hanem az álmaink valóra váltásának realizálása (házat vettünk), majd pedig a valóra vált álom körüli munkálatok (némi átépítés, kertrendezés sötöbö) tartottak vissza. Hazaérkezve pedig újabb vödörnyi rizspudingot kotyvasztottam, de mivel túl hamar néztünk a vödör fenekére, muszáj volt a hétvégére összehoznom valami egyéb édességet. Sütit újabban nem gyakran sütök (főleg, mert valaki folyton rizspudingért hisztizik), úgyhogy most a sarkamra álltam, és juszt is beizzítottam a sütőt ezért a faék egyszerűségű kakaós piskótáért. A korábbi tejberizs tetejére kitalált eperpudingot azért átmentettem rá (bár a pudingból most inkább zselét csináltam), nehogy szó érje a ház elejét, mindeközben pedig naaagyon büszke voltam magamra amiatt, hogy végre valahára levettem a saját vállamról annak a lelkifurdalásnak a terhét, hogy a kb. szilveszter óta a hűtőben punnyadozó mascarponét ilyen módon végre felhasználtam. Az eredmény egy pihe-puha, nyarat idéző sütike lett, amiből simán be lehet puszilni egymás után 3 szeletet, annyira könnyű – szerintem. Megnyugtatásul közlöm, hogy a mascarponét előbb megszaglásztam, megízleltem, nem volt semmi baja. :D

 

 

Hozzávalók 18x28 cm-es sütőkerethez:

a piskótához:
4 tojás
8 dkg kristálycukor
2 ek. napraforgóolaj
8 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaópor
1 mk. sütőpor

a krémhez:
25 dkg mascarpone
6 dkg porcukor
1 tk. vaníliapaszta
2,5 dl habtejszín
3 ½ zselatinlap

az eperzseléhez:
30 dkg (mirelit) földieper
3 dkg kristálycukor
1 ek. frissen facsart citromlé
4 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A piskótához a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral kihabosítjuk, és az olajjal együtt a fehérjehabra öntjük. Négy részletben beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni (vagy ha sütőkeretben sütöttük, akkor még forrón, sütőpapírostól áthúzzuk a tortarácsra, és így hagyjuk kihűlni), majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. 3 és ½ zselatinlapocskát hideg vízbe áztatunk, majd alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk 0,5 dl felhevített tejszínben.
4. A krémhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral, a vaníliapasztával, belekeverjük a zselatinos tejszínt, majd hozzáforgatjuk a habbá vert többi tejszínt.
5. A piskótát visszatesszük a tiszta tepsibe/sütőkeretbe, rásimítjuk a krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
6. A (kiolvasztott mirelit) földiepret citromlével ízesítjük, felforraljuk, majd botmixerrel pépesítjük, és felolvasztjuk benne a szintén hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott többi zselatint. Hűlni hagyjuk.
7. A zselatinos eperlevet a krémre öntjük, szépen eloszlatjuk rajta, majd dermedésig visszatesszük a hűtőbe. A kész süteményt kockákra vágjuk.

sütési hőfok: 165°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 2023.02.07., Wiener Stadthalle

Vörös lencse dahl (vegán)

 

 

 

Az indiai konyha az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem! Idejét sem tudom, mióta készültem dahlt főzni, de valahogy mindig elmaradt. Most, hogy egyből két csomag vörös lencsét is vettünk, semmi sem állhatott a nagy alkalom útjába. Persze azért elsőre óvatos duhaj voltam, és két csomag lencse ide vagy oda, csak ezt a két személyre való adagot főztem. Nem mintha amúgy okos dolog lett volna egy egész csomaggal indítani, amit aztán egy hétig ehettünk volna. :D
Megkóstolva, az elkészült dahl azonnal levetett a lábamról – még vegánosítva is –, bár ezen nem csodálkoztam, hiszen a szeretni való indiai fűszerek csodálatos harmóniában adják meg ennek az ételnek a lelkét. Meglepő, hogy mindeközben szinte minden egyes fűszert külön kiérezni belőle.
A dahlt egyébként több lével levesszerűre is főzhetjük, de nekem nagyobb kedvem volt főzelékként fogyasztani. Sikerült egészen pontosan két személyre való adagot főzni. :D
Ebben a hideg, februári időben kimondottan jólesett, szívet, lelket és testet melengető étel. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a dahlhoz:
20 dkg vörös lencse
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. reszelt gyömbér
1 tk. só
1 tk. koriandermag
1 tk. lehéjazott, egész kardamommag (ez kb. 14 db magot jelent) vagy ¼ tk. porított
1 mk. római kömény
1 mk. csilipehely
½ mk. őrölt kurkuma
1 tk. sűrített paradicsom
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
2 ek. kókusztejszín
6 dl víz

a tálaláshoz:
1 cs. (180 g) natúr tofu
2 gerezd fokhagyma
3 ½ ek. olívaolaj
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
csilipehely vagy csilipor
személyenként 1 vagy 2 naan

elkészítés:

1. A koriandermagot zsiradékmentes serpenyőben kis lángon illatozásig vagy pattogzásig pirítjuk. A héjából kiszedett kardamommagokat szintén megpirítjuk, és a korianderrel együtt fűszermozsárban összetörjük.
2. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk, a felhevített olajon fedő alatt, közepes lángon 2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a gyömbért, a zúzott fokhagymát, és azzal együtt további 2 percig dinszteljük.
3. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a fűszereket, a sűrített paradicsomot, fél percig együtt pirítjuk, majd hozzáforgatjuk a vörös lencsét, megsózzuk és felöntjük a vízzel. Lefedve kis-közepes lángon kb. 30 perc alatt puhára főzzük, miközben néhányszor megkeverjük.
4. A tofut 1x1 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk, meglocsoljuk 2 evőkanál olívaolajjal, alaposan összeforgatjuk, és felhevített serpenyőbe öntjük.
5. Kis-közepes lángon, néha megkeverve pirítjuk – lehetőleg minden oldalát, majd kicsit nagyobb lángon pirítjuk készre. Elzárjuk alatta a lángot, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és a még forró serpenyőben jól összeforgatjuk a pirított tofuval.
6. A finomra aprított petrezselyemzöldet elkeverjük a többi olívaolajjal.
7. A kész lencsét kókusztejszínnel gazdagítjuk és kitálaljuk. Elosztjuk rajtuk a pirított tofut, meglocsoljuk petrezselyempesztóval, és meghintjük csilipehellyel vagy -porral.

 

Fetás-fűszeres tejfölös csavart

 

 

Ezt a péksütit a megmaradt feta sajt ihlette, no meg az az igény, hogy legyen valami vacsorára való – amúgy nagyon helytelenül – az esti filmnézéshez. Ezeket a kelt csavarmányokat ui. olyan jó tejfölbe tunkolva, egy jó kis mozi közben elnyámmogni. :) Sajnos mi őrült nehezen tudunk lemondani az ilyen élvezetekről, de szerintem ezzel sokan mások is így vannak. Hiszen a kelt tészta annyira imádni való, akár sima, akár teljes kiőrlésű lisztekből készül! Mi egy életen át ellennénk vele, hol így, hol úgy készítve, és bár rengeteg kedvencünk van az egyéb ételek között is, azért mégiscsak a kelt tészta az, amit a legtovább lennénk képesek enni, ha mondjuk választani kéne. :D De mivel ez a leghizlalóbb ételek egyike, így kénytelenek vagyunk komoly határokat szabni az esti tésztaevészetnek. Ezekből a fincsi csavartakból gyorsan be lehet puszilni jó párat, ami néhanapján azért nem számít olyan nagy bűntettnek. ;)

Hozzávalók 30 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
15 dkg görög joghurt
kb. 1,7 dl víz
lágy habbá vert tojásfehérje a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

a töltelékhez:
10-12 dkg feta sajt
10 dkg tejföl
1 tojássárgája
1 tk. füstölt pirospaprika
csípős fűszerpaprika ízlés szerint
1 tk. fokhagyma granulátum

elkészítés:

1. A fetát morzsalékosra törjük. A töltelék többi hozzávalóját külön tálkában alaposan összekeverjük, és szobahőmérsékleten hagyjuk.
2. A tésztához a tálba mért lisztet elvegyítjük a cukorral, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos joghurtos vízzel, betakarjuk egy kevés liszttel, és hagyjuk felfutni.
3. Hozzáadjuk az olajat, a sót, és robotgéppel megdagasztjuk. A tésztát lisztezett munkalapon kissé átgyúrjuk, majd vékonyan kiolajozott tőtálba tesszük, és letakarva megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát 3 egyenlő darabra vágjuk, átgyúrjuk, meggömbölygetjük, és letakarva 20 percet pihentetjük.
5. Egy tésztabucit lisztezett munkalapon 30x22 cm-es téglalapra kinyújtunk, és képzeletben vízszintesen kettéosztjuk. A tésztalap egyik felét megkenjük a tejfölös keverék 1/3-ával, és megszórjuk az elmorzsolt fetával.
6. A szabadon hagyott tésztarészt ráhajtjuk a töltöttre, kissé lenyomkodjuk, és az így kapott 30x11 cm-es tésztát 3 cm széles sávokra vágjuk.
7. Egy töltött tésztasávot a kezünkbe veszünk, és ellentétes irányban egyszer vagy kétszer megcsavarjuk (kissé szét is húzhatjuk, ha hosszabbra szeretnénk).
8. Így járunk el a többi tésztabucival is, majd a péksüteményeket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és konyharuhával letakarva, jó negyedórát kelesztjük.
9. A tetejüket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szezámmaggal, és bespricceljük vízzel. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük. Rácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

Valamilyen mártogatót is kínálhatunk hozzá.
Ha feta helyett más sajttal készítjük, a tejfölbe tegyünk egy pici sót, ill. számoljunk azzal, hogy a sajt kifolyik sütés közben.

Narancsos rizspuding (vegán)

 

 

 

A Kutyinyek az elmúlt egy hónapban már háromszor emlegette a tejberizst, de csak most jutottam el oda, hogy teljesítsem az óhaját. Nem mintha az elkészítése olyan nagy szaktudást igényelne, de mindig volt itthon valami pudingféle vagy nemrég a citrusos süti, ami késleltette a tejberizs színre lépését. Most végre elérkezett az idő! Mivel az utóbbi hetekben a vegán ételeken volt a sor, gondoltam, miért ne mellőzhetné az állati eredetű alapanyagokat a desszertünk is. Úgyse mostanában készítettem vegán édességet. Volt itthon zabtejem – a növényi tejek közül az egyik kedvencem –, a kezeletlen héjú narancsok közül pedig kettő már megadta magát a hűtőben. Úgyhogy mentenem kellett a menthetőt – ez a narancsos rizspuding lett belőle. Amikor a tálban maradt krémet kinyalattam a Kutyával, széles vigyor lett a jutalmam, és egy kedves ítélet: Macska, ez brutál finom! :D Miután én is megkóstoltam, egyet kellett értenem vele, így bátran mutogathatom itt, a Sünisen is. :)

Hozzávalók 4-5 személyre:

a rizspudinghoz:
17 dkg kerekszemű rizs
14 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vegán vaníliaízű pudingpor
1 bio narancs reszelt héja
½ narancs leve
egy kis csipet só
5 dl zabtej vagy zabital
2 dl víz
2 dl kókuszkrém (behűtve)
1 tk. vegán margarin

a narancspudinghoz:
1,3 dl zabtej vagy zabital
2 bio narancs
½ narancs reszelt héja
1 ek. frissen facsart citromlé
1 ½ ek. finomítatlan nádcukor
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő

a díszítéshez:
filézett narancsgerezdek
narancshéj

elkészítés:

1. A rizspudinghoz a vizet lábasba öntjük, megsózzuk és felforraljuk. Beletesszük az átöblített rizst, és nagy lángon, kevergetve addig főzzük, hogy az összes víz elforrjon róla.
2. Hozzáadjuk a nádcukrot, felöntjük 4 dl felhevített zabtejjel, és közepes lángon, néha megkeverve, puhulásig főzzük.
3. A pudingport csomómentesre keverjük a többi zabtejjel, és kis lángon, folytonos keverés mellett besűrítjük vele a zabtejberizst.
4. Belekeverjük a narancslevet, a reszelt narancshéjat, a puha margarint, és hideg vízfürdőbe állítva teljesen kihűtjük, miközben többször átkeverjük.
5. A narancspudinghoz a keményítőt kis lábasba szórjuk, 0,5 dl zabtejjel csomómentesre keverjük, majd felöntjük a többi zabtejjel. Belereszeljük az egyik narancs héjának a felét.
6. Mindkét narancsot félbevágjuk, és vékony pengéjű, hegyes késsel kivágjuk a gyümölcshúst a hártyák közül. A zabtejhez adjuk, majd a kifilézett narancsok héjban maradt levét is belefacsarjuk. Kis lángon, kevergetve hígabb állagú pudinggá főzzük. Hűlni hagyjuk.
   
7. A behűtött kókuszkrémet magas falú edénybe öntve habbá verjük, és óvatosan a kihűlt pudinghoz forgatjuk.
8. A rizspudingot elosztjuk 4-5 üvegpohárban, rákanalazzuk a narancspudingot, és behűtjük. Filézett narancsgerezdekkel és narancshéjjal díszítve kínáljuk.